Search results for "Hilfsreiche Prüfungsunterlagen verwirklicht Ihren Wunsch nach der Zertifikat der Nationally Registered Certified Medical Assistant 💽 Suchen Sie jetzt auf ➽ www.itzert.com 🢪 nach ☀ NRCMA ️☀️ und laden Sie es kostenlos herunter 🔘NRCMA Zertifizierungsfragen"
Egyszer egy reggelen a hortobágyi Madárkórházban tanúbizonyságot tett nekem egy egerészölyv, aki mindkét szemére vak, arról hogy nem csak mi, emberek tudunk egymásnak nagy meglepetéseket okozni, vagy sokszor újat mutatni!
A szokásos reggeli tevékenységek során kollégám Kiss Balázs kiabál nekem hogy: „Zoli gyere már!” Odamentem ahol ő volt és arra lettem figyelmes: Ez a vak egerészölyv ott van a vállán!!! Nagy megdöbbenésemben csak azt tudtam tőle kérdezni: „Ez így hogy?”
A válasz annyi volt: „Csak simán felugrott a földről!”
Majd ezt követően huzamosabb ideig ott ült teljesen nyugodtan.
Akkor mondta nekem Balázs vegyem le, amikor már a válláról felkapaszkodott a fejére.
Nekem személy szerint egy életre szóló történet volt, ami ekkor történt, mellette eszembe jut az is, amikor sok ember kérdezi vagy mondja, hogy: „Miért él még az a madár, amit már nem lehet visszaengedni a természetbe, ha ott úgysem tudna már életben maradni!?”
Egyrészt azért mert a madarakat legnagyobb arányban az emberi gondatlanságból éri bármilyen sérülés. Legyen az szándékos eset vagy ember alkotta dolog. Ezért kötelessége mindenkinek életben tartani a madarat, vagy ha lehetséges teljesen meggyógyítani. Mellette ez a történet minden madárbarát számára érdekes, életre szóló lehet!
November végén érkezett hozzánk a megkeresés, miszerint több, mint 30 denevér került elő egy redőnyfelújítás során. Szárnyas ragadozóink téli álmot alszanak, sokan közülük több száz, néha ezer kilométerre vándorol alkalmas telelőhelyet keresni. A késői hónapokban nagyon veszélyes a felébresztésük, esetleg áttelepítésük, mivel energiatartalékaikat ilyen esetekben fokozottan igénybeveszik és a hosszú hibernációt jelentősen kissebb eséllyel élik túl.
A lekes megmentők 35 korai denevért szállítottak be hozzánk, akiket a Madárparkban szakszerűen elhelyezett nagyméretű denevérodúba adoptáltunk.
A denevérodúkról fontos megjegyezni, hogy kiválóan alkalmasak denevérek megtelepítésére kertekben, gyümölcsösökben, erdőkben, de akár a sűrűn lakott panelrengetegekben is, ezzel alternatívát nyújtva olyan esetekben, mikor a lakókat zavarja a kisemlősök gyakran hallatott cincogó hangja, esetleg a piszkuk. Kihelyezésük során fontos figyelni a déli, délkeleti tájolásra, elősegítendő a jobb hőháztartást, valamint elkerülendő az uralkodó szélirányt.
A korai denevér hazánkban védett, mint minden más denevérfaj, bántalmazásukat, pusztításukat a törvény bünteti. Emellett igazán hasznos jószágok, éjszakánként testömegük akár három, négyszeresének megfelelő tömegű rovart képesek elfogyasztani, aminek jelentős részét szúnyogok teszik ki.
Új lakóink kedvében járva az odút kartonpapírral ragasszuk körbe, valamint a keményebb fagyok beálltával a bebúvónyílást finom papírral, óvatosan elzárjuk (természetesen maximális körültekintéssel, nehogy megfulladjanak, vagy ne tudjanak kijönni), ezzel javítva túlélési esélyeiket. Számunkra nincs más hátra, mint várni a február végét, hidegebb idő esetén a március elejét, mikor hazánk legnagyobb denevérfaja kimerészkedik első, ekkor többnyire még nappali vadászatára.
A bakcsók legkésőbb október végén elvonulnak dél felé, melegigényes faj, ezért feltételezhetően a törést jóval régebben szenvedte el, mint mikor bekerült és a rossz időjárási körülményeknek, valamint a halak vermelésének köszönhetően gyengült le.
A bakcsó Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke százezer forint, hazánkban erős állománnyal rendelkezik, viszont tőlünk nyugatabbra, valamint Európa más részein ritkulóban van. Többnyire halakkal táplálkozik a mocsaras területeken, de nagy számban fogyaszt hüllőket, kétéltűeket és vízirovarokat is. Telepesen fészkel, jellemzően ártéri erdők gémtelepein, néhol azonban a sűrű nádasokban lát költéshez. Fészekalja 3- 5 tojást számlál, évente egyszer szaporodik.
Népi neve többek között a vakvarjúcska, vagy kvakvarjú/kvakvarjúcska, ami jellegzetes hangjából ered. Ezt többnyire éjszaka hallatja a táplálkozóterületek felé igyekezve, hangzása krákogó, rekedtes „KVAKK”. Ismert népi mondókánkban is ő szerepel, igaz, a vak- valószínűleg „kvak-” volt eredetileg.
Bakcsónk, rossz kondíciója ellenére ügyesen táplálkozik, állapota javulásával a szárnyát megműtjük és reménykedünk benne, hogy tavasszal, március végén ő is csatlakozhat a mocsárrengetegekben élő társaihoz.
Mindig öröm és megnyugtató érzés egy olyan fejlesztés megvalósításában szerepet vállalni, mely nem csak a közösségi és tudományos feladatellátást szolgálja, hanem olyan előremutató, globális célokat is, mint a társadalom környezettudatos szemléletváltásának elősegítése.
A Madárkórház Alapítvány képviselője, egyben a Madárpark és a Madárkórház vezetője és tudományos felelőse Dr. Déri János. Elhivatottságának, szakmai tudásának és több évtizedes gyakorlati tapasztalatának köszönhetően több egyetemmel sikerült együttműködési megállapodást kötnie. Többek között a Madárkórház lehetőséget ad az állatorvostan hallgatók szakmai gyakorlatára, közös kutatások lefolytatására, valamint az ehhez kapcsolódó publikációk közzététele is.
A Madárkórház Alapítvány alapító okiratában kitűzött fejlődési irányvonalait meghatározza az a törekvés, hogy a természetvédelem, madár,- és állatvédelem fontossága tudatosuljon a társadalomban. A Madárkórház folyamatos fejlődésének eredményeként, megfogalmazódott az az igény, hogy az idelátogató – főként fiatalok: egyetemisták, rendhagyó biológia órán résztvevők, erdei iskolások; Hortobágyra, illetve a térségbe és a régióba érkező külföldi és belföldi vendégek; szakemberek rendelkezésére álljon egy tudományos és közösségi célokat egyaránt szolgáló Oktatóközpont. Az eddigi évek tapasztalataira alapozva a fejlesztés megvalósulását pályázati támogatással tervezték. Egy civil szervezet esetében az Uniós források igénybevételénél a siker kulcsa a rendkívül szervezett előkészítési és koordinációs tevékenység, valamint a pontos ütemezés. Az alapítvány ezért gondos alapossággal választotta ki a különféle projektelemek felelőseit illetve közreműködőit.
Az építési és kiviteli terveket Nagy István építészmérnök készítette.
A pályázati dokumentáció összeállítását, illetve a projekt koordinációját az Európa Terv Kft. végezte.
A Madárkórház Alapítvány sikeres projektjavaslatot nyújtott be, majd 2012.07.10.-én megtörtént a Támogatási szerződés aláírása is. A szervezet fejlesztési elképzeléseit 49.134.080 Ft összköltséggel támogatásra érdemesnek ítélték.
A projekt főbb beruházási elemei:
Az alapítvány megvásárolta a Hortobágy, Délbáb u. 1. sz. alatti ingatlant, melyet a terveknek megfelelően Oktatóközponttá kívántak átalakítani.
Az előírt közbeszerzési eljárást követően a kivitelezést a LAKKBO-BAU Kft. valósíthatta meg. Az építési beruházás 2013.06.18.-án megkezdődött.
Az épület átalakításával a földszinten egy 30 fős nagy előadóterem, az emeleten 2 kisebb oktató szoba, irodák valamint a jogszabályi előírásoknak megfelelő számú illemhelyiség került kialakításra. Az oktatóközpont energiatakarékos, költséghatékony működtetésének feltételeként az épületet hőszigeteléssel, új nyílászárókkal látták el, 24 napelem valamint két napkollektor is beépítésre került. Az épület teljes akadálymentesítése is megvalósult.
A megfelelő szakmai színvonalú képzés érdekében irodabútorok, szemléltető és oktatási eszközök, számítástechnikai berendezések kerültek beszerzésre a Partium Group Kft. közreműködésével.
A projektet ESZA típusú tevékenységek (képzések) tették teljessé.
A 2013. november 23.-a már a Megnyitó napja volt, hiszen hivatalos ünnepség keretében, színes programok kíséretében átadásra került a Madárkórház új Oktatóközpontja.
A tartalmas és színes, tudományos igényű, de a nagyközönség számára is élvezetes előadásokat TerepSzemle Studió és a Madárkórház Alapítvány szervezte.
Dr. Déri János ünnepi beszédét követően az Oktatóközpontban máris megkezdődött a hivatott munka, hiszen előadást tartott Dr. Déri János a terepi madármentés témakörében, melyet Kiss Balázs: Vadludak a Hortobágyon, illetve Déri Balázs: Hortobágyi látnivalók novemberben – című előadásai követtek. Az ünnepi fogadást követően az érdeklődők igazi terepi programokon vehettek részt szakvezetők kíséretében. Solymászbemutatót tekinthettek meg, illetve bejárhatták a Madárparkot, a Pusztai Állatparkot, illetve a Hortobágyi Vadasparkot.
Hétfőtől pedig az Oktatóközpontban már a tervezetek szerint zajlik majd a tudományos és ismeretterjesztő munka. Egyetemista csoportok, gyakorlatukat töltő hazai és külföldi állatorvostan-hallgatók, általános és középiskolás csoportok veszik birtokba az oktatótereket. Konferenciák, tudományos találkozók valósulnak meg, így szolgálja az Oktatóközpont az alapítás célját, az elhivatott természet és a környezetvédelmet, a társadalom környezettudatos szemléletformálását.
A Madárkórház Alapítvány újonnan átadott Oktatóközpontjában megindultak a képzések. Nemrégiben a TerepSzemle Stúdió a madárvédelem alapvetéseiről tartott előadást civil szervezetek tagjainak, főként a madárvédelem iránt érdeklődő fiataloknak. Szó volt többek között arról, hogyan fogjuk meg és hogyan szállítsuk a madarat, mire kell figyelni a befogásakor, például milyen környezetben találtunk rá, hogyan viselkedik, van-e a közelében csaléteknek kinéző táplálék, vagy egyéb a sérülésére árulkodó nyom.
Az első állatorvosi kamarai pontszámmal is értékelt továbbképzés november 16-án a Kihelyezett Szentesi Szemészeti Konferencia volt megtartva egész napos programmal. A képzés fővédnöke és egyik előadója Dr. Dobos András címzetes egyetemi docens, PhD doctorandus. A konferencia alatt kiállított szemészeti diagnosztikai eszközök voltak kipróbálhatók háziállatokon.
A konferencián készült fotók itt:
Fotók: Lehoczky Krisztián
A második kamarai pontokat érő lehetőség a megyei állatorvosi továbbképzés részeként november 29-30-án lesz. A Madárkórház tevékenységi körében Dr. Déri János által tartott előadások mérgezés, áramütés és csontsebészet mellett labordiagnosztikai ismeretekkel is gazdagítják a résztvevőket. A labordiagnosztikai előadásokat és gyakorlati boncolási, szövettani és bakteriológiai bemutatót a Diagnosztikai Igazgatóság Debreceni Intézetének osztályvezetője, Dr. Bistyák Andrea tartja.
A hely című riportműsor szokatlan, érdekes és fontos helyekre viszi el a hallgatókat. Helyszíneinkre egy hónapon keresztül négyszer is visszatérünk.
A Hortobágyon készült A Hely csütörtöki adása. Farkas Erika darvakat cserkelt. Madár van elég, csak a takarásból van hiány a pusztán. Egy-egy nádfolt vagy néhány akácfa azért akad. És kukorica is, ami csalogató falat a darunak. A madarak útja, első rész.
A Madárpark mindkét nagyröpdéjén lévő gólyafészek foglalt lett november elején. Ez szokatlan, de nem példa nélkül való. Az egyik madár biztosan a tőlünk augusztus 20-án elengedett, általunk meggyűrűzött példány, a másik is ez évi, de gyűrű nélküli fiatal, melyet biztosan nem mi engedtünk el, (mindegyiket meggyűrűztük). Azért szállnak a röpdék tetejére, mert a háló alatt látják a többi gólyát és várják, hogy történjen valami. Előző számunkban is írtunk már erről: az etetésről, ami most vált szükségessé. A rovarok eltűntek, a békák már költözőben vannak téli álmuk színhelyére, a halak lassan elvermelik magukat. Több levelet, telefonhívást kapunk: hogyan segíthet a lakosság az itt rekedt gólyákon? A szabad gólyákat etetéssel lehet helyhez kötni. A beetetett gólya azután csapdázható, vagy csalifalatokkal besétáltatható a röpdébe, ahonnan kitelelés után tavasszal lehet szabadon engedni. Ahol erre nincs lehetőség, ott elég a rendszeres etetés, úgy is átteleltethető. Szeptember-októberben még találnak táplálékot, de novemberben már kritikus a helyzet. Nem jó, ha a vonuló darvakkal együtt indulnak útnak, mert más az útvonal, más a táplálék, és más a repülési technika (a darvakra nem az energiatakarékos termikelés jellemző, hanem erőből, a menetszelet és turbulenciát kiküszöbölő, ék formációban való repülés).
Nyár végén érkezett hozzánk egy legyengült fiatal fekete harkály Debrecenből.
Ez a madár Európa legnagyobb harkályféléje, természetvédelmi értéke 50000 forint. Jellemzően nagyobb erdők nyújtanak neki élőhelyet, ahol fő táplálékbázisát a korhadó fákban található rovarlárvák biztosítják. Könnyen felismerhető, más madárfajjal igen nehezen összetéveszthető, teste egyöntetű fekete, kisebb házigalamb méretű, a tojóknak pedig a tarkóján, míg a hímeknek a fejük tetején piros folt, illetve sapka található. Hangjuk szintén igen jellegzetes, hosszan elnyújtott nyávogás, melyet gyakran hangoztatnak, különösen a hidegebb hónapokban. Odúban költ, melynek nyílása ovális alakú, ez szintén erre a fajra jellemző. Fészekalja 4-5 tojásból áll, költéshez március, április hónapokban lát, évente egyszer. Nem használt odúja fészkelő helyéül szolgál sok más madárfaj számára, mint a seregély, a füles kuvik, vagy a kék galamb.
Madarunknak szerencsére semmilyen sérülése nem volt, legyengülésének oka feltételezhetően tapasztalatlanságából eredt, képtelen volt táplálékot találni magának.Legfőbb feladatunk kondíciójának feljavításában és rögképességének visszanyerésében rejlett. Ennek eleget téve nagy mennyiségű lisztkukacot kapott, valamint elengedése előtt majdnem egy héttel megkezdtük beröptetését kórházunk folyosóján. Szerencsére kiváló kondícióval és repülési tehetséggel ajándékoztuk meg a madarat, felkészítve az elengedésre, melyre november másodikán sort is kerítettünk egy Tiszafüred határában lévő tölgyerdőben, melynek fele egy 5 évvel ezelőtti belvízfolt miatt kiszáradt, így adva igen bő táplálkozó területet leendő lakójának. Fekete harkályunk az elengedést követően azonnal föltalálta magát, a korhadó fák között röpködve, majd azok törzsén fölfelé mászva, a kérget kopogtatva kezdte a megbúvó rovarlárvák keresését.
