Fiókanevelés

Elárvult fiókák felnevelése

Igen fontos! Ha a fióka nagyon kiéhezettnek tűnik, feltehetően fél nap óta vagy még hosszabb ideje nem kapott enni, akkor haladéktalanul (egy órán belül) próbáljuk megetetni, megitatni. Minél fiatalabb egy fióka, annál kevésbé tudja elviselni a tartós éhezést. Sajnos elofordulhat, hogy még él, de már annyira legyengült, hogy a táplálékot a szervezete már nem tudja feldolgozni, és emiatt az etetés után néhány órával elpusztul.

Mivel és hogyan etessünk?

A galamb-, gerlefiókákat (akárcsak a papagájokat) a szülők kizárólag a begyükből felöklendezett begyváladékkal (ún. begytejjel), az idősebb fiókákat főleg a begyükben puhított magvakkal etetik. Ezért a nagyobb (már tollas) fiókáknak jól megfelel a következő „pempő” (elnevezés tőlem): Teáskanálnyi búzadarát (grízt), kukoricadarát pár csepp vízzel felfőzünk. Alaposan keményre főzött tojásnak a sárgáját, lereszelt fehérjét keverünk hozzá bőven; ha kéznél van, adhatunk hozzá csecsemőtápszert is. (Minden fióka neveléséhez fontos az állati fehérje-bevitel!) Ehhez adjunk még vitamint (Jolovit vitamincseppet vagy Laktiferm M+C vízben oldható port, mindkettő állatpatikában kapható), valamint a kalciumbevitel végett igen fontos porított tojáshéjat (a jól kifőzött tojás héját mozsárban megtörjük). Nagyon hasznos adalék még a reszelt sárgarépa, vitamindús és a beleket is rendben tartja. A nagyobbacska fiókának egyre nagyobb mértékben lehet mozsárban kissé megtört magvakat (kölest, búzát), durvább kukoricadarát keverni a „pempőhöz”, és azt egyre szilárdabbra készíteni.

A fiókát megfelelő méretű dobozban az ölünkbe ültetjük, fél kézzel puha csőrét óvatosan szétfeszítjük, és a nem túl puha „pempőből” készített galacsint elég mélyen a szájába toljuk. Begyének megtapintásával ellenőrizzük, hogy eleget kapott-e. Vízigényét műanyag szemcseppentős flakonból vagy injekciós fecskendőből adagolt néhány csepp (vitaminos) vízzel elégítsük ki. A galamb-, gerlefiókát elég naponta négyszer, később háromszor megetetni, majd idővel fokozatosan rászoktatni a mageleségre. A magvak emésztéséhez tiszta homok, kölesszem nagyságú sóder is szükséges! (Akváriumban használatos sóder a legmegfelelőbb.)

Az énekesmadár-fiókák legtöbbjével könnyebb lehet a dolgunk. A rovarevők fiókái (a magevő énekesmadarak legtöbbje is szinte kizárólag rovarokkal eteti a fiókáit, pl. a verebek is), ha elég kicsinyek, szerencsés esetben első pillanattól hatalmasra tátott csőrrel kérik az eleséget. Előfordul, hogy az első néhány etetésnél még megilletődöttek, később azonban felismerik a csipeszben közeledő rovart és nagyra nyitják a csőröcskéjüket. Így nemigen tévedünk, ha az első néhány etetést – ha van kéznél – felébe-harmadába vágott lisztkukaccal, ha ez nincs, kicsiny friss húsdarabkákkal (legjobb a csirkehús) vagy főtt tojással oldjuk meg (a sárgáját darabosan fogjuk a (szemöldök- vagy bélyeg-)csipeszbe, a fehérjét lereszeljük és pici kekszreszelékkel vagy grízzel megszórjuk, hogy ne ragadjon). – Az itatást náluk is műanyag szemcseppentős flakonból vagy – óvatosan – injekciós fecskendőből oldjuk meg, vigyázva, nehogy megfulladjanak a vízsugártól (az üveg szemcseppentő, ha eltörik, a szilánkjaival végzetes sérülést okozhat). Számos rovarevő fiókája nem is igényli a külön itatást, elegendő, ha a kukacdarabkákat a vitaminos vízbe mártogatjuk. Náluk is fontos gondoskodni a megfelelő kalcium-, ásványi anyag-bevitelről, pl. úgy, hogy a lisztkukacokat még pirított tojáshéjba is bemártjuk.

A fiatal, rövidke farkú fiókákat egy-két óránként etetnünk kell, három-négy óra már elég súlyos éhezésnek számít. Később fokozatosan ritkíthatjuk az etetést két-három órás időközökre. Kezdetben fészekhez hasonlító bélelt dobozban pihenhet a picike, később kalitkában célszerű tartani, de a szabadon röpködést is naponta biztosítani kell a számára. A lisztkukac a fehérjén kívül zsiradékban is gazdag, energia-dúsabb, mint a nyers hús vagy sok más rovar. A főtt tojás sárgája a fehérjén és zsiradékon túl még fontos vitaminokat is tartalmaz. Természetesen adhatunk egyéb kisebb rovarokat, legyeket, nem mérgező hernyókat, sáskát, szöcskét, hangyabábot, szárított bolharákot stb. is. Csontkukacot ne adjunk, mert a nem megfelelően tisztított, előkezelt csonti a tenyésztési módja miatt súlyos fertőzéseket terjeszthet! Párizsit se adjunk, mert a kismadarak a só bevitelét igen rosszul tűrik! – Az eleven rovarok etetésénél még arra is vigyázni kell, hogy a rovart vagy roppantsuk meg, vagy vágjuk ketté, nehogy az élénken mozgó rovar, kukac a fióka emésztőrendszerében kárt okozzon! Persze mikor már önállóan eszik a fióka, akkor maga öli meg a kukacot, bogarat. A feketerigó közismerten sok földigilisztát fogyaszt, azonban a giliszta etetése veszélyes lehet (a légcsőférgek közti-gazdája), csínján kell bánni az etetésével. A nagyobbacska rigó-, seregélyfiókák szívesen esznek magvakat (köles, zabpehely, kendermag), apróra vágott alma-, cseresznyedarabkákat is.

Néhány magevő vegyes táplálékkal, tehát begyben puhított apró magvakkal és rovarokkal is eteti fiókáit. (A magevő madarakat kúpos csőrükről lehet felismerni.) Ezeket a fiókákat mi is vegyes táplálékkal etessük, vagyis a galamboknál ismertetett „pempővel” és lisztkukac-eleséggel. Néhány etetés után a fióka többnyire úgyis kiválasztja, mi a jó neki, és ennek megfelelően egyikkel vagy másikkal folytathatjuk a táplálását. Az irodalom szerint a zöldikék kizárólag mageleséggel etetnek. Én ennek ellenére (boldog tudatlanságban) probléma nélkül felneveltem egy zöldike-fiókát vegyes táplálékon, szívesen ette a félbevágott lisztkukacot is, majd felnőtt korában rátért a papagájeleségre.

Hogy melyik énekesmadár mivel eteti fiókáit, erre nézve azt hiszem, egyedülállóan gazdag leírást találhatunk Schmidt Egon Madárlexikon c. kiváló könyvében. Már csak az a nem kis probléma, hogy eldöntsük, melyik énekesmadár fiókája is a kis gondozottunk.

Nem utolsósorban fel szeretném hívni a figyelmet a higiénia fontosságára! A táplálék, ivóvíz tisztaságára, jó minőségére éppúgy ügyelni kell a madárfiókánál, mint az ember csecsemőjénél, hiszen mindegyikük immunrendszere fejletlen. Ezért ügyeljünk, hogy romlott tojás, szagos hús, penészes eleség semmi esetre se maradjon előttük! A nedves „pempő” is csak hűtőben tartható (és persze csak meglangyosítva etethető), mert a penészgombák igen hamar elszaporodhatnak rajta. Nem csak a láthatóan penészes eledel okozhat súlyos betegséget!

Végezetül: a felnőtt fióka szabadon eresztésénél ügyeljünk rá, hogy a környezetben legyen ivóvíz, viszont lehetőleg ne legyen macska; és arra is tanácsos gondolni, hogy a gerlék, a rigók igen agresszíven űzik el a „betolakodó” új fajtársukat!

További cikkek a madármentés témakörében

  • Sérült madarat talált? Madármentés országszerte! Országos Madármentő lehetőségek Országos koordinátor: Madárkórház Alapítvány Ügyelet: 0630/535-64-84 17:00-07:00: 30/621-21-60 Bejelentés utáni teendők itt olvashatók: Mit tegyünk?   A hortobágyi diszpécserközpontunkban (0630/5356[...]
  • Madármentés, amíg a beteg orvoshoz kerül Miről ismerjük meg a beteg madarat? Arról, hogy hagyja magát megfogni. Ha egy madarat meg lehet fogni, akkor nagyon súlyos beteg. A vadmadár fél az embertől, és számára biztonságos távolságot tartva elrepül. Akkor is, ha esetleg beteg. Ha nem repül el, akkor[...]
  • A vadmadarak sérülésének, betegségeinek okai A bekerülés okai közül elsősorban szárny-törött, baleseti sérültek, lőtt, áram-ütött és mérgezett esetek a számottevőek. Ezek minden esetben az emberi civilizáció, gondatlan, vagy szándékos károkozás, de mindenképpen az emberi jelenlét hatásaival függe[...]
  • Elárvult fiókák felnevelése Igen fontos! Ha a fióka nagyon kiéhezettnek tűnik, feltehetően fél nap óta vagy még hosszabb ideje nem kapott enni, akkor haladéktalanul (egy órán belül) próbáljuk megetetni, megitatni. Minél fiatalabb egy fióka, annál kevésbé tudja elviselni a tartós éhezést. Sajnos[...]
  • Télapó egyre inkább átveszi a trónját. Itt-ott már meg is rázta a szakállát, szertefújta a lombokat. A környezetünkben élő állatvilág dúsan terített asztalát felszámolja, morzsát is alig hagyva a hosszú téli napokra. A költöző madarak elvonultak, de maradtak olyanok, amelyek nem tudtak az egészséges[...]
  • Az első és legfontosabb feladat a mérgezett madár megtalálásakor a további lehetséges áldozatok felkutatása, melyek valószínűleg a már megtalált beteg állat mellett, vagy annak közelében, általában 1,5 km-es körzeten belül fellelhetők. Miután megtörtént a sérült madarak összegyűjtése, állapotu[...]
  • A kisrigókat nem kell megmenteni a szüleiktől!   Ebben időszakban, május közepén már kikeltek az énekesmadár fiókák. A Madárkórház Alapítvány nyilvános madármentő telefonszámán és e-mailen naponta 20-30 bejelentést kapunk fészekből „kiesett” madárfiókák mentése ügyében. Ezek nagy része feke[...]
  • A füsti fecske átteleltetése, vagy egyáltalán egy fecskefióka felnevelése a köztudatban még mindig úgy van elkönyvelve, hogy rendkívül nehéz feladat, sőt egyesek lehetetlennek tartják, pedig nem az. Létezik egy olyan módszer, amivel szakszerűen, problémamentesen lehet nevelni, teleltetni, vagy ha ne[...]