Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Kedves olvasóink, támogatóink! Ünnep lesz megint. Átverekedtük magunkat mindannyian ezen az éven. Nem könnyen, de legalább nehezen. Mire éppen beleszoktunk egy világjárványba, kitört a szomszédban a háború. Ki kérte ezt? Mi biztosan nem. Senki sem. Tisztelettel kérünk adó 1% felajánlásokat, pár forintnyi támogatást, egy telefonhívást. Gumikesztyűt, mosogatószert, lejárt elsősegélyládát, kötszereket, gyógyszereket. Örülnénk, ha mindenki eljöhetne ide és látná, milyen szép is tud lenni egy ölyv, pár aprócska fecske, egy hisztis gólyafióka, egy kórteremnyi morc bagoly. Ők még betegen, kötött szárnnyal, kicsit riadtan is gyönyörűek. Szükségük van ránk. Nekünk pedig fontos minden mosoly, kedves szó, az összes érdeklődő kérdés. Minden. Mindenki. A madarakért. A villanyszámlára nincs szükségünk. A gázszámlára sincs. Attól, hogy megnézzük, még nem biztos, hogy ki tudjuk fizetni. De majd újra elolvassuk. Meg még egyszer. Mi is becsületes emberek vagyunk. Csak éppen vannak határaink, mint mindenkinek. Nincsből ugye, nehéz fizetni. Köszönettel elfogadunk mindenféle gyertyát, az illatos lenne a legjobb, de persze nincsenek nagy igényeink. Lámpásokra is lehet, hogy szükségünk lesz, nem baj, ha lakik benne szellem. Csak lehessen mellette műteni, kezelni. Akinek esetleg van a nyári hőhullámokból megmaradt pár zsáknyi melege, itt nyugodtan kiengedheti. Mindenre akad megoldás talán. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy madárkáink nem fázósak, hiszen ők legalább „meg vannak tollasodva”. És nem esznek kenyeret, sajtot, nem isznak tejecskét. Igaz, egyszer sem próbáltunk nekik ilyesmiket adni vacsorára. A husit nyersen fogyasztják, étolaj sem kell. Kristálycukor, na, abból szükség lenne egy kevésre, ha valaki tudott szerezni. Nem, nem sütit sütnénk, gyógyászati célokra használjuk. Tudni illik kiválóan alkalmas nyílt sebek sterilen tartására, sarjadásuknak elősegítésére. Vizet von el, mint a só, ezzel megakadályozza a baktériumok, gombák fejlődését. Csak persze nem mar, hiszen „édes, mint az Élet”… Mi pedig minden másra kiötletelünk valamit, ha közben mindannyian éhenfagyunk, akkor is. Előre is elnézést kérünk mindenkitől, ha a sérült madarakért kicsit később érkezünk, amennyiben lóháton megyünk. Ugye, a nyergelés beletelik egy kis időbe, meg ki tudja hányszor dob le minket egy- egy szilaj paripa. Azért aggódni nem kell. Talán csak egy kicsit. Szívünk minden melegével tesszük a dolgunkat, vigyázzuk, gyógyítjuk Őket.

Tudjuk, Nektek sem könnyű, így hálásan köszönjük, hogy velünk voltatok ebben az évben, és hogy jövőre is számíthatunk Rátok! Szeretettel kívánunk Nektek áldott, békés karácsonyi Ünnepeket, és boldogságban gazdag Új Évet!

Németh Mónika

Drága Bogyó!

Pici korom óta imádom a madarakat. A ragadozók közül az egerészölyvek és a sasok állnak a szívemhez a legközelebb.

Azóta figyeltem a sorsodat, amióta először bekerültél a madárkórházba. Emberi gonoszság, felelőtlenség miatt. Éhes voltál, örültél, hogy találtál ennivalót. Azt nem tudhattad, veszélyes méreg van benne. Szerencsére időben megtaláltak, jó helyre kerültél. A Hortobágyi madárkórházba. Itt mindent megtettek azért, hogy meggyógyulj, szabadon élhess. Hosszú idő után ez is eljött. Szabadon szárnyalhattál. Sajnos nem tartott sokáig. A madárkórházban sok dolgot megtanultál, de egy dologra nem lehetett megtanítani. Arra, hogy ne egyél a kitett mérgezett csalétekből. Pár nap után te ismét ilyenből ettél. És ugyan megtanultad, félni kell az embertől, de közben az is megmaradt benned, az embertől segítséget is lehet kérni. Amikor érezted, baj van, egy tanyán szálltál le. Itt találtak meg, innen kerültél vissza a madárkórházba.  Aznap, amikor a korábbi gondozód, Tóth Jani elment oda, ahonnan nincs visszatérés.

Ismét kezdődött a harc az életedért, azért, hogy újra szabad lehess. Komoly esély volt rá, de a sors közbeszólt. A gyógyulás ideje alatt egymásba szerettetek Lucával, a műlábas rétisassal. A sasok egy életre választanak párt, így maradtál, mert Lucát a lába miatt nem lehetett elengedni.   Gyönyörű pár voltatok. Sokan bíztunk benne, lesznek fiókáitok, de ez nem következett be.

Telt az idő és eljött a nap, amikor Luca átment a Szivárványhídon. Attól kezdve megváltoztál. Nem az a Bogyó voltál, aki korábban. Időnként próbáltad erősnek mutatni magad, de látszott, ez már nem az a madár, aki sok évig voltál.

Fokozatosan romlott az állapotod.

Amikor májusban meglátogattalak, már egy külön-a látogatóktól elzárt-röpdében voltál. Doktorunk odavitt hozzád. A látvány nagyon szíven ütött. Az egykor daliás, életerős Bogyó csak árnyéka volt önmagának.  Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Én is bíztam benne, összeszeded magad, javulni fog az állapotod.

Júniusban ismét mentem a madárkórházba. Benéztem a műtő melletti kórterem ablakán, egy sast láttam feküdni. Az eszemmel tudtam, te vagy,de a szívem tiltakozott ellene. Kérdeztem, ki fekszik a kórteremben. Az a válasz jött, amitől féltem. Bogyó.  Később bementem a kórterembe. Egy darabig csak álltam, néztelek. Feküdtél, nem reagáltál. Elkezdtem beszélni hozzád. Felemelted a fejed, rám néztél. Azt a nézést soha nem felejtem el. Volt benne segítségkérés, de búcsúzás is.

Ettől a naptól kezdve félve néztem meg az üzeneteimet, a madárkórház oldalát. Gyakran érdeklődtem, mi van veled. Jött a válasz: változatlan az állapotod, de étvágyad van. Ez tartotta bennem a reményt.

És eljött a nap, amikor megtudtam, egy műtéttel lehet javítani az állapotodon. Október 29-én volt a műtét. Utána doktorunk azt írta, jól viselted. Teltek az órák, úgy nézett ki, javulsz.

31-én hétfőn egész nap rossz érzésem volt, aminek nem tudtam az okát. Próbáltam nyugtatni magam, nem miattad van, de nem igazán sikerült. 1-én, kedden éppen rá akartam nézni a kórház oldalára, amikor jött egy üzenet: doktorunk kirakott egy mécsest. Akkor még abban bíztam, csak a Halottak napja miatt. Megnéztem, a kommentek közt ott volt: Adler (sas).

Azonnal telefonáltam. Azt a választ kaptam, amitől hetek óta rettegtem. Átmentél a Szivárványhídon, újra együtt vagy Lucával. Senkinek nem kívánom, azt érezze, amit én éreztem akkor.

Azóta több mint egy hónap telt el, de a fájdalom nem enyhül. Sokan tanácsolják, búcsúzzak el Tőled, engedjelek el. Erre én csak Tolnai András gyönyörű dalának szavaival-szerző Tilinger Attila- tudok válaszolni:

„ Soha nem búcsúzom el, mindig velem leszel,

Amit itt hagytál, az elkísér egy hosszú életen.”

Drága Bogyó, nem tudom, mennyi időm van még ezen a bolygón. Abban viszont biztos vagyok, ha átmegyek én is a Szivárványhídon, ott lesztek Lucával és nem tudok majd betelni a világ legszebb rétisas párjának a látványával

Sámuel Zsuzsanna

madármentő önkéntes,akinek a szívében Bogyó örökké élni fog

Khm, Khmm, Negro, Negro…
Szevasz Negro…
Jön a Télapó…
Hohohó! Ragyogó,
Hull a hó, jaj de jó…
Itt jár a Mikulás is,
A gyerekeknek jutott ajándék is…
Madaraink is boldogok,
Egyik másik egy két magot,.. hamm,…
bekapott…

Ezúton is szeretnénk megköszönni Önöknek kedves Látogatóink és Támogatóink, hogy megtiszteltek bennünket a december 3-án megrendezett „Adománygyűjtő Madármikulás” napi jelenlétükkel, adományaikkal és támogatásukkal. Sok esetben egy mosoly, bátorító szó, netán egy kis apróság is sokat számít munkánk során. Nagy hasznát vettük, és vesszük a sok „kis apróságnak” is; kötszereknek, elsősegély csomagoknak, fertőtlenítő-, tisztítószereknek, takarmánynak, madáreleségnek… és még sorolhatnánk, ami ezen a napon összegyűlt. Külön öröm volt számunkra, hogy mi is meg tudtuk ajándékozni a gyermekeket. Ezen a napon egy-egy kis csomaggal is készült Mikulásunk manói segítségével. Családias hangulat kísérte ezt a napot.

A látnivalók mellett kézműves foglalkozással, madáretető készítéssel, és madáretetéssel is készültünk, ahol a gyerekek is aktívan kipróbálhatták magukat. Támogatóink és Adományozóink nagylelkűségét nem tudjuk elégszer megköszönni. Természetesen ők és a kicsi gyerekek díjtalanul vehettek részt programjainkon. Köszönjük Önöknek, köszönjük nektek, köszönjük mindenkinek! Madaraink nevében is köszönjük, mert sok esetben ők is tudják, hogy mi értük vagyunk és számítanak ránk. Reméljük, a jövőben is lesz alkalmunk egyegy ilyen jó hangulatú napot együtt eltölteni. Áldott, Békés Karácsonyi ünnepeket Kívánunk!

Molnár Mihály

A dolgok ciklikusan ismétlődnek. Szóról szóra. Ezeket egyszer már leírtam, de némi változtatással most is ugyanúgy aktuális, mint pár éve. És minden évben így. De hogy is volt? Nézzük az eredeti szöveget:

2018. Második gyertyagyújtás

A Madárkórház életében most valójában az uborkaszezont éljük szeptembertől márciusig. Ebből a szeptember tényleg az, ilyenkor tudtunk elmenni őszölni, de az októberben megérkező vándormadarak már tudnak feladatot adni, különösen a darvak százezres tömege, melyből számukhoz képest csak töredéke kerül hozzánk, de komoly leterheltséget ad a mai napig. Korábban már beszámoltam a sólyomszárny- és daruláb műtétekről, melyhez hasonlót naponta csinálok. Legutóbb tegnap érkezett egy szárny és lábtörött fiatal daru Szegedről. 6-óra után kaptam a hívást a szentesi mentőállomásunkról, hogy a szegedi daru friss, nyílt törésekkel érkezett, konzerválták, azaz pár órára, fertőtlenítve, kiszáradás ellen nedvesen tartva, további károsodást megelőzően bekötözve, a szállítás idejére stabil állapotban tartották. A gyors, és teljes rehabilitáció érdekében azonnali beszállítást kértem. Önkéntesünk, Udvardy István azonnal indult Kiskunfélegyházáról Szentesre, és este fél 10-kor 200 km után meg is érkezett a daruval Hortobágyra. Azonnali műtét, e kései órában jobb híján ő volt az asszisztencia. A sebből 10 cm-re kiálló, csupasz alkarcsontok három részre törve, a velőüregben is több cm mélyen földdel szennyeződve, izmok-inak szakadva, még ebben jártas szakember számára sem volt kicsit se biztató, de a frissesség miatt az azonnali műtét járt gyógyulás bármilyen esélyével. A csontok szennyeződésektől való megfelelő letisztítása fontosabb ilyenkor, mint a korrekt rögzítés. Hosszadalmas volt, az antibiotikumos infúzióval való le- és átmosás egy órán át tartott, de mindkettő sikerült. A csontokat felfűztem, mondhatom akár bravúrosan sikerült, stabilan tartottak a velőűrszegek, izom- és ínvarrás, sebzárás, antibiotikum, rögzítőkötés, jöhet a nyilt csűdtörés, ha még belefér a másfél órába, ami kritikus időszak madárműtéteknél. Mert ezen időn túl, ha leáll a légzés, mert le szokott, 5 perc van az újraélesztésre. Ha a szív is leáll, akkor vége.

A törött csűdnél tartottunk, amikor sebtében kiképzett aneszteziológusom, István, jó érzékkel észrevéve jelezte, hogy gyengül a légzés. Olyannyira, hogy pár másodpercen belül teljesen leállt. Azonnal megkezdtem a reanimációt a mellkas ütemes összenyomásával, közben a fonendoszkóppal próbáltam a szívverést meghallgatni, de nem volt mit. Leállt a szív, melyet eddig csak egyetlen egy alkalommal sikerült beindítani egy solymász egzotikus vörösfarkú ölyvén évekkel ezelőtt. Negyed óra szívmasszázs és lélegeztetés után sikerült! A szív beindult, gyorsan és erősen. Újabb negyed óra alatt a légzés is visszatért. Nagy volt az öröm. Amikor stabilizálódott, abbahagytuk a mellkas nyomkodását, és gyorsan befejeztem a csűdcsont nyilt törésének velőűrszegzését. A fixateur majd máskor, az nem fér bele. Egy percem volt rá, amikor ismét leállt a légzés, a szívvel együtt… Afrancba. Szívmasszázs, másodpercek alatt hosszú tűvel adrenalin a szívbe, infúzió a csontba, mesterséges lélegeztetés egészen addig, amíg a pupilla teljesen ki nem tágult, és még utána is, hátha… amíg a szájon már kialakult a hullamerevség. Éjfél volt. Istvánt vigasztaltam, sajnos sokszor van ez így. Megpróbáltuk, nem sikerült. Szomorúan indult vissza 200 km-re. Előtte ellenőrizte az olajat és a vizet a kocsiban.

Nekem még nem ért véget a nap. Nem érek rá gyászolni. A négy napja fekvő másik daru ötödik infúzióját kapja a lábszárcsontba rögzített kanülbe. Ha holnap nem áll fel, már nem is fog. Délután kérdeztem munkatársaimat, hogy mi újság? A daru mindjárt meghal, mondta Tünde. Hogyhogy? Már egész jól volt tegnap… Na ne már! Nem megyek sehova, pedig már jár a motor a kocsiban. Szőlőcukros, Duphalit-os infúzió szteroiddal, koffeinnel azonnal a csontba. Na ugye, hogy nem hal meg? Antibiotikum, vitamin, óránként 50 ml infúzió lassan. Egyre jobban van. Felállítom. Majdnem akkora, mint én. Átölelem, úgy tartom. Ezt csináljuk napok óta. Naponta többször tiz percig. Próbáljuk léptetni, hagyjuk, hogy segítsen a szárnyával egyensúlyozni. Ha nem áll fel, pár nap után meghal. Elgémberedett lábait egyenesben térdemmel tartva, közben nadrágom a daru bélsarával szennyeződik. Zöld csíkok a barna nadrágon az epétől. Kit érdekel… észre sem vettem, csak mások az adventi gyertyagyújtás alatt a templomban… Most éjfél után az ötödik infúzió. A nadrág ugyanaz, azóta nem volt idő átöltözni. Térdemmel tartom a lábát. Négy napja nem evett. Nagyon sovány. Pedig előtte a kaja, mégsem eszi. Kollégáim többször próbálták etetni, de kirázta a csőréből a kukoricát. Nekem nem. Egyenként masszírozom le a szemeket a nyelőcsövén a begyéig. Tizennégyet sikerült. Egy kis vizet fecskendezetem a szájába, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit. Lenyeli. Úgy tűnik, erőre kapott. Egy óra múlva majd visszajövök, és megint lemasszírozok pár szemet a torkán.

2022. második gyertya

A daruból szintén kettő érkezett, ugyan aznap, de nem ugyanonnan, és mindkettő ugyanolyan lábtöréssel. Róluk előző számunkban írtan. Velőűrszegzés és fixateur externe volt mindkettőnél, ugyanúgy. Az egyik sikerült, a másik lábért és életéért a harmadik műtét után is küzdünk ugyanúgy, mint fentebb. Udvardy István most egy törött szárnyú vándorsolymot hozott, az is rendben van, megműtve, jól gyógyul. Egy lőtt parlagi sast a HNP munkatársa hozta, hogy honnan, az nyomozati titok. Szárnya a beszállító szerint „kettészakadt” és amputáció, vagy elaltatás volt a prognózisa. Szerintem csak súlyos kettős alkartörés, súlyos izom és kevésbé súlyos bőrsérülésekkel, és nagyon vérzik, ami jó hír, mert azt jelenti, hogy friss, és több az esélyea gyógyulásra, mint egy beszáradt, pár napos, a laikus számára kevésbé ijesztő sebnek, amely viszont már fertőződött, részben elhalt izom és csontrészekkel nehezebb feladat. Műtétje azonnali, nekem könnyű és gyors volt, és sikeresnek ígérkezett. A gyorsaság miatt és a 15 cm-re szabadon kiálló, látható csontok mellett nem húztuk az időt röntgennel, csak a műtét után, hogy van-e benne esetleg sörét? És bingó! Persze, hogy van, kettő is. Hogy miért és ki lőtte le az most nem számít, csak a szárny gyors mentése, amire akkor az egyetlen esély ez volt. Azóta folyik az utókezelés.

Harmadik gyertya

Lehoczky Krisztián hívott a minap, hogy nézzem már meg, amit messengeren küldött. Egy uhu lóg a szögesdróton nagyon rossz állapotban, szárnya szerinte olyan súlyosan sérült, hogy döntsem el: altani vigye máshoz, vagy amputálni hozzánk. Ő nem laikus, hanem gyakorlott madármentő, majdnem állatorvos, de mégsem az. A képen látható nagy kiterjedésű, erősen vérző seb a szárnyon csak egy nagyobb és néhány kisebb szakított bőrseb alól teljes terjedelmében kilátszó felkarcsont nem szép, de az állatorvosnak bíztató, és egyáltalán nem megoldhatatlan rutinfeladatot mutatott. Több ezret csináltam már meg, ilyet is, rosszabbat is, és arra bíztattam, hogy sem altatni, sem amputálni nem kell, a tollakra és bőrbe akadt szögesdrót darabot fogóval levágva, azzal együtt hozza a madarat minél előbb. Én egyéb teendőm miatt már távol voltam, pont az ellenkező irányban, de utamat megszakítva visszafordultam, és egy óra múlva a bagollyal egyszerre értünk a kórházba. A madár kondícióját megítélve pár napja már ott lóghatott a kerítésen, de a friss vérzés friss sebet jelent. Gyenge, kimerült, sokkos állapotban, ellenállást nem mutató bagoly élete is veszélyben forgott. Azonnali és gyors műtéttel lehetett menteni az életet és a szárnyat is, amit pár másodperc alatt el is kezdtem. Ha a sebzárást másnapra halasztottam volna, még bekötözve is a lebernyegszerűen lógó szakadt bőr összehúzódik, fertőződik, a csont kiszárad, a csonthártya elhal, nem lesz belőle repülős madár, sőt a szárnya sem marad meg. Tőből amputált szárnnyal egyensúlyát vesztve csak csetlik-botlik, ha felborul, fel sem tud állni, nem kell semmilyen állatkertbe, mindenhol elaltatják az ilyet. Krisztián volt az aneszteziológus, ebben már nagyon jártas, sokat műtöttünk együtt. A dolga az, hogy figyeljen narkózis mélységére, a fájdalommentességre, és különösen a légzésre, mert ha az az altató szer madaraknál ismert mellékhatása miatt leáll, akkor azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. A bagoly maszkkal a fején alszik, pulzoxyméterrel beműszerezve, Krisztián élő videón közvetíti az eseményeket a Facebookon. A szögesdrót darab csak rácsavarodott a tollakra és a bőrbe akadt, ellenkező irányba csavarva könnyen leakadt a sérült szárnyról. Krisztián ekkor rutinosan pár perc türelmet kért, majd elköszönt a nézőktől, és leállította a felvételt.

– Doki, ez nem lélegzik – mondta. Éppen időben. A műtétet azonnal félbe szakítva, fejét a maszkból kihúzva, száját nyitva, légutakat szabaddá téve nyomkodom a mellkasát, és figyelem a gégefő nyílását, ami nem mozog. Aktív légzésnél nyílik és csukódik. Ezt most nem csinálja. Szívverést nem hallok, a pulzoxyméter nem mutat semmit. A madár gyakorlatilag meghalt. Nem adjuk fel. Nyomkodom ütemesen, figyeljük. Semmi. Már 5 perce megy az újraélesztés, amikor megremeg a gégefő. – Na most figyeld – mondom kezd visszatérni. És nagyon enyhén nyílik és zárul, majd jobban és jobban, végül teljesen, sőt, a mellkast elengedve az is megmozdul. De csak egyszer. Újra nyomkodom egy ideig, amíg beindul a spontán ütemes légzés. Néha kihagy, akkor rásegítünk.

Nem tesszük vissza maszkot, nem altatjuk vissza, ezt még egyszer nem szabad kockáztatni. Úgy hagyni nem lehet, a műtétet be kell fejezni, amíg a madár még pár percig eszméletlen. A stresszhatással termelődő adrenalin miatt egy darabig nincs fájdalomérzés és a vérzés is csillapodik. Infúzió nem kell még a műtét után sem, mert megszakítja ezt az automatizmust. Ez a pár perc nekünk elég, ha elég gyorsak vagyunk. Meloxycam fájdalomcsillapító mellizomba és Lidocain sprayvel lefújva a bőrseb zárása előtt össze kell varrni a teljesen kettészakadt bicepset, és a triceps belső ágát, mert ezek nélkül nem mozog a szárny. Egy perc. A 10 cm-es hosszanti bőrseb zárása még egy perc. Még három kisebb lyuk varrása a harmadik. A kötözés a negyedik, a kötés elburkolása leukoplaszttal az ötödik. Amire a bagoly felébred, kész vagyunk. Megkapta az antibiotikumját is. A műtét teljesen jól sikerült, ha megmarad, repülni fog! Közben munkatársunk leürítette a 9-es kórtermet, az ott lévő szelíd gólyát kitéve a folyosóra, hogy legyen hely a mindig teltházzal üzemelő kórházban a betegnek. Felültettük egy faágra, víz előtte és a gólyának éppen kiosztott csirkehús is ott van, melyet Krisztián feldarabol, hogy a bagolynak étvágygerjesztőbb legyen. Gyenge, de tartja magát. Fotózni is lehet már. De nem kell túlzásba vinni a megosztásokat. Amikor a fél ország aggódik, izgul, drukkol, annak sohanincs jó vége. A félelem bevonzza a félelem tárgyát. A protekciósok mindig elpusztulnak. Jó döntéseket csak tárgyilagosan, hideg fejjel lehet hozni. A személyes kötődés rontja a túlélési esélyeket. Ezért nem kezelik az orvosok a saját családtagjaikat. Megyünk kimosakodni. Egy perc után munkatársunk, Misi szól, hogy hanyatt fekszik az uhu. Visszaállítjuk a helyére, tartja magát, úgy tűnik, rendben van. Csak a baglyok bevált túlélési stratégiáját, a hullának tettetjük magunkat című előadást láttuk, vagy tényleg baj van? Figyeljük. Mindent megkapott. Antibiotikum még fel sem szívódott, fájdalomcsillapító benne van, infúziót most még nem szabad. Cukor sem kell. Majd később, keveset. Borotvaélen táncolunk. Most meg hason fekszik. Hagyjuk. Az égő villany, a jelenlétünk csak stresszeli. Villany le, hiszen bagoly, éjjeli madár. Időnként telefonnal világítva ellenőrzöm.

Ugyan úgy fekszik. Az előbb még élt…

Dr. Déri János

Mikor jön a Mikulás? Hohohó, kedves gyermekek! December 3.-án a Madárparkban keressetek!

Oda megyek, madarakat etetetek, kórtermeket szépítek, teszek- veszek… Segíts a Nagyszakállúnak Te is meglepni védenceinket!

Látogass el szombaton a Hortobágyi Madárparkba, ahol most adhatsz és kaphatsz is!

Mikulás alkalmával adománygyűjtő napot tartunk védenceink számára.

Amit szívesen fogadnak madaraink:

– madáreleség, takarmánykukorica, napraforgó, búza, köles, cica- és kutya táp/konzerv

– kötszerek, lejárt elsősegélycsomagok, csipeszek, ollók, egyéb orvostechnikai eszközök

– fertőtlenítők, tisztítószerek- ketrecek, kalitkák, tárolók, hordozók

+ bármi ami tényleg hasznos lehet egy állat, vagy egy kórház számára

Adományod nagy segítség számunkra, így mi sem leszünk hálátlanok! Támogatóinknak forró csokival, teával, és ingyen belépővel kedveskedünk! (A környezettudatosság jegyében kedvenc bögrédet is magaddal hozhatod!)

Látogatóink számára külön programokkal is készülünk:

– Kézműves foglalkozás keretében elkészítheted saját, „madaras” karácsonyi díszeidet, melyek ékesíthetik otthonod.

– Ha szívesen barkácsolsz, egy madáretetővel is gazdagabb lehetsz.

– Segíthetsz a Mikulásnak feltölteni a madáretetőinket.

Amennyiben most nem tudsz részt venni személyesen, célkitűzéseinket telefonhívással/sms küldéssel is segítheted! Hívd a 13600-as adománygyűjtő telefonszámot, majd a kapcsolat létrejöttekor választd 17-es melléket, vagy küld el sms-ben a 17-es számot a 13600-as adománygyűjtő telefonszámra! Minden hívás vagy sms 500 Ft-os támogatást jelent!

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével PayPalon keresztül!

Az idei évben is szép számmal érkeztek meg a darvak az északi költőhelyeikről a Hortobágyra. A 140.000 daru idén ősszel szétszóródva táplálkozott és éjszakázott a térségünkben köszönhetően az aszályos időjárásnak.

Október 29-én délután dr Sós Endre terepmadarász a balmazújvárosi Nagysziken kialakított vizes élőhelyen az éjszakázó darvakat vizsgálva egy kanadai darura lett figyelmes. A hír azonnal körbement a terepmadarászok között, így az esti szürkületig sokan meg tudták figyelni a magyar avifaunára új kuriózumot. Ezzel a fajjal Magyarország madarainak száma 425-re nőtt.

A kanadai daru hírére a Hortobágyra sereglettek az ország madarászai és másnap felosztva a különböző táplálkozó- és éjszakázóhelyeket mindenki ezt a madarat kereste mintegy 50km sugarú körben. A madár újra Balmazújvároson került elő másnap délután egy a Magdolna-pusztára leszálló darucsapat között. A hír gyorsan terjedt, így közel száz madarász csodálhatta a pusztán legelésző gulya között sétálgató madárritkaságot.

A daru a későbbiekben feltűnt Tiszacsege térségében, majd visszatért a Hajdúháton lévő balmazújvárosi és a hajdúböszörményi szántókra is. Egészen november végén még a balmazújvárosi Virágoskúti-halastó lecsapolt medrében volt megfigyelhető.

A daru a későbbiekben feltűnt Tiszacsege térségében, majd visszatért a Hajdúháton lévő balmazújvárosi és a hajdúböszörményi szántókra is. Egészen november végén még a balmazújvárosi Virágoskúti-halastó lecsapolt medrében volt megfigyelhető.

A kanadai daru Szibéria északkeleti részén és Észak-Amerika északi részén költ, telelni levonul egészen Mexikóig. Mocsarak és nedves rétek lakója. Testhossza 105 centiméter, szárnyfesztávolsága 175–195 centiméter, testtömege 3–5 kilogramm. A kifejlett madaraknak, a vörös homlokukat és fehér arcukat kivéve a tollazatuk szürke.

Varga László

A Madármentő képzéstől az önkéntességig

A négy éve zajló madármentő képzésekkel kezdetben nem volt más célunk, mint hogy a legalapvetőbb ismereteinket átadjuk az érdeklődőknek. Minél többen tudják, mikor és mit kell tenni, annál több madár életét óvjuk meg. Aztán láttuk, hogy a képzéssel a Madárkórház önkéntes közössége is épül, hiszen minden évben akadnak olyanok, akik szorosabbra fűzik a kapcsolatot velünk.

Ők lesznek azok, akiket forró dróton hívni lehet, ha bárki sérült madarat talál, vagy akik a mi szakmai segítségünkkel madármentő állomást létesítenek. És ők lesznek azok is, akik már a saját tudásukat adják tovább a képzéseken résztvevőknek.

Ahogyan dr. Patakfalvi Orsolya is, aki négy éve jött el a Hortobágyi Madárparkba. „Annak a kurzusnak aztán folytatása is lett” – mondja Orsolya, aki most már önkéntesként dolgozik, és a saját környezetében végez madármentést.

Orsolya neve előtt ott a „dr.” rövidítés, hiszen a foglalkozása fogorvos. A gyógyítás tehát a hivatásához tartozik, a biológia és az élettan pedig az ismereteihez – de a madarak szeretete a gyerekkorából jön.

„Mindig tetszett az állatorvosok munkája, és szerettem a madarakat is. Az élet úgy hozta, hogy nem állatorvos lettem, de éreztem, hogy egyszer előkerülnek még a gyerekkori álmok. Úgy kezdődött, hogy volt otthon egy kacagó gerlém, és egyszer egy kisebb probléma miatt megkerestem a Madárkórházat. Épp a szervezet vezetője, dr.Déri János volt az, aki amikor erre járt, megvizsgálta a madarat. Megemlítette, hogy vannak bárki számára nyitott képzéseik – így kerültem el az egyik kurzusra, Hortobágyra.”

És hogy mit lehetett ott tanulni? Madárismeret, anatómia, élettan, etológia szerepel a programban, és persze a madarak balesetvédelme, befogása, szállítása, madármentés a terepen, elsősegély. De a résztvevők megismerik a Madárkórházban a gyógyítás, a rehabilitáció és a visszaszoktatás folyamatait is. „Azóta többször is részt vettem képzéseken” – meséli Orsolya. „Részben az ismétlés miatt, de azért is, mert sok mindent már mi, önkéntesek adunk tovább a résztvevőknek.”

Vannak közöttük laikusok, de vadőrök, vadászok is vagy a mezőgazdaságban dolgozók, akik szeretnék tudni, mit tehetnek a madarak védelméért. Orsolya nagyvárosban él, de olyan helyen, ahol közel van a természet. „Azokat a madarakat ismerem jobban, amelyek a környéken élnek. A többi önkéntessel tapasztalatokat és néha feladatot is cserélünk – tudom, kit hívjak, ha egy számomra kevéssé ismert madárról van szó.”

Az önkénteshálózat és a személyes kapcsolatok a képzés nagy ajándékát jelentik – a résztvevőknek és nekünk, a Madárkórház munkatársainak is. Sok barátot szereztünk, és még több hívet a madármentés ügyének.

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével!

Vadgerle, a legtöbb ember számára ez a név semmit nem mond. A természetfotósok, természetjárók szeme azonban már felcsillanhat e név hallatán. Legkisebb galambfélénk különleges kinézetű, érdekes hangú titokzatos vad madár. Április, május hónapban búgó, kurrogó, kellemes hangja az igazi pezsgő, zsongó tavasz érkezését jelenti a madarászok számára. Gyakori madárnak számított a múltban lakott területen is, mára azonban a hatalmas monkultúráknak köszönhetően jelentősen megfogyatkozott ennek a mozaikos tájhoz kötődő fajnak az állománya. Súlyosan károsítják a vonulás során a tömeges mészárlások is.

A balkáni gerle megjelenése is konkurenciát jelentett számára. Jelenleg már csak vad környezetben költ és csak mezőgazdasági területeken, bokros fasorokban, erdő széleken találkozhatunk vele. Szívesen rakja fészkét galagonyára, viszonylag alacsony: 2-3 méteres magasságba. E szúrós cserje jobb védelmet biztosít számára költési időben. Terepen határozni távcső nélkül viszonylag nehéz. Embert, járművet igazán közelre nem enged, útszéli kiülő fára nem ül. Megfelelően nyugodt, csendes élőhely esetén, vízparton, halastavak közelében  megfigyelhető néha kis távolságból is. Nagyobb távolságból más galambfajtól megkülönböztetni csak a gyakorlott madármegfigyelőknek lehetséges.  Gabona és gyommagvakat fogyaszt. Parlagokon, mezőgazdasági területeken, tarlókon táplálkozik. 

Afrikában, a Száhel-övezeten (éhségöv) túl telel. Magyarországon április vége és szeptember között figyelhető meg. Szinte mindig két tojást rak, és évente jellemzően kétszer költ. Állománya idehaza stabil – jóval százezer költő pár feletti – de rejtőzködő, embert kerülő életmódja megfigyelését megnehezítheti. Angol neve European Turtle Dove, örök titok marad miért ezt a nevet adták neki: európai teknős galamb. Ha valaki megfejti, kinyomozza, írja meg!

Morvai Szilárd

Igen, megkezdődött a csúcsszezon. Májusban szokott, de késett. Valamiért. Kevesebb a beteg, kevesebb a madár. Nem az aszály. Nem a háború, nem a válság. Csak úgy. Van ilyen. Nem soványak a kisgólyák, nem fejletlenek, nincsenek, és nem is voltak veszélyben, és most kirepültek, időben, amikor szoktak, július közepétől augusztus közepéig, teljesen rendben. Az, hogy leszállnak valahova, és ott állnak, akár rossz helyen, út közepén, és nem akarnak felrepülni, ez az első szárnypróbálgatás teljesen normális menete.

Nem baj, nem katasztrófa, nem klímaváltozás, semmi köze a politikához, sem az ukrán háborúhoz, sem az emberek esetleges bajához. Ilyen szokott lenni mindig, egy éve, tíz éve, száz éve és ezer éve is. Mint ahogy a kisgyerek először feláll, tesz egy lépést, és leül. És ott marad. Majd megint feláll és pár nap alatt teljesen jól járkál, majd futkározik. A kisgólya amikor fel tud állni a fészekben, akkor már repülni is tud. Ezt nem csak mi tudjuk, hanem a szülei is. És onnantól kezdve (Hajdú-Biharban így mondják) már nem etetik őket, hanem a szomszéd villanyoszlopról incselkedve mutogatják a békát, hogy ha kell gyere ide érte. Vége a mamahotelnek, tessék megdolgozni a kajáért. Sőt, ha az idő szólítja őket, augusztus közepén nemes egyszerűséggel otthagyják őket akár a fészekben, és elvonulnak Afrikába. De csak azokat hagyják ott, akik már röpképesek. Amíg nem, addig kitartanak akár szeptemberig. Nincs fészekből kiesett kisgólya.

Nem tud kiesni egy méteres fészekből, amikor sem állni, sem járni nem tud, és nem is akar. Csak, ha kidobják. A természet ezt így oldotta meg. Amikor fel tud állni, már kinőttek a hosszú fekete evezőtollai, amivel már le tud vitorlázni akkor is, ha szélvihar kényszeríti erre. Ha nem, akkor meglapul a fészekben, és maximum a fészekkel együtt ér földet, ha az nem volt stabil. Nem stabil, ha túl nagy, és belekap a szél, főleg, ha elkorrodált a fészektartó a villanyoszlopon. Volt ilyen, van, és lesz is, akkor tényleg segíteni kell. De nem kell összeszedni az összes kirepült kisgólyát az országban, sem azon kívül. Napi 10-20 kirepült kisgólya érkezik hozzánk naponta, határon innen és túlról, melyek közül egy-kettő szorul valóban segítségre. Főleg a lábuk törik, mert hosszú, és mindenhova beakad. A lábszár- és csűdtörés a leggyakoribb, ahol alig van lágyszövet a csont és a bőr között. Ezért, ha eltörik a láb, a csont rögtön kiszúrja a bőrt, sőt elvágja annak felét-harmadát. Mindenki azt hiszi, még ebben jártas egzotikus szakállatorvosok is, hogy csak a bőr tartja a törött lábat, és lenyisszantja, holott minden izom, in, ér, és ideg megvan. Még akkor is, ha a törött csont akár teljes hosszában kiáll a felhasított bőr alól.

A bőr ott van, és minden ott van, csak vissza kell tudni húzni, és varrni, időben. És ezen van a hangsúly. Az időn. Aznap is fontos, hogy azonnal, vagy egy óra múlva, mert ha az ereket elszorítja valami, akár a megváltozott lábállás, akár egy sín, vagy a kötés, vagy csak az idő múlása okozza, hogy beduzzad a lábvég, akkor nagyon nehéz megtartani a lábat. Napi többszöri jódkáli kenőcsös masszírozás, váltakozó hideg-meleg víz, meleg párakötés, lézer és mágnesterápia szükséges napokig, hetekig. A lehetséges egyedüli megoldás csak a műtét, csak és kizárólag fémes belső és külső rögzítés lehetőleg az első napon. Ha később kerül rá sor, akkor is jobb lesz, mint volt, de kevesebb az esély a teljes gyógyulásra. Sajnos benne van a pakliban, hogy elhal a láb, de akkor művégtaggal él tovább a madár nálunk élete végéig, mert így elengedni nem lehet.

Ezért nagyon fontos, hogy a baleset után azonnal hozzánk kerüljön. Akkor is, ha egy láb többszörös, akár szilánkos, vagy mindkét láb nyílt törése áll fenn. Nehéz, de kellő gyakorlattal megbirkózunk vele. Mondhatni rutin műtét, naponta kettő-három, van, amikor több. Más is meg tudja csinálni, de nem biztos, hogy akarja. Ezért altattak el egy aszódi gólyát mindkét lábának nyílt törésével több órás facebook, messenger és telefonos intézkedés eredményeként a hivatalos természetvédelem hivatali útján, az előírt protokoll szerinti legközelebbi állami mentőhelyen. Mi is ott voltunk, lettünk volna, mert volt önkéntes, aki elhozza azonnali műtétre, de a megtaláló hallgatott a madármentő csoportokban ötletelő fotelharcosokra… Szóval meg lehet csinálni, meg is tudjuk, legalábbis megpróbáljuk, akkor is, ha más nem meri, vagy nem tudja. Bárhonnan eljuttatható aznap a törött lábú, vagy szárnyú gólyamadár az országból hozzánk. Nem kell bejelentkezni, nem kell megbeszélni, 0-24-ben átvesszük a beteget a helyszínen.

Dr. Déri János

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével!

2021.07.16-án az észak-keleti ország-részben Aranyosapátiban, a Tiszaparton találtak rá egy legyengült fiatal fehér gólyára. Nagygyőri Anna a nyíregyházi madármentő állomásunk vezetője gyűjtötte be és szállította le a madarat még aznap hozzánk, a Madárkórházba. A madár tünetmentes volt, de nagyon le volt soványodva. A bal lábán gyűrűt viselt, melyet Szlovákiában kapott a helyi madártani szervezettől. Sorszáma: SKB V8751. Még aznap jeleztük a Gyűrűzőközpontnak, hogy jelentse a szlovák madár magyarországi megkerülését. A Gyűrűzőközpont munkatársai visszaigazolták a gyűrűzés helyszínét és idejét. A gólyát fiókaként a fészkében gyűrűzte Josef Kraus 2021.06.15-én Záhorban a szlovák-ukrán határnál. A megtalálása előtt erős vihar volt észak-keleten, ami átsodorhatta a fiatal egyedet hazánk térségébe. A madár júliusban került nagyröpdénkbe, ahol fajtársaival egyetemben megerősödhetett, gyakorolhatta a repülést, és más fajok társaságában szocializálódhatott, hogy felkészülhessen a szabad életre. Augusztus elején pedig már kisebbik röpdénkben egy villanypásztorral ellátott villanyoszlop imitáción tanulhatta meg, hogy a villanyoszlopot és a vezetékeket kerülje el a szabadon engedése után is.

Felépülése után, tavaly, majdnem pontosan e napon, 2021 augusztus 21-én engedtük. Azóta eltelt egy év, és eme évforduló alkalmából igen örömteli hírt kaphattunk egyenesen Szíriából, Hama városának keleti oldaláról, a szlovákiai Zahartól 1919 km-ről!

A képek alapján és a gyűrűs gólyát megfigyelő terepmadarász elmondása szerint a madár nagyon jó kondíciónak örvend, szépen táplálkozott, más fehér gólyák társaságában.:)

Nagyon jó érzés tölt el bennünket, mikor ilyen pozitív visszajelzések jönnek az általunk mentett, felnevelt és repatriált fokozottan védett madarainkról.

Most augusztusban is több tucat gólyát tudunk visszaadni a természetnek. Töltsék velünk az augusztus 20-i hosszúhétvégét a Madárkórházban, a Hortobágyon, az idén 130 éves Hídivásár szomszédságában!

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével!

Az emberi tevékenységek következtében nagyon sok madár sérül vagy betegszik meg. Baleset, orvvadászat, mérgezés: mind-mind tizedelik a hazai madárállományt. A Madárkórház célja, hogy enyhítsük az ember kártékony beavatkozásainak következményeit és amelyik madarat csak lehet, meggyógyítsuk! Civil szervezetként nagyon sokat jelent a támogatóink segítsége. Ha fejlesztéseink sikerülnek, több madarat menthetünk meg! Az idei nyár hősége és aszálya arra is ráirányította figyelmet, milyen fontos a vizes élőhelyek megőrzése. Mi, itt a Hortobágyon pontosan jól értékeljük, mit jelent, ha ezek a területek zsugorodnak, eltűnnek – és tudjuk jól, hogy az ottani élővilág, madárvilág a legnagyobb, leginkább védendő kincseink közé tartozik.

A nádasok, mocsaras területek egyik legszebb madara a nagy kócsag, vagy nemeskócsag. Nemrégiben egy súlyosan sérült példány került hozzánk – a történetét ebben a hírlevélben meséljük el –, és ez az eset sok mindent felidézett bennünk. Ez a 120 centi magas, 140-170 centi szárnyfesztávolságú madár a magyar természetvédelem címerállata, alakját mindenki ismeri. Azért válhatott jelképpé, mert az 1920-as évek elejétől kezdve, amikor a kihalása fenyegetett, természetvédelmünk nagy sikere volt a kócsagállomány megmentése, gyarapítása – így kezdődött a korszerű hazai természetvédelem. Mi magunk is azért dolgozunk, hogy a sokszínű hazai madárvilág fennmaradjon. Ehhez azonban az is kell, hogy az élőhelyeik is megmaradjanak! Várjuk azt a napot, amikor nyáron sérülten hozzánk került és megmentett nagy kócsagot visszaengedhetjük a természetes közegébe, a tavak, nádasok világába.

Kisújszállás mellől, a gyalpári erdőből, egy halastó közeléből került hozzánk ez a madár. Egy kutyasétáltató pár talált rá, érzékelték, hogy nagyon rossz állapotban van. Ők értesítették egy püspökladányi kollégánkat, aki el is ment a madárért és elhozta Hortobágyra. Akkor szembesültünk mi is azzal, hogy komoly beavatkozásra lesz szükség…

A nagy kócsag, vagy nemeskócsag nemcsak fokozottan védett madár, de csodaszép is, nem mellesleg pedig egy nagyon fontos szimbólum. Arra utal, hogy a hazai természetvédelem címerállatáról van szó. A kócsagot a tolláért vadászták és kis híján kihalt. Az 1920-as évek elején létrehozták a kócsagőrök, azaz hivatásos természetvédelmi őrök máig létező hálózatát, amely a Kis-Balaton környékéről indult ki. Így a nagy kócsag a siker jelképe is, mert Magyarországon meg tudtuk őrizni és gyarapítani tudtuk az állományukat, amely ma háromezer pár fölöttire tehető.

Ez a sérült nagy kócsag szárny- és végtagtörést szenvedett. A Madárkórház munkatársai lövésre, lövésekre gyanakodtak, amit később a röntgen igazolt is. A lövedék jól látható volt a hasüregben, egy 10- es sörét volt. Kivétele nem volt indokolt, mert nagyobb volt a műtéti kockázat, mint a sörét további kártétele.

„Megműtöttük, úgynevezett velőűrszegezéssel, a sérült végtagot fémmel erősítettük meg és a madarunk most a műtét után lábadozik” – mondja most már a műtétet végző Déri János, a Madárkórház vezetője. Hozzáteszi, jelenleg egy kisméretű röpdében van a madár, ahol a környezetét is modellezték, úgynevezett vízi röpdéről van szó, ahol tó és nádas is van, sőt, még halak is a tóban. „Hamarosan átkerül egy nagyobb röpdébe, ott más madarakkal is találkozik, de az fontos, hogy ne legyenek a közelében fiókáikat védő gólyák.

Mert ugyan a nagy kócsag agresszív madár, csakhogy a kicsinyeit védelmező gólya egyenesen anyatigris – a találkozásukból pedig semmi jó nem sülne ki.” Ha a kócsag szépen gyógyul, akkor az 50 méter széles, 12 méter magas nagyröpdében már újra repülhet is. S ha pedig minden jól megy, akkor előbb-utóbb egy tó mellett visszaengedik a természetbe. Az a nap egy jelképi értékű madár több mint jelképes, valódi új életének kezdetet lesz.

Támogasd erőfeszítéseinket online, bankkártya segítségével!