Search results for "Hilfsreiche Prüfungsunterlagen verwirklicht Ihren Wunsch nach der Zertifikat der Nationally Registered Certified Medical Assistant 💽 Suchen Sie jetzt auf ➽ www.itzert.com 🢪 nach ☀ NRCMA ️☀️ und laden Sie es kostenlos herunter 🔘NRCMA Zertifizierungsfragen"
Tudni szeretnéd, mely esetben van szükség mentésre? Mi a teendő ha bajban lévő madarat látsz? Esetleg szívesen segítenéd munkánkat is? Itt a helyed!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk madármentő képzéseinken! A legközelebbi oktatásra 2023.06.17.-én 09:00-ás kezdettel kerül sor Hortobágyon, a Madárkórházban.
Tematika:
– Jogi ismeretek ( mentési szállítás, tartási engedély, mentőállomás létesítése)
Önkéntesként kezdte a Madárkórházban, most pedig már ő foglalkozik az érkező önkéntesekkel. Nélkülözhetetlen munkatárs, aki sok mindenben közreműködik nálunk. De hogy került ide és kicsoda Melanie Syrbe, a kolléganőnk?
„Állatgondozó vagyok, de több mindent csinálok, a röpdék takarításától a madarak táplálásán keresztül egészen odáig, hogy a műtőben asszisztálok a műtőorvosnak. Ezt a részét szeretem a legjobban egyébként. De mivel egyre jobban értem a magyar nyelvet, már a recepción is dolgozom, és önkéntesekkel is foglalkozom” – kezdi Melanie.
Olaszországban tanult, és három év egyetem után munkát kezdett keresni. „Gyerekkori vágyam volt, hogy közvetlenül állatokkal dolgozhassak” – meséli. „Részt vettem egy önkéntes programban, amelyet az EU finanszírozott, ennek segítségével jöttem Magyarországra, a Madárkórházba. Először csak egy hónapra. Aztán még hét hónapot maradtam, mert a szenvedélyből szerelem lett, folytatni akartam a munkát. Amikor ennek is vége lett, kérdeztem a főnökeimet, ha újra visszajönnék, felvennének-e. Mondták, hogy végül is, már elsajátítottam a feladatokat, elkezdtem megtanulni a magyar nyelvet is, szóval, miért ne? Úgyhogykarácsonyra hazamentem, de eldöntöttem, hogy visszajövök, és azóta itt vagyok.”
Melanie itt, a Hortobágyon találkozott a későbbi férjével. „A férjem természetvédelmi őr a Nemzeti Parkban, az én mindennapjaimat pedig a Madárkórház jelenti” – mondja, mintha minden ennyire egyszerű lett volna. Pedig dehogy, hiszen hatalmas volt a változás.
„Én Szardínián születtem, ott nőttem fel, Cagliariban tanultam természettudományokat. Odahaza viszont nem találtam meg azt a munkát, amit mindig is kerestem. Egyszer jártam csak korábban Magyarországon, Budapesten. De hát ez itt a puszta, egy teljesen más világ. Ráadásul, amikor megérkeztem, kitört a COVID, szóval alig tudtam valakivel találkozni. A szüleim kérdezték: Jó ott neked, a semmi közepén? De amikor látták, mennyire szeretem a munkám és az itteni életet, akkor elfogadták. Meg is látogattak itt. A tenger hiányzik egyedül, de az nagyon.”
Melanie számára döntő volt, hogy olyan helyen dolgozhasson, ahol közvetlenül állatokkal, ráadásul vadon élő állatokkal foglalkozhat. Ilyen hely pedig nem sok akad.
„Idejöttem és két hét múlva már én etethettem egy rétisast, ami leírhatatlan érzés és tapasztalat. Kezdettől tudtam, hogy nem állatkertben vagy menhelyen szeretnék dolgozni, itt pedig megkaptam a lehetőséget, hogy gyógyításra váró vagy gyógyuló állatokkal foglalkozzam. Szakmai szempontból egyedülálló a Madárkórház. Talán Görögországban és Horvátországban van hasonló, de itt az a különlegesség, hogy minden állatot egyformán kezelünk, legyen az rétisas vagy egyszerű sün. Az a hitvallás, hogy minden élőlényt meg kell gyógyítani. Én ezt a szemléletet nagyra értékelem.”
Mi pedig nagyra értékeljük Melanie bátorságát, rátermettségét. Ma már ő is foglalkozik az önkénteseinkkel, hazaiakkal és külföldiekkel – akikből majd ugyanolyan elhivatott munkatársak válhatnak, mint amilyen ő.
Vadászok a múltkor lelőttek egy jeladós fokozottan védett keselyűt. A legritkábbat, a barátkeselyűt, melyet Bulgáriában jeladóval láttak el, mely hazánkba csak száz évente párszor téved. Tévedett. Itt lőtték le Szabolcsban, a jeladót a Tiszába dobták. Most meg lelőtték Borsodban a svájci jeladós farkast, szintén fokozottan védett volt, egész Európa figyelte, a jeladót a Hernádba dobták. A vadász szabolcsi. Az ilyenből egy is sok, kettő túl sok. Mindkettő jeladós volt, ezért derült ki. Hány lehetett, ami nem jeladós? Ilyenek a vadászok? Vagy csak a szabolcsiak? Vagy csak az a kettő? Az európai közvélemény szerint a magyar vadászok ilyenek. Szerintem nem. De vannak köztük ilyenek, mások is, sajnos. Azért mondom ezt, mert minden évben kerül be a hortobágyi Madárkórházba sörétezett védett ölyv, rétihéja, vetési varjú, olykor fokozottan védett madár is, konkrétan kerecsensólyom, parlagi sas, nagykócsag, fehér gólya is. Ezt nem lehet megmagyarázni. Ott van a sörét a röntgenen, és benne a madárban, a törött szárny mellett. Nem pattan meg az egész sörétraj, nem kap gellert, nem repül bele a lövésbe egy sas, vagy gólya, ha másra céloztak, mert erre szoktak hivatkozni. A lövés leadása előtt ugye meg kell győződni róla, hogy mire lőnek, és a háttérben nem veszélyeztetnek-e valamit. A gólyát és a sast nem lehet összetéveszteni semmilyen más vadászható vadfajjal. A csapdával kettévágott parlagi sas, levágott lábú túzok, lábtörött rétihéják, egerészölyvek, melyeket olyan csapdával együtt hoznak be, amit földben ásva, madarak elől rejtve szabadna csak használni. És ott vannak a mérgezések vadászterületen. Dolmányos varjak, rókák mellett védett vetési varjak, sirályok, rétihéják, ölyvek, sasok. Százszámra, ezerszámra, évtizedeken keresztül. Karbofuránnal mérgezve, melyet 2008 óta nem szabad használni, mégis van. Nem pocokirtó, nem patkányméreg, nem véletlen, nem hanyagság, csalétekbe rejtve, a hullák sokszor eldugva. Ezt sem a vadászok csinálták. Valaki más. Persze.
És amikor vannak olyan vadászok, akik megsajnálják a magatehetetlen sakálkölyköket, melyeket kotorékozás közben találnak, és azok elpusztítása helyett nekünk adják, hogy neveljük fel, de úgy, hogy soha ne kerüljenek vissza a természetbe, ott ne okozzanak kárt, de vadasparkban viszonylag természetes életet élhessenek, akkor beléjük áll az egész vadásztársadalom, és belénk, hogy 10 kicsi sakál megmentésével nemcsak hülyék vagyunk, hanem vadgazdálkodási kártételre buzdítjuk a követőinket az űbercuki sakálkölykök 1 %-ot is hirdető megosztásaival. Ők is a vadászok. (Az egykoron jeles szaklap bulvár természetű írása a témáról ITT olvasható.)
Amikor a jóérzésű, felelősen gondolkodó társaik igyekeznek helyrebillenteni a renomét, a többiek rátesznek még egy lapáttal. De azok is vadászok, akik védelmükre kelnek, mert megértik, hogy a vadászati hatóság által előírt szőrmés kártevő gyérítést nemcsak azok megölésével, hanem a területről való kiemelésével is teljesíteni lehet úgy, hogy a vadasparkok, állatkertek egyébként hiánypótló igényét ilyen módon ki lehessen elégíteni. Mert nehéz tenyészteni, életben tartani, és a faj bemutatáshoz, viselkedésének jobb megismeréséhez, tudományos vizsgálatokhoz szükség van vadasparki egyedekre. Többek között azért, mert a rókák veszettség elleni csalétekben bevált vakcinázása a dogma szerint a sakálnál nem működik, mert nem rágja meg, hanem egészben nyeli le a csalétket, és a kapszulában lévő vakcina nem érvényesül. Például ennek vizsgálatára is lehetőség nyílik a 10 sakálkölyök életben tartásával.
A kölykök tényleg űbercukik. Pár naposan érkeztek, már egy hete itt vannak, de még nem nyílt ki a szemük. Nem maradnak a nyakunkon, és nem kerülnek vissza a természetbe, mert egy órán belül mindegyik elkelt. Három már Ausztriában van egy vadasparkban, kettő a hortobágyi Vadasparkban, ötöt még mi etetünk. Éjjel-nappal 3-4 óránként. Esznek és alszanak. Kecsketejet és prémium kutyatápszert (Royal Canin tejpótlót). Ha éhesek, nyifognak. Cumiból kapják a tejet, testmelegen. Ha jóllaktak, meg kell őket pisiltetni és kakiltatni a fenekük törölgetésével, mint a nyuszikat és őzikéket. Dolgozóink estére hazaviszik, és velük alszanak. Mielőtt kinyílik a szemük, fontos, hogy oda kerüljenek, aki majd tartja őket, így szelídebbek lesznek, és jobban kötődnek az emberhez, így jobban elviselik a vadasparki körülményeket, de nem lesznek soha kutyák. Amíg itt vannak, látványetetésük nyilvános és érdekes színfoltja a Madárpark életének. Legyen részük benne! (És az 1%-ról se feledkezzenek el!)
Egy állatfaj oda telepszik, ahol van mit enni és van hol lakni. A fecskék esetében mind a két paraméter megváltozott. A régi falusi parasztgazdaságok portájához hozzátartozott a trágyadomb és az eresz alatt, meg az istállóban a fecskefészek. Mert volt istálló. Ott tehenek, lovak, a disznóólban disznó. Most nincs se istálló, se haszonállat, se trágyadomb. Nem éri meg. Az uniós irányelvekkel szabályozott mezőgazdaságban az állattartó telepeken mind a nagyüzemben, mind a háztáji állományban a trágyakezelésnek előírásai vannak, ugyanúgy, mint a rovarkártevők elleni védekezésnek. Cél, hogy ne legyenek rovarok. A lakosság kényelme érdekében szúnyogok ellen permeteznek, mely nemcsak a szúnyogokat szorítja vissza, hanem minden rovart. Ha nincs elég repülő rovar, nincs mit enni a fecskének.
Az épületek energiatakarékossága miatt az új építésűeknél kötelező, a régebbieknél az utólagos külső szigetelés a falakon, egyre inkább megszokott, és a jelenlegi energiaárakkal újabb lendületet vesz, melyet állami támogatással is segítenek. Ehhez le kell verni a meglévő fecskefészkeket, és az új, szigetelő rétegre felvitt nemes vakolat és festék már nem tartja úgy az új fecskefészket, mint a hagyományos. A fecskék próbálkoznak, de nem ragad, és előbb-utóbb feladják. Nincs mit enni, nincs hol lakni, akkor elköltöznek oda, ahol van.
Hogy ne költözzenek el, műfészkekkel tarthatjuk ott, vagy telepíthetjük meg őket. Ezeket lehet a fecskék által kidolgozott technikát lemásolva sárból, fűből, kézzel szobrászkodva felépíteni (Orbán Tamás munkatársunk előző évi tavaszi számunkban leírta, hogy kell), de lehet készen kapni és felcsavarozni is. Ez utóbbiakat mi is forgalmazzuk. Cserépből készül, de van műanyagból is. Be kell sározni, hogy hasonlítson a fecskék műveire, és úgy kell elhelyezni, hogy jó legyen. Úgy jó, hogy ne északi, hanem déli, nyugati, vagy keleti oldalán legyen az épületnek, az eresz alatt, molnárfecske esetében a külső oldalon a mennyezetig záródóan felépítve, egy bemeneti nyílást hagyva csoportosan, egymás mellett szorosan akár 10-20 fészek, vagy több is egyben. A gyári molnárfecske fészek aszimmetrikus bejárati lyukkal valamelyik oldalán, melyet a fecskéik felülbírálnak és beépítenek, majd ha tehetik, oda készítik a lyukat, ahova akarják. Ezért a plafon alá másfél ujjnyival rögzítsük fel, a hiányzó részeket a fecske majd felfalazza, és ott hagy lyukat, ahol akar. A füsti fecske esetében duplán védett helyre, tornác, istálló, garázs belső falára plafontól tenyérnyi távolságra épül a fészek, bemeneti nyílás nélkül. Korábban volt kapható külön molnár- és füstifecske fészek, de most már mindenhol csak a füsti fészek található, mert a fecskék mindkettőt tudják saját igényeik szerint használni. Ha füsti fecskét várunk, nem másfél ujjnyival, hanem egy tenyérnyivel a plafon alá szereljük. A cserép műfészket sározzuk be, hogy ne legyen idegen a fecskének.
Etetni nem kell, nem is lehet. Csak a mentett, kézzel etetett fecskék tanulnak meg pár hét után tálból enni, a többi csak és kizárólag repülő rovart fog. Így az eső, hideg idő alatt kitehetünk nekik ablakpárkányra lisztkukacot, vagy mást rovart, de csak nagyon ritkán fogadják el. Inkább a verebek és rozsdafarkúak járnak jól vele, de ne sajnáljuk tőlük sem.
„Nemzeti értékeinkkel a magyarság „szép arcának”megmutatása a cél, hogy ezáltal is növeljük önbecsülésünket, és erősítsük önmagunkban és a nagyvilágban is a nemzetünkről alkotott valódi képet. A magyar nemzeti érték egy megalkuvás nélküli minőség, az a bizonyos „magyar geniusból fakadó erő”, amelyet már világszinten is ismernek és elismernek.”
Örülünk, hogy sokoldalú munkánkat itt is megtisztelik figyelmükkel. A természet és a madarak felelős szeretete, az irántuk érzett gondoskodás és a rendkívül összetett – éves szinten több ezer madár életét megmentő – tevékenységünk fókuszába most egy új irány, életünkbe egy új, értékes szín is került. Kocsi Erika hungarikum projekt-menedzser által ugyanis kapcsolatba kerültünk a magyar nemzeti értékmozgalommal és megismerkedtünk a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvényben, azaz a hungarikumtörvényben rejlő lehetőségekkel. Mivel – a Kéthelyi Települési Értéktár megbecsült elemeként – a munkánk egyik fókuszpontjában álló fehér gólya immár helyi, ezáltal törvény szerint is nemzeti érték, úgy gondoltuk, hogy e tény mentén mi is bekapcsolódunk ebbe a mozgalomba a magunk eszközei és élményt nyújtó tájékoztatási lehetőségei által. Döntésünket az a szép tényvalóság is erősítette, hogy a világörökség részeként a Hortobágy maga ún. törvény általi hungarikum. Sőt a Hortobágy országos kitekintésben is egy értékekben egyedülálló módon dúskáló vidék, hiszen talán itt található az egy területre eső legtöbb hungarikum és más szintű nemzeti érték is. Bátran kijelenthetjük, hogy a Hortobágy „értékek az értékben” karakterrel bír, hiszen a nemzeti értékek gazdag tárházaként számos nemzeti kincs és hungarikum forrása. A solymászat, a huszárok és a betyárköltészet, a karikás ostor, a Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalap és csikós nyereg, a lélegzetelállítóan szép hortobágyi Csillagoségbolt-park, a magyar pásztor-és vadászkutyafajták és számos egyéb érték köthetők ide.
Az Agrárminisztérium Hungarikumok Főosztályának támogatásával megvalósuló „Hortobágy és nemzetünk csodái a fehér gólya szemszögéből” című Hung-2022 pályázati projektünkben változatos formanyelven, minden generációt elérő szándékkal különféle látvány-kommunikációs elemekkel, egy különleges prospektussal és a fehér gólyát középpontba állító kisfilmmel kapcsolódtunk be aktívan a nemzeti értékmozgalom népszerűsítésébe. Közismert és elismert turisztikai érdekességként évente sok látogatónk ismeret-és élményanyagát tudjuk ily módon is gyarapítani. Ennek mentén örömmel vállaltuk fel, hogy a projektben megszülető látványelemeket (roll up és molinó karakterű tájékoztató felületeket) a pályázaton túl is, így már állandó jelleggel megtekinthetik a kedves látogatók, illetve kitelepüléseinkkor is megmutatjuk mindezt.
A Madárkórház Alapítványunk ezáltal a nemzeti értékként elismert fehér gólya köré szőtt kisfilm és számos érdekes látványkommunikációs és ismeretterjesztő elem segítségével a „NEMZETI ÉRTÉK BEMUTATÓPONT” nemes szerepét is felvállalta. Ismertségünk és elismertségünk, nagy látogató közönségünk által ugyanis számos generációnak meg tudjuk mutatni a magyar nemzeti értékpiramis sokszínűségét, mindezt a kifejezetten a Hortobágyra jellemző értékek köré szőve, de tágabb kitekintést is nyújtva szép hazánk egyéb nemzeti kincseiről.
Minden hungarikum nemzeti érték, de nem minden nemzeti érték hungarikum, mégis valamennyi büszkeségünk – legyen az helyi, megyei, kiemelkedő nemzeti érték vagy hungarikum – a magyar nemzeti karaktert tükrözi, nemzeti azonosságunk és az országimázs része, „nemzetünk szép lelkének” tükre , ezért érdemes megismerni a különböző szintű értékeink rendkívüli gazdagságát és sokszínűségét.
Látogassanak el hozzánk Önök is, ismerjék meg munkánkat, mentett madarainkat és tekintsék meg a magyar nemzet 40 nemzeti értékét bemutató tárlatunkat, amelybe most virtuálisan is betekintést nyújtunk.
Köszönjük megtisztelő figyelmüket! Bővebb információkért pedig látogassanak el az Agrárminisztérium Hungarikumok Főosztályának weboldalára is: www.hungarikum.hu.
Mint minden évben, idén is átteleltetett gólyáink szabadon engedésével várjuk az Afrikából érkező fajtársaikat Március 15.-én. Ezúttal egy rétisas, valamint további ragadozó madarak is visszanyerik szabadságukat. Tekintettel a nemzeti ünnepre, látogatóink részére pedig színes, hagyományőrző programokkal is készülünk:
10:00 Koszorúzás a csárdánál huszárokkal, betyárokkal (Hortobágyi csárda) 10:30 A Nemzet Zászlaja hitelesített darabjának bemutatása Lukács Sándor előadásában (A Kórház előtti téren) 10:40 Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület Magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred hagyományőrzőinek, Csontos János és Szabó Gábor fegyverbemutatója és előadása (Madárfészek Csapszék) 11:00 Fehér gólyák befogás előtti elvadítása a Pásztortűz Hagyományéltető Egyesület betyárjai bevonásával (Új Röpde) 12:00 Fehér gólyák és egy rétisas szabadon engedése (Kurgán) 13:15 Átteleltetett, jeladós lengyel fehér gólya Nowy Dwór hazaengedése (Kurgán) 13:30 Tüzérségi bemutató és előadás Bihar és Sárrét Hagyományőrző Csoport Lukács Sándor vezetésével (Madárpark-Játszótér) 13:45 Közös csergetés a megjelent résztvevőkkel (Madárpark-Játszótér) 14:00 Solymászbemutató a Madársuli madaraival Imre István előadása (A Kórház előtti téren) 14:30 Betyártanoda – előadás a betyárok viselt dolgairól, fegyvereiről Herbály András előadásában (Madárfészek Csapszék) 15:00 Ragadozómadarak szabadon engedése (Kurgán) 15:30 Papagájshow és madársimogatás a Madársuli madaraival Imre István előadása (A Kórház előtti téren) 16:00 Ludak vízrebocsájtása (Tó) 16:15 Látványetetés a vendégek bevonásával a Nagyröpdében
Egész nap a Debreceni Állatkert jóvoltából egzotikus állatbemutató a Madárkórház épületében.
A Madárfészek Csapszék betyárjó ételekkel, italokkal várja egész nap vendégeinket!
A rendezvény ideje alatt kézműves kirakodóvásár is színesíti a programot.
Továbbá egész nap népi gyermekjátékokkal várja a kicsiket a Pásztortűz Hagyományéltető Egyesület.
Lengyelországban Wierchlesieben kelt ki a tojásból 2022 tavaszán a Nowy Dwor nevet kapott gólyafióka, akit az egyik szülő az aszály okozta táplálékhiány miatt kidobott a fészekből. A fióka csodával határos módon sikeresen ért földet és elszállították Lubniany-ba, az ott működő vadmentő alapítvány (Opolskie Centrum Leczenia i Rehabilitacji Dzikich Zwierząt „Avi”) mentőállomására, ahol egy darabig nevelgették.
Végül a lengyel kollégák kerestek egy olyan fészket, ahová adoptálni tudták. Az új szülők és a két fészekben lakó gólyafi is elfogadták a kis jövevényt. Néhány héttel az adoptálása után Gps-es jeladót is kapott a hátára. A mostohaszülők felnevelték a gólyácskát, majd mikor repülni is megtanult jókora köröket tett a fészek körül és a környéken a lengyel-cseh határ közelében táplálkozott.
Elérkezett az augusztus 30-a, amikor is útnak indult. Egy nap alatt Nowy Dwor Prudnickiből átrepülte a Tátrát és megérkezett Tokajhegyaljára, pontosabban Tállyára, ahol valószínűleg, mint a legtöbb gólya szigeteletlen villanyvezeték okozta baleset következtében megsérült a szárnya és a lába. Az utcán sétálgató gólyát jelentették az Aggteleki Nemzeti Park munkatársainak, akik a Mályi Madármentő Állomásra szállították, ahonnan Lehoczky Krisztián másnap elhozta a Hortobágyi Madárkórházba. Állatorvosunk, dr Déri János átnézte a gólyácska sérüléseit és kihelyeztük röpdénkbe. Nagyon rossz kondíciója és sérülései miatt nem tudtuk útnak indítani Nowy Dwort, az ősz folyamán, így hát a telet nálunk töltötte több, mint 100 gólya társaságában.
A lengyel kollégák felvették velünk a kapcsolatot, mert a Gps jel alapján furcsállták, hogy a gólya a magyar közútjainkon közlekedik. Közel 200 napot töltött el nálunk a Madárparkban. Etettük, itattuk, kezeltük, ápoltuk, és mára elmondhatjuk, hogy megerősödött, és képes a túlélésre a szabadban. Most, március 15-én Nowy Dwort is útjára engedjük, s ha minden jól sikerül, akkor a jövendőbeli párjához készül majd Lengyelországba.
Program célja: gólyafészkek intenzív figyelése a gólyák életének védelme érdekében
Program leírása
A programban részt vevők –magánszemélyek, cégek, óvodai, iskolai csoportok, stb-jelképesen örökbe fogadnak a lakóhelyükön/ telephelyükön található egy vagy több gólyafészket.
Amíg a gólyák itthon vannak, rendszeresen figyelik a fészket, megfigyeléseikről feljegyzéseket készítenek, ehhez fészekfigyelő adatlapot kapnak. Ha úgy látják,baj van,azonnal értesítik a program vezetőjét,aki elmondja, az adott esetben mi a teendő,szükség esetén megszervezi a bajba jutott gólya mentését.
A programban részt vevők a gólyákkal, fészekfigyeléssel kapcsolatos kérdéseikkel bármikor fordulhatnak a program vezetőjéhez.
A programba bárki jelentkezhet- cégek, magánszemélyek, óvodai, iskolai csoportok, stb- aki vállalja, hogy rendszeresen figyeli az általa kiválasztott fészket.
A Madárkórház betegeinek több mint 90%-a ragadozó madár, így takarmányozásuk nyers hússal történik, melynek mind raktározása-, mind szállítása hűtést igényel. A raktározást saját hűtőkamránkban oldjuk meg, de a havi rendszerességű beszerzést és a szállítást eddig bérelt gépjárművekkel tudtuk kivitelezni. Ez a probléma – köszönhetően a Magyar Falu Program Falusi Civil Alap (2021) támogatásának – most megoldódott. Egy használt hűtőkocsi beszerzésével madaraink takarmányellátása már biztosított és stabil. Ez úton is hálásan köszönjük a támogató szerv segítségét!
A hétvégén zajlott az erdei fülesbaglyok országos felmérése, melyet a Magyar Madártani Egyesület (MME) végez a lakosság bevonásával. Ennek során bukkantak egy különleges, albínó példányra szombaton a karcagi görögkeleti ortodox templom kertjében.
A programban résztvevő lelkes természetfotós, Dávid-Kiss Borbála mint első észlelő jelentette a madarat, majd Varga László, a hortobágyi Madárkórház Alapítvány munkatársa készített róla felvételeket.
Az albínó madarak általában ritkák nálunk. Madárkórházunkba is csak 2-3 évente kerül egy-egy faj ilyen különleges egyede. Ezeket a madarakat fokozottan veszélyeztetik a ragadozók, mivel rejtő színezetük helyett kirívóak fajtársaikhoz képest. Az ilyen albínó baglyokat egy nagyobb karvaly tojó vagy egy héja is hamarabb levadássza. Sőt, sok esetben fajtársaik is űzik őket.
Ezt a példányt azonban fajtársai láthatóan befogadták a csapatba.
A pigmenthiány bármilyen vadállatnál előfordulhat. Ez lehet egész testre kiterjedő albinizmus, ilyenkor a szem piros, az emlősöknél az orr előtti szőrtelen terület rózsaszín, a flavizmus esetében egyes szaruképletek vagy a szivárványhártya lehet barna.
Mint rendesen, Karácsony és Újév között mindig jön a madárinfluenza. Most is így volt, és még mindig tart. Már nem kell behurcolni Ázsiából, nem a madárvonulással kerül a Kárpát medencébe, hanem itt terem. A Dél-Alföld fóliás baromfitartó gazdaságaiban és azok környékén a vizes élőhelyek vadmadaraiban ellappang egész évben, és ilyenkor megjelenik. Bekerül egy háztáji, vagy nagyüzemi állományba, és főleg emberi gondatlanság miatt a környéken feltartóztathatatlanul terjed. A fertőzött területeket zárlat alá vonják, az érintett házibaromfi állományokat kiirtják, és 10 km-es sugarú körben védőkörzeteket jelölnek ki, ahol két hónapig nincs állatmozgás. De a vadmadarakkal ezt nem lehet betartatni. Kevésbé érzékenyek a vírusra, és tünetmentesen hordozzák, vagy enyhe tünetekkel átvészelik, miközben fertőzik a vizes élőhelyeket. Főleg a téli hideg elől délebbre, és az enyhülés során északabbra mozgó vadkacsák és vadludak terjesztik, és főleg az érzékenyebb hattyúk hullanak el. Ezért is tilos etetni a vízimadarakat, mert az etetőhelyen több madár összegyűlik, melyek egymásnak átadják a fertőzést. Ezért ilyenkor az arra gyanús fajok, mint a vadkacsák, vadludak, és főleg a hattyúk, de a velük egy élőhelyen található szürkegémek, kárókatonák, és más fajok is, potenciálisan fertőzöttek lehetnek. Mivel ebben a időszakban vadásznak is rájuk, gyakrabban kerülnek kézre. Ebben a szezonban vadmadarakból eddig összesen két hattyúban és érdekes módon két városi vetési varjúban is kimutatták a vírust, ami azt jelenti, hogy bárhol előfordulhat. Sérülésük esetén mentésüket a következő protokoll szerint végezzük: Nem befogni és mentőhelyre szállítani, mert ha beviszik a fertőzést, a mentőhely összes madarát ki kell irtani. Így járt tavaly a keszthelyi Madárpark és idén a Noé, ahol közel kétszáz madarat altattak el. Ezért ott kell tartani a vízimadarat, és a varjút, ahol van. Ha már egy udvarban, akkor ott, ha a terepen, akkor ott bekeríteni, egy rögtönzött kerítéssel, akár egy nádszövettel, és helyben, zártan etetni, itatni beöltözve, védőruhában, gumikesztyűvel. Nem hozzáérni! A bélsarából hatósági állatorvosi segítséggel mintát küldeni az ÁDI budapesti, Tábornok utcai intézetébe, madárinfluenza kizárása PCR vizsgálattal, ahol másnapra megvan az eredmény. Negatív esetben biztonságos karanténba vihető a madár, de jobb, ha két hétig az eredeti helyén marad és ott karanténozzuk. Két hét után, ha újabb, ismételt tamponvizsgálattal negatív, akkor mehet a mentőhelyre. Aki elhullott madarat talál, értesítse a hatósági állatorvost. A Madárinfluenza aktuális hírei és az eljárásrend a NÉBIH honlapján megtalálható.
Minden évben kerül be ilyenkor rétisas, egerészölyv, varjú idegrendszeri tünetekkel. Remeg, rendellenesen mozog a fej, koordinációs, egyensúlyozási zavar, rendellenes fejtartás, fejtekerés, forgás, görcsök, nyálzás, hányás, hasmenés jelentkezhet. Ezeket ránézésre nem lehet elkülöníteni bizonyos mérgezésektől, a madárinfluenzától, a szintén bejelentési köteles baromfipestistől, nyugat-nílusi vírustól, vagy traumás agyrázkódás következményeitől. Laborvizsgálattal a vírus, vagy a méreg kimutatható, vagy nem. A beteg elhullik, vagy meggyógyul, vagy hosszú ideig úgy marad. Most is van egy parlagi sas betegünk, melyet nem véletlenül ütött el a vonat. Egyik szárnyát és a másik lábát amputálni kellett, de mérgezés elleni kezelés után kezd lábra állni. Egy egerész ölyvünk hónapok óta forog, de egyre kevésbé. Sokszor nincs diagnózis, csak tünet. Az atropin injekcióra, mint hatástani antidótumra való látványos javulás az acetilkolin-eszteráz bénító csoportba tartozó mérgezésre utal, ezért ilyenkor diagnosztikai célból esetenként Atropin adható. Számolni kell azzal, hogy leállítja a bélmozgást, és az emésztőszervi pangás során más szövődmények jelentkezhetnek. Ezért ilyenkor ne etessünk. Ha nem javul Atropinra, B1 vitamin, NoSpa, nem szteroid fájdalom csillapító és infúzió a tüneti kezelés. Mindez karanténban, beöltözve, mert a madárinfluenza negatív laborlelettel sem zárható ki biztosan.
