Helyreigazítás: Nem eszik a gólyát Nyírlugoson
- A minap nagy port vert fel, hogy az egyik TV csatorna közölt egy magán videót, melyben Nyírlugoson egy sérült gólya men[...]
A tenger mellől a Hortobágyra
Önkéntesként kezdte a Madárkórházban, most pedig már ő foglalkozik az érkező önkéntesekkel. Nélkülözhetetlen munkatárs, aki sok mindenben közreműködik nálunk. De hogy került ide és kicsoda Melanie Syrbe, a kolléganőnk?
„Állatgondozó vagyok, de több mindent csinálok, a röpdék takarításától a madarak táplálásán keresztül egészen odáig, hogy a műtőben asszisztálok a műtőorvosnak. Ezt a részét szeretem a legjobban egyébként. De mivel egyre jobban értem a magyar nyelvet, már a recepción is dolgozom, és önkéntesekkel is foglalkozom” – kezdi Melanie.
Olaszországban tanult, és három év egyetem után munkát kezdett keresni. „Gyerekkori vágyam volt, hogy közvetlenül állatokkal dolgozhassak” – meséli. „Részt vettem egy önkéntes programban, amelyet az EU finanszírozott, ennek segítségével jöttem Magyarországra, a Madárkórházba. Először csak egy hónapra. Aztán még hét hónapot maradtam, mert a szenvedélyből szerelem lett, folytatni akartam a munkát. Amikor ennek is vége lett, kérdeztem a főnökeimet, ha újra visszajönnék, felvennének-e. Mondták, hogy végül is, már elsajátítottam a feladatokat, elkezdtem megtanulni a magyar nyelvet is, szóval, miért ne? Úgyhogy karácsonyra hazamentem, de eldöntöttem, hogy visszajövök, és azóta itt vagyok.”
Melanie itt, a Hortobágyon találkozott a későbbi férjével. „A férjem természetvédelmi őr a Nemzeti Parkban, az én mindennapjaimat pedig a Madárkórház jelenti” – mondja, mintha minden ennyire egyszerű lett volna. Pedig dehogy, hiszen hatalmas volt a változás.
„Én Szardínián születtem, ott nőttem fel, Cagliariban tanultam természettudományokat. Odahaza viszont nem találtam meg azt a munkát, amit mindig is kerestem. Egyszer jártam csak korábban Magyarországon, Budapesten. De hát ez itt a puszta, egy teljesen más világ. Ráadásul, amikor megérkeztem, kitört a COVID, szóval alig tudtam valakivel találkozni. A szüleim kérdezték: Jó ott neked, a semmi közepén? De amikor látták, mennyire szeretem a munkám és az itteni életet, akkor elfogadták. Meg is látogattak itt. A tenger hiányzik egyedül, de az nagyon.”
Melanie számára döntő volt, hogy olyan helyen dolgozhasson, ahol közvetlenül állatokkal, ráadásul vadon élő állatokkal foglalkozhat. Ilyen hely pedig nem sok akad.
„Idejöttem és két hét múlva már én etethettem egy rétisast, ami leírhatatlan érzés és tapasztalat. Kezdettől tudtam, hogy nem állatkertben vagy menhelyen szeretnék dolgozni, itt pedig megkaptam a lehetőséget, hogy gyógyításra váró vagy gyógyuló állatokkal foglalkozzam. Szakmai szempontból egyedülálló a Madárkórház. Talán Görögországban és Horvátországban van hasonló, de itt az a különlegesség, hogy minden állatot egyformán kezelünk, legyen az rétisas vagy egyszerű sün. Az a hitvallás, hogy minden élőlényt meg kell gyógyítani. Én ezt a szemléletet nagyra értékelem.”
Mi pedig nagyra értékeljük Melanie bátorságát, rátermettségét. Ma már ő is foglalkozik az önkénteseinkkel, hazaiakkal és külföldiekkel – akikből majd ugyanolyan elhivatott munkatársak válhatnak, mint amilyen ő.
