Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Köszönjük örökbefogadójának, hogy támogatja ellátását!

Örökbefogadó: Gombos Attiláné

Örökbefogadás dátuma: 22016.03.30

Lejárat: 2017.03.30

Név: Kelemen

Köszönjük örökbefogadójának, hogy támogatja ellátását!

Örökbefogadó: Fekete Gólya Erdei Iskola

Örökbefogadás dátuma: 2016.03.10

Lejárat: határozatlan

Kedden egy utolsó átvizsgálás után véglegesen is gyógyultnak nyilváníthattuk a 3 hete, Polgár térségéből mérgezéses tünetekkel beérkezett fiatal darut. Tünetei elmúltak, mozgáskoordinációja, életereje visszatért.

Délben,  a Hajdúnánási Rendőrkapitányság képviseletében megmentői adhatták vissza szabadságát.

Fotógaléria:

A fiatal madarat Polgár mellett legeltetés közben találta meg egy juhász. A bozótosban vergődött. Más, közvetlen elérhetőség híján a rendőrséget értesítette, akik rögtön a helyszínre siettek.

A madarat kiszabadították a bozótosból, majd biztonságba helyezték. Diszpécser szolgálatukon keresztül pedig értesítették kórházunkat. A megbeszélt helyszínen találkoztunk az életet mentő rend őreivel, és átadták a madarat.

A hortobágyi Madárkórházba érkezése után rögtön el is kezdődött az újdonsült páciens kezelése. A vizsgálatok során egy véletlen, villanyvezetéknek való ütközésen túl felmerült növényvédő-szerek által okozott mérgezés gyanúja is. Szaruhártyája sárgás, ami májbántalmakra következtet, széklete pedig elhalásos bélgyulladás tüneteit mutatja. Első kezelését, klion tabletta és infúzió formájában bekerülésekor már megkapta.

A daru (Grus grus) Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft. Európai állománya alig haladja meg a 100.000 párt.

Fotógaléria:

Vasárnap érkezett hozzánk Téglás határából ez a gyönyörű réti fülesbagoly. Egy szántóföld közelében találták, erőtlenül csak próbált menekülni, jobb szárnyát lógatta.
A kórházba kerülése során kiderült, jobb kulcscsontja tört. A törés már régi, magától el is kezdett összeforrni, de rossz szögben. Ez okozta röpképtelenségét, így vadászni sem tudott. Lefogyott, elerőtlenedett, kiszáradt. Már jobban van, kapott infúziót, valamint jó étvággyal eszik.
A réti fülesbagoly rokona a legtöbb parkban, akár kertekben is fészkelő erdei fülesbagolynak. Hazánkban azonban jóval ritkább, biztos fészkelő állománya mindössze 10 párra tehető. Fokozottan védett, eszmei értéke 250.000 Ft.

Pocaknak hívnak, és egy nagyon barátságos vaddisznó vagyok. Mondhatni nem is „vad”, inkább szelíd….:)

Nem tudom, mennyire emlékeztek még rám? Pár éve még nagyon pici, kétmaroknyi voltam. 2012.04.06.-án találtak rám Folyás határában egy erdőtűz után. Szüleimet, testvéreimet elvesztettem. Egyedül voltam… Megtalálóm Hortobágyra vitt, a Madárkórházba, ahol befogadtak.

Az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, örültek nekem. Ha éhes voltam, kaptam tejet cumisüvegből. Ha álmos voltam, elringattak. Ha unatkoztam, jókat játszottuk. Megtanultam futballozni, rongyot tépni, de még „disznóólat” is csinálni.

Aztán szépen nőttem, és nőttem. Egyre nagyobb kifutóra lett szükségem.

Nemrégen szokatlan hírt kaptam. Kedves Doktor urunk, és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága új helyet találtak számomra. A nemzeti park vadasparkjában nagyon szép helyet készítettek nekem. Szinte egy fél erdő! Tele fával, zöld fűvel, és egy igen jó dagonyával!

Nagyon megörültem. Érkezésemkor felmértem lakosztályomat, körbeszimatoltam, vettem egy fürdőt, majd szundítottam egyet.

Új helyemen, a Hortobágyi Vadasparkban Ti is meglátogathattok!

Tartósan sérült gólyáink közül minden évben akad olyan pár, aki repülni nem tudván, a földre teszi fészkét, majd sikeresen költ is. Őket már nem lehet visszahelyezni a természetbe, nem állnák meg a helyüket. Utódaik viszont teljesen egészségesek, helyettük ők gazdagíthatják a szabad gólyák számát. Miután felnőnek, röpdénkben gyakorlatoznak, majd ők kerülnek szabadon engedésre.

Az idei évben viszont betegeink „rekord felállítására” készülnek!:) A negyedik gólyapár kezdi az udvarlást….

A sort gólyakertünkben örökbefogadója által Vikisziki névre keresztelt gólyánk kezdte párjával. Ők az a pár, kik minden évben sikeres költés után 2-3 utódot nevelnek fel. A földre rakott fészkükben idén először három, majd öt tojáson kezdtek el ülni.

Nemsokkal később, nagyröpdénkben, hasonló sorsú betegeink számára kihelyezett lépcsős emelvények egyikén épült hasonló fészek, melyben mára már négy tojás található. Ezután a mellette lévő emelvényt foglalták el, gazdái mára az ötödik tojást őrzik. A napokban pedig a harmadik emelvényen is egy frissen rakott fészekben udvarol a negyedik gólyapár.

Bízunk benne, hogy mind a négy fészekalj sikeresen felnő!:)

Fotógaléria:

Az elmúlt napokban a média által is sokak számára ismertté vált a berettyóújfalui rendőrkapitányság áldozatos munkatársai által mentett bölömbika története. (A cikk ITT olvasható!)

Tegnap ismét hasonló esetre került sor, ezúttal a Hajdúnánási Rendőrkapitányság rendőrei mentették meg egy daru életét.

A fiatal madarat Polgár mellett legeltetés közben találta meg egy juhász. A bozótosban vergődött. Más, közvetlen elérhetőség híján a rendőrséget értesítette, akik rögtön a helyszínre siettek.

A madarat kiszabadították a bozótosból, majd biztonságba helyezték. Diszpécser szolgálatukon keresztül pedig értesítették kórházunkat. A megbeszélt helyszínen találkoztunk az életet mentő rend őreivel, és átadták a madarat.

A hortobágyi Madárkórházba érkezése után rögtön el is kezdődött az újdonsült páciens kezelése. A vizsgálatok során egy véletlen, villanyvezetéknek való ütközésen túl felmerült növényvédő-szerek által okozott mérgezés gyanúja is. Szaruhártyája sárgás, ami májbántalmakra következtet, széklete pedig elhalásos bélgyulladás tüneteit mutatja. Első kezelését, klion tabletta és infúzió formájában bekerülésekor már megkapta.

A daru (Grus grus) Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft. Európai állománya alig haladja meg a 100.000 párt.

Fotógaléria:

Egy bölömbika nekirepült egy, a 42-es számú főúton közlekedő kisbusznak. A berettyóújfalui rendőrök segítettek a madáron.

A rendőrök 2016. április 3-án 8 óra 25 perckor a 42-es számú főúton Berettyóújfalu és Földes között ellenőrizték az ott közlekedő gépkocsikat, amikor tőlük körülbelül 80 méterre a főúton egy madarat vettek észre. Amikor a madár fel akart szállni, nekirepült egy, a főúton Földes irányába közlekedő kisbusz hátsó részének, amelynek következtében a madár eszméletlenül visszaesett a főútra. A Berettyóújfalui Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály járőrei a fél útpályát lezárták és odasiettek a megsérült állathoz azért, nehogy elüsse egy másik jármű. A madár eközben az út melletti árokba vonszolta magát, ahol a rendőrök megfogták és betették a szolgálati gépkocsiba, majd elvitték a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságra. Az egyenruhások út közben értesítették a Hortobágyi Madárkórház munkatársait, akik Berettyóújfaluba mentek és állatorvosi ellátása érdekében a fokozottan védett bölömbikát a madárkórházba vitték. Az állatorvos azt állapította meg, hogy a madár agyrázkódást szenvedett. Miután estére a bölömbika jobban lett, az ott dolgozók szabadon engedték a Hortobágy folyó mellett.

Mindent elengedtünk.

Bár szeretjük őket, de nem birtokolni akarjuk.

            Az ősz és a tél folyamán bekerült betegeink gyógyulásuk után még a kórház vendégszeretetét élvezték, amíg a téli hideg időjárás és a táplálékhiány vonuló társaikat Afrikában tartja, az itt maradókat pedig megválogatja.

A hozzánk északabbról telelni érkező, vagy az erdőkből a lakott településekre húzódó karvalyok ez alól kivételek. Stressz érzékenységük miatt a fogságban tartásuk veszélyes, és jellemző sérülésük, az általában ablaknak repülés miatt történő agyrázkódás gyors gyógyulás esetén nem igényel tartós kórházi ellátást. Az ilyen betegeket pár nap megfigyelés után szabadon engedtük. A zsákmányállatok: apró madarak, gerlék, esetleg galambok télen is foghatók számukra.

Szabadon engedett karvalyaink:

            Az ölyvek a téli hótakaró, majd a mostani belvíz miatt partosabb részekre költözött, és a mezőkön alig fogható pockok, mint fő táplálékbázisuk hiánya következtében a természetben legyengülhetnek. Nekik általában csonttörésekből, mérgezésekből, vagy áramütésből gyógyulva jobb volt a Madárpark nagyröpdéjében telelni, addig is gyakorolni a túlélést a sasok és gólyák között, mint a szabadban versengeni a táplálékért. De a tavasz érkeztével már február végétől engedtek el az arra jelentkező látogatóink vagy az őket megmentő emberek ölyveket egy héten át folyamatosan, összesen 11-et, hogy a márciusi fészekfoglalás idejére már saját területükön, revírjükben lehessenek. Egy Karácsonykor Pécelről hozzánk került, szárnytörött öreg hím héja, és két szintén szárnytörés miatt műtött barna rétihéja gyógyulásuk után ugyancsak szabadon bocsátásra került.

Szabadon engedett ölyveink:

Ugyanez vonatkozik a gólyákra. Őket március 15-én, és az azt megelőző napokban engedtük szabadon, összesen 15-öt, hogy az ebben az időszakban Afrikából visszaérkező társaikkal azonos eséllyel induljanak a fészekfoglalási versenyen. Nem az erősebb, a nagyobb, hanem az elszántabb tudja megszerezni és megtartani a fészket. Ahogy annak idején egy hazáját védő magyar honvéd több hódítóval is felért, a sajátját minden élőlény hatékonyabban védi meg. Így esett, hogy a nagyröpdében évekig bitorolta egy tartósan sérült gólyapár az ugyancsak röpképtelen rétisas pár fészkét, ahol a gólyák fiókákat is neveltek, egészen mostanáig, amikor a sasok visszaszerezték a fészket.

Március 15.-én szabadon engedett gólyáink:

Akiket nem engedünk el:

            Két pár rétisasunk is fészkelni kezdett: a régebbi besenyszögi és pécsi szárnysérült sas mellett a karbofurán mérgezésből kétszer is meggyógyult, immár ivarérett Bogyó és a műlábas Luca is párba állt.

            Nem akarunk megtartani egyetlen gyógyult betegünket sem azért, mert megszerettük. Igyekszünk őket úgy tartani, hogy ne ismerjék az embert. Ne szeressék meg, ne bízzanak benne, mert ez nem jó nekik. Mert minden bajt, sérülést, betegséget, mérgezést az emberi jelenlét okoz a természetben. Ha elhiszik, hogy az ember jó, akkor a legnagyobb bajt hozzuk rájuk: az embert. Ezért ha mégis megszelídül, elvadítjuk, ahogy Bogyóval is tettük. Bogyónak kivételesen mégis jó volt, hogy szituációsan szelíd maradt. Amikor nagy bajban volt, mert elengedése után halálos mérgezést szenvedett, az ember közelségét kereste, és másodjára is szerencséje volt: elfogadta a nem is neki való táplálékot. Ez meghányatta, és megszabadult a méreg nagy részétől, ami megmentette az életét. Vajon lesz-e harmadjára is ekkora szerencséje, hogy mérgezés után hozzánk kerül? Elengedjük-e azt a sast, amely életre szólóan párba állt egy elengedésre alkalmatlan, féllábú sassal?

Bogyó és Luca:

            Erről szóló új, 40 perces dokumentumfilmünket egyelőre „Bogyó visszatér” címmel küldtük meg a Hír Tv-nek és az MTV-nek, ahol április 20-tól tűzték műsorra. Kérjük kedves olvasóinkat, ha kifejezőbbet, érdeklődést jobban felkeltő, „művészibb”, jobb hangzású címet adnának a filmnek, küldjék el javaslatukat a madarkorhaz@gmail.com címre! A beküldők között a film DVD lemezét sorsoljuk ki.

            A film három köztársasági elnökünk: Göncz Árpád, Schmitt Pál és Áder János támogatásával készült. Hálásan köszönjük nekik a sasok nevében! Göncz Árpád életének egyik utolsó gesztusaként nyújtott támogatásával nagyon nehéz anyagi helyzetéből segítette ki alapítványunkat.

Dr. Déri János

Madárkórház Alapítvány állatorvosa

A film előzetese itt tekinthető meg:

Szombaton szabadon bocsájthattuk gyógyult egerészölyveinket, valamint barna rétihéjánkat. A boldog pillanatokból kollégáink, önkénteseink és látogatóink egyaránt kivehették a részüket.

Vasárnap a gyönyörű időben folytatódott a már egészséges pácienseink szabadon bocsájtása. Egy agyrázkódásból helyre jött karvalytól, egy áramütésből gyógyult egerészölyvtől, és egy szárnysérülésből felépült hollótól búcsúzhattunk. A hollót még a nyáron találták Pestszentimrén. Megtalálója személyesen is ellátogatott hozzánk a mai eseményre, ahol saját kezűleg adhatta vissza az általa mentett madár szabadságát. Köszönjük „Oszkár”, a holló nevében is Sztefopulu Erikának a mentést!

Videók:

Február 17.-én reggel gyönyörű napsütésre ébredhettünk nem csak mi, de a kórtermünkben lábadozó uráli bagoly is.  A szerdai napon ugyanis visszatérhetett  otthonába, Széphalomra. Ismét egy szép összefogás gyümölcse ért meg.

Január 5.-én a széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok munkatársai egy hangos csattanásra lettek figyelmesek. Egy bagoly repült az előadóterem üvegfalának. Arccal a föld felé mozdulatlanul feküdt a földön. Nem minden napi esetről van szó, hisz a múzeum üvegfalának kialakítása szándékosan madárbarát. Amióta ragadozómadár sziluettekkel is el van látva, nem történt még hasonló eset. Mégis előfordulhat, ami elő is fordult… Uráli baglyunkat valami nagyon megrémíthette, vagy pedig egy ügyesebben lavírozó verebet akarhatott elkapni.

Az agyrázkódott madár az eset utáni első éjszakát a helyi madármentőnél Gécziné Marikánál töltötte. Onnan, az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi őre szállította Lehoczky Krisztiánhoz, a Mályi Madármentő Állomásra. Itt megtörtént az elsősegélynyújtás. Kapott infúziót, B-vitamint, valamint kipihenhette agyrázkódását. Valami azonban nem volt rendben nála. Látszólag túlságosan szelíd volt, nem ellenkezett, valamint fejét is gyanúsan forgatta. Ha pedig megreptették, egy balos dugóhúzóval visszaszállt a földre. Felmerült a gyanúja, hogy az agyrázkódáson kívül egy koponyán belüli belső vérzése is keletkezhetett.

Január 13.-án további kezelésre hozzánk, a hortobágyi Madárkórházba szállították. Kapott még infúziót, még vitamint és tovább pihent. Lassan, de biztosan elkezdett élénkülni. Védekezett, támadott, és egyre többet repült.

Szerdán elérkezettnek láttuk, hogy visszakerülhessen a természetbe. Elszállítottuk Széphalomra, ahol feltehetőleg a fészke is van. A múzeumtól egy kicsit távolabb, egy gyönyörű liget tisztásán kerülhetett sor a szabadon engedésre. A szép pillanatok tiszteletére eljött mindenki, aki csak részt vett a mentésében. Ez úton is köszönjük a madár nevében! Miután a Nemzeti Park munkatársai meggyűrűzték, egy kidőlt fa törzsére helyezve Gécziné Marika adhatta vissza szabadságát. A bagoly kicsit habozott, majd felszállt, és egy közeli fán talált menedéket, míg a sötét el nem jön.

Ma délelőtt érkezett ez a gyönyörű gatyás ölyv a hortobágyi Madárkórházba. Hortobágytól mindössze 16 km-e találták a 33-as főút szélén. Félig ült, félig feküdt, fejét lógatta. Megtalálója volt olyan segítőkész, hogy megfogta és elhozta hozzánk. Annak ellenére, hogy út szélén találták, nem gázolás áldozata. Külsérelmi nyom nincs rajta, viszont iszonyatosan sovány, vérszegény, ereje nagyon kevés. Az utolsó pillanatokban találtak rá. Megmentőjének ez úton is köszönjük. A legyengülést patkány-, vagy pocokméreg okozhatta. A megtalálás helyén szántóföldek, valamint sertéstelep is található. A környékről rendszeresen kerülnek hozzánk egerészölyvek mérgezéssel.

A kezelés során megkapta első infúzióját, majd miután az felszívódott, megetettük. Délutánra szerencsére már lábra állt, de még közel sem olyan stabil az állapota. Kapott még infúziót, valamint még egy kis húst. Bízunk benne, hogy holnapra jobban lesz.

A gatyás ölyv tőlünk északra fészkel, rövid távú vonuló. Hazánkban télen vendégeskedik alig pár száz példány, mely elsősorban mezei pockokra vadászik.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján mint sebezhető faj szerepel. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.