Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

1991-ben, Hortobágy faluban tartottam hazafelé a kis 13 éves Trabantommal egy beteg állat kezelése után, amikor a Sarkadi utca és a Czinege János utca sarkán szembe találkoztam a Hortobágyi Nemzeti Park Nivájából hevesen integető természetvédelmi őrökkel. Nem csak köszönnek, éppen engem keresnek, álljak csak meg. Ott az útfélen a mindig vidám ragadozó madaras társaság: Dudás Miklós, Sándor István és Bessenyei Bence, akikkel már korábban is rendszeresen tartottam a kapcsolatot kézre került vadmadarak gyógyítása alkalmával, felkértek a Górés tanyán akkor induló ragadozómadár repatriációs állomás állatorvosi ellátására. Főleg baleseti sérült, törött szárnyú ragadozók és törött lábú gólyák ellátása feladat, amihez akkor nem értettem. A madarakhoz igen, hiszen korábbi években a Hortobágyi Állami Gazdaság osztályvezető állatorvosaként, a baromfi- és főleg lúdállomány, mint húzóágazat felügyeletében és közvetlen ellátásában komoly tapasztalatom volt. Szakmai gyakorlatot a lipcsei és hannoveri állatorvosi főiskolákon végezve némi jártasságot szereztem állatkerti madarak kezelésében, később, mint az MME Solymász Szakosztályának tagja, solymászvizsgára felkészítő solymász társaimtól, Bérces Jánostól, és Bogyai Frigyestől eltanultam a ragadó madarak betegségeinek solymászok által gyakorolt tradicionális ellátását, és azokat állatorvosi ismereteimmel kiegészítve eredményesen műveltem is. De csontműtéteket akkor még nem igen végeztek az állatorvosi gyakorlatban. Tanították az egyetemen, de a Juhász testvéreken kívül – akik magánklinikájukon akkor még féltve őrizték a „titkokat” – nem értett hozzá sok állatorvos. Ők is főként kutyákat, macskákat műtöttek, de madár csontműtét specialistáról az egyetemi sebészetről az állatkertet akkor ellátó Dr.Tóth József tanár úr kivételével nem volt tudomásom. Pedig volt: Dr. Lakos István orosházi baleseti sebész, akit, mint solymásztársamat régóta ismertem, a humán gyakorlatban alkalmazott technikát több, mint 100 sikeres csontműtét után ragadozó madarakra adaptálta. Én nem is tudtam róla, a Nemzeti Park munkatársai viszont igen. Ott, a Sarkadi utca és a Czinege utca sarkán beszéltük meg, hogy majd elhívják a kollegát és megtanít mindenre.

Úgy is lett. A Górés, egy régi tanyasi iskola épülete a feketeréti mocsár szélén, Hortobágy falutól 25 km-re, melyből az utolsó pár kilóméter Tarbant- és minden más terepjáró marasztaló sáros földút. (Legendás elakadásaim voltak ott a későbbiekben.)

A telep néhány, oldalról teljesen zárt, felülről dróthálóval fedett fabódéból állt, ahol sérült ragadozók: sasok, ölyvek, vércsék, baglyok várták jobb sorsukat. Az iskola épületében a telep gondnoki lakásának konyhaasztala volt a műtő. Lakos dr. ketamin injekcióval altatta el az akkor érkezett ölyvet és pár perc alatt összerakta a szárnyát. Akkor csak a velőűrszegzéses technikát alkalmaztuk, a csont velőüregébe vezetett fémrudakkal, melyeket kézi hajtású amerikánerrel fúrtunk be. Bent maradó fémeket tettünk be, a madár azonnal repült és pár nap múlva akár el is engedhettük.

Azóta éppen 25 év telt el…

Ez alatt több, mint 10 000 csontműtétet végeztem. Az egy vastag, a velőúrt teljesen kitöltő velőűrszeget felváltotta a több vékonyabb, és később a fixateur externe, a fémes külső rögzítés technika. Ebben már Dr. Beregi Attila barátom segített, akivel együtt kezdtük, és az általa az egyetemen alapított, mára már tanszékké fejlődött Egzotikus Osztályon tanítják mindezt a hallgatóknak.

A Górés intenzív osztályát pár év múlva beköltöztettük Hortobágyra a lakásomba, a járhatatlan terepviszonyok miatt. Később a lakás megtelt madarakkal, a folyósótól a gyerekszobán át fürdőszobáig, ahol az akkor még kicsi gyerekeim is eteték őket csipesszel, és örömükre a műtött törpegém a fürdőkában uszkáló apró halakat fogta ki, ahol alkalmanként uhu, vagy rétisas is ült a kád szélén. A lakás így egy idő után élhetetlenné vált, és a garázs megtelte után végül a szomszéd épületet vásároltam meg madárkórház létesítése céljából. Ez már 1998-ban volt, és az épület átépítése és az udvaron felépített röpdék betelepítése után egy év múlva létrehoztuk a kórházat működtető Madárkórház Alapítványt.

Kezdetben a HNP górési telepére szállítottuk vissza az intenzív ellátást már nem igénylő betegeket, később a visszavadítás általunk kidolgozott lépéseit a saját nagyröpdéinkben már eredményesebbnek láttuk. Az idén 10 éves Madárpark létrejöttével ez a tevékenység a madarak beérkezésétől a szabadon bocsátásig itt történik, és nyomon követhető a látogatók részére is. Ezt a célt szolgálja a Látványkórház, ahol Európában először és egyedi módon mutatjuk be a madarak kezelését, és gyógyuláshoz, szabadon bocsátáshoz vezető folyamatot, úgy, hogy az egyirányban átlátható, hangszigetelt üvegfalak mögött a madaraknak nincs tudomása látogató forgalomról. Azóta évi 1000 madár befogadásával és 300 beteg egyidejú elhelyezésvel a legnagyobb ilyen jellegű intézmény működik az országban. Példánkat sokan követik, még azok is, akik korábban szkeptikusak voltak, sőt, ellenezték, és be akarták tiltani ezt a tevékenységet. Hazánkban és külföldön is alakultak hasonló létesítmények. Oktatóközpontunkban az egyetemmel együttműködve adjuk át az itt megszerezhető tudást számukra, itt, és előadó körútjainkon óvódától egyetemig országszerte. Évek alatt számtalam újságcikk, TV műsor és hiradós anyag, és több film is készült rólunk.

Ismernek és keresnek is sokan. Nemcsak a hozzánk bérkező, mintegy ezer madár bejelentőivel beszélünk 24 órás készenlétben, hanem háromszor ennyit küldünk az országban található hivatalos mentőhelyekre, állatkertekbe, nemzeti parki és magán mentőállomásokra, melyek közül több, mint 30-at saját önkénteseink működtetnek. Madármentő hálózatunkban mintegy 200 önkéntesre számíthatunk, akikben megbízhatunk, mert évek alatt visszajárva itt a Madárparkban elsajátították mindazokat azokat az ismereteket, amelyek a madarak mentéséhez megfelelő szakmai és erkölcsi alapot adnak, és teszik mindezt saját költségükön. Önkéntesprogramunk már túllépte hazánk határait, a hazai iskolai szünetekben segítőkön, valamint a kötelező 50 órát teljesítőkön, és a felsőoktatási szakmai gyakornokokon túl rendszeresen fogadunk külföldi önkénteseket is. Volt itt osztrák ás spanyol állatorvostan-hallgató, portugál és szerb állatorvos, román, olasz és legutóbb két nepáli önkéntes is. Több állatorvost neveltünk ki, akik egyetemi éveik alatt az összes nyarat nálunk töltötték, elsajátítva a belgyógyászati és sebészeti ismereteket, és több, mint tízen írták szakdolgozatukat, végzik TDK és PhD kutatásaikat az itt folyó munkáról.

A kórházat és a Madárparkot látogatók igényeinek megfelelően ebben a munkában bárkinek részt lehet venni, madarat eteni és a gyógyultakat szabadon engedni, az itt maradókat örökbe fogadni, szelíd madarainkat simogatni, beszélő hollónkkal társalogni, és solymászbemutatóinkon élvezni szabad szárnyalásukat. Túrákat vezetünk a pusztába a darvakat, sasokat természetes környezetben látni kívánó érdeklődőknek, az igényesek számára fotóleseink is vannak, és az ide látogatókat szállással étkezéssel is kiszolgáljuk.

Erre hívjuk és várjuk Önöket október 16-án, 11 órára, az intézményes madárgyógyító tevékenységünk 25 éves évfordulójának megünneplésére, ahol a „hőskorszak” fenti résztvevői is megszólalnak.

Dr. Déri János

Visszatekintés

1991-ben, Hortobágy faluban tartottam hazafelé a kis 13 éves Trabantommal egy beteg állat kezelése után, amikor a Sarkadi utca és a Czinege János utca sarkán szembe találkoztam a Hortobágyi Nemzeti Park Nivájából hevesen integető természetvédelmi őrökkel. Nem csak köszönnek, éppen engem keresnek, álljak csak meg. Ott az útfélen a mindig vidám ragadozó madaras társaság: Dudás Miklós, Sándor István és Bessenyei Bence, akikkel már korábban is rendszeresen tartottam a kapcsolatot kézre került vadmadarak gyógyítása alkalmával, felkértek a Górés tanyán akkor induló ragadozómadár repatriációs állomás állatorvosi ellátására. Főleg baleseti sérült, törött szárnyú ragadozók és törött lábú gólyák ellátása feladat, amihez akkor nem értettem. A madarakhoz igen, hiszen korábbi években a Hortobágyi Állami Gazdaság osztályvezető állatorvosaként, a baromfi- és főleg lúdállomány, mint húzóágazat felügyeletében és közvetlen ellátásában komoly tapasztalatom volt. Szakmai gyakorlatot a lipcsei és hannoveri állatorvosi főiskolákon végezve némi jártasságot szereztem állatkerti madarak kezelésében, később, mint az MME Solymász Szakosztályának tagja, solymászvizsgára felkészítő solymász társaimtól, Bérces Jánostól, és Bogyai Frigyestől eltanultam a ragadó madarak betegségeinek solymászok által gyakorolt tradicionális ellátását, és azokat állatorvosi ismereteimmel kiegészítve eredményesen műveltem is. De csontműtéteket akkor még nem igen végeztek az állatorvosi gyakorlatban. Tanították az egyetemen, de a Juhász testvéreken kívül – akik magánklinikájukon akkor még féltve őrizték a „titkokat” – nem értett hozzá sok állatorvos. Ők is főként kutyákat, macskákat műtöttek, de madár csontműtét specialistáról  az egyetemi sebészetről az állatkertet akkor ellátó Dr.Tóth József tanár úr kivételével nem volt tudomásom. Pedig volt: Dr. Lakos István orosházi baleseti sebész, akit, mint solymásztársamat régóta ismertem, a humán gyakorlatban alkalmazott technikát több, mint 100 sikeres csontműtét után ragadozó madarakra adaptálta. Én nem is tudtam róla, a Nemzeti Park munkatársai viszont igen. Ott, a Sarkadi utca és a Czinege utca sarkán beszéltük meg, hogy majd elhívják a kollegát és megtanít mindenre.

Úgy is lett. A Górés, egy régi tanyasi iskola épülete a feketeréti mocsár szélén, Hortobágy falutól 25 km-re, melyből az utolsó pár kilóméter Tarbant- és minden más terepjáró marasztaló sáros földút. (Legendás elakadásaim voltak ott a későbbiekben.)

A telep néhány, oldalról teljesen zárt, felülről dróthálóval fedett fabódéból állt, ahol sérült ragadozók: sasok, ölyvek, vércsék, baglyok várták jobb sorsukat. Az iskola épületében a telep gondnoki lakásának konyhaasztala volt a műtő. Lakos dr. ketamin injekcióval altatta el az akkor érkezett ölyvet és pár perc alatt összerakta a szárnyát. Akkor csak a velőűrszegzéses technikát alkalmaztuk, a csont velőüregébe vezetett fémrudakkal, melyeket kézi hajtású amerikánerrel fúrtunk be. Bent maradó fémeket tettünk be, a madár azonnal repült és pár nap múlva akár el is engedhettük.

Azóta éppen 25 év telt el…

Ez alatt több, mint 10 000 csontműtétet végeztem. Az egy vastag, a velőúrt teljesen kitöltő velőűrszeget felváltotta a több vékonyabb, és később a fixateur externe, a fémes külső rögzítés technika. Ebben már Dr. Beregi Attila barátom segített, akivel együtt kezdtük, és az általa az egyetemen alapított, mára már tanszékké fejlődött Egzotikus Osztályon tanítják mindezt a hallgatóknak.

A Górés intenzív osztályát pár év múlva beköltöztettük Hortobágyra a lakásomba, a járhatatlan terepviszonyok miatt. Később a lakás megtelt madarakkal, a folyósótól a gyerekszobán át fürdőszobáig, ahol az akkor még kicsi gyerekeim is eteték őket csipesszel, és örömükre a műtött törpegém a fürdőkában uszkáló apró halakat fogta ki, ahol alkalmanként uhu, vagy rétisas is ült a kád szélén. A lakás így egy idő után élhetetlenné vált, és a garázs megtelte után végül a szomszéd épületet vásároltam meg madárkórház létesítése céljából. Ez már 1998-ban volt, és az épület átépítése és az udvaron felépített röpdék betelepítése után egy év múlva létrehoztuk a kórházat működtető Madárkórház Alapítványt.

Kezdetben a HNP górési telepére szállítottuk vissza az intenzív ellátást már nem igénylő betegeket, később a visszavadítás általunk kidolgozott lépéseit a saját nagyröpdéinkben már eredményesebbnek láttuk. Az idén 10 éves Madárpark létrejöttével ez a tevékenység a madarak beérkezésétől a szabadon bocsátásig itt történik, és nyomon követhető a látogatók részére is. Ezt a célt szolgálja a Látványkórház, ahol Európában először és egyedi módon mutatjuk be a madarak kezelését, és gyógyuláshoz, szabadon bocsátáshoz vezető folyamatot, úgy, hogy az egyirányban átlátható, hangszigetelt üvegfalak mögött a madaraknak nincs tudomása látogató forgalomról.  Azóta évi 1000 madár befogadásával és 300 beteg egyidejú elhelyezésvel a legnagyobb ilyen jellegű intézmény működik az országban. Példánkat sokan követik, még azok is, akik korábban szkeptikusak voltak, sőt, ellenezték, és be akarták tiltani ezt a tevékenységet. Hazánkban és külföldön is alakultak hasonló létesítmények. Oktatóközpontunkban az egyetemmel együttműködve adjuk át az itt megszerezhető tudást számukra, itt, és előadó körútjainkon óvódától egyetemig országszerte. Évek alatt számtalam újságcikk, TV műsor és hiradós anyag, és több film is készült rólunk.

Ismernek és keresnek is sokan. Nemcsak a hozzánk bérkező, mintegy ezer madár bejelentőivel beszélünk 24 órás készenlétben, hanem háromszor ennyit küldünk az országban található hivatalos mentőhelyekre, állatkertekbe, nemzeti parki és magán mentőállomásokra, melyek közül több, mint 30-at saját önkénteseink működtetnek. Madármentő hálózatunkban mintegy 200 önkéntesre számíthatunk, akikben megbízhatunk, mert évek alatt visszajárva itt a Madárparkban elsajátították mindazokat azokat az ismereteket, amelyek a madarak mentéséhez megfelelő szakmai és erkölcsi alapot adnak, és teszik mindezt saját költségükön. Önkéntesprogramunk már túllépte hazánk határait, a hazai iskolai szünetekben segítőkön, valamint a kötelező 50 órát teljesítőkön, és a felsőoktatási szakmai gyakornokokon túl rendszeresen fogadunk külföldi önkénteseket is. Volt itt osztrák ás spanyol állatorvostan-hallgató, portugál és szerb állatorvos, román, olasz és legutóbb két nepáli önkéntes is. Több állatorvost neveltünk ki, akik egyetemi éveik alatt az összes nyarat nálunk töltötték, elsajátítva a belgyógyászati és sebészeti ismereteket, és több, mint tízen írták szakdolgozatukat, végzik TDK és PhD kutatásaikat az itt folyó munkáról.

A kórházat és a Madárparkot látogatók igényeinek megfelelően ebben a munkában bárkinek részt lehet venni, madarat eteni és a gyógyultakat szabadon engedni, az itt maradókat örökbe fogadni, szelíd madarainkat simogatni, beszélő hollónkkal társalogni, és solymászbemutatóinkon élvezni szabad szárnyalásukat. Túrákat vezetünk a pusztába a darvakat, sasokat természetes környezetben látni kívánó érdeklődőknek, az igényesek számára fotóleseink is vannak, és az ide látogatókat szállással étkezéssel is kiszolgáljuk.

Erre hívjuk és várjuk Önöket október 16-án, 11 órára, az intézményes madárgyógyító tevékenységünk 25 éves évfordulójának megünneplésére, ahol a „hőskorszak” fenti résztvevői is megszólalnak.

Dr. Déri János

Hortobágy legszebb őszi látványossága a daruvonulás.

A közönséges daru, vagy más nevén szürke daru (Grus grus) hasonlóan más nemzetekhez, a magyarságnak is megbecsült, ősi vadmadara. A „daru” szó feltehetőleg finnugor eredetű hangutánzó szó. Az éberség és a hűség jelképeként számos ókori és középkori ábrázoláson láthatjuk, legtöbbször lábával követ tartva. Hazánkban tolla elmaradhatatlan kelléke volt a „valamire való” legények kalapjának. Ma már nem gyűjthető, védett madár származékaként birtoklása szintén a hatályos természetvédelmi törvényekbe ütközik.

A daru védett madár, eszmei értéke 50 000 Ft.

Az Európában élő állomány nagysága szerencsére növekedő tendenciát mutat, jelenleg 100-120 ezer párra becsülik.

Megjelenése karcsú, kecses. A hím testhossza 120-130 cm, a tojóé 100-110 cm. Szárnyfesztávolsága átlagosan 180-240 cm közt mozog. Alapszíne palaszürke, fekete szárnyvégekkel, fején fehér, fekete és vörös mintázattal. Az elsőéves fiókák tollazata eltér, fejük sárgásbarna, egyszínű. A kifejlett egyedek hangja a „krúgatás”, míg a fiataloké sípoló.

Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének erdős, nádasos, lápos sztyeppéin költ. Fészkeléshez nyugodt, emberi tevékenységtől távoli, nehezen megközelíthető helyet választ. Ezek többnyire vízzel, láppal, mocsárral, nádasokkal borított területek. Szereti a jól belátható, biztonságos környezetet mind a fészkelés, mind a vonulás során. Ivaréretté 3 éves kor után válik. Párválasztása a „dürgés” egyfajta „duett” a hím és a tojó közt. Ez nem egyenlő a „darutánccal”, mely a hímek közti territoriális harcban jelenik meg, erőfitogtatás gyanánt. Monogám, többnyire egy életre választ társat magának. A földre, zsombékokra helyezett fészkébe 4 tojást rak, melyből többnyire 1-2, esetleg 3 utódot tud sikeresen felnevelni. Fészkeléskor fehérje gazdag táplálékot fogyaszt, növényi hajtások mellett kisemlősöket, puhatestűeket, rovarokat is eszik. Az áprilisban kelő fiókák nyár végére elérik a kifejlett kori testméretet.

Télire a táplálékhiány miatt Észak-Afrikába, Dél-Európába, valamint a Közel Keletre vonulnak. Nyár végén – ősz elején megkezdik a gyülekezést, majd útnak indulnak az első csapatok. Három vonulási útvonaluk Nyugat-, Közép- és Kelet Európán keresztül vezet. Közép-európai útvonaluk egyik kiemelkedő állomása hazánk, ahol „félúton” megpihennek. Az első csapatok szeptember végén, október elején érkeznek elsősorban Hortobágy, Kardoskút, valamint Szeged térségébe. Vendégszeretetünket majd egész ősszel élvezik, a legutolsó csapatok november közepéig maradnak, de leginkább az első hó lehulltáig. Itt tartózkodásuk csúcspontja október közepére tehető. Az itt tartózkodásukat a további útjukhoz szükséges tartalékok megszerzésével töltik, mely a mezőgazdasági területeken történő táplálkozásból áll. Itt már inkább keményítőben gazdag táplálékot fogyasztanak, leginkább a learatott kukoricatarlók pergési veszteségeit részesítik előnyben. Az éjszakát valamely lápos területen, vagy leeresztett halastavon 10-, 20-, akár 50 ezres csapatokban töltik. Napkeltekor a szélrózsa minden irányába kisebb, párszázas csoportokra oszolva látogatják a környező szántókat, ahonnan napnyugtakor térnek vissza. Rendkívül óvatos, éber madár. Mint fészkelésekor, vonuláskor is a nyílt, átlátható területeket kedveli. Bármely egyed veszélyt érez, az egész csapat felriad, és együtt távoznak. Megközelítésük nehézkes, szinte lehetetlen.

Daruvonulás szempontjából Hortobágy szinte egész Európa legkedveltebb állomása. Évente majd 160 000 egyed fordul meg ebben a térségben. Október közepén a szinkronszámlálások során egy nap alatt becsült darvak mennyisége meghaladja a 110 ezres egyedszámot is. A közeli tarlókon táplálkozó darvak 20-30 ezres csapatokban húznak éjszakázó helyükre, páratlan látványt nyújtva a naplementében.

Legyen részese Ön is e felejthetetlen élménynek!

Vegyen részt túráinkon a darvak nyomában! Töltsenek el egy délutánt e csodálatos teremtmények társaságában! Megfigyelhetőek táplálkozás közben, valamint éjszakázáshoz készülődve.

Túra típusa: terepjárós + gyalog

Létszám: 2-től 6 főig

Túra tartalma: Táplálkozó darvak megfigyelése a tarlókon, majd az éjszakázó helyre való behúzás megtekintése.

Indulás/érkezés időpontja: 14:30/sötétedés

Indulás/találkozó helyszíne: Hortobágyi Madárpark, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A vásártér mellett)

A túrán való részvételhez előzetes, telefonos egyeztetés szükséges!

Áraink:

6 fő fölött, vagy nagyobb csoport esetén kérje egyedi, személyre szabott ajánlatunkat!

Túrázóink részére szintén 6 fő erejéig szálláslehetőséget is kínálunk a Sasfészekben! A szálláshelyről bővebben: ITT

További információ és jelentkezés:

Szeretettel várjuk a kirándulókat, átutazókat igényes, újonnan kialakított falusi szálláshelyünkön, a Sasfészekben!

Csendes, nyugodt környezetben, a Madárpark területén, 3 db kétszemélyes, franciaágyas tetőtéri szoba pusztára néző kilátással szolgálja a vendégek kényelmét. A szobák saját zuhanyzóval és mellék-helységgel rendelkeznek, az épülethez külön parkoló és közös teakonyha tartozik. Ezen felül szállóvendégeink részére ingyenes belépést biztosítunk a Hortobágyi Madárparkba. További információ itt: http://madarpark.hu/sasfeszek/

daru , darvak , daruvonulás , programok , Hortobágy Hortobágyi Nemzeti Park , vonulás , madár , költöző madarak , madár , természet , puszta , kirándulás , túra , természetvédelem , programok , program , nemzeti park , látványosság , turizmus , Daruvonulás a Hortobágyon , látványosság , őszi programok , program ajánlat , daru , daru , daruvonulás , darvak , darvak , darvak , szállnak a darvak , leglátványosabb madármozgalom , naplemente , Hortobágy , daruhúzás, éjszakázás , behúzás

Tovább:

Osztálykirándulás – Bográcsételek – Daruvonulás

Szeretettel várjuk a kirándulókat, átutazókat igényes, újonnan kialakított falusi szálláshelyünkön, a Sasfészekben!

Csendes, nyugodt környezetben, a Madárpark területén, 3 db kétszemélyes, franciaágyas tetőtéri szoba pusztára néző kilátással szolgálja a vendégek kényelmét. A szobák saját zuhanyzóval és mellék-helységgel rendelkeznek, az épülethez külön parkoló és közös teakonyha tartozik. Ezen felül szállóvendégeink részére ingyenes belépést biztosítunk a Hortobágyi Madárparkba.

Áraink:

2 személy/szoba: 21000 Ft/szoba/éj (Tartalmazza a 400 Ft/fő/éj idegenforgalmi adót.)

1 személy/szoba: 17500 Ft/szoba/éj (Tartalmazza a 400 Ft/éj idegenforgalmi adót.)

További információk és foglalás:

telefon: +36306868635

e-mail: info(kukac)madarpark.hu

Foglaljon most a Booking.com-on keresztül:

falusi szálláshely, Hortobágy, hortobágyi szállás, vendéglátás Hortobágy, vendéglátás a Hortobágyon, olcsó szállás, vendégszoba, zimmer frei, panzió Hortobágy, szállás a Madárparkban, vendégház Hortobágy, fogadó

Állatkertek éjszakája program a Hortobágyon

Résztvevő létesítmények: Hortobágyi Madárkórház, Hortobágyi Vadaspark, Pusztai Állatpark

A Hortobágyi Madárkórház, a Hortobágyi Vadaspark és a Pusztai Állatpark rendhagyó közös esti programmal várja az állatvilág kedvelőit augusztus 26-án, pénteken este a Hortobágyra.

A három létesítmény egységesen 18.00-22.00 óra között tart nyitva. A programon való részvétel a közös ÉjszakáZOO belépőjegy megvásárlásával lehetséges, mely belépőjegy mindhárom helyszínen megvásárolható.

Az egyes helyszínek között a Hortobágyi Nemzeti Park szafari buszjáratot közlekedtet, s ennek segítségével könnyen eljuthatunk egyik helyszínről a másikra.

Az állatkertekben és a madárkórházban az aznapi rendes nyitva tartás szerinti belépés 17.00 óráig biztosított (eddig lehet a jegypénztárakban az alapprogramos belépőjegyeket megvásárolni), ezt követően 18.00 órakor egy jelképes kapuzárást követően már csak a közös ÉjszakáZOO-belépőkkel lehet részt venni a programokon.

A közös éjszakai belépőjegy mindhárom helyszínen már napközben megvásárolható lesz.

Az ÉjszakáZOO belépővel augusztus 26-án és 27-én -10%-os kedvezményt biztosítanak más hortobágyi látványosságok megtekintésére is.

A kedvezményt nyújtó helyszínek: Mátai ménes pusztaprogram (szekérprogram), Hortobágy-halastavi Kisvasút menettérti jegy, HNP kiállításainak közös belépőjegye (Pásztormúzeum Körszín, Csárdakiállítás, Darukiállítás és 3D mozi), Tisza-tavi Vízi Sétány (Poroszló), csónakázás a Hortobágy-folyón

A közös belépőjegy ára:

felnőtt/gyerek (egységesen): 2.400 Ft, mely részvételi díj nem tartalmazza a csónakázás és az estra szafari díját.

Ízelítő a programokból:

– Egy éjszaka a Madárkórházban – Milyen egy esti bevetés, ha életet kell menteni?
– Naplemente a Hortobágyi Vadasparkban, utazás szafaribusszal az őstulkok és a vadlovak legelőjén át a puszta vadjainak megtekintésére (extra szafarizás terepjáróval külön díj ellenében!).
– Éjszakai madarak szabadon engedése, éjszakai állatok testközelből.
– A sötét égbolt vadászai: detektoros denevérles.
– Mumus mustra – vetített képes előadás és hangfelismerő játék, éjszakai túra a Hortobágyi Vadaspark kifutói között.
– A világ farkas szemmel (éjjellátó vadkamerában az éjszaka élőlényei – a felvételeken ritka pillanatokat lehet megtekintetni, amikor az emberi szem elé ritkán kerülő éjszaka aktív állatok életébe pillanthatunk be).
– Hód les (Lessük meg a vadasparki hódokat, ahogy éjszakai táplálkozó útjukra indulnak. Kis szerencsével mindkét példányt megfigyelhetjük, amint előbújva hódvárukból pár méterre szemünktől elfogyasszák a finom falatokat).
– Tojáskeresés a Pusztai Állatparkban: Előzd meg a ravasz rókát – Gyűjtsd be Te magad a gazdasszony baromfisában a tojásokat, mielőtt az éjszaka tolvajai el nem vinnék azokat.

További programlehetőség: Esti lampionos csordogálás– csónakázás a Hortobágy-folyón ahogy a víz visz (20.00-22.00 között, 2 órás csónaktúra)

Hallgassuk az éjszaka neszeit Szentiván éjjelén! Lampionos csordogálás a Hortobágy folyón. A csónaktúra során megismerkedhetünk az éjszaka neszeivel, a Hortobágy folyóval és néhány helyi történettel. „A természet zajai nyugtatják az embert, hallgassuk együtt az éjszaka neszeit Szentiván éjjelén”. „Bármily furcsa az éjszaka csendje lesz az attrakció”.

Díj: 1.000 Ft/fő egységesen
Létszám: max. 20 fő/ csónaktúra
Jelentkezés és egyéb információ: Baranyai Sándor Tel.: 0630/493-5513

További információk:

#ejszakazoo

Nyaranta nagyon sok fészekből kiesett fióka kerül be a Madárkórházba. Nem csak énekesmadarak és gólyák, hanem baglyok is. Ezen a nyáron is számos kuvik és erdei fülesbagoly fióka érkezett be hozzánk. Ezeknél a fiókáknál az esetek nagy részében, a feladatunk az, hogy a megfelelő kezelés után felneveljük őket.  Az első időszakban nyúzott darabolt napos csirkét kapnak a bagolyfiókák. Később már egészbe adjuk oda a baglyoknak a csirkét, hogy rávezessük őket arra, hogy hogyan tépjék szét a prédát és hogyan táplálkozzanak egyedül. Mivel a dolgozók etetik őket, megszokják az emberi jelenlétet, tehát imprintálódnak. Így később, emiatt önálló táplálkozásra, vadászatra nem képesek. Ahhoz hogy szabadon engedhessük őket, először el kell vadítanunk és meg kell tanítanunk őket vadászni. Amint felerősödnek, és látjuk, hogy maguktól is tudnak már enni, egy külön kórterembe tesszük őket, hogy az elvadításuk megkezdődhessen. A kórtermek reflexüveggel vannak ellátva, így a baglyok az új terembe kerülve, már csak naponta kétszer találkoznak emberrel, viszont a gondozók folyamatosan figyelemmel tudják kísérni a viselkedésüket.  Az elvadítás első fázisában, először fehéregereket teszünk be hozzájuk, hogy lássuk, hogyan reagálnak rá. A fiatal baglyokat rózsaszín, betűkkel ellátott jelölés alapján különböztetjük meg egymástól, így azt is figyelemmel tudjuk kísérni, hogy melyik tudott enni és melyik nem. Egy korábbi elvadítás során, csak fiatal fülesbaglyok voltak a kórteremben, abban az esetben egy idősebb egyedet kellett betenni közéjük, hogy megtanítsa őket vadászni. A mostani elvadítás során erre nem volt szükség, mert a fiatal kuvikok maguktól elkezdtek vadászni, így mintát mutatva a füles baglyoknak. A sikeresen bevadásztatott madarakat később szabadon engedjük.

Napjainkban a baglyok megítélésével kapcsolatban a vélemények eléggé megoszlanak, míg a fiatalabb korosztály képviselői közül (valószínűleg a sikeres környezeti nevelés hatására) többen is szimpatizálnak ezekkel az élőlényekkel, addig az idősebb korosztályból sokan még mindig, például a kuvikban a halálmadarat látják, és tartanak tőle. A hiedelem szerint, amely ház környékén éjjel kuvik hangját hallani, ott hamarosan elhalálozik valamely házbeli. A babona annyiban igaz, hogy régen azokban a házakban világítottak éjjel, ahol súlyos beteg mellett virrasztottak. A fény odavonzotta az éjjeli rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára. A kuvikot a mindennapi emberi jelenlét nem zavarja. Ezt nagyon jól igazolja, az a tény, hogy általában, mezőgazdasági épületek, tanyák, istállók elhagyott épületrészeiben fészkel. Évente egyszer költ, de annak sikertelensége esetén pótköltésbe kezdhet. Általában 3-5 tojást rak, fészket nem épít. A hím csak a táplálék megszerzésében segíti a tojót a költés során. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Főleg kisemlősöket és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elkap. Haza fészkelő-állománya 2000 pár körül mozog. A kuvikok állományának csökkenése, összefügg az alkalmas élőhelyek csökkenésével, a tanyavilág fokozatos eltűnésével, modern, fészkelésre alkalmatlan gazdasági épületek terjedésével, és a természetes költőhelyek hiányával. A mezőgazdaság átalakulása, valamint a tanyák csökkenése és az állattartás visszaszorulása miatt, elmondható hogy napjainkban, nagyban szűkül a faj élőhelye és lassan vele együtt az egyedszáma is. Élőhelyéből adódik, hogy kedveli az ember alkotta vidéki környezetet. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy minél több sikeresen felnevelt és elvadított baglyot engedjünk szabadon.

Gál Renáta

Az öt gyöngybagoly, amiket júliusban engedtünk szabadon a Madárkórház egyik épületének a padlásán fiókaként kerültek be hozzánk. A gyöngybagoly templomtornyok, padlások, állattartó telepek, magtárak rejtett életű madara. Leginkább a nyílt mezőgazdasági területeket kedveli, ezáltal kötődik az emberi jelenléthez. A zárt erdőket, valamint a 3000 méter tengerszint feletti magasságot elkerüli. Elfoglalja a mesterséges költőládákat is, de gyakran költ elhagyott épületek padlásterében, templomtornyokban. Táplálékban gazdag időszakban hamarabb kezdi meg költését, ilyenkor előfordul másodköltése is. A fészekalj általában 4-9 tojásból áll, melyeken rendszerint a tojó kotlik, a hím pedig a táplálékszerzésben segít.

Ezért is választottuk mi is az elengedés helyszínéül az önkéntesek szálláshelyének padlás részét. A szabadon bocsájtás előtt őket is bevadásztattuk élő egerekkel, ami nem volt nehéz, mert azonnal zsákmányoltak a felkínált egéreleségből, így csak arra volt szükség, hogy pár hét alatt mesterfokra fejlesszék egérfogási tudományukat.

A közeli elengedésnek az volt az oka, hogy így jobban odafigyelhettünk a baglyokra elengedés után és, ha esetleg valamelyik nem akarna még szabadon élni, segítsünk neki. Erre szükség is volt, mert az öt madárból egy még egy bő hétig újra a vendégünk lett, nem akarta elhagyni a biztonságot és bő eleséget nyújtó kórház területét. Egy kis kondíciójavítás és vadítás után, azért mégiscsak elrepült.

Európai állománya csökken, melynek oka elsősorban a tanyasi, extenzív mezőgazdálkodás csökkenése, valamint a külterjes állattartás csökkenése. Jelentős veszélyező tényező a faj számára az utakon történő elütés, a másodlagos mérgezés és a nyestek predációja. A fokozottan védett gyöngybagoly hazai állománya 800 pár körül mozog, így nagyon jó, hogy mind az öt beérkezett fiókát sikerült felnevelni és szabadon engedni, ezzel is hozzájárultunk az állomány fogyásának megállításához.

Konyhás István

Minden intézménynek nagy megtiszteltetés, ha olyan személy látogatja, akik hasonló szakmai körökben elismert ember. Nekünk is volt szerencsénk megint vendégeink között tudni egy ilyen embert. Gyermekként az ő fotóit bújtam a „madaras” könyvekbe, próbáltam megfejteni titkait, hogyan, hol készülhetett ez vagy az a fotó. Akkor még nem volt digitális technika, amikor ezek a fotók szültek, jó esetben pár száz exponálásra volt lehetőség egy-egy fotózás során, amit olykor csak pár hét után láthattunk viszont. Ma sem könnyű a természetfotózás, madárfotózás, de valahogy az én szememben sokkal nagyobb értéke van egy emulzión megörökített fotónak, mint a mai világban digitális géppel készült fotónak. Lehet, hogy a technikai ismereteimen kívül emocionális okai is vannak ennek a vonzalomnak, hiszen mindig erősebben ver a szívem, ha olyan régi mesterrel találkozhatom, mint Bécsy László. Ő is azok közzé tartozik, akiktől a természetfotózás legfontosabb részét, a tiszteletet, természet alázatos szeretetét is ellesheti bárki. A biológus, zoológus természetfotósnak 1967-ben jelent meg első ismeretterjesztő cikke az Élet és tudomány című folyóiratban. Többek között Ifj. Tildy Zoltán és Keve András kollégáival meghatározó szerep volt/van a magyar madártan és a természetvédelmi ismeretterjesztés területén. Nem csoda hát, hogy nagyon öröm a Madárkórháznak, amikor egy ilyen elismert ember kíváncsi a munkánkra.

Konyhás István

Akik ezután fognak ellátogatni hozzánk új munkatársakkal is találkozhatnak a Madárparkba. Amikor megjelentettük a munkalehetőség hirdetését kaptunk egy kis kritikát is, hogy túl magasra tettük a lécet, de volt, akinek szent meggyőződése volt, hogy olyan ember, akit mi keresünk, nem létezik. A lécet tényleg magasra tettük, de egyáltalán nem megugorhatatlanra. És, bizony többen is vették az akadályt, többen, mint ahány álláshelyünk volt. Az új munkatársakra két okból van szükség, üresedés lett, hiszen mentek el dolgozók, illetve eltökélt szándékunk, hogy újabb programokkal, szolgáltatásokkal kedveskedünk vendégeinknek. És ami a legfontosabb, nem csak az új csapattagoknak tettük a lécet magasabbra, hanem magunknak is emeltünk egy kicsit. Még több szakmai programot szeretnénk szervezni, táborokat, továbbképzéseket, turisztikai téren is ideje továbblépnünk, és ami a legfontosabb, szeretnénk, ha a hozzánk bekerült madarak még több odafigyelést, gondoskodást kaphatnának. A tartósan sérült madarainkból minél többet szeretnénk szaporításba állítani, hogy ezzel is szerepet vállaljunk hazánk természeti értékeinek megóvásában. Ehhez és a további tervekhez feltétlen szükségünk volt több és szakképzettebb munkatársakra. A szakmai munka mellett azt is célul tűztük ki, hogy erősítsük a köteléket új és régi dolgozók között, önkéntesek és dolgozók között. A terveink szerint a látogatók még színvonalasabb és folyamatosan bővülő szolgáltatásokat tapasztalhatnak majd a háttérben folyó szakmai munka pedig ugyan olyan úttörő lesz, mint tizenhét évvel ezelőtt a madármentés, a Madárkórház elindítása volt. Rögös út lesz, amiben nyilvánvalóan lesznek kudarcok, de biztos vagyok benne, hogy sikerek is, és a legfontosabb biztosan meglesz, a szakmai és a társadalmi támogatás. Hiszen ehhez a munkához nem csak a munkatársak kellenek, hanem a támogatók is, anyagi, erkölcsi és szakmai támogatók. Olyanok, akik bíznak bennünk, akkor is, ha minden erőfeszítésünk ellenére, nem tudunk megmenteni egy madarat, nem sikerül kikeltetni egy tojást, vagy felnevelni egy fiókát. Ez is hozzá tartozik a munkánkhoz, ez is része az életünknek és ez is része a sikernek, mert sokszor kitaposatlan úton járunk, ilyenkor nincs szakirodalom, nincs tapasztalt mester, tanszék, egyetem, akikhez fordulhatnánk. Ezekhez a kihívásokhoz kerestünk embereket, ehhez pedig magasra kellett tennünk azt a lécet.

Gyakran kérdezik a Madárkórházba érkező látogatók, hogy miért tartjuk életben azokat a madarakat, amelyeknek tartós sérülésük van? Egyik lábuk, vagy szárnyuk hiányzik. Alapvető filozófiánk az, hogy minden hozzánk érkező madarat próbálunk megmenteni, még akkor is, ha tudjuk, nem lesz belőle már soha egészséges, szabadon engedhető madár. Nem a mi dolgunk eldönteni meddig éljen egy vadmadár, ez a természet dolga. Ebbe a természeti rendbe szólt bele elég drasztikusan az ember a mindent behálózó közutakkal, a száguldó járművekkel, vagy épp a civilizált világ egyik alapszükségletét, a gépeinket éltető áramot szállító vezetékek létesítésével. Mi ezeknek a szükséges, de rossz eszközöknek a kárát próbáljuk enyhíteni azzal, hogy minél több madarat megmentünk. Egyszerű, halandó emberek vagyunk, akik próbálnak tenni valamit a természetért, éppen ezért sem döntőbírót, sem Istent nem fogunk játszani. E gondolkodásmód mellett van egy racionálisabb, szakmaiabb ok is a tartósan sérült madarak tartásának. Ezek a szabadon nem engedhető madarak, ha jól tartjuk őket és biztonságban érzik magukat, akkor ugyanúgy, mint szabad társaik párba állnak és költenek. Ha pedig ez sikerül, akkor a felnevelt fiókák szabadon engedhetők. A hónap elején (június 4-én) két vércsetojást helyeztünk el a keltetőgépbe, amiből mostanra kikelt mindkét fióka. További három tojást a röpdébe berakott vércse odúba helyeztünk el, azokból még nem keltek ki a fiókák. Ez a két fióka is igazolja, hogy nem csak érzelmi, hanem szakmai alapja is van annak, hogy a tartósan sérült madarainkat tartsuk még akkor is, ha ez komoly költséget jelent az alapítványnak.

A hortobágyi Madárkórházban te is lehetsz madármentő! Megtanulhatod, hogyan kell ellátni egy sérült madarat, kézből etethetsz vadmadarakat, nyomon követheted a gyógyulásukat, vagy akár a műtétnél, gondozásnál is besegíthetsz. Madárfotós lesünkben akár hajnalban is fotózhatsz! A halastavi madárles túrán, a Hortobágy folyó melletti Vadasparkban pedig bele leshetsz a pusztai élet titkaiba. A kézműves foglalkozásokon pedig a kézműves mesterségekkel ismerkedhetsz meg.

Tábor ideje: 2016. július 18-22 és augusztus 8-12

Korhatár: 6-18 év

Részvételi díj 30 000 Ft/fő mely tartalmazza a szállás, étkezés és a programok, belépők költségeit.

 Jelentekési lap

Jelentkezéshez kérjük a fenti jelentkezési lapot kitöltve az info@madarpark.hu e-mailcímre eljuttatni! Tárgy mezőbe kérjük feltüntetni: „madármentő tábor”

További részletek: Konyhás István (+36306212160)