Ritka, mint a fekete gólya
- A fehér gólyát szinte minden magyar ember ismeri a mesékből és az életből is, hiszen a lakott területek madara. Nem[...]
Ezer ágán, ezer fészek
Minden intézménynek nagy megtiszteltetés, ha olyan személy látogatja, akik hasonló szakmai körökben elismert ember. Nekünk is volt szerencsénk megint vendégeink között tudni egy ilyen embert. Gyermekként az ő fotóit bújtam a „madaras” könyvekbe, próbáltam megfejteni titkait, hogyan, hol készülhetett ez vagy az a fotó. Akkor még nem volt digitális technika, amikor ezek a fotók szültek, jó esetben pár száz exponálásra volt lehetőség egy-egy fotózás során, amit olykor csak pár hét után láthattunk viszont. Ma sem könnyű a természetfotózás, madárfotózás, de valahogy az én szememben sokkal nagyobb értéke van egy emulzión megörökített fotónak, mint a mai világban digitális géppel készült fotónak. Lehet, hogy a technikai ismereteimen kívül emocionális okai is vannak ennek a vonzalomnak, hiszen mindig erősebben ver a szívem, ha olyan régi mesterrel találkozhatom, mint Bécsy László. Ő is azok közzé tartozik, akiktől a természetfotózás legfontosabb részét, a tiszteletet, természet alázatos szeretetét is ellesheti bárki. A biológus, zoológus természetfotósnak 1967-ben jelent meg első ismeretterjesztő cikke az Élet és tudomány című folyóiratban. Többek között Ifj. Tildy Zoltán és Keve András kollégáival meghatározó szerep volt/van a magyar madártan és a természetvédelmi ismeretterjesztés területén. Nem csoda hát, hogy nagyon öröm a Madárkórháznak, amikor egy ilyen elismert ember kíváncsi a munkánkra.
Konyhás István
