Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A honfoglalás kori és az azt megelőző időszak magyar és avar régészeti emlékein, sőt a közép ázsiai griff ábrázolásokon is visszatérően egy stilizált, de egyértelműen sólyom alak az égbe ragadó szent madár, mely szárnyain, tollatlan csűdjén, és a csőrének „sólyom fogán” is látszik. A fején a fülek, vagy„bóbita” a ma is használt ázsiai solymász sapka által meggyűrt tollak képe. A solymászatot Európába behozó őseink kedvelt vadászmadara lehetett, mint ahogy ma is ő az első számú sólyom az arab világban. Azért nem a mienk, hanem inkább a kazahsztáni alfaj, mely nagyobb és tényleg szebb. Nem lehet véletlen Európa más népeinél való elnevezése (faukon sacré, saker), mely szent, felkent, királyi jelentésű. Mivel fő tápláléka az ürge, mely ugyan a mi kultúránkban kevésbé királyi eledel, de nyílt, löszös, pusztai, alföldi élőhelyet kedvel, és tőlünk nyugatabbra azért sem fordul elő, mert ott ilyen területek már nincsenek, ezért ott nincs ürge, így kerecsen sincs. Egy ideje már nálunk is alig van ürge, de a közben a 60-as években szinte kihalt, majd 20 éve ismét elszaporodott kerecsen ma már főleg galambokon él. Az európai állományának jelentős része most is nálunk fészkel, ezzel a magyar- és európai természetvédelem egyik ikonikus faja. Ő van az 50 forintoson. Védelmét az EU komoly támogatásokkal segítette, elsősorban az áramütés okozta veszélyeket sikerült visszaszorítani a fészkelő helyein lévő villanyoszlopok madárbaráttá tételével, ugyanakkor a nagyfeszültségű hálózat tartóoszlopain elhelyezett költőládákban sikeresen szaporodott, olyannyira, hogy visszafoglalta egykori fészkelő területeit az egész országban. A 2000-es évek elején majd 300 pár fészkelt, azt mondják a szakértők, sokkal több revir már nem is fért volna el hazánk mai területén. Határainkon túl is terjeszkedni kezdett a Partium és Délvidék felé. Felmerül a kérdés, hogy egy olyan gyakori madár, mely a honfoglaláskor is szinte minden nagyobb fán fészkelt, hogyan lehet egy nép totemállata, és a történelem során mindig értékes fejedelmi ajándék? Erre válasz a kerecsen és az északi vadászsólyom elterjedési területének határán honos nagy termetű altáji kerecsen, mely az ujgur – magyar rokonság elméletének megfelelő elterjedésű, mindig ritka és fenséges madár, melynek szépségéről, erejéről, bátorságáról, röptéről, gyorsaságáról arab solymászok ódákat zengenek, megjegyezve, hogy olyan ritka, hogy még senki sem látta! Ez annyiban igaz lehet, hogy az Altájt ez ügyben megjárt Balázs István ornitológus barátunk kutató csoportja sem találta, pedig ha ott lett volna, biztos észrevették volna. Az alfaj bizonyára létezik, sőt, nálunk is előfordult az itt vendégeskedő szovjet csapatok repülőtereinek őrzésére szolgáló állományban lévő solymászmadarak között, mert egy tőlük származó, annak mondott példányát magam is láttam a HNP górési állomásán a 90-es években. Erről a hol volt, hol nem volt turulról Bogyai Frigyes solymász barátomnál bővebb információ található.

A kerecsen hazai állománya az utóbbi években valamiért összeomlásnak indult, azt mondják már csak mintegy 50 pár fészkel. Ennek oka lehet a vándorsólyom északról délre való terjeszkedése, mely a sziklai fészkelő helyekről a fákra áttevődve, valamint ugyanazon elektromos tartóoszlopokon való fészkek foglalásával már szintén elérte az 50-es fészkelő pár számot, ami örvendetes, de a kerecsen populációdinamikája nyilván lehetővé tette ezt valamiért.
A kerecsen ettől függetlenül mindig ritka vendég a Madárkórházban. 34 éves pályafutásom alatt, a több, mint 10 ezer betegből alig 5-6 alkalommal volt hozzá szerencsém. Fejből emlékszem valamennyire. Egy repülőgépnek ütközöttet kezeltünk vagy 20 éve, a légcsavar kitépte a farkát, vagyis szakszerűbben a kormánytollait. Rövid sebkezelés után hosszú vedletést követően engedtük szabadon. Azután volt két szárnytörött, melyeket műtöttünk, és a HNP górési állomására kerültek. Az egyik tenyészmadár lett, a másik ott elpusztult valahogy. Azután volt egy elütött, többszörösen, súlyosan sérült, melyet nem tudtunk életben tartani, és egy áramütött, mely mindkét szárnyát elveszítette. Ez is elpusztult Góréson, most kiállításunkon van kitömve. Azután egy másik, kétes kórjóslatú áram ütöttet hosszú, de eredményes kezelés után húsvétkor engedtünk szabadon pár éve.

És most van itt egy idei fiatal, melyet most készülünk elengedni. A környéken lévő ismert fészekből repülhetett ki, és egy közeli tanyán került kézre legyengülve. Talán még sohasem vadászott, jobb szárnyával kissé gyengébben húzott, amikor megreptettük a kórház folyosóján. Mivel az áramütést nem zárhattuk ki, annak megfelelő kezelést is kapott. Pár hét alatt felerősödött, és a túlélő röpdében gyakoroltattuk a villanypásztoros villanyoszlopokon, sasokkal, ölyvekkel, gólyákkal együtt. Amíg a nevelt, és elengedésre felkészített vércséinkkel tettük ugyanezt, behoztuk egy kórterembe, nehogy megegye őket, és addig ürge helyett egerekkel bevadásztattuk. Ezután még kell jó néhány kör a kisröpdében a gólyákkal együtt, mert nem elég erős a röpte, utána némi vadítás, és reméljük, hogy mehet útjára. Elengedését az őszre tervezzük, vegyenek részt rajta, mert nem mindennapi eseménynek lehetnek tanúi! Sólymot repíteni királyok kiváltsága, királyi sólymot pedig csak áhítattal nézhet földi halandó.

Dr. Déri János

Idén májusban már volt egy Hortobágyon, júniusban Kaposváron, júliusban Budapesten, és augusztus 12-én 10 órától ismét Hortobágyon tartottuk meg az elméleti és gyakorlati alapfokú madármentő képzésünk vizsgával egybekötött záró rendezvényét. Azok számára, akik már voltak egyik-másik, vagy akár valamennyi alapfokú elméleti és gyakorlati oktatásunkon, ez egy összefoglaló képzés volt, mely során a kismadaras elméleti anyag gyakorlati bemutatása és mindenki által való begyakoroltatása mellett betekintést nyújtunk a kórház csúcsszezonjában az aktuális munkába, főleg gólyák baleseti sérüléseink ellátásába a hallgatók részvételével. Előadóinkat azok közül a több éve folyamatos képzéseinken meghívott oktatóink közül választottuk ki, akiket a legjobbnak tartunk az adott szakterületen. A kismadaras oktatást már második alkalommal bíztuk Orbán Tamásra, akinek a legjobb eredményei vannak ezen a téren, és mind előadásmódja, mind a kiadott anyaga kimagasló. A  varjúfélék mentésében Békés Viktória és Bíborné Veres Dorottya szintén második alkalommal adott elő, a galambok témájában Kelemen Tamás, jogszabály ismeretben Lehoczky Krisztián már korábban leadta az anyagot a hallgatóságnak, a ragadozók és gázlók tekintetében jómagam vállaltam a feladatot, az elméleti vizsgáztatással együtt. A gyakorlati oktatást és vizsgáztatást az előadók, és munkatársaink végezték.

Az alapfokú képzéseinket olyan kezdő önkéntes madármentőknek hirdettük meg, akik be akarnak kapcsolódni a munkánkba úgy, hogy saját lakóhelyükön segítenek a sérült, beteg madarak, vagy rászoruló fiókák felkutatásában, befogásában, elsősegély nyújtásában és mentési szállításában.
A több helyszínen előadott elméleti anyag a Madárkórház Alapítvány hortobágyi kórházának és a madárparknak a munkáját, a természetben és emberi környezetben a madarakat fenyegető veszélyeket, azok megelőzését és sürgősségi ellátását, műtéti megoldását, utókezelését és rehabilitációját mutatta be a szabadon engedésre való felkészítésig, hogy a hallgatóknak legyen egy általános képe a lehetőségekről. A mentés, mentőhely engedélyeztetés és madártartás, természetvédelmi és állatvédelmi jogszabályi háttere mellett gyakorlati foglalkozás keretében megtanulják a madarakkal való bánásmódot, elsősegély nyújtást, a sürgősségi intenzív ellátást, beleértve a bőr alá vagy akár csontba való infúzió beadást is.

Képzésünk célja, hogy egységes szemlélettel és biztos alapokkal rendelkező, olyan madármentő önkénteseink legyenek, akiknek az elméleti és gyakorlati vizsga során meggyőződtünk a felkészültségéről, és tudjuk, hogy lehet rájuk számítani önkéntes munkájuk során. Tudják eldönteni, hogy az adott madár segítségre szorul-e, és ha igen, akkor az milyen szintű: pl madzagból kiszabadítva azonnal elengedhető, vagy ablaknak repült, agyrázkódott madár pár óra pihenés után, vagy legyengült fióka etetés-itatás után elengedhető, vagy további kezelést igényel? Ez otthoni körülmények között megoldható, vagy mentőhelyre, kórházba, esetleg specialistához kell szállítani, és hova? Be tudja fogni, meg tudja vizsgálni, el tudja látni, etetni, megfelelő körülmények között tartani. A vizsgáról oklevelet kapnak, és a vizsgázottak közül azokkal, akik ezt vállalják, önkéntes szerződést kötünk, melyben leírjuk az önként vállalt feladatokat. A hangsúly az önkéntességen van, ami nem jelent kötelezettséget, csak lehetőséget. Kit, mikor, hol, milyen körzetben, milyen feladatra lehet megkérni, és ha ráér, miben számíthatunk rá. Akik írásban hozzájárulnak, elérhetőségüket az országos madármentő listán honlapunkon, facebook oldalunkon, és kiadványainkban közzé tesszük, melyet együttműködő partnereink, társszervezeteink, és más, madármentéssel is foglalkozó intézmények, szervezetek is használhatnak és megoszthatnak. A munka más szervezetekkel is közös, hiszen önkénteseink a székhelyükhöz legközelebb eső, az adott feladatra alkalmas, fogadóképes mentőhelyre szállítják a madarat. Az önkéntes is tartozhat más szervezethez. A velünk is szerződött önkéntes, ha az adott feladatra a mi megbízásunkból, a mi nevünkben jár el, lojalitást várunk el tőle a szemléletünk, filozófiánk, módszereink ismerete és elfogadása, azokról való kommunikáció, és belső információink kezelése tekintetében, melyre az önkéntes szerződés aláírásával kötelezettséget vállal.

Dr. Déri János

Képzéseinket igyekszünk minél több alkalommal újra és újra megtartani. Aki szívesen csatlakozna, és szeretne értesítést kapni a következő alkalom megtartásáról, kérjük jelezze felénk a madarkorhaz@gmail.com e-mailcímen!

Képzett önkénteseink, valamint az országban fellelhető madármentési lehetőségek elérhetőségei az alábbi linken elérhetőek:

Sérült madár bejelentése – Madármentés

Madarakat gyógyítunk! Ettől függetlenül rendszeresen kapunk bejelentést más állatfajokról is. Elárvult sünökről, elkaszált vagy elütött őzekről, árva mókusokról. Ezeket a fajokat teljesen máshogyan kell nevelni, gyógyítani, mint a madarakat, de természetesen befogadtuk őket is. A sünök nagy részét már szabadon engedhettük, őzeink is szépen cseperednek, pedig lábtörött is volt köztük. A két kis mókus a recepción fogadja vendégeinket, sok gyermek és felnőtt örömére, igazi ékessége lettek a Madárparknak annak ellenére is, hogy bizony a vadonban előszeretettel kirabolják a madárfészkeket is. De a természet rendjébe nem kell beavatkoznunk, ezért nem is ítélkezhetünk felettük. Árva élőlények ezek is, amik az emberek térhódítása, a civilizáció miatt váltak azzá, kötelességünk hát segíteni rajtuk. Az őzek esetében pedig nem csak a megmentésük, tartásuk okozott némi fejtörést, hanem volt olyan vadásztársaság amelyik a sajtón keresztül üzengetve igényt formált rájuk, ha felnőnek, mert az az övék. Amikor szereznünk kellett egy kecskegidát, hogy tudjuk etetni őket, amikor az önkénteseink és dolgozóink napokig szoktatták össze gidákat pótanyukájukkal, agy amikor injekciózni kellet őket naponta többször is, akkor nem jelentkezett egy vadásztársaság sem, hogy ez az árva jószág az övék és majd ők megoldják, kifizetik a kezelési költségeiket. Majd, ha életben marad, majd, ha felnő… A Hortobágyi Vadaspark dolgozói találtak rá, majd hozták be a Madárkórházba azt a kis rókát, ami egy vaddisznóval, vagy egy kutyával kerülhetett összetűzésbe. Bal mellső lába szilánkosan-, combcsontjának pedig a feje tört, a csípő ízülethez nagyon közel. Ezen felül combján a bőr és az izmok csúnyán felszakadtak. A kis rókát Debrecenben dr. Hóra Ildikó műtötte meg, mert annyira bonyolult volt a törése, hogy azt inkább egy emlős specialistára bíztuk. Ezek az emlősök sokkal hamarabb hozzászoknak az emberhez, mint a madarak, ezért szabadon engedésük a sünök kivételével tényleg összetetteb dolog. Egy szelíd rókát, nem lehet csak úgy kirakni az erdőbe, de a szelíd őzek sem biztos, hogy nagyon sikeresek lennének a természetben. Ezért inkább célszerűbb lesz olyan helyen elhelyezni őket, ahol biztonságban élhetnek, úgy, hogy másokat sem sodornak bajba szelídségükkel.

Konyhás István

Egyszerre 4 különböző kaliberű fegyverből adtak le 8 lövést a fészken ülő gólyára. A csodával határos módon a gólya még él, melyet a hortobágyi Madárkórházban ápolunk. Bűnszövetkezetben elkövetett állatkínzás, orvvadászat és természetkárosítás bűncselekmény elkövetése miatt a Madárkórház Alapítvány feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen. A  fehér gólya fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000 Ft.

Mezőnagymihályon esett be tegnap előtt egy udvarba. A Mályi Madármentő Állomás vezetője ment érte, hogy befogja. Az előzetes vizsgálatok alapján a bal szárnya sérült, esetleges ficam vagy törés volt tapasztalható. Hogy pontos legyen a diagnózis, tegnap elhozták a hortobágyi Madárkórházba, ahol megröntgeneztük.
A felvétel sokkolt minket. A madár teste tele van lövedékkel. 3 db 5,5 mm-es szoknyás légpuskalövedék, 3 db 4,5 mm-es, szintén szoknyás légpuskalövedék, valamint két, egyenlőre beazonosíthatatlan kaliberű, gömb alakú talán légpisztolygolyó, vagy sörét.
A szárnyon található sérülés nem törés, hanem egy további lövedék okozta gyulladásos zúzódás. A golyó már kieshetett, de a nyoma még jól látható.

Madárkirály választással, kézműves foglalkozásokkal, kisállatbemutatóval és sok színes programmal telt a pünkösdi hétvége a Hortobágyi Madárparkban.

Szavazóink indén Gombócot, a szárnytörött uráli baglyot választották királlyá.

A szavazatokat online és személyesen is fogadtuk hétfő délután 4-óráig. A számlálásban lelkes önkénteseink voltak segítségünkre. A verseny nagyon szoros, és fordulatos volt. Ez úton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki részt vett játékunkon!

Eredmények:

189 szavazónk volt összesen, ebből 118-an online, 71-en pedig személyesen adták le voksukat.

 A személyesen szavazók körében pedig két DVD csomagot is kisorsoltunk.

Nyerteseink:

Balla Péter

Balázs

A nyerteseket e-mailben is értesítjük, majd a díjakat postai úton küldjük el.

November eleje volt, mikor vasárnap este 9 órakor szólt a telefon. Vajda János, a helyi körzeti megbízott keresett. Gyakran előfordul, hogy rendőrség jár közben madármentéskor, nem lepődtem meg a hívás láttán. Ezúttal viszont nem madárról volt szó. Teljesen kétségbeesett hangon, most mint magánszemély szólt a vonal végén: Kislányának kedvenc cicáját autó ütötte el. Lábán nyílt, nyúzott sérülés, csontjai kilátszanak. Öt perc beszélgetés alatt szóba jött az elaltatástól kezdve az amputációig minden, amit senki sem kíván. Valóban nagy a baj…. Madarakat gyógyítunk, de hát ez nem az az időpont, amikor debreceni specialistákat kell ajánlani…

 – Hozd ide. amint tudod! Megnézzük, utána okosabbak leszünk.

Nem sokkal később találkoztunk a Madárkórház bejáratánál. Irány a műtő, és lássuk mivel állunk szemben!

Közben megtudtuk, hogy az autó meg akart állni a cicus előtt, emiatt nagyot fékezett. A macska hátsó lába a betonon csúszó kerék alá került, ezzel a lábszár felétől lefelé teljesen lenyúzta a bőrt. Csontok nem törtek, de elég reménytelennek tűnt az eset. Szétnyúzott bőre csíkokban lógott, lábszára, sarka, mancsa teljesen lenyúzva mutatkozott előttünk. Csak csontok, izmok, inak…

– El kell altatni?

– Azt azért nem. Az élete nincs veszélyben. Inkább a lába a kérdéses.

– Amputálni kell?

– … Ezt azért ne most döntsük el… Inkább próbáljuk megmenteni! Vagy stabilizálni! Amputálni később is lehet…

Így történt, hogy mosás és fertőtlenítés után elkezdtük összevarrni mozaikszerűen a bőrfoszlányokat. Bár tudtam, hogy valószínűleg hosszú távon nem lesz értelme, mivel nem sok esély maradt a bőrszövet megfelelő keringésére. De legalább addig is fedi a sebet, míg időt nyerünk kitalálni valamit. Éjjel 1 óra lett, mire végeztünk. Ha még messze nem is véglegesen, de erre az éjjelre legalább zártuk a sebet, hogy az izmok, csontok ne száradjanak ki.

Két nappal később, mikor a kötést levettük, beigazolódott, mitől tartottunk. A bőr, valamint a lábujjai elhaltak. Erre számítottunk, de addigra édesapám, Dr. Déri János bevonásával kidolgoztuk a továbbiakat… Ha a gazdi vállalja, nem muszáj eltávolítani a cica lábát. Azt később is lehet.

Van egy alternatívnak mondott megoldás ilyen esetekre. A kristálycukor sterilen tartja a nyílt sebet, valamint magába szívja annak váladékát. Ezentúl segíti a sarjszövetek képződését, és a szakirodalom szerint előfordult már, hogy új bőr képződött a kezelésnek köszönhetően… Viszont időigényes, minden nap (akár többször is) cserélni kell, hiszen ha telítődik a cukor nedvességgel, épp az ellenkezőjét érjük el: a fedőkötés táptalajjá válik a baktériumok számára.

– Hosszú lesz, és sokszor kell ide jönni. És lehet, hogy majd mégis elveszti a végtagot…

János szeme felcsillant.

– Nem biztos hogy le kell vágni a lábát?! Csináljuk! Jövök, amikor csak kell. Négy lábon mégis csak jobb lesz neki. Bár láttam már három lábú macskát is fára mászni, de akkor is… Ez a kislányom cicája…

Ezután napirenddé vált látogatásuk. Délelőttönként a beérkező madarak ellátása közben már számítani lehetett, hogy kopogtatnak a műtő ablakán, hogy sorban állnak kötéscserére. Persze az első napokban a cukros kötés fél nap alatt átázott, így esténként, kislányom fürdetése után újra találkoztunk, és ismét lecseréltük a cukrot.

Eleinte feladta a leckét a nagy mennyiségű cukor helyben tartása a kötésben. De napról napra egyre jobban belejöttünk. Jó kis csapattá álltunk össze. János ötlete alapján még a papírtörlő gurigáját is felhasználtuk a kötéshez. Mindeközben a cicus is rájött, hogy nem egy szörnyű beavatkozásról van szó. Kényelmesen végig nyúlt az aztalon, sérült lábát felém tartva. Közben élvezve a lámpa melegét, és hatalmasat szundított, míg dolgoztunk. Fogni sem nagyon kellett, így János is be tudott segíteni.

A kötés alatt a csupasz izmokon idővel szépen elkezdett kialakulni egy sarjszövet. A cukros kötést 25 napig alkalmaztuk, amíg végül elállt a seb levedzése. A napi kötéscsere maradt, de már nem volt szükség a cukorra. Helyette különböző, hámosodást serkentő kenőcsöket alkalmaztunk. (Neogranormon, bepanten, sudocrem, pantenol és ami még két lányos apukának, valamint az állatorvosnak eszébe jutott…) Továbbra sem maradt ki nap. Munkanap, hétvége, Szenteste, Újév nem számított, a kitartó gazdi nem mulasztott. Nem hiszem, hogy sokan vállalnának ennyi áldozatot négylábú családtagjaikért… De az idő igazolta. Január közepe volt, mikor egy kezelés során mintha lentebb láttuk volna a lábszáron a seb szélét.

– Te! Ez Mi?

– Jé! Ez bizony 3 mm csupasz, de új bőr.

Nem sok növekedés, de annál nagyobb remény. Ez után viszont robbanásszerűen beindult a bőrképződés a lábat addigra körbenövő sarjszöveten. Szemlátomást, kötéscseréről kötéscserére haladt a dolog lefelé. Napról napra látható volt a változás. Nagyon boldogok voltunk…

A cica lábára nem csak bőr, de szőr is nőtt…

Mindezek tetejébe azt mi sem sejtettük, hogy ebben a csupasz bőrben még szőrtüszők is keletkezni fognak, majdhogynem a semmiből… Az eddig kinőtt bőr ugyanis elkezdett szőrösödni is. A természet számunkra igen nagy csodájával álltunk szemben. Az őssejtek akár erre is képesek? Nem egy világhírű klinikán járunk, szimplán csak a Madárkórházban… Ezt nem mi alkottuk… Ez csak úgy lett… Értetlenül álltunk a dolog előtt.

– Ezt meg hogy?

– Hát… Mittudomén… Ilyet még nem hogy nem láttam, de nem is olvastam. Azt is csak reméltük, hogy lesz bőr a lábán. De hogy az szőrös is lesz??…

A tény örömünket csak növelte, a kitartáshoz pedig újabb erőt adott. Hát innen már tényleg nem kell feladni!

Május közepére eljutottunk odáig, hogy most a cicus megmaradt lábacskája hegyéig ér a bőr, már csak a hegye csupasz egy 5mm átmérőjű foltban. Valamint az egész szépen szőrösödik. A kötést már elegendő 3 naponta cserélni, de ha az a fél centi is benő, el is hagyhatjuk.

Azóta sem bántuk meg, hogy belefogtunk. Nagyon aranyos, együttműködő, jámbor cicus. Gazdája elmesélése alapján már boldogan használja mind a négy lábát futáshoz, fára mászáshoz egyaránt. Végezetül egy újabb örömteli hír: Legutolsó kötéscserekor megállapításra került, hogy bizony hamarosan kiscicák is fognak születni…

Déri Balázs

Idén sem maradhatunk pünkösdi madárkirály nélkül!:)

Végre hosszú hétvége! Napsütés, madárcsicsergés, pihenés…..Nincs még programotok? Itt van egy!

Tárt kapukkal és szárnyakkal várunk mindenkit a Madárparkban.

Gyertek el és segítsetek Nekünk!

Mi kiválasztottunk 6, korábbi választásainkon nem indult madárkát. Nektek csak gyönyörködni kell bennük, eldönteni ki a „legkirályabb” közülük, majd szavazni Rá! A voksokat hétfő 16:00 –ig fogadjuk!

A személyesen szavazók közül nyertest is sorsolunk, aki az élményeken túl egy DVD- vel is gazdagabb lesz.

Nos, gyertek,…lássatok,…..szavazzatok!

Volt már óriáskígyó a nyakadban? És félsz a pókoktól? És az igazán nagy pókoktól? Most velük is összebarátkozhatsz, kisállat bemutatónkon, ahol rajtuk kívül találkozhatsz királysiklóval, szakállas agámával, selyemtyúkkal, királysiklóval, óriás csigákkal, na de még óriás csótánnyal is.

Megismerkedhetsz továbbá a Madárkórház gyermek lakóival, valamint a park végében bundás fűnyíróként munkálkodó rackajuhokkal is.:) Fotózkodhatsz ragadozókkal és gyógyult madarak elengedésében is segédkezhetsz majd. Ha pedig gyermek vagy, vegyél részt aszfaltrajz versenyünkön!

A programok mellett a hasak sem maradhatnak éhesen! A helyszínen, szabad tűz fölött főtt bográcsételekkel várjuk kedves vendégeinket.

Szelfizz, gyűjts like-ot és nyerj a Hortobágyi Madárparkban!

Készíts egy szelfit kedvenc királyjelölted röpdéjénél, vagy bárhol a Madárpark területén, és töltsd fel facebook oldalunkra (https://www.facebook.com/madarpark/), majd oszd meg bejegyzésedet! A képnél tüntesd fel: „Szelfiztem a Madárparkban!” A hétfő éjfélig legtöbb like-ot kapott fotó beküldője elnyeri DVD csomagunkat!

Programok:

Szombattól hétfőig:

Egész napos programok:

• Szavazatok leadása a királyjelöltekre
• aszfaltrajzverseny
• Madárfelismerés – Gyűjts össze 3 különböző, a Madárparkban elrejtett madaras képet, majd recepciónkon mondd meg milyen fajt ábrázolnak, és nyerj!

Hétfő:

• Egész nap: Kisállat bemutató (Közreműködik: Kelemen Tamás), fotózkodás madarakkal
• 12:00 – Gyógyult madarak szabadon engedése
• 15:00 – Látványetetés
• 16:00 – Szavazatok számlálása
• Étkezési lehetőség:
• Szombat: Slambuc: 850 Ft/adag
• Hétfő: Bográcsgulyás: 950Ft/adag

A részletes program változtatási jogát fenntartjuk.

Jelöltjeinkre online már mától is szavazhatsz!

Megközelíthetőség:

4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A Vásártér mellett)

GPS koordináták: 47°34’52,04 N; 21°09’09,73 E

Nagyobb térképre váltás

A minap egy kedves osztrák fotós házaspárral találkoztam. Szeretik Hortobágyot, szeretik Magyarországot, gyönyörű nálunk, ahogy mondják, a természeti kincseink valóban csodásak, bár néhány dolgot nem értenek. Bejárták már keresztül-kasul, azt hiszem, sok olyan rejtett kis zugában is jártak már az országnak, ahol a legtöbbünk nem, én sem. Elképedve mesélték, hogy most Nádudvar mellett több kis ketrecet láttak, amiben egy szarka volt. Korábban a Fertő-tó környékén is láttak ehhez hasonlókat, nagyon-nagyon sokat. Bár nem volt előttük teljesen ismeretlen a jelenség, megdöbbentek, milyen nagy számban voltak csapdák kihelyezve. Természetvédelmi ügyekben jártas beszélgetőtársam felvilágosított bennünket, hogy ez egy nemzeti parkos projekt. Befognak egy szarkát, beteszik egy ketrecbe, majd a földre helyezik. Ha egy madár ott van, a többi is kíváncsiskodni kezd, besétálnak a három rekeszre osztott ketrecbe, s utána nem tudnak kijönni. A szarka ugyanis nagy fészekrabló, nem válogat, hogy védett madár vagy nem védett madár fészkét fosztja ki, és a csapdázással a természetvédelmi károkozását igyekszenek meggátolni, visszaszorítani a szarka populációt. Valahogy furcsa érzés volt ezt hallani. Nem szeretem, ha egy fajt elkezdenek pusztítani – mert végül is ez a sorsuk az elfogott szarkáknak –, csak azért, hogy egyszerűbb legyen valamit megoldani. (Na jó, a szúnyogirtás kivétel, de létezik környezetbarát biológiai védekezés is, amikor a szúnyogokat még lárvakorukban irtják, így mást nem veszélyeztet.) Vallom, hogy a természetvédelmet nem szabad összekeverni a természetszeretettel, az érzelmek motivációt jelenthetnek, ha a természet megóvásáról van szó, de ha csak ennyink van, az kevés, a megfelelő tudás nélküli munkával nagyobb kárt okozhatunk, mint amennyi hasznot hajtunk. Először úgy voltam vele, ez a rossz érzés talán azért van, mert én szeretem a szarkákat, de a szakemberek biztosan tudják, miért van erre szükség. A mi környékünkön mindig is sok szarka volt. Láttam egyszer, ahogy egyikük egy feketerigó fiókát elkapott, addig kopácsolta a csőrével, míg végzett vele. Döbbenetes élmény volt, sokáig nem tértem napirendre felette. Aztán beszélgettem egy teljesen más szemléletű emberrel, és sok mindent megértettem. A szarkák, ahogy minden más ragadozó madár, vagy minden más ragadozó is igyekszik a lehető legkisebb energia befektetésre. A könnyű préda a legjobb, elegendő élelemhez jut, de nem veszít sok kalóriát, biztosított az életben maradása. A természetben mindig megvolt a szerepe ennek: segíti a szelektálást. A beteg, gyenge, sérült állat gyengíti a populációt, így tartható fenn az egyensúly. Amelyik madárnak nagy a fészekalja, éppen ezért van, mert nagy az elhullás is, ha a 6-8 kikelt fiókából 2-3 megmarad, a faj fennmaradása biztosított. Csakhogy úgy tűnik, egyre kevesebb van néhány kis énekesmadárból, és a természetvédelemben dolgozók ezen próbálnak segíteni: kevesebb szarka, több épen maradt fészek, ergo több (védett) madár. A gond ezzel csak az, hogy a kismadarak fogyásának oka nem a szarka. Azok sajnos mi vagyunk, emberek. Mert az élőhelyüket átformáljuk, megszüntetjük, mert a mezőgazdaságban olyan módszereket használunk, ami csökkenti az élelemforrásaikat. Eszembe jutott Herman Ottó klasszikusa a madarak hasznáról és káráról, és hogy ezt a szemléletet ma már meghaladta a kor, ma már nem beszélünk hasznos és káros madárról. Illetve úgy tűnik, beszélünk. És már megint mi döntjük el, melyik hasznos és káros. Pedig az a madár, amelyik kacska lábbal születik – mert köztük is van ilyen –, lehet, hogy nem olyan sikeres fészeképítő, vagy nem olyan sikeres vadász, és lehet, hogy a populáció éppen ezért nem marad egészséges, mert azok az egyedek is szaporodnak, amik egyébként kiszelektálódnának. Az is lehet persze, hogy ugyanolyan egészséges utódoknak adnak életet, ahogy ez az emberi fajnál is ismert. Akárhogy is van, így is-úgyis beleszólunk a rendszerbe, és annyit már tudunk az ökoszisztémáról, hogy ha egy helyen megváltoztatunk valamit, más is megváltozik. Gondoljunk csak a Yellowstone Nemzeti Parkra Amerikában, ahol a farkasok eltűnése a teljes ökológiai egyensúly felborulását jelentette. Alaszkában sikerült mindezt megelőzni, ahol az őslakosok keltek a farkasok védelmére, mondván, ők tartják egészségesen a rénszarvas csordát. Bizonyára komoly károkat okoz a szarka. Bizonyára rossz látni közvetlen közelről, hogy fogynak a védett madarak. De annyi mindent tudunk már a természetről, a védelméről. Az AKG, agrár környezetgazdálkodási program például egy nagyon jó kezdeményezés. Aki vállalja, hogy részt vesz benne, például vegyszermentes, nem nagytáblás gazdálkodást folytat, fás, cserjés zóna veszi körül a földjét. Hosszú távon látható az értelme, de ha a madarak számára kedvezőbb feltételeket biztosít, segíti az életben maradásukat, miközben élvezi azt a hasznot, amit a rovarevő madarak hajtanak számára. Ha nem építünk be minden zöld felületet…. soroljam? Mindenki tudja. Mégsem csinálja. Így marad a pironkodás és a magyarázkodás. Néhány év múlva pedig majd azt magyarázzuk, miért kell védeni a szarkákat.

Veres Hajnalka

A cikk megírásakor három, mára már négy fokozottan védett fehér gólya fészket „fosztottunk ki”. Tettük ezt a Zöldhatóság tudtával és beleegyezésével, az E-on segítségével. Azért, hogy megmenthessünk 18 gólyatojásban fejlődő életet. Most 18:3 az állás a mentett és elvesztett életeket tekintve. Két hím gólyát agyonütött az áram, egy debreceni és egy nádudvari fészek mellett a 20 000 voltos gyilkos trafós oszlopon. Ezeken évek óta ez történik, és az E-on tudott is róla, de nem jutottak odáig, hogy rendesen levédjék, mert nem is lehet. Látszólag szigetelt, de mint megtudtuk a szakemberektől, a 20 000 voltos vezetéket nem lehet szigetelni, csak burkolni, amin 25 cm-re is áthúz a feszültség. Madárbaráttá lehet tenni, a kötéseket úgy áthelyezni, hogy ne érje a rászálló madarat. Beülőrudat helyezni fölé, hogy arra szálljon, de valamiért vonzódnak a veszélyes részekhez. Teljesen biztonságossá soha nem tehető, de egyedi megoldással kisebb kockázatú, madárbarát megoldás megvalósítható. Most soron kívül, egy héten belül meg fogják csinálni, mert erről szól a megállapodásunk. Egy harmadik hím gólyának szerencséje volt Nagyhegyesen, mert egy lakott területen belüli 380 voltos szigeteletlen oszlopon nem kapott halálos áramütést, de leesett és eltörött a kulcscsontja. A vezetéket lakott területen belül szigetelni kellett volna, de ez valamiért elmaradt. Sorban előtte és utána az oszlopok keresztágát utólagosan szigetelték, de négy oszlop kimaradt.

Ez volt az egyik. Most ezeket is megcsinálják soron kívül, mert így állapodtunk meg. A gólya most nálunk lábadozik, meg is fog gyógyulni, de hetekig nem térhet vissza párjához, ezért a költésük ez évben meghiúsul. Ugyanis ha az egyik fél kiesik a költésből és a fiókanevelésből, a másiknak ez egyszerűen nem megy. Azért, mert ha a párja nem szállít táplálékot, nem váltja le a fészeknél, akkor egy ideig vár, akár két napot is, de előbb-utóbb őrizetlenül kell hagynia a fészket, és a tojások kihűlnek, az embrió elpusztul, vagy súlyosan károsodik, és nem kel ki életképes kisgólya belőlük. De ezt megelőzően általában elviszi őket egy varjú, vagy éppen a szomszéd ellenérdekelt gólya dobálja ki a tojásokat a konkurencia fészkéből. Ha már kikeltek a kicsik, és nem vigyáz rájuk folyamatosan az egyik szülő, nem védi  őket esőtől, naptól, ragadozóktól, akkor ugyanez történik velük. A megözvegyült gólya találhat párt magának akár azonnal is, mert jelentkező mindig van, de az saját közös gyerekeket szeretne nevelni, ezért a tojások, vagy fiókák ez esetben is kidobásra kerülnek.

Ezért a még meglévő tojásokat nagyon körültekintően, de mindenképpen menteni kell. Ugyanis ugyanez történik erőszakos fészekfoglalás esetén is, amikor egy hím, vagy egy pár megpróbálja kiűzni a fészekből az eredeti tulajdonost. Pedig építhetnének máshol fészket, akár pár óra alatt is, de valamiért végsőkig ragaszkodnak a helyhez. Ezért egy, az ember számára rossz helyen lévő fészek áthelyezése, akár a Zöldhatóság engedélyével is reménytelen, mert azonnal visszaépítik az eredeti helyére. Ezt tapasztaljuk a Hortobágyi Madárparkban röpképtelen, földön fészkelő gólyáink esetében is, mert egy méterrel sem engedik átrakni a fészket. Ha nincs a gólyák számára megfelelő vonzerővel rendelkező szabad fészkelőhely, akkor megküzdenek érte. Ilyenkor véres csetepaté is lehet, mely során valamelyik hím akár halálosan is megsérülhet. Lapzártakor még nem derült ki biztosan, hogy egy Debrecen melletti, Józsán levő fészek közelében egy ilyen harc után elhullva talált gólya a fészkét védő hím, vagy a betolakodó-e? Vagy a tojó, és melyik? Agyonverték, vagy áramütést szenvedett, vagy mindkettő? Ezt a boncolás finomíthatja, de a fészek folyamatos megfigyelése a legfontosabb. Mivel nappal egyszerre csak egyik szülő van a fészeknél, a másik táplálékot keres, nem biztos, hogy feltűnik az őrségváltás, pedig elég látványos, együttes kelepeléssel egybekötött szertartás. Estére viszont mindkét szülő a fészekben alszik, vagy az egyik benne, a másik a közvetlen szomszédságában a háztetőn, vagy egy másik villanyoszlopon. Ha éjjel is egyedül van a tojó, és nappal nincs közös kelepelés, akkor menteni kell a tojásokat.

Ebben az E-on partner, megállapodásunk szerint működik a forró drót, egy órán belül ott a kosaras kocsi, kapcsolják ki az áramot, és mehetünk fel a fészekhez a tojásokért. Persze nem csak úgy. Előtte el kell távolítsuk a „munkaterületről” a „biológiai veszélyt” jelentő gólya hullát, melyhez ők nem nyúlhatnak, mert tiltja a szabályzatuk. A miénk nem tiltja, ezért mi elvisszük a hullát, ők biztosítják a helyszínt, ahova már csak beöltözve, sisakkal, és biztosító övvel, védőruhával felszerelkezve léphetünk be, egy gyors, de alapos, és több aláírással dokumentált balesetvédelmi oktatás után. A tojásokhoz is mi nyúlhatunk, ők a fenti okok miatt nem. Egészen megszoktam már a kosaras emelőben való lebegést ég és föld között.

Mindhárom esetben még meleg, egészséges tojásokat szedtem ki az emelőkosár közeledtére a fészekről leugrasztott tojó alól. De ezenközben is, amíg üres volt a fészek, három másik idegen gólya is próbálta elfoglalni. Ezt a meccset ők játsszák le, reméljük, lesz pótköltés, még talán belefér az időbe az augusztusi vonulásig. A tojásokat hőmérővel ellenőrzött, szivargyújtóról is fűthető hőtároló táskában szállítottuk a hortobágyi Madárkórházba, ahol lámpázás és jelölés után az asztali keltetőbe kerültek. Azonos keltetési fázisban voltak, mert pár nap alatt nagy részük ki is kelt, a többiek kelése jelenleg is folyamatban van. Bújtatónak és inkubátornak egy másik asztali keltetőgépet használunk, és két műszakban etetik dolgozóink a kisgólyákat más mentett, és keltetett madárfiókákkal együtt a a 6-os kórteremben. Ha megerősödnek, földön fészkelő gólyáink hasonló korú fiókáival, és a madárpark területén lévő 10 további fészekben kelt fiatalokkal együtt tanulják majd meg azok szüleitől a vad gólyák életéhez szükséges gyakorlati tudnivalókat.

Aki sérült gólyáról tud, kérjük értesítsen telefonos ügyfélszolgálatunkon: +36 (30) 535-6484, hogy tudjunk segíteni, mert egy gólya sérülésével egy egész fészekalj pusztulása jár együtt!

Dr. Déri János

A múlt hónapban új EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) önkéntes érkezett a Madárkórházba. Antonio Olaszországból, egy frissen diplomázott állatorvos, aki szenvedélyesen szereti a természetet. Hogy miért választotta ezt a projektet? Ahogy mondja, 6 egyetemen eltöltött év után úgy tervezte, hosszabb időt tölt külföldön, hogy tudását a természet védelmére használja, és a Madárkórház Alapítványnál való önkéntes munka kiváló lehetőség tűnt ennek az álomnak a megvalósítására. Az április 1-én megkezdett szolgálat első időszakában megismerkedett az itteni munkamenettel, gyakorlattal, kicsit megismerte a helyi közösséget. Napi munkája jelenleg elsősorban orvosi asszisztencia a sürgős esetek ellátásánál, elsősegélynyújtás és a lábadozó madarak kezelése. Segíti a dolgozókat a madarak etetésében, és ha szükséges, egyéb ehhez kapcsolódó tevékenységben, (például madarak átköltöztetése másik röpdébe). Antonio nagyon elégedett a projekt alakulásával, gyakorlatot szerzett abban, hogyan lehet rögzíteni és helyrehozni egy törött szárnyat, műtét után hogyan kell szakszerűen bekötözni a madarak sebét. Megismert számos a pusztán élő madárfajt, ami hazájában nem él, sokat tanult a magyar kultúráról, ételekről, és sok új barátot szerzett. Reméli, hogy hamarosan sikeresen megküzd a magyar nyelven való kommunikációval is.

Antonio Siracusa-Veres Hajnalka

Amikor a két és féléves kislányomhoz látogató érkezik, azt szokta kérdezni: Mit hoztál? Emlékszem, gyerekkoromban engem is megdorgáltak érte, ha ezt kérdeztem. Nem illik. Nem illik ajándékot várni és nem illik számon kérni sem, vagy sürgetni, hogy mikor adják már oda. Egy ideig én is próbálkoztam ezzel, de aztán valami megváltozott. Jobban megértettem, hogy most olyan szakaszába ért a virágzó értelem, amikor ezeket tanulja, ízlelgeti, gyakorolja, hogy vannak érzelmek, és hogy ezek akkor keletkeznek, amikor valami történik. Hogy az emberek hatnak egymásra, és a tanulási folyamatnak része az ismétlés, és a megértés, ami számunkra már annyira természetes, hogy nem is foglalkozunk vele, de egy aprócska gyermek számára igazán különös és érdekes. Az is, amikor megnevettet bennünket, az is, amikor megüt egy kicsit, mert éppen azt szeretné látni, hogy mérges vagyok rá és megdöbbentem. Meg persze a kielégíthetetlen kíváncsiság is hajtja, mert vagy olyasmit kap, amit ismer, és örül neki, vagy olyasmit, amit egyáltalán nem ismer, annak meg éppen ezért örül. Új dolgot fedezhet fel, ami vagy kedvére való, vagy nem, de mindenesetre az ajándékozás ceremóniája benne van. Ez a szertartás mindenkinél más és más. Van, aki akkor szeret ajándékot adni neki, amikor megérkezik, még az ajtóban, mert ő maga is türelmetlen. Van, aki bent a házban, vagy a kertben, amikor már mindannyian megérkeztünk, elhelyezkedtünk. Van olyan is, aki akkorra tartogatja, amikor figyelemelterelésre vagy vigasztalásra van szükség, és olyan is, aki mintegy mellékesen leteszi, mert nem szeretné annyira felfújni a dolgot. Szeret ajándékot kapni, de van, amikor nem foglalkozik vele. Ő inkább társasági ember, a közös játék a legnagyobb öröme. Kicsit féltem is, nehogy eltárgyiasuljon a szeretet, de szerencsére nem így történik. Elmagyaráztuk, azért kapja ezeket a dolgokat, mert aki hozza, korábban is gondolt rá, eszébe jutott, szeretettel választotta, csomagolta, és az ajándék ennek a gondoskodásnak és szeretetnek az egyik formája. Ezért ha mi is elővesszük azt a könyvet, labdát, vagy megeszi azt a piskótát, akkor ő is gondolhat arra, akitől éppen kapta. Lehet, hogy éppen egy időben jutnak egymás eszébe. Így működik a szeretet. Amikor nagyvárosban járunk, és az utcán találkozunk valakivel, aki kalapozik, mindig együtt teszünk bele pénzt. Hogy azt is megtanulja, ha nekünk van valamink, megoszthatjuk másokkal, akiknek kevesebb van, vagy éppen nem elég valamire, amire szükség lenne. Így működik a gondoskodás. Így működik önöknél is, reméljük idén is, amikor az adójuk egy százalékának sorsáról döntenek. Hogy eszükbe jutunk mi, a Madárkórház Alapítvány, és az adminisztráció és adóívek kitöltése közben talán jó érzéssel gondolnak ránk, akik madarakat gyógyítunk. Köszönjük támogatásukat!

Veres Hajnalka

A rendelkező nyilatkozatot itt is letöltheti:

http://madarpark.hu/wp-content/uploads/2018/02/egysza.pdf

Lehoczky Krisztián legutóbb egy vándorsólymot, majd egy uráli baglyot hozott, most egy parlagi sassal állított be. Mindezt éjszaka, mert akkor szokott jönni. Nem csak egy madarat hoz általában, hanem többet, olykor tízet is. De nem baj, esténként éppen rá is érünk műtögetni. Ilyenkor már nincs munkatárs, így ő szokott lenni az aneszteziológus, és az asszisztencia. A parlagi 3+os, azaz negyedévesnek tűnik kiszíneződő tollazatában, mérete, 186 cm-es szárnyfesztávjával, 78 cm-es testhosszával hímnek, melyet a szeméremcsontok közötti csekély távolság is igazol. 1,9 kg-os testtömege nem releváns, mert nagyon sovány. Egy normál parlagi him 2,5-3,5 kg-os, de mértünk már 4 kg fölöttit is. Nyílt szárnytörés, egyáltalán nem friss, mindkét alkarcsont jócskán kilóg a bőr alól, és ami kilátszik, az már barna, tehát elhalt. A kondícióvesztés és a csontok előrehaladott elhalási stádiuma alapján legalább 10 napos, de a műtét során az élő csontrészekben megindult csontosodás alapján inkább 2-3 hete történhetett a sérülés. Egy mezőgazdasági termelő találta a földjén, nem erdősült területen, úttól, vezetéktől távol. Egerészölyvnek nézte, pedig általában fordítva szokott lenni. Betette a traktorba és hazavitte. Krisztián tőle hozta el, az elsősegély nyújtást követően.

Azonnali műtéttel próbáltuk menteni a menthetőt. A röntgen hívó már fáradt volt, e késői órán már nem akartunk időt tölteni új bekeverésével. Ezért a műtét előtti képen nem tűnt fel az az apró sörétszem, mely a probléma okozója lehetett. Másnap, a műtét utáni képen viszont jól látszott a 2 mm-es sörét, mellyel még varjúra sem lőnek, esetleg szalonkára, de inkább csak gyakorlásra, koronglövészetre használják, parlagi sas lövészetre egyáltalán nem alkalmas, mégis három darabra törte az egyik alkarcsontot. A sörétszem ott volt, ahol a törés, harmadnapi műtéttel az eltávolításakor az eltokolódása is azonos korú, tehát volt köze hozzá. Aki tehette, az orvvadász, mert sasra nem szabad lőni, a véletlen kizárható, hiszen össze nem téveszthető más vadászható fajjal, a szalonkára azon a területen nincs is monitorozás céljából való vadászati lehetőség, más szárnyas vadra meg egyáltalán nincs. Tehát aki sörétes fegyverrel és ilyen söréttel jelenik meg természeti területen, az orvvadász, Aki sasra lő, bármikor, bármivel, az is. Ha ilyen söréttel csak szenvedést okoz a madárnak, akkor állatkínzásért is felelnie kell, védett állat lelövése miatt természetkárosításért is. Mindháromért külön-külön is börtönbe kerülhet, halmozottan még jobban ott a helye. A feljelentést megtettük, a többi a rendőrség dolga.

A műtét során a szögben forrt középdarabot a hozzá tapadó izmok miatt nem bántottuk, csak az elhalt csontrészeket távolítottuk el, így is 2 cm-rel lett rövidebb a szárnya, melyet velőűrszegzés technikával rögzítettünk. Még akár repülhet is vele, talán el is engedhető majd. Többet akkor nem lehetett tenni, mert a gyenge kondíciója miatt a két és fél órás műtét is majdnem túl sok volt a sasnak. A műtét után azonnal kézből evett, ami vad madaraknál ritka, de parlagi sasnál nem példa nélkül való. Pár nap kondíció javítás után egy korrekciós műtéttel tovább egyengettük a szárnyát, most úgy néz ki, reménykedhetünk a szabadon engedésében. A parlagi sas európai állományának nagy része hazánkban él, védelmére az EU jelentős összegeket költött az utóbbi években. Az MME és a nemzeti parkok szakemberei minden fészket ismernek és figyelnek, úgy tudjuk, egyikből sem hiányzik, tehát nem fészkelő pár egy tagját emelték ki a természetből, ami a a fiókák életét is veszélyeztette volna. Eszmei értéke 1 000 000 Ft.

Dr. Déri János