Azért, mert nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a madarak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre, szemléletformálásra, melyet a Madárpark visz el. Ha kétszer ennyi lenne, azt is elköltenénk ugyanerre, mert sosem elég.
Mert a Madárkórház Alapítvány egy nonprofit civil szervezet, és mint olyan, semmilyen állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk. A madarakat ingyen gyógyítjuk, erre költjük az alapítvány pénzét, hogy ezt megtehessük. Sem jelentősebb hazai, sem külföldi támogatónk nincs. Legnagyobb támogatónk a Hungarocontrol Zrt. évi 1-2 milliós bevételt jelent, a többi közadakozásból esetenként pár 100, vagy pár 1000 Ft csekken befizetett adomány, mely összességében azért jelentős, de legjelentősebb az 1%, mely csak a működési költségek felére elég. Mindez az adományokkal, és a belépőjegyekkel együtt a működés fenntartására futja, fejlesztéseket uniós pályázatokból tudtunk megvalósítani.
Működésünk stabil, tervezhető, betervezzük a várható 1%-ot és a turisztikai bevételt, még az adományokat is, ismerjük a szokásos és tervezett kiadásokat, de nincsenek jelentős tartalékaink. Alaptevékenységünk a madárkórház működtetése, mely jóval drágább, mint egy mentőhely fenntartása. A kórtermek fűtöttek és légkondicionáltak, szűrt levegő jön be és hőcserélőn át az is megy ki, magasabb higiéniai előírásokkal, ahol a napi többszöri takarítás és fertőtlenítés elengedhetetlen, és az elfolyó víz veszélyes hulladék, melynek kezelése, elszállítása drága. A röntgen, műtő, labor, gyógyszerraktár, megint más kategória, mind higiéniai, mind veszélyes hulladék termelés szempontjából, és fenntartásuk akkor is drága, ha kevés a forgalom.
Mindezek ellensúlyozására igyekszünk minimális költséggel működni, dolgozóink a diplomás minimálbért kapják, önkénteseink igazolt költségtérítést. Magam is önkéntesként, ingyen dolgozom a kórházban, mert hatósági állatorvosként van közszolgálati munkaviszonyom, ezért megtehetem, hogy munkadíjat nem számolok fel, tiszteletdíjat senki nem kap, hiszen ezekre nincs pénz, és nincs is olyan partnerünk, aki elfogadná. Nincsenek kapcsolt vállalkozások, ahol eltűnik a bevétel, mindenről az alapítvány ad számlát, legyen az belépőjegy vagy üdítő, és minden bevétel bent marad, de elfogy az közvetlenül a madarakra magától is.
Ha jönnek váratlan kiadások, mint pl. lényeges változások a takarmány beszerzési lehetőségekben, lényegesen több beérkezett madár, akár határon kobzott csempészett énekesek elhelyezése okán, emiatt több költséget jelentő önkéntes, vagy madárinfluenza miatt kétszeres rezsi, műszer, berendezés és munkaerő költséggel működtetett karantén, akkor is fogadjuk a madarakat. Ilyenek mindig vannak és alkalmanként eljutunk odáig, hogy elfogy a pénz, és késedelmesen, vagy kölcsönökből fizetjük a számlákat. Ez a kialakult gyakorlat szerint saját családi kasszánk terhére megy, és folyószámlám jelentős mínuszba megy át…
Az alapítvány mérlege nyilvános, és letölthető az Igazságügyi Minisztérium oldaláról, ahol a korábbi évek mérlegei mellett a 2015-ös év mérlege és közhasznú jelentése van fenn, mert a 2016-os május 31-én esedékes, de a számok ismeretében nem sokban különbözik a korábbiaktól. Aki nem járatos a mérleg és közhasznú jelentés értelmezésében annak egy kis segítség:
Az alapítvány vagyonát képezik az uniós pályázatok segítségével létrehozott ingatlanok, mint a Madárpark, a Látványkórház, az Oktatóközpont, a szállás és a labor épületének és berendezésének amortizációval csökkentett értéke, a követelések (kintlévőségek), a meglévő pénzeszközök (értékpapír, bankszámla, pénztár) és az évi bevétel.
Bevételeink évek óta hasonlóak, és kiadásaink a bevételeknek megfelelően alakulnak, mivel addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A 2015. évben bevételünk legnagyobb része magánszemélyek adójának 1 %-ából, kisebb része adományból, és adományként kezelt, és annak is könyvelt turisztikai (belépőjegy, ajándéktárgy és szállásdíj) forgalomból valamint uniós céltámogatásból származik.
Ez utóbbi az állatmenhelyek támogatására elnyert pályázat felhasználásával a régi kórház, labor és iroda, a mai karantén épületének, valamint a Nagyröpde felújítására ment. A további kiadásaink mintegy 70 %-a a madarak gyógyítását, gondozását, ellátását, beszállítását, beszerzéseket, és a megelőzést, tudatformálást szolgáló szolgáltatási költség: rezsire, fenntartásra, takarmányra, üzemanyagra, gyógyszerre, munkaruha, szerszám, tisztítószer beszerzésekre, telefonra, internetre ment.
A kiadások 20 %-át a madarak ellátását, kórház fenntartását, működtetését szolgáló személyek díjazása és azok közterhei, illetve önkéntesek foglalkoztatásának költségeire fordítottuk.
A ráfordítások 10 %-át pedig az alapítvány működési költségeire: épület, eszközök, gépkocsik karbantartása, valamint kiadványainkra, postaköltségre és reklámra fordítottuk, mely utóbbi a csekken befizetett támogatásokból be is hoz ugyanennyit, melynek eredménye a tájékoztatás, szemléletformálás, társadalmi szerepvállalás, ami a megelőzést szolgálja, és sokkal eredményesebb, mint a kórházi gyógyítás.
Ez utóbbi 875 beérkező madár, és korábbi 221 tartósan sérült beteg folyamatos kórházi ellátását jelentette, melyek közül, mérlegünkben mint az eredményekből részesülőt, 410-et bocsátottunk szabadon, további 341 gyógyult közül 202 tartósan sérült maradt. Ez volt 2015-ben, 9 dolgozóval és 61 önkéntessel.
2016-ban nem volt pályázati bevétel, viszont 10 dolgozó, 71 önkéntes, több rezsi és több fenntartási költség mellett jelentősen megnőtt a takarmányozással kapcsolatos üzemanyag és munkaerő költség. Ugyanis a ragadozóknak és a gólyáknak keltetőben lefojtott, selejt naposcsibét elegendő mennyiségben kapunk, ráadásul ingyen, de el kell érte menni a nyugati határszélre, 450 km-re. Ez hetente 50 000 Ft plusz költség. Havi két és fél tonnát etetünk fel. Közelebb pénzért sincs ennyi. Saját szükségleteinken felül a kismadarakat otthon nevelő önkénteseinket ellátjuk lisztkukaccal, melyre heti 10 liter fogy, heti 30 ezer forintos költséggel. Emellett felhasználunk jelentős mennyiségű szúnyoglárvát, naposcsibét, halat, és a magevőknek mázsaszámra búzát, kukoricát, kölest és napraforgót is.
Jelentősen megnőtt a beérkező madarak száma, mely közelíti az ezret, a befogóktól mentett és gazdásított galambokkal pedig jóval meg is haladta. Valamikor 2-300 madárról indultunk, mely a Madárpark megnyitásával és működésünk ismertebbé válásával 2006-ban évi 4-600-ra emelkedett. Ezek bevételt nem generálnak, de költséget igen. A Mályi Természetvédelmi Egyesület az előző évi 232 helyett 2016-ban 402 madarat küldött, a szentesi Madármentő Állomásunk 178-at, nem beszélve a további 38 partnerünktől beérkező betegekről, melyek gyógykezelése, elhelyezése, tartása jelentős többletköltséggel jár. Nem is fér el több, ezért amit lehet, más madármentő központokba, mentőállomásokra, és önkéntesekhez irányítunk. Szándékaink szerint csak azokat fogadjuk, melyek olyan műtéti kezelést, kórházi ellátást igényelnek, melyet máshol nem kaphatnak meg. Fogadunk viszont minden tartósan sérültet, vagy arra esélyes beteget, melyet máshol elaltatnának, hogy mentsük az életét és elfogadható életminőséget biztosítsunk nekik. Bár az ország legnagyobb mentőhelyén, másfél hektáros területen, 32 röpdében mérettől függően 3-400 madarat tudunk egyszerre elhelyezni, befogadó képességünk véges, és mindig teltház van. Ezért a tartósan sérültek egy részét más mentőhelyekre, vagy fogadó állatkertekbe helyezzük ki, illetve arra alkalmas magánszemélyeknek örökbe adjuk, hogy csökkentsük a zsúfoltságot és a költségeket. Így pl. megállapodásunk szerint a Hortobágyi Nemzeti Parkból is csak a sürgősségi ellátást igénylő betegeket kapjuk, és bemutatható, tartósan sérült madarakat helyezünk ki a HNP Hortobágyi Vadasparkjába, a BNP egri mentőállomására, valamint a pécsi, miskolci érdi állatkertekbe. Így 2016-ban a beérkezett 1252 madár közül 184-et engedtünk mi szabadon, 314-et egészségesen kiadtunk partnereinknek repatriálást követő elengedésre, 412 további ápolt közül 263 tartósan sérült maradt, közülük 61-et örökbe adtunk, a többi 149 lábadozik. A madarak beérkezéséről és kikerüléséről jegyzőkönyv készül, melynek összesítőjét számítógépen napra készen tartjuk nyilván és két hetente megküldjük a természetvédelmi hatóságnak.
Eredményinkre büszkék lehetünk, mert más mentőhelyeken, ahol a bekerült madarak többségét mentett, de nagyrészt egészséges fiókák alkotják, a túlélés éri el az 50 %-ot, nálunk a jobbára súlyosan sérültek elengedési aránya majdnem annyi (40-45 %), a tartós túlélés pedig 74-75%. De a legnagyobb eredményünk nem a megmentett madarak száma, hanem annak az évi 20-22 ezer látogatónak, akik eljönnek hozzánk, és ahova mi jutunk el kiállításokon a 100-150 ezer érdeklődőnek, lapunk 12 ezer olvasójának és 65 000 internetes követőnknek az állat- és természetszeretete, akikre szemléletük formálásával, és ismereteik bővítésével hatással vagyunk! Velük, és a munkánkat híradásokból, előadásainkból, filmjeinkből ismerőkkel való együttgondolkodás a megelőzést szolgálja, melynek jelentős eredményei vannak. Ha a kórház és a Madárpark működtetése többe is kerül, mint egy pár százas kapacitású mentőhely családi körben való ellátása, melyet mi is így kezdtünk valamikor, ezek az eredmények bőven megtérülnek, és teszünk azért, hogy máshol is így legyen.
Ahonnan a madarakat kapjuk, az egész országból önkénteseinktől, mentőállomásoktól, nekik az elsősegélynyújtás gyógyszer-kötszer és pár napos takarmányozási költségen felül állatorvosi, szállítási és szervezési költségek merülnek fel, melyet igyekszünk részben, vagy egészben átvállalni, gyógyszereket, takarmányt, vagy annak költéségét biztosítva azok számára, akik önerőből nem tudják megoldani.
Két madármentő kocsink állandóan úton van, diszpécser központunkban két további munkatársunk egész nap telefonon fogadja a segélyhívásokat, és közvetítjük a madarakat, évente országosan mintegy 4-5000-et valamelyik mentőhelyre. Ez egyre több feladatot és költséget jelent. A fogadott madarak száma az utóbbi 15 évben háromszorosára emelkedett, a rezsi és a bérköltség szintén, a bevétel viszont csak a másfél szerese, melyet turisztikai szolgáltatással, támogatásainkat virtuális örökbeadással igyekszünk növelni. Ezzel együtt azonban már most látszik, hogy a tervezett felújításokra, konkrétan a Madárpark 1120 méter hosszú, elhasználódott pallóútjának 8 milliós faanyag helyett 3 milliós téglaburkolatra való cseréjére, a kutyák és ragadozók elleni védelmet biztosító villanypásztor 300 ezres, és a 30 kamerás megfigyelő rendszer 2 milliós, valamint a Látványkórház légtechnikájának 3,5 milliós költségére nincs elég pénz, mert az ezekre számolt amortizáció állagmegőrzési értékét fentiekre költöttük. Sok mindent megoldottunk pályázatok segítségével, de ezekre jelenleg nincs más lehetőség, ezért kérjük Önöktől a támogatást, és fenntartásukra az 1 %-ot!
Hogy mire költjük, azt bemutatjuk a látványkórházban és a Madárparkban. Kérjük, látogassanak el hozzánk, és győződjenek meg róla saját szemükkel! Nézzék meg a látányműtőt, és azt a küzdelmet, amely helyett bárhol máshol elaltatják azokat a madarakat, melyeket mi rehabilitálunk! Nézzék meg a kórtermekben lábadozókat és azok fokozatos felkészítését a szabad életre röpdéinkben, ismerjék meg azokat a ritka fajokat, melyeket máshol nem láthatnak ilyen közelről, érezzék a szárnysuhogásukat az arcukon és engedjék őket szabadon!
Tisztelettel és köszönettel:
Dr. Déri János
igazgató
rendelkező nyilatkozat
🙂
, de a rögzítő kötés még egy hónapig rajta volt. Ismételt röntgenvizsgálattal ellenőriztük a csontok összeforrását, és a kötés levétele után átkerült a „túlélő” röpdébe, ahol mér más fajokkal, gólyákkal, ölyvekkel, rétihéjákkal és egy daruval gyakorolhatta a konkurencia harcot megfelelő helyért, táplálékért, mint a természetben. Itt a villanyoszlopra szállásról való leszoktatás, és a légvezetékek elkerülése céljából villanypásztorral szerelt igazi villanyoszlopokon tanulhatta meg mindezt, hogy szabadon engedés után ne kerüljön hasonló helyzetbe. Először még bizonytalanul, óvatosan használta gyógyult szárnyát, de egy hónap alatt kellően megerősödött. Annyira mehetnékje volt már, hogy nem is lehetett visszatartani, nem is akartuk, mert folyton a röpde hálójába csipmaszkodva lógott. Egy utolsó vizsgálat után a Madárparkban a nagyröpde előtt engedtük szabadon. Széllel szemben, erős és egyenletes szárnycsapásokkal szállt el, majd szélirányba fordulva pár száz méter után termiket keresett és felkörözött, ahogyan egy sasnak kell. Azután magasan elvitette magát a széllel a szabadság felé.
