Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Március 15-én, a közel 20 éves gyakorlat szerint kokárdával engedtük el az átteleltetett gólyákat. Pontosan 20-at. Ez Hortobágyon már hagyomány, azzal, hogy nemzeti színű szalagot teszünk rájuk, mi így tiszteljük meg az ünnepet, A szalag leesik róluk, amint elrepülnek, mert cellux-szal rögzitjük a tollukhoz, így nem akadnak be vele sehova, és nem is kerül méltatlan helyzetbe nemzeti szimbólumunk. Ez a gólyáknak mindegy, de nekünk nem. Az Önkormányzat ilyenkor megkoszorúzza a hortobágyi Csárda falán a Petőfi emléktáblát, mert a költő egyszer itt járt, és írt is egy verset a csaplárosnéhoz. A neve viszont összefonódik a Szabadságharccal. Március 15. különleges nap. De mi köze van a gólyák elengedésének e nevezetes dátumhoz? Nagyon is sok. A forradalmak tavasszal kezdődnek. Julius Caesart is március idusán ölték meg. Nem véletlenül. A gólyák tavasszal érkeznek. És éppen március idusán. Ennek közös oka van: a hormonok, melyek emberben-állatban ilyenkor szabadulnak fel az indulatokkal együtt. Ha tovább benn tartanánk őket, akár egy nappal is, a röpdében is kitörne a forradalom. Mint ahogy az elengedésre alkalmatlanok között is történik. Évek óta együtt tartott, nem repülős feketerigók hímjei is ilyenkor ölik meg egymást, ha nem figyelünk oda eléggé. Ezért ezek szabadon engedése az időjárástól függetlenül nem kegyetlenség, hanem előrelátáson alapuló döntés, természeti szükségszerűség.
A Madárkórház Alapítvány minden madarat csak abban az estben enged szabadon, ha előtte megvizsgáltam, és a szabad életre alkalmasnak találtam. Akkor is megvizsgáljuk őket, ha korábban már teljesen egészségesek voltak, és teljes mértékben felkészültek a szabad életre, mind fizikailag, mind mentálisan, és csak a kellő időt kellett kivárniuk a tél elmúltáig, mert az utolsó pillanatban, akár a befogáskor is megsérülhetnek. Mindig van olyan gólya, melyet az utolsó vizsgálatkor itt tartunk, vagy elengedés után valamiért visszafogunk.

A fehér gólyák esetében két nagyobb kibocsátás szokott lenni egy évben, augusztus 20-án és március 15-én. Ennek egyik oka, hogy a fehér gólyák legkésőbb szinte egyszerre augusztus végén, az Észak-alföldön pontosan augusztus 20-án indulnak útnak. Ennek is oka van, nem véletlenül esik a nyárbúcsúztató országszerte erre a napra, mert tudjuk, hogy általában ez az utolsó igazán meleg nyári nap, mely után már másnap egy északi hidegfront elfújja nyarat.Ilyenkor van alkalom utoljára önfeledt ünneplésre, az új kenyértől kezdve az Alkotmányig. István királyunk egész világon augusztus 15-i halálát követő augusztus 16-i megemlékezése helyett nálunk szentté avatásának emlékére pont ezért mégis erre az évszakváltó jeles napra tették az ünnepét. A gólyáknak pedig ez az utolsó lehetőségük a felszálló légörvényekben termikelni, hogy szárnycsapás és energiaveszteség nélkül vitethessék magukat a széllel Dél felé.
Március idusán pedig megérkeznek, bármilyen időjárási körülmény is fogadja őket, hiszen tavaszi vonulásukat nem a hazai időjárás befolyásolja, hanem a telelőhelyeken történő komplex változások, és a fentebb írt hormonális robbanás. Idén március végén lehűlés és havazás is történt hazánk nagy területén. Azért döntöttünk mégis a gólyák szabadon engedése mellett, mert ismerve a faj vonulási stratégiáját, tisztában voltunk vele, hogy a zordabb időjárás ellenére is meg fognak érkezni a gólyák hozzánk. Ez így is történt, hiszen Hortobágyra március 15-én az Afrikában telelő gólyák közül a Délibáb köz, Sarkadi út és a volt Hortobágyi Fogadó fészkeibe is megérkeztek a madarak. Szintén megérkezett egy tíz éve a malomházi vadasparkban színes gyűrűvel megjelölt egyed is, ami eddig Hortobágyon nem került szem elé. Ezek a vadon élő gólyák sokkal rosszabb kondícióban, egy hosszú út után vészelték át a március végi zord időjárást. De nem csak Hortobágyon, hanem az egész országban hasonló volt a helyzet, a hazai állomány jelentős része a havazás előtt érkezett vissza. A közhiedelemmel ellentétben a fehér gólya teljesen jól bírja téli hideg időjárást. Nem azért vonulnak el mert hideg van, hanem azért, mert a táplálékbázisuk  gerincét képező kétéltűek, hüllők, rovarok, férgek és puhatestűek télen nem találhatóak meg, mert számukra tényleg hideg van. Több mint húsz éves, és több ezer gólya átteleltetése során szerzett tapasztalataink alapján a gólyák akár infralámpás kinti melegítés, akár fedett, időjárástól védett, fűtött hely biztosítása mellett is, ha tehetik, inkább az időjárásnak teljesen kitett, kinti kifutót és röpdét választják.

A téli hideg ellen fokozott táplálás esetén mindenféle zsírréteg nélkül is belső fűtéssel hatékonyan védekeznek. A költöző madarak egy részénél őszre felrakódik egy bizonyos zsírtartalék, sőt a ludak mája még el is zsírosodik, melynek nem a hőszigetelésben, hanem a folyamatos repülés miatti energiatartalék miatt van szerepe azoknál a fajoknál, melyek nagy távolságokat erőből repülve nem érnek rá táplálékot keresni vonulás közben. A gólyák valamennyi vonuló madárhoz hasonlóan az őszi északi és a tavaszi déli, „böjti” szeleket kihasználva sodortatják magukat, de ők nem erőből repülnek, hanem a termikeket kihasználva, a vitorlázó repülőkhöz hasonlóan szárnycsapás nélkül vitetik magukat a széllel. Ezért el sem fáradnak nagyon, és nem gyengülnek annyira le, mint éjszakánként erőből ezer kilométereket repülő társaik. Ha nincs szél, vagy termik, nem repülnek, hanem táplálkoznak. Ott tartanak pihenőt, ahol van mit enni-inni. Ezért csak azokat a gólyákat teleltetjük beltéri fűtött helyen, melyek egészségi állapota ezt szükségessé teszi. Ilyenek pl. a lábműtött, és abból teljesen felgyógyult gólyák, de a műtét miatt a lábuk keringése esetleg nem teljesen tökéletes, és ezért elfagyhat. A kinti röpdékben teleltetett gólyákat az időjárás függvényében  két-háromszoros mennyiségű táplálékkal látjuk el. A tapasztalatok szerint, ha fokozatosan szoknak hozzá a kinti hőmérséklethez, és van megfelelő táplálék, belső és külső hőszabályozásuk működik, a hidegnek semmilyen káros hatása nincs rájuk nézve, még a tollal nem borított lábukra sem, mert annak tökéletes vérkeringése a laikusok aggályaival ellentétben mínusz 20 fok alatt is megvédi őket minden fagyási sérüléstől. Csak azok a gólyák remegnek egy darabig a hidegben, melyeket melegből, fokozott táplálás és szokatás nélkül engednek ki a szabadba. De ha ők választhatnak, minden esetben a szabad, nagy teret és a fészek őrzését választják a hideg ellenére is. A hormonok, és a szabadság, a szabad mozgás iránti igény erősebbek az időjárásnál.
A Magyar Madártani Egyesület felmérése szerint az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyes gólyák nem repülnek Afrikába. Ahol megtalálják a táplálékot, vagy folyamatosan etetik őket, a hideg ellenére is simán áttelnek. Az elengedés előtt egyeztettem a Magyar Madártani Egyesület részéről Orbán Zoltánnal az egyesület szóvivőjével is, aki szintén azt a tájékoztatást adta, hogy jeladós gólyák többsége is megérkezett hazánkba. Az alapítványhoz március második felében három bejelentés érkezett legyengült fehér gólyával kapcsolatban, ami megegyezik a többi év átlagos bejelentéseinek számával.
Ezek a mentett gólyák az egy hetes táplálékhiányt az afrikai út után is közepes kondicióban vészelték át, sérüléseik inkább a minden áron való befogásból adódtak, egyikük emiatt el is hullott! A tapasztalat szerint egy felnőtt gólya egy-két hetet, egy sas egy hónapot is simán kibír étlen-szomjan. A keselyűket pl.hetente egyszer etetik mentőhelyeken. Ezt a hozzánk bekerült belső vérzés gyanús gólyáknál 3-4 napos etetés-itatás nélküli nyugalmi fázis biztosításával ki is használjuk. A márciusi télben fészküket őrző hím gólyák ha éheztek is, egyáltalán nem akartak táplálékot keresni, fontosabb volt számukra az otthon biztosítása az egy-két hét múlva megérkező párjuk részére. Ez nem jelenti azt,hogy nem fogadták el az ingyen kaját, de anélkül sem lett volna semmi bajuk. Nem ez volt a helyzet a kisebb testű, kevesebb energia tartalékkal bíró énekes madarakkal, melyek bizony lesoványodva tömegesen pusztultak el a hidegben.
A teleltetett gólyák tartásuk alatt csekély mértékben, de megszokják az ember közelségét. Még akkor is, ha a látványkórházban az egyirányú átláthatóságot biztosító fóliázott üveg mögött lábadoznak, és nincs tudomásuk az emberi jelenlétről. Az úgynevezett vadító röpdében való gyakorlatozás, és az onnan való befogás után a sok látogató között elengedett gólyák (és más madarak is) viszont kézből elengedve kapnak egy olyan impulzust, ami számukra szándékosan nem kellemes, de arra készteti őket, hogy visszanyerjék természetes vadságukat, és az embertől biztonságos távolságot tartsanak. Sok éves tapasztalat, hogy amelyeknél ez kimarad, nem állnak tovább, hanem a madárpark közelében maradnak. A kórházunkból szabadon engedett gólyák közül az ivarérett, korábban már máshol fészkelő egyedek többnyire azonnal visszatérnek fészkükhöz, az első fészkelők a közelben próbálnak fészket foglalni, mely során az ugyan akkor megérkező vad gólyákkal kell vetélkedniük. Ők, és a még ivaréretlen fiatalok ahogy ősszel, úgy tavasszal is a park körül maradnak még egy-két hétig, és etetésükről gondoskodunk, illetve ha valamelyik egyedet úgy ítéljük meg, hogy mégsem teljesen alkalmas a szabad életre, akkor azt vissza tudjuk fogni. Amelyiket meg lehet fogni, mert hagyja magát, azt meg is kell, mert nem vadult el eléggé, és néhány ilyen feldobós gyakorlat után sokszor változik a helyzet, de egy részük minden igyekezetünk ellenére mint háziállat marad a parkban. Különösen így van ez a kézből nevelt gólyákkal, melyeket nem lehet mindig teljesen elvadítani az embertől. Ezért, ha tehetjük, inkább adoptáljuk őket vad, vagy földön fészkelő gólyákhoz. Amint repülősek lesznek, jön a villanyoszlopról leszoktató túlélő röpde, utána a parkban fészkelő 10 pár vad gólya és fiataljai tanítják meg nekik, hogy hol és hogyan kell táplálékot szerezni, bogarászni.  Bár itt nincsen üntyümpüntyüm, cukiskodás és lakásba bejárás, helyette gólyaiskolában vad társaikkal együtt nevelkedve kiképzés van, és túlélésre való felkészítés, egyfajta gladiátor képzés, a nem megfelelőket nem hagyjuk, hogy kiselejtezze a természet. Őket befogjuk és háló alatt tatjuk, nehogy elkóborolva, vagy elvonulva rossz szándékú emberek, afrikai bennszülöttek zsákmányai, vagy gyilkos villanyoszlopok áldozatai legyenek.

Más a helyzet azokkal, melyeket valahol ott akarunk tartani valamiért. Leginkább azért, hogy oda szokjanak, sőt, oda fészkeljenek. Ezeket nem az elvadító, hanem a repatriáló, azaz visszahonosító módszerrel engedjük el. Ez azt jelenti, hogy az elengedés helyén egy szokató röpdében tartjuk őket több héten át, ahonnan kilátnak és megbarátkoznak a környékkel, vágynak a látóterükben elhelyezett fészekre, megszokják, hogy ott mindig van táplálék, és ha kinyitják a röpde ajtaját, akkor onnan ki-be járva, a táplálékra visszatérve helyben maradnak, mert ezt akarjuk. Ezért ilyenkor nincs zavarás, nincs sok ember, nincs hajkurászás és erőszakos befogás, feldobás, hanem finom bánásmód és etetés. Ezzel a módszerrel megfészkeltettünk már gólyákat olyan helyeken, ahol évtizedek óta nem fészkelt gólya, mint pl, Szőnyben, ahol 25 év után ugyan arra a plébánia kéményére rakott fészket, ahol valaha is volt gólyafészek, vagy pár éve Dömösön egy madármentőnél, és most a Balmazújváros határában lévő Virágoskút tanyán, az ismert  biogazda, Rózsa Péter birtokán. A módszer hátránya, hogy ha az egyébként szemlátomást jó eredményeken felbuzdulva, ugyan azon területen folyamatosan sok madár kerül így repatriálásra, mint pl. a HNP Górési Ragadozómadár Repatriáló Állomásán, ahol a budapesti állatkert az összes gyógyult mentett madarát elengedi, akkor néhány faj, vagy konkurens madarak feldúsulása, túltelepítése miatt egymást zavarják, vagy konkrétan megeszik. Amíg ez ki nem derült, mi is ott engedtük el a madarainkat, de azóta technológiát váltottunk. A gólyákat egy ideje ők sem ott engedik szabadon, mert az ott maradó csoport ott tartja a vonulásra alkalmasakat is.
A márciusban elengedett fehér gólyák az egész telet a szabadban töltötték, a hideghez is jobban hozzászoktak, és sokkal jobb kondícióban kerültek elengedésre mint vad társaik, illetve etetésükről mindaddig gondoskodtunk míg végleg el nem hagyták a park területét. Abban az esetben, ha gondoskodunk a madarak megfelelő táplálékáról, akkor a tél, illetve a hó nem okoz különösebb gondot a madaraknak, ezért úgy ítéltük meg, hogy a fehér gólyákat nyugodtan ki lehet engedni a szabadba, főleg úgy, hogy a röpdében maradt egyedeknek is ugyan azt a tavaszi telet kellett átélniük, csak egy kerítéssel körbe zárt területen.
A napsütéses órák számának emelkedésével a külső hőmérséklettől vagy az esetleges havazástól függetlenül is a szaporodásért felelős hormonok megindulnak bennük, és ivari tevékenységet, ezzel együtt fészek rakó, fészek foglaló ösztönt, és ehhez társuló agresszivitást hívnak elő, mely a röpdén belül fokozott vetélkedéssel, akár súlyos sérülésekkel járó verekedéssel járhat. Mivel a március 15. után bent tartott gólyák ennek fokozottan ki vannak téve, bent tartásuk rájuk nézve veszélyes, elengedésük viszont fentiek betartása mellett aggálymentes, és véleményünk szerint szükséges. Az ekkor elengedett gólyák között kevesebb a fészekért való vetélkedés miatt a sérülés, a későn elengedett, ivarérett, és saját fészkét esetleg már abban letojt tojást elszántabban védő gólyától visszafoglalni próbáló gólya viszont súlyos sérülésekkel járó, sokszor halálos kimenetelű küzdelembe bocsátkozik. Ezért fontos a naptári időpontok tartása gólyáéknál, a piros betűs ünnepekre való tekintettel is, hiszen ezek is, mint a Karácsony, vagy a Húsvét is magasabb természeti törvényekhez igazodnak.

Dr. Déri János
állatorvos

Kökény László, pestszentlőrinci madármentőnk így emlékszik a Népligetben mérgezett egerészölyv mentésére, amit ezúton is köszönünk:
„Március elsején délután fél négykor szóltak telefonon a népligeti kertészek, hogy egy nagy madár kínlódik az útszélén, és nézzem meg. Azonnal mentem, megtaláltam, elhoztam, és gondozásba vettem. De csak egy napra, mert Hortobágyról eljöttek érte, és átvették a gondozást. Melegítettem, simogattam. Kínlódva megetettem többször. Kiszökött, amikor jobban lett, és amikor megfogtam, belemart a hasamba, mert nem voltam figyelmes. Eléggé fájt.”
A hányás, remegés és görcsös tünetek miatt rovarírtószer mérgezés gyanúja merült fel, melyet az ellenszerrel, az Atropinnal történt kezelésre való gyors javulás igazolt, így március 15-én el is lehetett engedni.

Dr. Déri János

Húsvétkor együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Solymász Egyesület és a Madárkórház Alapítvány a vadmadármentés erősítése céljából.
A solymászatnak, mint az egyetlen természetközeli és fenntartható hagyományos vadászati módnak régmúltba visszanyúló hagyománya van hazánkban is. Az egyesület egyik legfontosabb feladata a solymászat és a szervezett solymászok érdekvédelme vadászati és természetvédelmi kérdésekben. A Magyar Solymász Egyesület segít tagjainak a természetes élőhelyekről történő vadászmadár beszerzésben (héja és karvaly esetében), koordinálja a hazai solymászati célú ragadozó madártenyésztést.
A Magyar Solymász Egyesület tagja a világ legnagyobb nemzetközi solymász szervezetének, az International Association for Falconry and Conservation of Birds Of Prey, (IAF) és a C.I.C. Ragadozó madár munkacsoportjának. Az egyesület tagjai aktívan részt vesznek a hazai ragadozó madár védelemben. Támogatják és ösztönzik a magyarság kultúrtörténtének részét képező solymászattal kapcsolatos történeti kutatásokat, segítik a solymász kézművesség és solymászati témájú művészeti alkotások bemutatását. A magyar solymászat 2010-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökségek nemzeti listájára. Az együttműködés keretében a felek kölcsönösen elismerik egymás munkáját, egyetértenek annak elveivel és módszereivel, közös rendezvényeken vesznek részt, a solymászok részt vesznek a vadmadarak mentésében, cserébe a Madárkórházban ingyenesen gyógyítjuk vadászmadaraikat. Az Alapítvány az MSE-t magyar solymászatot kizárólagosan képviselő hagyományőrző szervezetként ismeri el.

Itt valahogy a levegő is más, kitárul a szívem és a lelkem is. Mondja Dobos Rozália, aki már nagyon régóta rendszeres visszatérő önkéntesünk. Ő is azok közé tartozik, akik úgy pihennek, hogy közben nem csak maguknak, hanem egy közösségnek is hasznára vannak. Hazánkban van is meg nincs is igazi hagyománya az önkéntes munkának. A tűzoltók között rengeteg ilyen van már régóta, és még lehetne sorolni néhány közismert területét a civil életnek. Nálunk a kórházban is a kezdetektől vannak önkéntesek. Vannak visszatérők, vannak olyanok, akik még keresik, hol tudnak igazán sokat tenni a közösségért, és nálunk is kipróbálják magukat. Több mint egy éve már rendszeressé vált, hogy külföldről is érkeznek önkéntesek, de vannak friss gimnazisták és friss nyugdíjasok is szép számmal. Hiszen adni jó, akár kétkezi munkát is! Nálunk mindenki kedvére ácsolhat, nyírhat füvet, festhet játszórtéri vagy kerítés elemeket. De akár segédkezhet a madarak körül is vagy épp egy műtétnél. Szükségünk van az önkéntesekre a madarak mentésénél, a park gondozásánál, vagy épp a táborok során. Ezért is bíztatunk mindenkit aki szeretne bekapcsolódni a madármentésbe, keresen bennünket bátran. Szállást, képzést tudunk biztosítani a munkáért cserébe. Friss pusztai levegőt, ami megigézi, majd rabjává teszi az embert, hogy utána már nem csak a madarak mentése miatt tér vissza hozzánk, hanem azért a varázslatért is amiről Dobos Rozália  beszélt.

Konyhás István

Vasárnap reggel egymás után érkeztek a bejelentések, hogy mind Nádudvaron, mind Debrecenben egy egy költő gólyát ütött agyon az áram. Párjaik egyedül kis eséllyel tudnák rendesen felnevelni utódaikat, így a tojások mentése vállt szükségessé. Gyors szervezés után útnak is indultunk. Az áramszolgáltató kosaras autója hamarosan megérkezett, valamint soron kívül, telefonon a természetvédelmi hatóság engedélye is. A debreceni mentés után követve a kosaras autót érkeztünk meg a nádudvari helyszínre is.
Mindkét fészekben 5-5 tojás volt található. Hogy a szülők nem a szokásos négy, hanem akár öt utód felnevelésére számítottak, általában arra utal, hogy a környékben megfelelő számban található élelem.
A Madárkórházba érve a tojásokat meglámpáztuk, egytől egyig termékenyek. Hogy mind megmaradt e életképesnek, az még csak idővel fog kiderülni. Pillanatnyilag keltetőgépünkben melegednek, várva hogy kibújhassanak belőlük a fiókák.

Videós beszámolónk itt tekinthető meg:

Fotógaléria:

Ez úton is hálásan köszönjük a nádudvari gólyafészek bejelentését, valamint a fotókat Czibere Anna Máriának!

Ma reggel már nyitáskor egy nem várt ritkaság érkezett kórházunkba, egy sérült hamvas rétihéja személyében.
A madarat Debrecen-Józsán egy kertesház udvarán találták meg. Áramütés érte a bal szárnyát és a bal lábát. A tollakat félrefésülve szemünk elé tárultak a már legalább egy hetes áramütés tünetei: Kezd levedzeni, a szövetek kezdenek sárgulni, a nem megfelelő vérellátás miatt. Elképzelhető, hogy még vonulása során szerezte az áramütést. A legtöbb esetben az ütés után még nem jelentkeznek a tünetek egyből. A madár érez egy kellemetlen csípést, majd megijedve elrepül. A hajszálerekbe azonban besül, megalvad a vér, akadályozva a megfelelő keringést. Akár több száz kilómétert is repülhet, mire jelentkeznek a fent leírt tünetek. Ekkor elveszíti röppképességét, legyengül, magatehetetlenné válik. Az elhaló szöveteket pedig elkezdi piszkálni, tépkedni. Madarunk is így tett, fiókszárnyába már belecsípett.
Közvetlenül az áramütés után még kezelhető, megmenthető lehet a végtag, de az elhalásnak indult szövetek esetében már nem fordítható vissza teljesen a folyamat. Rétihéjánk állapota pillanatnyilag a kezelhetőség határán mozog… Még van remény, de magabiztosabbak lehetnénk ha frissebb lenne a sérülés. Jelenleg mágneses és lézeres terápiával kezeljük, melyek serkentik a végtagok keringését.
A hamvas rétihéja hazánkban igen ritka, fészkelő állománya nem több, mint 200 pár, és a felmérések alapján csökkenő tendenciát mutat. Rövidtávú vonuló, hazánkban áprilistól szeptemberig találkozhatunk vele. 

Amennyiben bejegyzésünk felkeltette figyelmedet, kérjük oszd meg másokkal is, hogy még több sérült madár részesülhessen ellátásban!
Segíts Te is Adód 1%-ával munkánkat, hogy Ő is repülhessen!
Madárkórház Alapítvány
adószám: 18557899-1-09
bankszámlaszám: 59900029-10001868
Külföldi utalás esetén: HU50 59900029-10001868-00000000

Fotógaléria:

Szeretettel, változatos programokkal és természetesen gyönyörű madarakkal várunk minden kedves érdeklődőt a hortobágyi Madárparkba egy izgalmas Madármajálisra!

Töltsd velünk a hosszú hétvégét!

 Szeretnél egy közös fotót egy egerészölyvvel? Elő a gépet vagy a telefont és rajta!:)

Volt már óriáskígyó a nyakadban? És félsz a pókoktól? És az igazán nagy pókoktól? Most velük is összebarátkozhatsz, kisállat bemutatónkon, ahol rajtuk kívül találkozhatsz királysiklóval, szakállas agámával, selyemtyúkkal, királysiklóval, óriás csigákkal, na de még óriás csótánnyal is.

Madarat tolláról… Ismered a madarakat? Esetleg a tollaikat, most próbára teheted tudásod!

Verd le a lufikat, mássz fel a májusfára és zsebeld be a jutalmad!:)

A programok mellett a hasak sem maradhatnak éhesen! A helyszínen, szabad tűz fölött főtt bográcsételekkel várjuk kedves vendégeinket.

Programok:

Egész hétvégén:

– Kézműves foglalkozások gyermekeknek – gipszfigurafestés, kifestő

– Madárfelismerés – Gyűjts össze 3 különböző, a Madárparkban elrejtett madaras képet, majd recepciónkon mondd meg milyen fajt ábrázolnak, és nyerj!

– Madártoll felismerő verseny

– Ragadozómadarak testközelben

– Fotózkodás madarakkal

Május 1.-én ezen felül:

– „Nemszeretem” állatok (egzotikus kisállatbemutató: siklók, gekkók, patkányok, stb) – egész napos program

– 11:00 – Lufiverés cukorkáért – Szerezd meg a lufikba rejtett cukorkákat!

– 13:00 – Májusfamászás

– 16:00 – Látványetetés

Bográcsételeink:

Szombat, vasárnap és kedd:

Slambuc csemegeuborkával: 800 Ft/adag,  Bográcsgulyás friss kenyérrel: 950 Ft/adag

Ízelítők:

Exotikus- és kisállatbemutató:

Gyermekprogramok:

Denevérek. Sokan még ma is azt gondolják róluk, hogy madarak, hiszen szárnyuk is van, repülnek is, mi mások lehetnének, ha nem madarak. Pedig emlősök, méghozzá az egyetlen olyan csoportja az emlősállatoknak, akik aktív repülésre képesek. És bár nem madarak, a sok egyéb mellett van még egy hasonlóság köztük: a denevérszárny is eltörik néha.
A leggyakoribb okai a szárnytöréseknek, a házimacskák okozta sérülések, különböző tárgyaknak való ütközések (pl. üvegfelületek) , a redőnytokokba költöző denevérekre ráhúzzák a redőnyt, vagy házfelújítások során a résekben tanyázó denevéreket olyan erővel és módszerrel akarják eltávolítani, ami az állatok sérüléseivel járnak. Sokszor előfordul, hogy a szobába véletlenül berepülő denevéreket lecsapják, ez is a szárnyak törését okozhatja, vagy a fakivágások során a téli álmot alvó denevéreket sebesítik meg.

A panelprogram, felújítások és fakivágások gyakorisága miatt egyre több szárnytörött denevér kerül kézre, ellenben ma Magyarországon még nincs kidolgozott protokoll ezen állatok gyógyítására. Legtöbb esetben a szárnysérült denevéreket elaltatják, ugyanis még mindig az él a köztudatban, hogy ezek a denevérek nem gyógyíthatók meg.   Jellemzően a felkarcsont (humerus), az orsócsont (radius), a singcsont (ulna) és a kézközépcsontok (metarcarpals) törnek el. Ritkábban a combcsont (femur) és a sípcsont (tibia) is törik. A törések rögzítése denevéreknél többféle módszerrel lehetséges: velőűrszegezés, amikor a hosszú csöves csont egyik végétől a másikig vékony fémet helyeznek, a fixateur externe, ezzel a módszerrel a sérült csontot kívülről, a bőrön ejtett kis lyukakon bevezetett fémekkel rögzítik, és a ragasztásos módszer, mikor a törött csontvégeket összeillesztik és erős , de az állatokra veszélytelen ragasztóval összeragasztják.
Az alábbiakban saját tapasztalataimat, megfigyeléseimet osztom meg a 2 rőt koraidenevér (Nyctalus noctula),( zárt felkarcsont és nyílt alkarcsonttöréssel), 1 közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus), (mindkét alkarcsontja és a kézközépcsontja tört), és 1  fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii), (zárt felkarcsonttöréssel )gyógykezelésével kapcsolatban.
A műtétek szakszerű kivitelezését mind a 4 esetben Dr. Déri János végezte velőűrszegezéssel. A műtétek inhalációs anesztéziában lettek elvégezve, az érzéstelenítési/altatási módszer az Isofluran gáz volt. A sebészeti beavatkozások után mindig nagy hangsúlyt kell fektetni az utókezelésre, minden esetben indokolt az antibiotikumok (amoxicilin, pl. Clavamox), fájdalomcsillapítók/gyulladáscsökkentők (meloxicam, pl. Metacam szuszpenzió)  szájon keresztüli alkalmazása, (közvetlenül a műtét után az antibiotikum injekció formában is), kerülendők az olyan antibiotikumok, amik gátolják a csont– és porcképződési folyamatokat. A callusképződést  (új csontszövet keletkezése) megfelelő arányban adagolt kalciummal elősegíthetjük. Olyan helyet kell kialakítani a műtött állatnak, ahol kényelmesen tud függeszkedni, és a beteg szárnya csak puha felülethez ér hozzá.  A bőrt varratokkal általában nem kell zárni,  nyílt törésnél is előnybe kell részesíteni a nedves sebkezelő szereket, ha mégis varrásra kerül a sor, a varratokat 1-2 nap után ki kell szedni, a helyét fertőtleníteni. Kötést a műtét utáni  napon le lehet venni (maximum 2-3 napot rajtahagyni), szorosan nem szabad rögzíteni a szárnyat, a kötözésre megfelelő a rugalmas, öntapadós pólya alkalmazása.
A denevérek gyógyulását több tényező befolyásolhatja. Elsődlegesen az, hogy a sérüléstől számítva mennyi idő után kerül sor a műtétre. A zárt- és a nyílt töréseknél is minél hamarabb el kell végezni a beavatkozást. Az sem mellékes, hogy a denevér melyik csontja törik és ez a törés nyílt-e vagy zárt. Tapasztalataim szerint az alkartörés gyorsabban és problémamentesebben gyógyul mint a többi. Nyílt, szennyezett, elfertőződött törés, főleg ha a csontvégek kiszáradnak nagyon nehezen gyógyul, még az elszáradt törésvégek lecsípése után és a gyógyszeres kezelés ellenére is, a callusképződés hónapok alatt indul meg, és megnő a lehetősége annak is, hogy a denevér többet nem tudja használni a szárnyát, a csontban futó ér nagymértékű károsodása miatt.

A fizioterápiás kezelés (vérkeringés elősegítésére, izomsorvadás megelőzésére) csak a velőűrszeg eltávolítása és az új csont felépülése után kezdhető meg , de a műtét utáni duzzanat lehúzódása után, az óvatos masszírozás, átmozgatás megkezdhető, viszont ha azt vesszük észre, hogy még érzékeny a terület, a kezelést abba kell hagyni , későbbi időpontra kitolni. Mivel minden szárnyat érintő beavatkozás hosszas gyógyulási folyamattal jár, a denevérek táplálékára , vitaminellátottságukra különösen nagy figyelmet kell fordítani. Lisztkukac monodiétán tartott, és a lisztkukacokat nem megfelelő táplálékkal ellátottan (tápanyagszegény un. „kiüresedett” kukacok) adásával a denevéreknél különböző hiánybetegség léphetnek fel. Vízszükségletük nagy, a vizet néha kevés Gastrofermmel dúsíthatjuk. A gyógyszeres kezelés alatt álló, törésből gyógyuló állatokat mindig melegben kell tartani , a nappali torpor (a denevérek nappali lelassított fiziológiás működés állapota) megengedett,  de olyan hidegbe nem lehet tartani, ahol a hibernációját elindítaná. Egyes antibiotikumok veszélyesek a magzatokra, vemhes denevérek gyógyszeres kezelésénél mindig körültekintően járjunk el. A beteg állatokat naponta többször, kis adagokban kell etetni.
Magyarországon minden denevér védett vagy fokozottan védett! Szerencsére egyre nagyobb az igény állatjóléti és természetvédelmi megfontolásból is, hogy ne csak az adott fajt mentsük meg, hanem egyes egyedeit is.
Földön talált vagy a fentebb felsorolt munkálatok során valószínűsíthető hogy a denevérek ilyen jellegű sérülést elszenvedhetnek, ezért ezeket az állatokat soha ne hagyjuk sorsukra, egy kisebb méretű kartondobozba rakjuk és juttassuk el denevérekhez értő szakemberekhez, akik a megfelelő átvizsgálás után dönteni tudnak a további teendőkről.

Szabó Tünde

A decemberben elengedett Uhu után most egy uráli bagoly volt a soron következő nagy bagoly, valamint három egerészölyv, egy dolmányos varjú és egy meggyvágó kapott lézeres szemkezelést Dr. Dobos András szemspecialista állatorvos rendelőjében. Az urálinak baleset következtében levált a retinája, a többinek szaruhártya-, szemlencse homály miatt kellett a lézer. Egyedül a meggyvágó maradt félszemű, mert rajta már nem lehetett segíteni. A többinek még további kezelések szükségesek a teljes gyógyulásig. A szentesi Kiséri rendelőben több éves dokumentált anyag gyűlt össze az általunk oda hordott vadmadarak szembetegségeiről, ami elegendő több tudományos cikk megírására, melyeket az év során Dobos doktorral publikálni is fogunk.

Dr. Déri János

Március eljén a madarak már nézegetik a későbbi fészkelőhelyeket, ezért időszerű az odúk kihelyezése vagy tatarozása. Az idősebb, odvasodó fák nélküli területen nagy segítség a fészkelőhely biztosítása. A beköltözők pedig ellátják a kert védelmét. Egy széncinege vagy rozsdafarkú pár jó időjárás esetén akár háromszor is költ évente. Naponta a testsúlyuknak megfelelő mennyiségű rovart fogyasztanak és a fiókanevelés során ezt a mennyiséget ők is megeszik. Egy év alatt egy cinegepár akár 50 kg rovart is összegyűjt ezért fontos a tevékenysége a biológiai védekezésben is. Négy különböző méret gyakori a mesterséges madárodúkból, amelyeket készen is lehet kapni, vagy otthon sem ördöngősség elkészíteni. Az “A” típusú odú 28 mm bebújónyílású, és a kékcinegék, barátcinegék számára jelent menedéket, ha egy fatörzsre helyezzük 2-3 m magasan, lehetőleg déli irányba nézve. A “B” típusú odú 32 mm-es nyílású és a széncinegék, a mezei és házi verebek, csuszkák, nyaktekercsek, légykapók kedvelik különösen. Télen gyakran laknak benne mogyorós pelék vagy denevérek, nyáron pedig figyelni kell, mert előfordul, hogy darazsak vagy lódarazsak költöznek bele. Ha van elég odúnk a madarak számára, akkor a darazsak jelenléte sem probléma, mivel ők is rengeteg rovart szednek össze a kertben, viszont ne nagyon háborgassuk őket a fagyokig, mert elég haragosak. A hidegebb napokon fullánkmentesen ki lehet költöztetni őket, mert olyankor lelassulnak. A harmadik odútípus (“C”) a résekben, épületzugokban költő madarak számára ad lehetőséget. Ez inkább láda, amely nagy méretű, téglalap alakú röpnyílással rendelkezik (ezért nyitott odúnak is nevezik). Ha macskabiztos magasságba (kb. 2 m), lehetőleg déli vagy délkeleti oldalra helyezzük, akkor szinte biztosan megtelepszenek benne a házi rozsdafarkúak. Ugyanez az odú – tüskés ágakkal takarva a macskák és nyestek elől – egy bokor aljában ideális lesz az ökörszemeknek. A Madárparkban készen is vásárolhatnak madárodúkat, amik kihelyezéséhez szakszerű információkkal segítik a vásárlókat a park munkatársai.

Konyhás István

Szilánkosra törte a lábát egy ölőcsapda egy négyéves fekete német juhászkutyának Kiskunhalas-¬Füzespusztán. A pórul járt eb gazdája szerint több hasonló eset is történt a környéken, állatkínzás miatt feljelentést tett a rendőrségen. A csapdát kihelyező vadásztársaság vezetője sajnálja, ami a kutyával történt, szerinte mindenben szabályosan jártak el, a kóborló kutyák tulajdonosainak felelősségét vetette fel. Igaz 1995-től minden olyan csapdát, ami olyan céllal tervezett eszköz, ami az állat egy vagy több végtagjára szorosan záródó fogas kapcsok segítségével visszatartja, vagy elfogja az állatot EU tilalom alatt van. A nem szelektív csapda másik nagy veszélye, hogy a védett madarakat is elfogja, ezért a Madárkórház Alapítvány fokozottan figyel az ügyre és minden segítséget megad Szemerédi Tibornak. A törött lábú Gina jelenleg lábadozik, gazdája az előszobában a kályha mellett készített neki helyet, hogy a mínusz 10 fokos hidegben ne odakint fagyoskodjon. Az orvos lekezelte a sebet a lábán, fertőtlenítette, a röntgenvizsgálatra és a további gyógykezelésre a héten viszi az állatorvoshoz a gazda.
Szemerédi Tibor elmondása szerint múlt csütörtökön a kutyája egy hatalmas, úgynevezett hattyúnyakú csapdát vonszolva tért haza, miután vagy egy napig nem látták az állatot. Az eb teljesen ki volt merülve, a vasszerkezet a jobb lábát fogta be és törte szilánkosra.
– A szerencsétlen kutya iszonyatos kínok közepette vonszolhatta magát hazáig – mesélte Szemerédi Tibor, akinek már több kutyája is hasonlóan járt az elmúlt években. Gina mellett a kályha melegéhez húzódva fekszik a két és fél éves dobermann, Koppány is, akinek egy évvel ezelőtt egy ugyanilyen ölőcsapda törte el több helyen is a mellső lábait. A kankutya azóta felépült, sikerült megmenteni mindkét lábát. Gina azonban egyelőre nem tud ráállni a sérült lábára. Nagyon sokáig el voltak szorítva a végtagon az erek, nem tudni, mennyire károsodott a keringési rendszer. Gazdája bízik abban, hogy nem kell amputálni a kutya lábát.

Konyhás István

A solymászok is segítik a madármentést

Húsvétkor együttműködési megállapodást írt alá, a Magyar Solymász Egyesület és a Madárkórház Alapítvány a vadmadármentés erősítése céljából.
A solymászat mint az egyetlen természetközeli és fenntartható hagyományos vadászati módnak régmúltba visszanyúló hagyománya van hazánkban is. Az egyesület egyik legfontosabb feladata a solymászat és a szervezett solymászok érdekvédelme vadászati és természetvédelmi kérdésekben. A Magyar Solymász Egyesület segít tagjainak a természetes élőhelyekről történő vadászmadár beszerzésben (héja és karvaly esetében), koordinálja a hazai solymászati célú ragadozó madártenyésztést.
A Magyar Solymász Egyesület tagja a világ legnagyobb nemzetközi solymász szervezetének az International Association for Falconry and Conservation of Birds Of Prey, (IAF) és a C.I.C. Ragadozó madár munkacsoportjának. Az egyesület tagjai aktívan részt vesznek a hazai ragadozó madár védelemben. Támogatjuk és ösztönözzük a magyarság kultúr történtének részét képező solymászat történeti kutatásokat, segítjük a solymász kézművesség és solymászati témájú művészeti alkotások bemutatását. A magyar solymászat 2010-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökségek nemzeti listájára.

Az együttműködésnek köszönhetően a solymászok ezután a Madárkórház Alapítvány madármentő, gyógyító, megelőző, állatvédelmi, természetvédelmi, oktató-nevelő tevékenységét elismeri, koncepciójával, módszereivel  egyetért, szakembereinek véleményét ezen témakörökben figyelembe veszi. A Magyar Solymász Egyesület tagjai a madarak mentésében, különösen ragadozó madarak tekintetében partnerként működnek majd együtt a Madárkórház Alapítvánnyal.
Az együttműködési megállapodást a Madárkórház részéről dr. Déri János igazgató a Magyar Solymász Egyesület részéről Prágay István MSE elnök írták alá.
Az aláírás után közösen szabadon engedte két, sérüléseiből felgyógyult egerészölyvet is.

Konyhás István