Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A minap a híradásokban is megjelent, hogy az MME közzétette az áramütés miatt egy év alatt a hatósághoz bejelentett védett madarakat ért esetek számát. Ez a meghirdetett önkéntes, lakossági adatgyűjtés szerint 788 eset, mely igazolt és bekerült a nyilvántartásokba. A talált 15 faj 60 %-át a fehér gólya, egerészölyv és vörös vércse alkotta, de volt köztük parlagi és szirti sas, fakó keselyű és kerecsen sólyom, kékvércse, uhu és gyöngybagoly is, mely ezeknél a fajoknál felveti az állományszintű pusztítás mértékét.
Szintén az MME által közzétett tanulmány szerint 2007-20017 között történt középfeszültségű oszlopfelmérés során dokumentált madárpusztulás összesen 4810 madár közül természetvédelmi oltalom alatt 3805 db, védett faj 2533, és fokozottan védett 552 egyede volt, mintegy 250 millió Ft eszmei értékben. A felmérések nem az országos összes esetre terjedek ki, csak ország vezetékeinek kis részére terjedtek ki, és időben is pontszerűek, csak egy-egy hétvégi megfigyelésre szorítkoztak. Nem vették figyelembe a tetemek ragadozó által való elhurcolását, melyre vannak nemzetközi kutatási adatok, miszerint azok 63-75 %-át, hazai felmérések szerint 95,6 %-át egy hónapon belül a dögevők eltüntetik. Így évi 30 000 áram ütött madárral számolnak. A valóság ennél sokkal, de sokkal szomorúbb. Saját tapasztalataink szerint egy hortobágyi nem védett, nem nemzeti parki hanem mezőgazdasági területen húzódó középfeszültségű oszlopsort pár kilométeren bejárva minden második oszlop alatt található egy általában elhullott, ritkán még élő, áram ütött madár. Tekintettel arra, hogy az országban mintegy 1 millió villanyoszlop van, és ezek közül 600 000 olyan helyen, mely veszélyes lehet vadon élő madarakra, a valóságban okozott kár nem tízszerese, nem is százszorosa, hanem valószínűleg ezerszerese ennek a számnak, melyet a középfeszültségű vezetékek okoznak védett és nem védett madárfajok százezreinek, vagy akár millióinak évente. Saját kórházunkba és mentőállomásainkra évente mintegy 2500 madár érkezik, melyeknek fele-harmada áramütés következtében sérül. Ugyan ilyen adatokkal rendelkezik más madármentő szervezet, mint pl. az általunk betanított és velünk együttműködő Mályi Természetvédelmi Egyesület, vagy szintén nyomdokainkon járó sukorói Vadmadárkórház.
A május elején közzétett hírre az áramszolgáltatók vállalták – egyébként korábban ismételten aláírt „Akadálymentes Égbolt” megállapodás keretében amúgy is vállalt feladataikat az E-ON Hungária Zrt. területén 71 helyszínen, más szolgáltatók területén további 145 bejelentett, legveszélyesebbnek ítélt helyszínen 2023-ig elvégzi a „szükséges beavatkozásokat”. Jobb lenne hamarabb és sokkal többet. Ezek között ott vannak az általunk bejelentett veszélyes oszlopok is. Tavaly gólyák esetében ki tudtuk harcolni egyes „gyilkos oszlopok” soron kívüli szigetelését. Láttuk, tapasztaltuk, hogy ha  az áramszolgáltató nagyon akarná, ha valamilyen körülmény tényleg rákényszerítené, egy év alatt is teljesíthetné a feladatot. De ilyen egyelőre várat a megoldásra. Addig sajnos számolhatunk fenti arányban a madarak pusztulásával, lenyomorodásával, melyek közül a hortobágyi Madárparkban mintegy száz tartósan sérült, fél lábú, félszárnyú, nyomorék madarat, főleg gólyát, ölyvet, vércsét mellettük uráli- és gyöngybaglyot, réti- és parlagi sast is panzióztatunk élete végéig, hogy elaltatás helyett elfogadható életkörülményeket biztosítsunk nekik. Ezt elfogadják, és meg is hálálják. Hogy megfelelő számukra ez a helyzet, azt az állatjóléti biológiai posztulátumok között első helyen a szaporodásra való hajlandóság mutatja, mely kiegészül a küzdőképesség fenntartásával. Szárnyaszegett ölyveink, gólyáink, vércséink, gyöngybaglyaink nemcsak vegetálnak nálunk, hanem tojásokat is tojnak, és ugyancsak határozottan védik kis körletüket, mindkét posztulátumnak megfelelve. A tojásokból felnevelt fiatalok szabadon bocsátásra teljesen alkalmasak, melyekkel már két évtizedes működésünk során folyamatosan próbáljuk pótolni a természetet ért veszteséget. Erről honlapunkon, és Facebook oldalunkon találnak további kép és videó anyagot.
Hogy működni tudjunk, hogy folytathassuk egyre növekvő anyagi gondjaink közepette ezt a munkát, kérjük adójuk 1 %-ával támogassák alapítványunk természetvédelmi tevékenységét!

Adószámunk: 18557899-1-09

Tisztelettel és köszönettel: Dr. Déri János

Ezzel a címmel tartottam előadást a FeHoVa-n immár 10 éve, a vadászok felkérésére. 2009-ben végeztük el az Állatorvostudományi Egyetem (akkor még SzIE, Állatorvostudományi Kar)   Gyógyszertani és Toxikológiai Tanszékével együtt azt a kísérletet, melyben bebizonyosodott, hogy a természeti-, mezőgazdasági- és vadászterületen a vad- és házi állatok által a táplálékláncba kerülő méreganyagok az élelmiszerláncban is megjelenhetnek, mely ökotoxikológiai jelentőségén kívül a húst fogyasztó emberre is veszélyt hordoz.
Tettük ezt azért, mert a ragadozókat érintő mérgezések 2008-ban jelentősen megemelkedtek, és azóta kisebb-nagyobb hullámzással folyamatosan jelen vannak. Kivétel volt a 2018-as év, amikor hozzánk nem érkezett mérgezett sas, de ölyvek, varjak esetében felmerült a mérgezés gyanúja.
A szándékosság helyett inkább a gondatlanság került előtérbe, különösen a pocok/rágcsáló irtó szerek nem megfelelő használatával kapcsolatban. 2019 április végén, hazánkat képviselve részt vettem a COST szervezésében egy madridi konferencián, ahol európai együttműködés keretében vizsgálják szakmai csoportok a leginkább elterjedt és laboratóriumi protokoll szerint egzaktan vizsgálható második generációs véralvadásgátló rodenticidek (rágcsálóírtó szerek) jelenlétét a kiválasztott, a mérgezés monitorozására leginkább alkalmas ragadozó madárfajokban. Ezekben nem a sasok, hanem a leginkább mezei pockokkal táplálkozó, és ebben a programban részt vevő európai országokban előforduló fajok, mint a barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse és gyöngybagoly első éves fiataljai, melyek költőhelyükön reprezentálják az ott használatos méreganyagok jelenlétét.
Mint ismeretes, a véralvadás gátló szerek – korábbi vélekedéssel ellentétben – másodlagosan is veszélyesek a mérgezett rágcsálókat fogyasztókra, ugyanis a szer a májban kumulálódik, felhalmozódik, és egy bizonyos szint után vérzékenységet, elvérzést okoz a ragadozókban is.
Ennek hazai adatgyűjtésére a hortobágyi Madárkórházba az ország minden részéből bekerülő 2500 madarat jelentő beteganyag között nagy számban előforduló, a projektben érintett ragadozómadarakból bőven vehető minta, melynek gyűjtését, fagyasztva tárolását és vizsgálatra küldését tudjuk vállalni. Bár saját laborral rendelkezünk, de a kijelölt hatóanyagok kémiai analitikai vizsgálatokra alkalmas gépekkel és gyakorlattal nem, ezért ezek feldolgozására, a meghatározott hatóanyagok vizsgálatára keresünk arra alkalmas, szabad kapacitással rendelkező laboratóriumot.

Fotó: Dr. Déri János

A korábbi években több hasonló kutatásban vettünk részt a hozzánk bekerült madarak toxikológiai vizsgálatával kapcsolatban. A szerves foszfátészterek és karbamátok, karbofurán tekintetében az Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság budapesti Tábornok utcai Országos Állategészségügyi Intézete és a Mester utcai élelmiszervizsgáló monitoring központi labor vett részt, melynek eredménye képen több tudományos cikk jelent meg a témában.
Az ólommérgezéssel, és a nehézfémek madarakban való előfordulásával kapcsolatban az Állatorvostudományi Egyetem, és a Szent István Egyetem laboratóriumai vettek részt. A 2000. évi tiszai ciánszennyezés során oda, és onnan a madarakba kerülő nehézfémekre, különösen az ólomra irányuló saját vizsgálataink szerint, és később az ország bizonyos területeiről származó, több év alatt hozzánk bekerült madarak ezreinek tollmintáját feldolgozva kiderült, hogy hazánk természetes madárfaunája nem érintetett olyan mértékben, mint más európai országoké. Egészen konkrétan Kelet-Magyarországról és a Balaton környékéről származó madártoll minták nem tartalmaztak a kritikus határértéken felül nehézfémet. A probléma jelen van, de ezzel kapcsolatos ökotoxikológiai és élelmiszer-biztonsági veszélyt nálunk inkább az ólomból készült régi vízvezeték csövek jelenthetnek.
A konferencián külföldi kutatókkal beszélgetve kiderült, hogy akár Amerikában, akár Európa egyes részein vizsgált baleseti sérülést szenvedett ragadozók egytől egyig ólommérgezéssel összefüggő látászavar miatt kerültek kézre. Ezért a vizsgálati protokollba műszeres látásvizsgálat, és gyanú esetén ólommérgezésre irányuló toxikológiai mintaküldés is beletartozik. Mint másod éve egy észtországi rétisas konferencián számos előadás tárgya volt, ennek oka főleg a vadászat során a természetes vizekbe került ólomsörét, melyet a vadkacsák, vadlibák zúzókavics gyanánt vesznek fel, vagy lőnek beléjük, és így kerül az őket fogyasztó ragadozókba. De a vizeket szennyezve az  ólmot természetesen nemcsak a vízi madarak vehetik fel, hanem minden vízi élőlénybe felhalmozódhat. Ezért már jó ideje tiltott Európában vizes élőhelyen ólom tartalmú lövedékek használata. Ugyanígy a nagyvadak vadászata során a vad kevesebb szenvedése érdekében a nagyobb ölőhatás miatt használt expanziós lövedékekből leszakadó repeszeken kívül a szétterülő ólomtartalom a lőcsatornától akár 20 cm-es távolságban is kimutatható, és szennyezheti a húst, mely nemcsak a vadászat helyén hagyott belszervet, vagy a meg nem talált lőtt vadat fogyasztó ragadozók, hanem a vadhúst fogyasztó emberek mérgezését is okozhatja.

Fotó: Konyhás István

A nehézfémek az ipari tevékenység miatt a tengerekben is évszázadok óta gyűlnek, és a tengeri halakban, tenger gyümölcseiben ugyanúgy olykor veszélyes mennyiségben fordulnak elő, ugyanúgy, mint a DDT. Ez utóbbit Európában csaknem fél évszázada betiltották, de Afrikában még ma is használják főleg a maláriát terjesztő szúnyogok visszaszorítására. Mindenki hallott róla, hogy a déli sarki pingvin fajokban is kimutatták, de meglepő, hogy hazai vizsgálatok szerint ezer méter mélyről feltörő ásványvízben is megtalálható!
A mérgezések veszélyére és azok megelőzésére irányuló kampányunk része a felvilágosító munka, melyet tudományos cikkeink, posztereink, egyetemi előadásaink, képzéseink mellett az MME-vel, a nemzeti parkokkal és az országos Vadászkamarával együttműködve országos előadókörútjaink, kiadványaink és filmjeink segítségével végzünk. Ennek eredményeként  a klasszikus értelemben vett „sasmérgezések” visszaszorulóban vannak, de van más, újabb, vagy régi új, a sasokat, mint a környezeti szennyezéseket, problémákat, katasztrófákat „zászlóshajó”-ként előre jelző csúcsragadozókat ugyanúgy elérő, és az alattuk lévő egész táplálékláncot veszélyeztető mérgezések. Ezekről, ezek elleni védekezésről, és megelőzéséről évekkel ezelőtt készült „sasos” filmjeink most is aktuálisak, melyeket ajánlunk kedves olvasóink figyelmébe. Ezek a nálunk ápolt Bogyó nevű, többször is mérgezett rétisas viszontagságait bemutató sorozatunk: az „Álmomban rétisas szállt a kertünkbe” és „Bogyó visszatér” címmel megtalálhatók és letölthetők a filmjeink között honlapjainkról, a www.madarkorhaz.hu és www.madarpark.hu portálokról. A történet nem ért véget, folyatása következik!

Dr. Déri János

Emlékeznek még Csőrösre? Épp tíz éve, 2009-óta lakója kórházunknak. Egy baleset következtében vesztette el felső csőrkáváját. Valamibe beleakadhatott, és letört. Többször is kapott már műcsőrt, melyet elfogadott. Evett, ivott, kelepelt vele. A Pusztadoktor Magazin 2009 októberi számában olvashattak róla bővebben. Jelenleg is dolgozunk fogtechnikusok bevonásával további rögzítési módokon, hogy még az eddigieknél is tartósabb protézist kaphasson. A 10 év alatt megszelídült, hisz eleinte csak kézből tudtuk táplálni. Később megtanult vödörből enni, majd két éve úgy döntöttünk, megnézzük, hogyan boldogul az egyik röpdében a többi gólyával. Bizonyos, hogy jól sikerült a beilleszkedés, hiszen nagyon meglepett minket május elején. A röpde ajtaja fölé egy kevésbé szokványos fészket alakított ki, melyben már 2 tojást is őriz. Természetesen ez a család sem csonka, van apuka is, egy műlábbal élő gólya személyében. Szerencsére ezek a hiányosságok nem öröklődnek, így a fiókák egészségesek lesznek, és ha minden jól megy, augusztusban az ő gólyafiait is szabadon engedhetjük.

Déri Balázs

Fotó: Déri Balázs

Fotó: Déri Balázs

Fotó: Konyhás István

Nagyon nagy a verseny. Mindenhol. Tulajdonképpen mi is így kezdjük az életünket, egy nagy versenyfutással, még embrió korunkban, aztán folytatjuk az óvodában, az iskolában, a sportban, a munkahelyen, a létfenntartási ösztöntől vezérelve, vagy más, elemi erő hatására, de mindig versengünk, jobbak, szebbek szeretnénk lenni másoknál. Az állatvilágban mindezt természetesnek vesszük, az erősebb, a kitartóbb, a szemfülesebb, vagy a díszesebb állat nyerheti el választottja figyelmét és ezzel a jogot az utódnemzésre. Nálunk embereknél is lezajlik természetesen ez a fajta kiválasztási ceremónia, de a mi érzékszerveink gyakran megcsalatnak, ráadásul a mi társadalmi rendszerünk sokkal kifinomultabban reagál, ha „zsákutcába” kerülünk. Az emberi fajnál a verseny az élet minden színterén jelen van, mi már nem csupán az utódnemzés jogáért küzdünk, hanem a falkavezérségért, a jobb pozícióért, a munkahelyi ranglétrán való előrehaladásért, vagy a figyelemért. Utóbbi elnyeréséért a társadalmi szervezetek is küzdenek, az NGO-k, vagyis a kormányzati irányítás alól kieső szervezetek, a civilszervezetek. Ettől is függ ugyanis a működésük, a sikerességük, a támogatottságuk, ismertségük. Nagy tehát a verseny az adózók figyelméért, főleg most, amikor már csak napok választanak el bennünket az adóbevallás benyújtásától, és ezzel az adó 1%-nak felajánlásától. Sok múlik azon persze, melyik szervezetnek jobb a „reklámja”, a neve, kinek jobb a marketingese, vagy egyáltalán mennyit tud költeni arra, hogy ismertté tegye magát és egyértelműsítse sokakban, igen, érdemes őket támogatni. Nem tagadjuk, mi is költünk erre, másként nem tudnánk adományokat gyűjteni, és talán ennek is köszönhető, hogy sok embert elérünk. De időnként elgondolkodom, vajon akik bennünket támogatnak, miért teszik? Gyakran előfordul a Madárkórházban, hogy egy-egy vendég mintegy mellékesen megemlíti, szokott bennünket támogatni vagy csekkes befizetéssel, vagy az adója 1%-a felajánlásával. Nem kérkednek vele, csak jóleső érzés szemtől-szemben lenni azokkal, akinek valamit adtak. És amikor idejönnek, általában a borzongás és reménykedés látható rajtuk. Mit tettünk, mit teszünk a madarakkal, hogy ide kerülnek, és a remény: talán még van, ami menthető. Egyre többször bukkan fel Sir David Attenborough interjúja az interneten, amiben elmondja, borzalmas dolgokat tettünk a bolygóval, az ENSZ jelentései sem biztatóak és a klímaaktivisták tüntetései is arról árulkodnak, ez a kettősség: a borzongás és remény sok mindenkiben megvan, csak valahogy cselekvésképtelenek vagyunk. Talán éppen ezért választanak bennünket, mert itt egy kicsit valósabbá, kézzelfoghatóbbá válik a természet rendjének óvása. Mi legalábbis ezen dolgozunk. Ebből a támogatásból például drága laborvizsgálatokat tudunk elvégeztetni, ami segíthet kiszűrni akár fertőző betegségeket is, és talán megjavíttathatjuk majd a madármentő kisbuszt, aminek a motorja meghibásodott. És ugyanúgy folytatjuk a madármentést, ahogy eddig tettük, tápláljuk, kezeljük, és ha lehet, elengedjük a madarakat, hogy idén is visszaadhassuk a természetnek, ami a természeté, és reméljük, önök továbbra is megbíznak bennünket támogatásuk révén e nemes feladattal.

Veres Hajnalka

               Azért, mert nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a madarak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre, szemléletformálásra, melyet a Madárpark visz el. Ha kétszer ennyi lenne, azt is elköltenénk ugyanerre, mert sosem elég.
Mert a Madárkórház Alapítvány egy nonprofit civil szervezet, és mint olyan, semmilyen állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk. A madarakat ingyen gyógyítjuk, erre költjük az alapítvány pénzét, hogy ezt megtehessük. Sem jelentősebb hazai, sem külföldi támogatónk nincs. Legnagyobb támogatónk a Hungarocontrol Zrt. évi 3 milliós bevételt jelent, a többi közadakozásból esetenként pár 100, vagy pár 1000 Ft csekken befizetett adomány, mely összességében azért jelentős, de legjelentősebb az 1 %, mely csak a működési költségek felére elég. Mindez az adományokkal, és a belépőjegyekkel együtt a működés fenntartására futja, fejlesztéseket uniós pályázatokból tudtunk megvalósítani.

Fotó: Konyhás István

Működésünk stabil, tervezhető, betervezzük a várható 1 %-ot és a turisztikai bevételt, még az adományokat is, ismerjük a szokásos és tervezett kiadásokat, de nincsenek jelentős tartalékaink.
Alaptevékenységünk a madárkórház működtetése, mely jóval drágább, mint egy mentőhely fenntartása. A kórtermek fűtöttek és légkondicionáltak, szűrt levegő jön be és hőcserélőn át az is megy ki, magasabb higiéniai előírásokkal, ahol a napi többszöri takarítás és fertőtlenítés elengedhetetlen, és az elfolyó víz veszélyes hulladék, melynek kezelése, elszállítása drága. A röntgen, műtő, labor, gyógyszerraktár, megint más kategória, mind higiéniai, mind veszélyes hulladék termelés szempontjából, és fenntartásuk akkor is drága, ha kevés a forgalom.
Mindezek ellensúlyozására igyekszünk minimális költséggel működni, dolgozóink a diplomás minimálbért kapják, önkénteseink igazolt költségtérítést. Magam is önkéntesként, ingyen dolgozom a kórházban, mert hatósági állatorvosként van közszolgálati munkaviszonyom, ezért megtehetem, hogy munkadíjat nem számolok fel, tiszteletdíjat senki nem kap, hiszen ezekre nincs pénz, és nincs is olyan partnerünk, aki elfogadná. Nincsenek kapcsolt vállalkozások, ahol eltűnik a bevétel, mindenről az alapítvány ad számlát, legyen az belépőjegy vagy üdítő, és minden bevétel bent marad, de elfogy az közvetlenül a madarakra magától is. Ezt, az 1 % elszámolásával kapcsolatban a NAV már több, mint 10 éve évente ellenőrzi, és eddig mindig mindent rendben találtak.
Ha jönnek váratlan kiadások, mint pl. lényeges változások a takarmány beszerzési lehetőségekben, lényegesen több beérkezett madár, akár határon kobzott csempészett énekesek elhelyezése okán, emiatt több költséget jelentő önkéntes, vagy harmadéve madárinfluenza miatt kétszeres rezsi-, műszer-, berendezés- és munkaerő költséggel működtetett karantén, akkor is fogadjuk a madarakat.

Fotó: Déri Balázs

Ilyenek mindig vannak és alkalmanként eljutunk odáig, hogy elfogy a pénz, és késedelmesen, vagy kölcsönökből fizetjük a számlákat. Ez a kialakult gyakorlat szerint saját családi kasszánk terhére megy, és folyószámlám jelentős mínuszba megy át…
Az alapítvány mérlege nyilvános, és letölthető az Igazságügyi Minisztérium oldaláról, ahol a korábbi évek mérlegei mellett a 2017-es év mérlege és közhasznú jelentése van fenn, mert a 2018-os május 31-én esedékes, de a számok ismeretében nem sokban különbözik a korábbiaktól. Aki nem járatos a mérleg és közhasznú jelentés értelmezésében, annak egy kis segítség:
Az alapítvány vagyonát képezik az uniós pályázatok segítségével létrehozott ingatlanok, mint a Madárpark, a Látványkórház, az Oktatóközpont, a szállás és a labor épületének és berendezésének amortizációval csökkentett értéke, a követelések (kintlévőségek), a meglévő pénzeszközök (értékpapír, bankszámla, pénztár) és az évi bevétel.
Bevételeink évek óta hasonlóak, és kiadásaink a bevételeknek megfelelően alakulnak, mivel addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A 2018. évben bevételünk legnagyobb része magánszemélyek adójának 1 %-ából, kisebb része adományból, és adományként kezelt, és annak is könyvelt turisztikai (belépőjegy, ajándéktárgy és szállásdíj) forgalomból származik.
Kiadásaink mintegy 70 %- a madarak gyógyítását, gondozását, ellátását, beszállítását, beszerzéseket, és a megelőzést, tudatformálást szolgáló szolgáltatási költség: rezsire, fenntartásra, takarmányra, üzemanyagra, gyógyszerre, munkaruha, szerszám, tisztítószer beszerzésekre, telefonra, internetre ment.
A kiadások 20 %-át a madarak ellátását, fenntartást, működtetést szolgáló személyek díjazása, személyi jellegű költségek, munkabérek, és azok közterhei, és önkéntesek foglalkoztatásának költségeire fordítottuk.
A ráfordítások 10 %-át pedig az alapítvány működési költségeire: épület, eszközök, gépkocsik karbantartása, valamint kiadványainkra, postaköltségre és reklámra fordítottuk, mely utóbbi a csekken befizetett támogatásokból be is hoz ugyanennyit, melynek eredménye a tájékoztatás, szemléletformálás, társadalmi szerepvállalás, ami a megelőzést szolgálja, és sokkal eredményesebb, mint a kórházi gyógyítás.
2016-tól nem volt pályázati bevétel, viszont 10 dolgozóval, 71-ről 265-re nőtt önkéntes létszámmal, több rezsi és több fenntartási költség mellett jelentősen megnőtt a takarmányozással kapcsolatos üzemanyag és munkaerő költség. Ugyanis a ragadozóknak és a gólyáknak keltetőben lefojtott, selejt naposcsibét elegendő mennyiségben kapunk, ráadásul ingyen, de el kell érte menni bérelt teherautóval a nyugati határszélre, 450 km-re. Ez havonta 100.000 Ft plusz költség.

Fotó: Moldován Lívia

Havi két és fél tonnát etetünk fel. Közelebb pénzért sincs ennyi. Saját szükségleteinken felül a kismadarakat otthon nevelő önkénteseinket ellátjuk lisztkukaccal, melyre heti 10 liter fogy, heti 35 ezer forintos költséggel. Emellett felhasználunk és osztogatunk jelentős mennyiségű szúnyoglárvát, naposcsibét, halat, és a magevőknek mázsaszámra búzát, kukoricát, kölest és napraforgót is.
A korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt a beérkező madarak száma, a befogóktól mentett és gazdásított galambokkal pedig jóval meg is haladta. Valamikor 2-300 madárról indultunk, mely a Madárpark megnyitásával és működésünk ismertebbé válásával 2006-ban évi 4-600-ra emelkedett. Ezek bevételt nem generálnak, de költséget igen. Együttműködő partnerünk, a Mályi Természetvédelmi Egyesület a 2015. évi 232 helyett 2016-ban 402 madarat küldött, 2017-ben 612-t, 2018-ban már kevesebbet hagyott itt, de ambuláns ellátásra, műtétekre heti 2-3 alkalommal hozza őket. A szentesi Madármentő Állomásunk 2017-ben 178-at, 2018-ban     285-öt, nem beszélve a további 10 nagyobb kapacitású, és további 32 partnerünktől beérkező betegekről, melyekkel együtt összesen 2355 madár fordult meg nálunk. Ezek gyógykezelése, elhelyezése, tartása jelentős többletköltséggel jár. Nem is fér el több, ezért amit lehet, más madármentő központokba, mentőállomásokra, és önkéntesekhez irányítunk. Szándékaink szerint csak azokat fogadjuk, melyek olyan műtéti kezelést, kórházi ellátást igényelnek, melyet máshol nem kaphatnak meg. Fogadunk viszont minden tartósan sérültet, vagy arra esélyes beteget, melyet máshol elaltatnának, hogy mentsük az életét és elfogadható életminőséget biztosítsunk nekik. Bár az ország legnagyobb mentőhelyén, másfél hektáros területen, 32 röpdében mérettől függően 3-400 madarat tudunk egyszerre elhelyezni, befogadó képességünk véges, és mindig teltház van. Ezért a tartósan sérültek egy részét más mentőhelyekre, és azokat fogadó állatkertekbe helyezzük ki, vagy magánszemélyeknek örökbe adjuk, hogy csökkentsük a zsúfoltságot és a költségeket. Így pl. megállapodásunk szerint a Hortobágyi Nemzeti Parkból is csak a sürgősségi ellátást igénylő betegeket kapjuk, és bemutatható, tartósan sérült madarakat helyezünk ki a HNP Hortobágyi Vadasparkjába, a BNP egri mentőállomására, valamint a pécsi, miskolci érdi állatkertekbe. Így 2018-ban a beérkezett 1309 madár közül 481-et engedtünk mi szabadon, 107-et egészségesen kiadtunk partnereinknek repatriálást követő elengedésre, 212 további ápolt közül 153 tartósan sérült maradt, 59 lábadozik. A madarak beérkezéséről és kikerüléséről jegyzőkönyv készül, melynek összesítőjét számítógépen napra készen tartjuk nyilván és két hetente megküldjük a természetvédelmi hatóságnak.

Fotó: Déri Balázs

Eredményeinkre büszkék lehetünk, mert más mentőhelyeken, ahol a bekerült madarak többségét mentett, de nagyrészt egészséges fiókák alkotják, a túlélés éri el az 50 %-ot, nálunk a jobbára súlyosan sérültek elengedési aránya majdnem annyi (40-45 %), a tartós túlélés pedig 65-75%. De a legnagyobb eredményünk nem a megmentett madarak száma, hanem annak az évi 20-22 ezer látogatónak, akik eljönnek hozzánk, és ahova mi jutunk el kiállításokon a 100-150 ezer érdeklődőnek, lapunk 12 ezer olvasójának és 77 550 internetes követőnknek az állat- és természetszeretete, akikre szemléletük formálásával, és ismereteik bővítésével hatással vagyunk! Velük, és a munkánkat híradásokból, előadásainkból, filmjeinkből ismerőkkel való együttgondolkodás a megelőzést szolgálja, melynek jelentős eredményei vannak. Ha a kórház és a Madárpark működtetése többe is kerül, mint egy pár százas kapacitású mentőhely családi körben való ellátása, melyet mi is így kezdtünk valamikor, ezek az eredmények bőven megtérülnek, és teszünk azért, hogy máshol is így legyen. Évek óta segítik munkánkat kitanított követőink, és egyre többen jelentkeznek, akik szeretnének madármentéssel foglalkozni. Meghirdetett képzéseinken közülük 265 fő vett részt.

Fotó: Déri Balázs

Ahonnan a madarakat kapjuk, az egész országból önkénteseinktől, mentőállomásoktól, nekik az elsősegély nyújtás gyógyszer-kötszer és pár napos takarmányozási költségen felül állatorvosi, szállítási és szervezési költségek merülnek fel, melyet igyekszünk részben, vagy egészben átvállalni, gyógyszereket, takarmányt, vagy annak költéségét biztosítva azok számára, akik önerőből nem tudják megoldani. Szentesi madármentő Állomásunk már rendelkezik hatósági engedélyekkel, korábban csak mentési szállítási feladatokat ellátó tiszaföldvári, nyíregyházi és két budapesti mentőállomásunk engedélyeztetése folyamatban van. A megnövekedett betegszám és többnyire műtétre szoruló esetek miatt tervezzük egy pesti ambuláns rendelő berendezését is.
Két madármentő kocsink állandóan úton van, diszpécser központunkban két további munkatársunk egész nap telefonon fogadja a segélyhívásokat, és közvetítjük a madarakat, évente országosan mintegy 5-6000-et valamelyik mentőhelyre. Ez egyre több feladatot és költséget jelent. A fogadott madarak száma az utóbbi 20 évben tízszeresére emelkedett, a rezsi és a bérköltség szintén, a bevétel viszont csak a másfél szerese, melyet turisztikai szolgáltatással, támogatásainkat virtuális örökbe adással igyekszünk növelni. Ezzel együtt – ahogy már 2017-ben is leírtuk – ma is ugyan az a helyzet, hogy a tervezett felújításokra, konkrétan a Madárpark 1120 méter hosszú, elhasználódott pallóútjának 8 milliós faanyag helyett 3 milliós téglaburkolatra való cseréjére, a kutyák és ragadozók elleni védelmet biztosító villanypásztor 300 ezres, és a 30 kamerás megfigyelő rendszer 2 milliós, valamint a Látványkórház légtechnikájának 3,5 milliós költségére azóta sincs elég pénz, mert az ezekre számolt amortizáció állagmegőrzési értékét fentiekre költöttük. Madármentő kisbuszunk 450 000 km-rel megadta magát, motorfelújítására milliós nagyságrendet jósol a szerelő, Újat venni nincs pénz, javítani sem, egy bontott motort keresünk bele, talán fél millióból kijön, Addig is dolgozóink saját járműveikkel mentik a madarakat. Terepjárónk is 20 éves, szintén 400 000 km-rel, még megy, de annyira elhasználódott, hogy 50 km-nél messzebb nem merünk vele elindulni. 20 éves röntgenünk is tönkrement, fél éve dolgoznak rajta a szerelők, de nem boldogulnak vele. Még működő használtat lehetne ugyan kapni, de a mai igényeknek megfelelő digitális röntgenre tíz milliós nagyságrendet kéne költeni. Műszereink nagy része is amortizálódott. madármentő kiállításunk preparátumai is károsodtak a látogatóforgalom miatt, felújításuk 3 milliós nagyságrendbe kerül. Sok mindent megoldottunk pályázatok segítségével, de ezekre jelenleg nincs más lehetőség, ezért kérjük Önöktől a támogatást, és fenntartásukra az 1 %-ot!
Hogy mire költjük, azt bemutatjuk a látványkórházban és a Madárparkban. Kérjük, látogassanak el hozzánk, és győződjenek meg róla saját szemükkel! Nézzék meg a látványműtőt, és azt a küzdelmet, amely helyett bárhol máshol elaltatják azokat a madarakat, melyeket mi rehabilitálunk! Nézzék meg a kórtermekben lábadozókat és azok fokozatos felkészítését a szabad életre a három fázisú röpdékben, ismerjék meg azokat a ritka fajokat, melyeket máshol nem láthatnak ilyen közelről, érezzék a szárnysuhogásukat az arcukon és engedjék őket szabadon!

Tisztelettel és köszönettel:
Dr. Déri János
igazgató

Fotó: Déri Balázs

Melyik fiókát kell megmenteni? Nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogyan… mibe tesszük? Milyen melegen tartsuk? Mit adjunk neki enni? Mind olyan kérdés, ami ezerszer elhangzik a telefonban ügyeletes kollégánknak szegezve. És a válasz koránt sem egyszerű. Minden esetben más, annak függvényében, milyen fajról van szó, milyen korban van, és milyen környezetben találtuk… Ez a téma rengeteg hibalehetőséget hordoz magában. Nem mindegy mikor, hol, és milyen módszerekkel avatkozunk be egy-egy esetben. Ha nem vagyunk megfelelően tájékozottak, végzetes hibákat követhetünk el. Ne feledkezzünk meg róla: Életekről van szó! Jóhiszeműségből, mentési szándékkal könnyen elszakíthatjuk a természetes élőhelyén talált egészséges fiókát szüleiktől. Vagy nem megfelelő táplálással örökre nyomorékká tehetjük. De ha nem avatkozunk be, néha pont az okozza a kis élet vesztét. Sok esetben szükség van mentésre, fiókanevelésre! Csak tegyük tájékozottan, körültekintően! Mikor, hol és hogyan járunk el helyesen? Ezekben a kérdésekben szeretnénk segítséget nyújtani madármentő képzéssorozatunk következő, a fiókamentés témáját feldolgozó előadásán május 11.-én, 10 órás kezdettel a Hortobágyi Madárparkban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Jelen alkalom egyben a madármentő képzéssorozatunk továbbképzése is. Tehát szeretettel várjuk azokat is, akik azon már részt vettek, és sikeres vizsgát tettek.

Részvételi díj: 5000 Ft/ fő (Tartalmazza az ebéd-, a segédanyagok előállítása- és az előadói tiszteletdíj költségeit is.)

Tematika:
Orbán Tamásnál, a kismadarak szakértőjénél gyakorlati oktatás, vizsgával:
– fiókaismeret
– fiókamentés
– madárbefogás
– vizsgálat
– kötözés
– infúzió beadása
– etetés.

További információk az oktatásról itt: https://www.facebook.com/events/497245050811967/
Részvételi szándékát kérjük, jelezze a megadott linken az „Ott leszek” gombra kattintva!
További információk: Dr. Déri János: 0630/9435494

    A helyes diagnózis megállapítása az egyik legfontosabb tényező az orvoslásban. A közismert tévésorozat vezető orvosa Dr. Gregory House is erre összpontosít, mielőtt elkezdi a kezelést. Álláspontja szerint minden beteg hazudik, vagy titkol valamit, vagy maga is orvost játszik, vagy csak úgy alapból prekoncepcióval viszonyul betegségéhez, szelektál, mi a fontos, és mi nem a panaszok közül. A Madárkórházba bekerült állatok nem hazudnak, csak épp nem tudják elmondani, mi fáj nekik, hogy érzik magukat. Ezt kizárólag az orvosi szakértelem és rutin tudja eldönteni. Ha sikerül is meggyógyítani a sérülteket, akkor is akad még munka elég. Általában nem lehet azonnal szabadon engedni a törésből, vagy mérgezésből felgyógyult madarat. Nálunk is van rehabilitáció. A tollak hiánya, sérülése miatt meg kell várni, míg vedlik egyet a madár, vagy épp vissza kell nyerni erejét a repüléshez, az ízületeit újra be kell járatni, akár gyógytornával is.

Fotó: Konyhás István

Vannak olyan madarak is, amik már soha nem lehetnek szabadok, nem szárnyalhatnak. A főleg áramütés és csonttörés következtében tartósan sérült madarak a kórházban maradnak, tartjuk őket életük végéig. Nehéz megjósolni, mikor is következik be az utolsó nap, néha még a boncolás sem hoz eredményt. Él a madár hónapokig, akár évekig, már egy kicsit hozzá is nő a gondozók szívéhez, egy reggel aztán holtan találják. Van, amelyik talán soványabbnak tűnik, de van olyan is, amelyik ugyancsak jó kondícióban pusztul el, érthetetlen okból. Ezért is nagyon fontos, hogy minden eszközt és módszert bevessünk a szemrevételezésen, vizsgálaton felül ahhoz, hogy lássuk, hogy érzi magát a madár. Ennek egyik legjobb és legegyszerűbb módja, ha minél több természetes pihenő és búvóhelyet helyezünk el a röpdékbe. Ez vércséknél, gyöngybaglyoknál, uráli bagolynál mesterséges odút, fehér gólyáknál, ölyveknél fészekalapot jelent. Ezek a helyek védelmet nyújtanak a madaraknak az időjárás viszontagságai elől, és biztonságot fajtársaik vagy más, a röpdében található madarakkal szemben.

Fotó: Konyhás István

A fehér gólyák rendszeresen építenek új fészket is földre, ezeket hetente, lassan, centiméterenként emeljük meg, hogy esős időben ne kerüljenek víz alá a tojások vagy a fiókák. A mesterséges fészekalapok elsődleges funkciója a madarak búvóhelyének biztosítása. Ha mégis fészkelésre adják a fejüket a madaraink, akkor viszont nem akadályozzuk meg őket ebben, hiszen ez nagyon jó visszajelzés nekünk, így tudatja a madár, hogy minden rendben van vele, biztonságban érzi magát, jó a kondíciója, egyszóval jók a tartási körülmények. Nem is nagyon lehetne megakadályozni ezeket a madarakat a fészeképítésben, vagy a költésben.

Fotó: Konyhás István

Még az ölyvkertben külön tartott egerészölyvek és pusztai sas is fészket épít és néha még tojást is rak. Ősi ösztön ez, ami olyan biológiai folyamatokat indít meg a madárban, amit a madár épsége miatt sem szabad befolyásolni. Természetesen van valós természetvédelmi haszna is a fogságban fészkelésnek azon túl, hogy visszajelzést kapunk a madarak állapotáról. A fehér gólyákhoz minden évben tudunk adoptálni mentett tojásokat vagy fiókákat és a nálunk kelt madarak is szabadon engedhetők, hiszen a lábhiány nagyon kellemetlen, de szerencsére nem öröklődik.

Konyhás István

Március 15-én, 16-án és 17-én, a több mint 25 éves gyakorlat szerint kokárdával engedtük el az átteleltetett gólyákat. Pontosan 17-et. 16 fehéret és egy feketét. Négy fehéret párban korábban helyeztünk ki megtelepítés céljából, egy tojón és három öreg hímen még dolgozunk egy kicsit, de ebben a szezonban ők is esélyt kapnak a szabad életre és a fészkelésre. Ez összesen 25, abból a negyven egynéhányból, melyet átteleltettünk. A maradók közül 10 nem repül, ők a gólyakertben élnek évek óta, van, amelyik 20 éve, három pár már földre épített fészkén ül. Négy pár repülős, de nem annyira, hogy elengedhetők legyenek, nők a Nagyröpdében fészkelnek évek óta. És vannak olyanok, melyek a gondos felkészítés és folyamatos válogatás során nem mutatkoztak alkalmasnak a szabad életre. Négyet azért tartottunk vissza, mert a „vadító programunk” ellenére túl szelídek, könnyen megfoghatók, emberek közé szállnak, nem repülnek messzire. Ők még gyakorolnak a röpdékben. És vannak olyanok, melyek még további műtéttel javíthatók, és vannak, melyek nem. Négy műlábas és négy műcsőr várományos örökre itt marad.

Fotó: Konyhás István

De amelyeket elengedtünk, kokárdával láttuk el, ez Hortobágyon már hagyomány. Azzal, hogy nemzeti színű szalagot teszünk rájuk, mi így tiszteljük meg az ünnepet. Minden évben elmagyarázzuk a kétkedőknek és a hatóságnak is, hogy a szalag leesik róluk, amint elrepülnek, mert cellux-szal rögzítjük a tollukhoz, így nem akadnak be vele sehova, és nem is kerül méltatlan helyzetbe nemzeti szimbólumunk. Nem tartós jelölés és nem tortúra, pár másodperc az utolsó vizsgálattal együtt. Ez a gólyáknak mindegy, de nekünk nem. Az Önkormányzat ilyenkor megkoszorúzza a hortobágyi Csárda falán a Petőfi emléktáblát, mert a költő egyszer itt járt, és írt is egy verset a csaplárosnéhoz. A neve viszont összefonódik a Szabadságharccal. Idén a Hortobágyi Nonprofit Kft. a 48-as szabadságharcos betyárokra emlékezve rendezett szép megemlékezést a domborműnél. A mi a kokárdás gólyáink politikamentes szereplői az ünnepnek.

Fotó: Konyhás István

Március 15. különleges nap. De mi köze van a gólyák elengedésének e nevezetes dátumhoz? Nagyon is sok. A forradalmak tavasszal kezdődnek. Julius Caesart is március idusán ölték meg. Nem véletlenül. A gólyák tavasszal érkeznek. És éppen március idusán. Ennek közös oka van: a hormonok, melyek emberben-állatban ilyenkor szabadulnak fel az indulatokkal együtt. Ha tovább benn tartanánk őket, akár egy nappal is, a röpdében is kitörne a forradalom. Mint ahogy az elengedésre alkalmatlanok között is történik. Évek óta együtt tartott, nem repülős feketerigók hímjei is ilyenkor ölik meg egymást, ha nem figyelünk oda eléggé. Ezért ezek szabadon engedése az időjárástól függetlenül nem kegyetlenség, hanem előrelátáson alapuló döntés, természeti szükségszerűség.
A Madárkórház Alapítvány minden madarat csak abban az estben enged szabadon, ha előtte megvizsgáltam, és a szabad életre alkalmasnak találtam. Akkor is megvizsgáljuk őket, ha korábban már teljesen egészségesek voltak, és teljes mértékben felkészültek a szabad életre, mind fizikailag, mind mentálisan, és csak a kellő időt kellett kivárniuk a tél elmúltáig, mert az utolsó pillanatban, akár a befogáskor is megsérülhetnek. Mindig van olyan gólya, melyet az utolsó vizsgálatkor itt tartunk, vagy elengedés után valamiért visszafogunk.
A fehér gólyák esetében két nagyobb kibocsátás szokott lenni egy évben, augusztus 20-án és március 15-én. Ennek egyik oka, hogy a fehér gólyák legkésőbb szinte egyszerre augusztus végén, az Észak-alföldön pontosan augusztus 20-án indulnak útnak. Ennek is oka van, nem véletlenül esik a nyárbúcsúztató országszerte erre a napra, mert tudjuk, hogy általában ez az utolsó igazán meleg nyári nap, mely után már másnap egy északi hidegfront elfújja nyarat. Ilyenkor van alkalom utoljára önfeledt ünneplésre, az új kenyértől kezdve az Alkotmányig. István királyunk egész világon augusztus 15-i halálát követő augusztus 16-i megemlékezése helyett (mely már Nagyboldogasszony miatt foglalt volt) nálunk szentté avatásának emlékére pont ezért mégis erre az évszakváltó jeles napra tették az ünnepét. A gólyáknak pedig ez az utolsó lehetőségük a felszálló légörvényekben termikelni, hogy szárnycsapás és energiaveszteség nélkül vitethessék magukat a széllel Dél felé.
Március idusán pedig megérkeznek, bármilyen időjárási körülmény is fogadja őket, hiszen tavaszi vonulásukat nem a hazai időjárás befolyásolja, hanem a telelőhelyeken történő komplex változások, és a fentebb írt hormonális robbanás. Tavaly március végén lehűlés és havazás is történt hazánk nagy területén. Akkor azért döntöttünk mégis a gólyák szabadon engedése mellett, mert ismerve a faj vonulási stratégiáját, tisztában voltunk vele, hogy a zordabb időjárás ellenére is meg fognak érkezni a gólyák hozzánk. Ez így is történt, hiszen Hortobágyra március 15-én az Afrikában telelő gólyák közül hortobágyi fészkeibe is megérkeztek a madarak, ahogy szoktak. Ezek a vadon élő gólyák sokkal rosszabb kondícióban, egy hosszú út után vészelték át a március végi zord időjárást. De nem csak Hortobágyon, hanem az egész országban hasonló volt a helyzet, a hazai állomány jelentős része a havazás előtt érkezett vissza. A közhiedelemmel ellentétben a fehér gólya teljesen jól bírja téli hideg időjárást. Nem azért vonulnak el mert hideg van, hanem azért, mert a táplálékbázisuk  gerincét képező kétéltűek, hüllők, rovarok, férgek és puhatestűek télen nem találhatóak meg, mert számukra tényleg hideg van. Közel harminc éves, és több ezer gólya átteleltetése során szerzett tapasztalataink alapján a gólyák akár infralámpás kinti melegítés, akár fedett, időjárástól védett, fűtött hely biztosítása mellett is, ha tehetik, inkább az időjárásnak teljesen kitett, kinti kifutót és röpdét választják.

Fotógaléria a hosszú hétvégéről:

A téli hideg ellen fokozott táplálás esetén mindenféle zsírréteg nélkül is belső fűtéssel hatékonyan védekeznek. Ha van elég tápálálék, a fészekből kirepülő kisgólyák nagyon zsírosak tudnak lenni. A költöző madarak egy részénél őszre felrakódik egy bizonyos zsírtartalék, sőt a ludak mája még el is zsírosodik, melynek nem a hőszigetelésben, hanem a folyamatos repülés miatti energiatartalék miatt van szerepe azoknál a fajoknál, melyek nagy távolságokat erőből repülve nem érnek rá táplálékot keresni vonulás közben. A gólyák valamennyi vonuló madárhoz hasonlóan az őszi északi és a tavaszi déli, „böjti” szeleket kihasználva sodortatják magukat, de ők nem erőből repülnek, hanem a termikeket kihasználva, a vitorlázó repülőkhöz hasonlóan szárnycsapás nélkül vitetik magukat a széllel. Ezért el sem fáradnak nagyon, és nem gyengülnek annyira le, mint éjszakánként erőből ezer kilométereket repülő társaik. Ha nincs szél, vagy termik, nem repülnek, hanem táplálkoznak. Ott tartanak pihenőt, ahol van mit enni-inni. Ezért csak azokat a gólyákat teleltetjük beltéri fűtött helyen, melyek egészségi állapota ezt szükségessé teszi. Ilyenek pl. a lábműtött, és abból teljesen felgyógyult gólyák, de a műtét miatt a lábuk keringése esetleg nem teljesen tökéletes, és ezért elfagyhat. A kinti röpdékben teleltetett gólyákat az időjárás függvényében  két-háromszoros mennyiségű táplálékkal látjuk el. A tapasztalatok szerint, ha fokozatosan szoknak hozzá a kinti hőmérséklethez, és van megfelelő táplálék, belső és külső hőszabályozásuk működik, a hidegnek semmilyen káros hatása nincs rájuk nézve, még a tollal nem borított lábukra sem, mert annak tökéletes vérkeringése a laikusok aggályaival ellentétben mínusz 20 fok alatt is megvédi őket minden fagyási sérüléstől. Csak azok a gólyák remegnek egy darabig a hidegben, melyeket melegből, fokozott táplálás és szokatás nélkül engednek ki a szabadba. Etetést követően egyébként minden madár remeg, ennek élettani oka van, nem a hideg. De ha ők választhatnak, minden esetben a szabad, nagy teret és a fészek őrzését választják a hideg ellenére is. A hormonok, és a szabadság, a szabad mozgás iránti igény erősebbek az időjárásnál.
A Magyar Madártani Egyesület felmérése szerint az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyes gólyák nem repülnek Afrikába. Ahol megtalálják a táplálékot, vagy folyamatosan etetik őket, a hideg ellenére is simán áttelnek.
A gyógyult gólyákat régebben éveken át a természetvédőktől tanult módon, a röpdéből ajtónyitással engedtük szabadon, vagy természeti területen szállító dobozból kivéve elsétáltattuk. Tesszük ezt most is azokkal, melyek vadak, nem töltöttek sok időt emberkézen, és biztosan jól repülnek. De rá kellett jönnünk, hogy a bármekkora röpdében gyakorlatozó, ott benn jól repülő gólya a természetben esetenként mégsem jól repül, és nem fog visszatérni Afrikából. Ez a kilométerekre elsétáló és onnan magától rosszul továbbrepülő gólya esetében már késő bánat, mert lehetetlen visszafogni. Nem beszélve az esetleg túl szelíd, emberhez szokott madarakról, melyek el sem akarnak menni, vagy később hagyják magukat befogni.
Ezért amerikai példát követve, ahol a fehérfejű rétisasok szabadon bocsátásának nemzeti ünnepeken, tízezres tömeg előtt az elnök, vagy szenátorok által kézből való elengedése egy kezdőlendületet ad, kifejlesztettük ennek saját technológiánkra adaptált változatát.

Fotó: Déri Balázs

A teleltetett gólyák tartásuk alatt csekély mértékben, de megszokják az ember közelségét. Még akkor is, ha a látványkórházban az egyirányú átláthatóságot biztosító fóliázott üveg mögött lábadoznak, és nincs tudomásuk az emberi jelenlétről. A túlélő röpdében találkoznak a villanypásztorral szerelt villanyoszlopokkal, és leszoknak az ott tartózkodásról, mert az a veszélyes üzem. A befogások előtt vadászpuskának látszó riasztófegyverrel leadott lövésekkel jelezzük, hogy most kell menekülni, mert jön a hálós üldözés. Így a fegyvert, a hanghatást összekötik a kellemetlenséggel, és reméljük, elkerülik vonulásuk során a rájuk lövöldöző arab és afrikai vadászokat, és bárhol a puskás embereket. (Sajnos az elmúlt év során került be hazai orvvadász által sörétezett, és légpuskával szitává lőtt gólya is.)  Most ebben segítettek az elengedésnél karikás ostorral csergető hagyományőrző betyárok, akik a csárdai megemlékezés után átvonultak a Madárparkba a gólya elengedésre. Az úgynevezett vadító röpdében való gyakorlatozás, és az onnan való befogás után a sok látogató között elengedett gólyák (és más madarak is) kézből elengedve kapnak egy olyan impulzust, ami számukra szándékosan nem kellemes, de arra készteti őket, hogy visszanyerjék természetes vadságukat, és az embertől biztonságos távolságot tartsanak. A kézből engedés nem feldobás, hanem az elrugaszkodás segítése, a lábak alátámasztásával és megemelésével. Persze ez a látogatók részvételével nem mindig sikerül elsőre, de nem baj. Ha nem jól repül, azonnal kiderül, és könnyen be lehet fogni. A cél az, hogy örüljön a gólya, ha szabadul az emberi közelségből. Sok éves tapasztalat, hogy amelyeknél ez kimarad, nem állnak tovább, hanem a madárpark közelében maradnak. A kórházunkból szabadon engedett gólyák közül az ivarérett, korábban már máshol fészkelő egyedek többnyire azonnal visszatérnek fészkükhöz, az első fészkelők a közelben próbálnak fészket foglalni, mely során az ugyan akkor megérkező vad gólyákkal kell vetélkedniük. Ők, és a még ivaréretlen fiatalok ahogy ősszel, úgy tavasszal is a park körül maradnak még egy-két hétig, és etetésükről gondoskodunk, illetve ha valamelyik egyedet úgy ítéljük meg, hogy mégsem teljesen alkalmas a szabad életre, akkor azt vissza tudjuk fogni. Amelyiket meg lehet fogni, mert hagyja magát, azt meg is kell, mert nem vadult el eléggé, és néhány ilyen feldobós gyakorlat után sokszor változik a helyzet, de egy részük minden igyekezetünk ellenére, mint háziállat marad a parkban. Őket befogjuk és háló alatt tatjuk, nehogy elkóborolva, vagy elvonulva afrikai bennszülöttek vacsorája, vagy nemzeti hagyományt gyakorló arab vadászok zsákmányai legyenek.
Más a helyzet azokkal, melyeket valahol ott akarunk tartani valamiért. Leginkább azért, hogy oda szokjanak, sőt, oda fészkeljenek. Ezeket nem az elvadító, hanem a repatriáló, azaz visszahonosító módszerrel engedjük el. Ez azt jelenti, hogy az elengedés helyén egy szokató röpdében tartjuk őket több héten át, ahonnan kilátnak és megbarátkoznak a környékkel, vágynak a látóterükben elhelyezett fészekre, megszokják, hogy ott mindig van táplálék, és ha kinyitják a röpde ajtaját, akkor onnan ki-be járva, a táplálékra visszatérve helyben maradnak, mert ezt akarjuk. Ezért ilyenkor nincs zavarás, nincs sok ember, nincs hajkurászás és erőszakos befogás, feldobás, hanem finom bánásmód és etetés. Ezzel a módszerrel megfészkeltettünk már gólyákat olyan helyeken, ahol évtizedek óta nem fészkelt gólya, mint pl, Szőnyben, ahol 25 év után ugyan arra a plébánia kéményére rakott fészket, ahol valaha is volt gólyafészek, vagy pár éve Dömösön egy madármentőnél, és most a Balmazújváros határában lévő Virágoskút tanyán, az ismert  biogazda, Rózsa Péter birtokán. A módszer hátránya, hogy ha az egyébként szemlátomást jó eredményeken felbuzdulva, ugyan azon területen folyamatosan sok madár kerül így repatriálásra, mint pl. a HNP Górési Ragadozómadár Repatriáló Állomásán, ahol a budapesti állatkert az összes gyógyult mentett madarát elengedi, akkor néhány faj, vagy konkurens madarak feldúsulása, túltelepítése miatt egymást zavarják, vagy konkrétan megeszik. Amíg ez ki nem derült, mi is ott engedtük el a madarainkat, de azóta technológiát váltottunk. A gólyákat egy ideje ők sem ott engedik szabadon, mert az ott maradó csoport ott tartja a vonulásra alkalmasakat is.
A napsütéses órák számának emelkedésével a külső hőmérséklettől vagy az esetleges havazástól, esőtől függetlenül is a szaporodásért felelős hormonok megindulnak bennük, és ivari tevékenységet, ezzel együtt fészek rakó, fészek foglaló ösztönt, és ehhez társuló agresszivitást hívnak elő, mely a röpdén belül fokozott vetélkedéssel, akár súlyos sérülésekkel járó verekedéssel járhat. Mivel a március 15. után bent tartott gólyák ennek fokozottan ki vannak téve, bent tartásuk rájuk nézve veszélyes, elengedésük viszont fentiek betartása mellett aggálymentes, és véleményünk szerint szükséges. Az ekkor elengedett gólyák között kevesebb a fészekért való vetélkedés miatt a sérülés, a későn elengedett, ivarérett, és saját fészkét esetleg már abban letojt tojást elszántabban védő gólyától visszafoglalni próbáló gólya viszont súlyos sérülésekkel járó, sokszor halálos kimenetelű küzdelembe bocsátkozik. Ezért fontos a naptári időpontok tartása gólyáéknál, a piros betűs ünnepekre való tekintettel is, hiszen ezek is, mint a Karácsony, vagy a Húsvét is magasabb természeti törvényekhez igazodnak.

Dr. Déri János
állatorvos

2019 április 21-én, Húsvét vasárnap reggel érkezett a bejelentés a mikepércsi rendőröktől egy fészekben elpusztult fehér gólyáról.  A Madárkórház és az E.ON munkatársai egy órán belül a helyszínre értek. A mikepércsi templom szomszédságában található fészekben tényleg volt egy elpusztult fehér gólya. Viszont az első látásra is egyértelmű volt, hogy nem az áram végzett vele. A fészekben, nem pedig a vezetéken volt és a tetem eltávolítása után sem találtak rajta áramütés nyomát a szakemberek.

Fotó: Konyhás István

A fészekben öt tojás volt, amit emelőkosaras jármű segítségével kimentettek a Madárkórház és az áramszolgáltató munkatársai. A mentés közbeni megfigyelésen jól látható volt, hogy a szomszédos gólyák folyamatosan támadták a még fészken ülő társát. Könnyen előfordulhat, hogy a gólya volt gólya gyilkosa. Nem ismeretlen az a tény, hogy a fehér gólyák próbálják szabályozni a szaporulatot a fészkelésük során. Ennek legismertebb módja, hogy a kikelt fiókákból a leggyengébbeket kilökik, ha nem elég a táplálék a teljes fészekalj felnevelésére. Lehet, hogy egyfajta természetes állományszabályozás az is, hogy ha az annyira száraz, táplálékban szegény tavaszon, mint az idei, akár a fajtásaikat is megpróbálják eltántorítani a szaporulat kiköltésétől vagy felnevelésétől. Ezt alátámaszthatja az is, hogy a fészken ülő, megmaradt gólyának is véres volt a bal szárnya, de így is jól repült.

Fotó: Konyhás Istvány

A fészekbe ilyen körülmények között nem maradhatnak a tojások. Veszélyben van a többi gólyától is, hiszen ha a szülő elmegy táplálkozni, kidobhatják az őrizetlenül maradt tojásokat. A megmaradt szülőnek is előbb utóbb választania kell a kotlás és táplálkozás között. A szomszédos gólyákon kívül akár a dolmányos varjak is kárt tehetnek a tojásokban, de a kihűlés is veszélyezteti a tojásokat amíg a szülő táplálkozik.

Fotó: Konyhás István

A mentett tojások Hortobágyra a Madárparkba került, ahol a tartósan sérült gólyák fészkeibe adoptálták a madármentők. A fiókák a nagyröpdében biztonságban kelhetnek ki és majd nevelhetik fel őket a nevelőszülők.

Azóta megtörtént az elpusztult gólya boncolása is. A halálát már bizonyíthatóan is egy másik gólya okozta. A fészekért, vagy a területért vívott harcban csőrével több halálos sebet is ejtett a madáron. Ezen felül felmerült egy enyhe mérgezés gyanúja is, amely legyengíthette szervezetét. Ennek vizsgálata még laborban zajlik. Minden esetre a halált nem ez okozta.

Konyhás István

Fotógaléria:

Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a húsvét is közeleg.

Devecsery László

Sok szeretettel várunk minden kicsit és nagyot Húsvét hétvégéjén a Hortobágyi Madárparkba!

Ismerkedj meg védenceinkkel, ha jól figyelsz megláthatod tojásaikat!

Tanulj a madarakról, hisz tudod, madarat tolláról! 

Légy részese egy igazán izgalmas, interaktív ragadozómadár bemutatónak, ahol megismerkedhetsz Villámmal, az Észak-Amerikában honos harris hawk-al, akit akár a kezedre is hívhatsz! Itt lesz  a Szira is, az igencsak barátságos afrikai uhu is.

Simogatnál már leopárdgekkót? Most azt is megteheted. Kisállat-bemutatónkon találkozhatsz királysiklóval, szakállas agámával, selyemtyúkkal, királysiklóval, tengeri malaccal, báránykával és még sok más színes állatkával is!:)

Díszítsd fel otthonodat Húsvét alkalmából! Kézműves foglalkozásinkon pedig agyagozhatsz, vagy kifestheted legújabb, kerámiából készített húsvéti dekorációidat!

Ha pedig megéheztél gőzölgő bográcsban vár a szabad tűzön főtt illatos gulyás, és a valódi kemencében ropogósra sült kenyérlángos!:)

Érezd jól magad a madaraink közt és ne feledd, belépőjegyeddel őket segíted!

Programok:

április 20 – szombat:

10:00 – Ragadozómadár bemutató (Közreműködik: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság)
10:00-től zárásig – kézműves foglalkozás  (kerámiafestés, agyagozás)
15:00 –  Ragadozómadár bemutató (Közreműködik: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság)

április 21 – vasárnap:
10:00 – Ragadozómadár bemutató (Közreműködik: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság)
10:00-től zárásig – kézműves foglalkozás  (kerámiafestés, agyagozás)
10:00 – tól zárásig – egzotikus kisállat bemutató és báránysimogató (agámák, óriáspók, óriáskígyók, siklók, nyulak, stb…) (Közreműködik: Kelemen Tamás)
15:00 –  Ragadozómadár bemutató (Közreműködik: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság)

április 22 – hétfő:
10:00 – Ragadozómadár bemutató (Közreműködik: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság)
10:00-től zárásig – kézműves foglalkozás  (kerámiafestés, agyagozás)
10:00 – tól zárásig – egzotikus kisállat bemutató és báránysimogató (agámák, óriáspók, óriáskígyók, siklók, nyulak, stb…) (Közreműködik: Kelemen Tamás)

13:00 – Tojáskeresés
15:00 –  Ragadozómadár bemutató (Közreműködik: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság)

Ételkínálatunk:

április 21-22:
bográcsgulyás és lekváros bukta: 1250 Ft/adag

Helyszín:

Újra kaphatóak műfészkeink!

Fecske műfészek

Falra szerelhető fecske műfészek

Ár: 2000 Ft/Db + postaköltség

Megvásárolható személyesen a Hortobágyi Madárparkban, cím: 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.

vagy

rendelhető az alábbi elérhetőségeken:

tel.: +3630/535-64-84, e-mail: madarkorhaz@gmail.com

Fecskenóta

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Megvan még a
régi ház,
bár megkopott
rajt’ a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik
nótaszóra:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!
/Gazdag Erzsi/

Visszatérő fecskék

Április hava a fecskék várva várt visszatérésének időszaka. Mi, madárbarát emberek jól tudjuk ezt és ez idő tájt gyakran kémleljük az eget, mert ha szép az idő, megvan rá az esély, hogy sikerül megpillantanunk az elsőként érkező füsti fecskéket. Kedvező időjárás esetén április első hetében számíthatunk a legelső példányok felbukkanására, amelyek többnyire öreg hímek. Én egyszerűen úgy szoktam mondani, hogy amikor a fekete nyárfa már javában barkázik, onnantól kezdve lehet rájuk számítani. Eleinte csak azt tapasztaljuk, hogy a magasban cikázva mutatják meg magukat, hogy azután fordulékony röptükkel mintegy kiszámíthatatlanul eltűnjenek szemünk elől. Ez az állapot azonban nem tart sokáig, mert hamarosan már a villanydróton, a költőterület közelében ücsörögve ficserékelnek vidáman, miközben körberepülik vagy esetleg már be is libbennek abba az épületbe, amelyben tavaly költöttek.  Hamarosan már csapatnyi fecske kergetőzik és csicsereg vidáman a magasban, mialatt a hímek énekelnek és közben jellegzetes nászrepülésükkel imponálnak a tojóknak. A tavalyi fecskepárok tagjai – amennyiben túlélték a vonulást – újból találkoznak egymással korábbi költőhelyeiken. Az örömteli repkedésnek aztán egy idő után véget kell vetni, mert a fecskékre komoly feladat vár: két sikeres költést kell lebonyolítaniuk, hogy azután állományuk életerős fiatalok tömegével feldúsulva induljon neki az őszi vándorútnak. Ez volna a kívánt állapot, ami sajnos az utóbbi években egyre nehezebben valósul meg. A vonulás viszontagságit túlélt madarakat a költési időszakban rengeteg negatív tényező hátráltatja: a rovarirtó szerek használatától kezdve a fészkelési lehetőségek (tanyák, gazdaságok) megszűnésén át egészen a különféle ragadozókig, fészkeiket leverő, vagy őket egyéb módon üldöző emberekig, fészekélősködőkig. S ha ez mind nem volna elég, ezek mellett még gyakran szembe kell nézniük a kiszámíthatatlan időjárással is, ami véleményem szerint mind közül a legveszedelmesebb a fecskeállományra nézve, hiszen annak legérzékenyebb pontjára mér komoly csapást. A költési időszakban, vagy vonuláskor bekövetkező hideg esős időjárás állományszinten komplett költéseket töröl el. Ha szünet nélküli, és egy-két napnál tovább tart, nincs az a fészekalj, ami át tudná ezt átvészelni. A fentiekből tehát jól látszik, hogy az igazi hazájukba, a magyar vidékre visszatérő fecskék – bár valójában megérdemelnék – nem üdülni jönnek, éppen ezért ahogyan csak tudjuk, segítenünk kell őket, míg itt tartózkodnak. Szerencsére egyre inkább kezd elterjedni a köztudatban oltalmazásuk fontossága, és azt lehet megfigyelni, hogy néhány kivételtől eltekintve az olyan emberek is érdeklődéssel viseltetnek e kedves kis madarak iránt, akik egyébként nem madaras beállítottságúak.

A fecske műfészek és a cikk szerzője által készített természetes hatású fészek megvásárolható a Madárkórházban.

Ebben az írásomban a legáltalánosabb, és éppen aktuális fecskevédelmi módszerről, a fészkelőhelyek biztosításáról fogok beszélni, főszerepben az ember által kihelyezett műfészkekkel.

A fecskék sokszor nagyon nehezen találnak megfelelő minőségű és mennyiségű sarat fészkeik építéséhez, ezért már azzal is komolyan segítünk rajtuk, ha mesterséges sárlelőhelyet alakítunk ki számukra. Mivel azonban a fészeképítés – ami akár 4-5 napig is eltarthat– igen sok energiájukba kerül, a kihelyezett műfészkekkel nagyban megkönnyítjük a dolgukat és magát a költést is hamarabb tudják elkezdeni. A műfészkeket számos módon el lehet készíteni, van, aki házilag barkácsolja fából, betonból, de lehet készen is venni műanyag vagy kerámia fészekalapokat. Jómagam egy alternatív megoldást választottam, sárból és növényi szálakból készítem el egy csipesz segítségével a fészket. A végeredmény pont úgy néz ki, mintha egy fecske építette volna. Élethű kinézete miatt a költési szándékkal érkező fecskék is egyből elfoglalják, mivel őket is megtéveszti pont úgy, mint annak idején a hozzánk érkező ismerőseinket, akik kezdetben alig akarták elhinni, hogy a bejárati ajtó előtt, a falon lévő fészket bizony nem fecskecsőr rakta, hanem az én kezem. Ez a történet 2002 nyaráig nyúlik vissza, amikor kitaláltam, hogy bizony ellesem a fecskéktől a fészeképítés fortélyát. Ez először őrült ötletnek tűnt, hiszen ki hallott már olyat, hogy ember fecskefészket épít. Aztán végül is sikerült: egy év alatt megtanultam a füsti fecske fészkének megépítését, amit azután még egy évig tökéletesítettem és ez idő alatt kitanultam a molnárfecske fészkének építését is. Ez utóbbi elhelyezkedéséből és zárt jellegéből adódóan kissé bonyolultabb kivitelezésű, ráadásul az eredeti molnárfecske-fészket eddig még csak fix változatban készítettem. Az eredeti füstifecske-fészek ezzel ellentétben készülhet akasztós mobil változatban is, így rajtam kívül mások is hozzájuthatnak. A természetben a fecskék egy viszonylag szilárdabb, szállítható állagú sárfalatot vesznek fel, és ezt a fészken csőrükben „átrágva” viszik fel a már meglévő fészekanyagra, vagy az adott felületre. Mialatt ezt a bizonyos rágó mozdulatot végzik, akkor adják a nyálukat a sárhoz, így kapják a fészeképítésre alkalmas, megfelelő állagot. Az építkezésre alkalmas állagú sár tejföl sűrűségű. Ezt így ebben a formában a fecske nem tudná a gyűjtőhelytől a fészekig szállítani, mert röptében kifolyna a csőréből. Ezért kell elsősorban a nyál, de ezen kívül természetesen repedezésgátlóként és ragasztóanyagként is funkcionál. Ezt utánozva egy műanyag vödörben ¾ rész jó minőségű földet és ¼ rész homokot összekeverek, majd vizet adok hozzá és tejfölsűrűségű sármasszát készítek belőle. Mivel nem áll rendelkezésemre fecskenyál, az én esetemben a homok a repedezésgátló, ami –ha betartjuk a megfelelő arányt – erősíti is a fészket. Ha túl sok homokot teszünk a sárba, akkor a kész fészek nagyon szép lesz ugyan, de hozzányúlva omlik. A fecskefészek-építés elsődleges célja az volt, hogy a mentett fiókákat természetes fészekben, kinn neveljem fel, de végül ezt elvetettem és inkább a telepítés terén kamatoztattam képességemet. Jó pár fecskét sikerült a fészkeimmel megtelepíteni az elmúlt 10 évben. Sokszor előfordult, hogy a fecskék építkeztek ugyan, de a fészek nem úgy alakult, ahogy kellett volna, ezért be kellett segítenem egy kicsit. Olyan is megesett, hogy elvonulás után a fészek meggyengült, amit a tél folyamán levertem és a helyére újat építve vártam vissza a fecskéket, akik tavasszal örömmel elfoglalták azt. Viccen kívül mondom, volt egyszer egy olyan fecskepárunk, akik egész nyáron át fészek és fióka nélkül évődtek az egyik épületünkben. Pötyögtettek ide-oda némi sarat, de végül mégsem készült fészek. Akkoriban nyári gyakorlatra kellett járnom, plusz még fecskéket is neveltem, ezért nem volt időm nekik fészket csinálni. Ha megépítettem volna helyettük, biztos hogy költöttek volna ők is. Később megtörtént az is, hogy egyszer egy hím fecske készített néhány nap alatt egy fészekalapot, majd ide próbálta csábítani a tojókat… sikertelenül. Már szűk két hét telt el és még mindig semmi. Meguntam, leszedtem a fészekkezdeményt, majd a helyére akasztottam a kész fészket és vártam a fejleményeket. A fecske először meghökkent, hogy a fészekkezdemény hirtelen egy teljesen kész fészekké változott, ezért rá se mert szállni, de végül megszokta, és aznap este már a szélén ülve pihent, néhány napra rá pedig párja is lett, melyet két sikeres költés követett. Van még egy ehhez hasonló történetem, amikor is egy másik fecskepárunknak a tyúkólban sikerült – hogy is mondjam – egy olyan gyalázatos fészket összehozni, amiből a fiókák kipotyogtak volna, ha elérik az anyányi nagyságot. A pár már a tojásrakás előtt állt, és hogy megelőzzem a bajt néhány másodperc alatt megcsináltam a fészekcserét, ők pedig vígan költöttek benne egész nyáron.

Ahogy a fentiekből is látszik, műfészkekkel nagyon sokat lehet segíteni a fecskéknek. Új madarakat tudunk a portánkra csábítani, de a már meglévő fecskefészkek esetében is jó szolgálatot tehetnek, ha azok leesnének, meggyengülnének, vagy egyéb módon tönkremennének. A fészkek erősre vannak építve, rendeltetésszerű használat esetén nem válnak le. A képeken néhány műfészkem látható a lakókkal, az alábbi videón pedig a fészeképítés folyamatát mutatom be lépésről-lépésre:

Orbán Tamás

Ne hagyja elveszni adója 1%-át!

Ne feledje, életeket menthet! Önnek Alapítványunk mára már több mint 2000 vadon élő sérült madarat lát el évente. Segítsen Ön is, hogy életeket menthessünk!

Hogy rendelkezhet adója 1%-áról?

Postai úton:

A következő linkről töltse le rendelkező nyilatkozatunkat:  http://madarpark.hu/wp-content/uploads/2019/02/egysza_mkor.pdf, melyet kitöltve postai-, vagy személyes úton május 20.-ig juttasson el a területileg illetékes NAV irodába.

rendelkező nyilatkozat 1+1%-ról

Onine, ügyfélkapun keresztül:

Tudta, hogy a rendelkező nyilatkozatot már nem csak nyomtatott formában adhatja le? Nem kell kinyomtatnia semmit, és nem kell elmennie a postára sem. Online pár perc alatt rendelkezhet adója 1+1%-áról. Akár otthonról is. Nem kell igazodnia munka- és nyitvatartási időhöz sem.

Határidő természetesen itt is van, ahogy postai úton, itt is 2019 május 20-ig nyújthatja be rendelkező nyilatkozatát.

Alábbi videónk segítségére lesz a kitöltésben: https://youtu.be/p5rj1ZdB4jE

Lépések:

1. Keresse fel a NAV e-SZJA oldalát az alábbi linken: https://eszja.nav.gov.hu/app/login/#login
2. Kattintson a Belépés gombra!
3. A megjelenő felületen adja meg az Ügyfélkapu hozzáféréshez szükséges felhasználónevet és jelszót!
4. Bejelentkezés után megjelenik az adóbevallás ellenőrzésére és az adó 1+1 százalékos nyilatkozat leadására szolgáló felület.
5. Ne felejtse el ellenőrizni adóbevallását sem! Amennyiben van befizetendő tartozása, szintén május 20-ig be kell fizesse! Ha nem érkezik meg időben az összeg, úgy 1+1% felajánlását is tárgytalannak tekinti a NAV.
6. Kattintson a Nyilatkozom gombra!
7. A megjelenő felületen nyissa le a kis nyíllal a rendelkező nyilatkozatot!
8. Az adóazonosító jelét a rendszer automatikusan kitölti.
9. Amennyiben szeretné, hogy kilétét mi is megtudjuk, pipálja ki a hozzájárulok mezőt, majd adja meg nevét, levelezési- és e-mail címét! Ha névtelen támogatónk szeretne maradni, úgy az adatok kitöltése nem kötelező.
10. Görgessen lejjebb a „Rendelkezés civil kedvezményezett részére” – feliratig! Az első mezőbe írja be adószámunkat: 18557899-1-09! Ezután kattintson bárhová a lapon, és az adószám alatt megjelenik szervezetünk neve: Madárkórház Alapítvány.
11. A második mező kitöltésével egy Ön által választott egyházat, vagy technikai számmal rendelkező, kiemelt költségvetési előirányzatot támogathat, adója egy másik 1%-ával. Ebbe a mezőbe írja be a kedvezményezett technikai számát!
12. Végül a narancssárga Mentés gombra kattintva mentse az adatokat (ez nem egyenlő a nyilatkozat leadásával)!
13. A felugró ablakban kattintson a Rendben gombra!
14. Ezután kattintson a képernyő alsó részén lévő, Tovább a beadásra gombra!
15. Ezután lehetősége van újra átnézni a nyilatkozatot, illetve a rendszer üzenetekkel jelzi, ha valamit nem megfelelően töltött ki (illetve a leadási határidőre is figyelmeztet). Ha követi a fenti lépéseket, nincs más teendője, mint a Beadás gombra kattintani.
16. A rendszer visszajelzést ad arról, hogy sikeresen leadta az adó 1+1 százalékáról szóló nyilatkozatot.

Hálásan köszönjük, tollas betegeink nevében is, hogy adója 1%-ával támogatja erőfeszítéseinket!