A hétvégén különleges vendégek érkeztek hozzák. A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium szép számú önkéntes csapatot delegált a Madárparkba. A 20 diák és két vezetőjük rendbe tette játszóterünket és kigazolta röpdéink környékét.
Ezúton is hálásan köszönjük az áldozatos munkájukat!
Daruvonulás szempontjából Hortobágy szinte egész Európa legkedveltebb állomása. Évente majd 160 000 egyed fordul meg ebben a térségben. Október közepén a szinkronszámlálások során egy nap alatt becsült darvak mennyisége meghaladja a 110 ezres egyedszámot is. A közeli tarlókon táplálkozó darvak 20-30 ezres csapatokban húznak éjszakázó helyükre, páratlan látványt nyújtva a naplementében.
Vegyen részt túráinkon a darvak nyomában! Töltsenek el egy délutánt e csodálatos teremtmények társaságában! Megfigyelhetőek táplálkozás közben, valamint éjszakázáshoz készülődve.
Túra típusa: terepjárós + gyalog
Létszám: 2-től 6 főig
Túra tartalma: Táplálkozó darvak megfigyelése a tarlókon, majd az éjszakázó helyre való behúzás megtekintése.
Indulás/érkezés időpontja: 15:30/sötétedés
Indulás/találkozó helyszíne: Hortobágyi Madárpark, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A vásártér mellett)
A túrán való részvételhez előzetes, telefonos egyeztetés szükséges!
Áraink:
| 2-3 főig | 4-5 főig | 6 fő esetén | |
| Felnőtteknek: | 6000 Ft/fő | 5000 Ft/fő | 4000 Ft/fő |
| Gyerekeknek: | 5000 Ft/fő | 4000 Ft/fő | 3000 Ft/fő |
6 fő fölött, vagy nagyobb csoport esetén kérje egyedi, személyre szabott ajánlatunkat!
Hosszabb távban gondolkodók részére szállást, csoportok részére pedig étkezési lehetőséget is biztosítunk!
További információ és jelentkezés:
A hortobágyi puszta csodával felérő őszi látványossága a Daruvonulás. Október elejétől november közepéig itt pihennek meg az Észak-Európában „nyaraló” darvak, Afrikába vezető útjuk során. Mintegy 250 ezer egyed fordul meg a térségben, melyek éjjelre 25-30 ezresével gyűlnek össze a megszokott pihenőhelyeken. Esti behúzáskor a páratlan látványra a naplemente teszi fel a koronát.
Legyen részese Ön is e felejthetetlen élménynek!
Vegyen részt egy exkluzív, családias hangulatú túrán a darvak nyomában! Töltsön el egy délutánt e csodálatos teremtmények társaságában, figyelje meg őket táplálkozás közben, gyülekezéskor valamint éjszakázáshoz készülődve! Terepjáróink és szakvezetőnk segítségével az elérhető legközelebb kerülhet e páratlan csodához.
Túra típusa: terepjárós + gyalog
Túra tartalma: Táplálkozó darvak megfigyelése a tarlókon, majd az éjszakázó helyre való behúzás megtekintése.
Amit mi biztosítunk: Gépjármű, szakvezető, spektív, kézi távcsövek.
Amiről mindenki maga gondoskodik: Időjárásnak megfelelő öltözet.
Indulás/érkezés időpontja: 14:00/sötétedés (Óraátállítás után 13:30/sötétedés)
Indulás/találkozó helyszíne: Hortobágyi Madárpark, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A vásártér mellett)
Áraink:
30.000 Ft/terepjáró
Több jelentkező esetén a költség megoszlik az alábbi táblázat szerint:*
| 2 fő esetén | 3 fő esetén | 4 fő esetén | 5 fő esetén | 6 esetén |
| 15.000 Ft/fő | 10.000 Ft/fő | 7.500 Ft/fő | 6.000 Ft/fő | 5.000 Ft/fő |
*Jelentkezők számától függően lehetséges már induló gépjárműbe csatlakozni, így a költségek megoszlanak, és a fejenkénti árak lesznek mérvadóak. 6 fő felett további terepjárót indítunk. Maximális létszám összesen: 10 fő.
A túrán való részvételhez előzetes, telefonos egyeztetés szükséges!
További információ és jelentkezés:
Déri Balázs, +3630/68-68-635, info(kukac)madarpark(pont)hu
Túrázóink részére szálláslehetőséget is kínálunk a Sasfészekben! A szálláshelyről bővebben: ITT
Hortobágy legszebb őszi látványossága a daruvonulás.
A közönséges daru, vagy más nevén szürke daru (Grus grus) hasonlóan más nemzetekhez, a magyarságnak is megbecsült, ősi vadmadara. A „daru” szó feltehetőleg finnugor eredetű hangutánzó szó. Az éberség és a hűség jelképeként számos ókori és középkori ábrázoláson láthatjuk, legtöbbször lábával követ tartva. Hazánkban tolla elmaradhatatlan kelléke volt a „valamire való” legények kalapjának. Ma már nem gyűjthető, védett madár származékaként birtoklása szintén a hatályos természetvédelmi törvényekbe ütközik.
A daru védett madár, eszmei értéke 50 000 Ft.
Az Európában élő állomány nagysága szerencsére növekedő tendenciát mutat, jelenleg 100-120 ezer párra becsülik.
Megjelenése karcsú, kecses. A hím testhossza 120-130 cm, a tojóé 100-110 cm. Szárnyfesztávolsága átlagosan 180-240 cm közt mozog. Alapszíne palaszürke, fekete szárnyvégekkel, fején fehér, fekete és vörös mintázattal. Az elsőéves fiókák tollazata eltér, fejük sárgásbarna, egyszínű. A kifejlett egyedek hangja a „krúgatás”, míg a fiataloké sípoló.
Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének erdős, nádasos, lápos sztyeppéin költ. Fészkeléshez nyugodt, emberi tevékenységtől távoli, nehezen megközelíthető helyet választ. Ezek többnyire vízzel, láppal, mocsárral, nádasokkal borított területek. Szereti a jól belátható, biztonságos környezetet mind a fészkelés, mind a vonulás során. Ivaréretté 3 éves kor után válik. Párválasztása a „dürgés” egyfajta „duett” a hím és a tojó közt. Ez nem egyenlő a „darutánccal”, mely a hímek közti territoriális harcban jelenik meg, erőfitogtatás gyanánt. Monogám, többnyire egy életre választ társat magának. A földre, zsombékokra helyezett fészkébe 4 tojást rak, melyből többnyire 1-2, esetleg 3 utódot tud sikeresen felnevelni. Fészkeléskor fehérje gazdag táplálékot fogyaszt, növényi hajtások mellett kisemlősöket, puhatestűeket, rovarokat is eszik. Az áprilisban kelő fiókák nyár végére elérik a kifejlett kori testméretet.
Télire a táplálékhiány miatt Észak-Afrikába, Dél-Európába, valamint a Közel Keletre vonulnak. Nyár végén – ősz elején megkezdik a gyülekezést, majd útnak indulnak az első csapatok. Három vonulási útvonaluk Nyugat-, Közép- és Kelet Európán keresztül vezet. Közép-európai útvonaluk egyik kiemelkedő állomása hazánk, ahol „félúton” megpihennek. Az első csapatok szeptember végén, október elején érkeznek elsősorban Hortobágy, Kardoskút, valamint Szeged térségébe. Vendégszeretetünket majd egész ősszel élvezik, a legutolsó csapatok november közepéig maradnak, de leginkább az első hó lehulltáig. Itt tartózkodásuk csúcspontja október közepére tehető. Az itt tartózkodásukat a további útjukhoz szükséges tartalékok megszerzésével töltik, mely a mezőgazdasági területeken történő táplálkozásból áll. Itt már inkább keményítőben gazdag táplálékot fogyasztanak, leginkább a learatott kukoricatarlók pergési veszteségeit részesítik előnyben. Az éjszakát valamely lápos területen, vagy leeresztett halastavon 10-, 20-, akár 50 ezres csapatokban töltik. Napkeltekor a szélrózsa minden irányába kisebb, párszázas csoportokra oszolva látogatják a környező szántókat, ahonnan napnyugtakor térnek vissza. Rendkívül óvatos, éber madár. Mint fészkelésekor, vonuláskor is a nyílt, átlátható területeket kedveli. Bármely egyed veszélyt érez, az egész csapat felriad, és együtt távoznak. Megközelítésük nehézkes, szinte lehetetlen.
Daruvonulás szempontjából Hortobágy szinte egész Európa legkedveltebb állomása. Évente majd 250 000 egyed fordul meg ebben a térségben. Október közepén a szinkronszámlálások során egy nap alatt becsült darvak mennyisége meghaladja a 160 ezres egyedszámot is. A közeli tarlókon táplálkozó darvak 20-30 ezres csapatokban húznak éjszakázó helyükre, páratlan látványt nyújtva a naplementében.
daru , darvak , daruvonulás , programok , Hortobágy Hortobágyi Nemzeti Park , vonulás , madár , költöző madarak , madár , természet , puszta , kirándulás , túra , természetvédelem , programok , program , nemzeti park , látványosság , turizmus , Daruvonulás a Hortobágyon , látványosság , őszi programok , program ajánlat , daru , daru , daruvonulás , darvak , darvak , darvak , szállnak a darvak , leglátványosabb madármozgalom , naplemente , Hortobágy , daruhúzás, éjszakázás , behúzás, októberi programok Hortobágyon, terepjárós túrák, kirándulás
A vízityúk hazánk gyakori fészkelő madara, egyben természetvédelmi oltalmat is élvez. A guvatfélék családjába tartozik, mely az egyik legidősebb madárcsalád, kialakulásuk nemsokkal a dinoszauruszok után történt.
Nevéhez hűen kötődik a vizes élőhelyekhez, a mocsári növényzetben tölti ideje legnagyobb részét, fészket is itt épít. Vonuló madár, októberben költözik el hazánkból. Igen rossz repülő, ritkán látni a levegőben, délre költözése során leginkább éjszaka repül, ezzel elkerülve, hogy a különböző ragadozómadarak könnyű prédájává váljon. Költéshez április környékén lát, majd megfelelő időjárás esetén még további 1-2 alkalommal az év során. Fészkét igen jól megépíti, különböző növényi részekből hordja össze, jellemzően gyékénylevélből. Fészekalja akár 10 tojás fölötti is lehet. Jellemzően igen szoros családi kötelék alakul ki a fiókát és szüleik között, mely jóval tovább tart az önállósodásnál. Augusztusra az adott élőhely vízityúkállománya laza csoportokban táplálkozik a többnyire a nyílt víz és a parti növényzet határán. Élelmük javát különböző vízirovarok alkotják, alkalmanként kisebb kétéltűeket, halakat és növényi részeket is fogyasztanak.
Nyár végén jellemzően a fiatal, tudatlan, gyenge röpképességgel és táplálékkereső képességgel rendelkező vízityúkokból rendszeresen kerülnek be a Madárkórházba. Huzamosabb életben tartásukhoz szükséges a megfelelő, stilizált vízközeli környezet kialakítása, valamint a megszokott táplálékuknak a biztosítása. Szeptember végéig sikeresen el lehet engedni a már meggyógyult, jó kondícióval rendelkező madarakat, mivel elég idejük van visszailleszkedni a vonulásra készülődő fajtársaik közé. Kizárólag vizközelben nyerjék vissza szabadságukat, lehetőleg olyan területen, ahol megtalálható a vízityúk, lévén igen rossz repülők, kis valószínűséggel tudnának egymásra találni, esetleg megkeresni egy mocsarat, tavat, vagy csatornát.
Kiss Balázs
J. A. után szabadon……
14 évünk elszelelt,
de, itt vagyunk, s ez nem teher.
Legyen vasárnap az ünnepünk,
gyere fél áron és légy velünk!
Nézd meg, hogy mi mit teszünk,
ha madarakat menthetünk.
Van 100 Ft-od? Add nekünk!
A tollasok az életünk!
Segíts, ha tudsz, ennyit kérhetünk.
Hisz veletek, csak nyerhetünk.
Németh Mónika
Minden nagyképűséget mellőzve, büszkén mondhatjuk, a Madárkórház Alapítvány fennállásának 14. évét ünnepeljük hétfőn. De, mivel hétfőn Mindenki dolgozik, így vasárnap fél áron jöhet be, aki hozzánk látogat! Ünnepelhet velünk és természetesen láthat: kicsi és nagy madarat, műtétet, solymász bemutatót, vagyis mindent, mit látni érdemes! Aki eljönni nem tud, de támogat Minket, hálásan köszönjük! Hiszen ez nem titok, mi állami támogatás hiányában, csak VELETEK, és a segítségetekkel létezünk! Madarul mondva: Míg vagytok, szárnyalunk!
A füsti fecske átteleltetése, vagy egyáltalán egy fecskefióka felnevelése a köztudatban még mindig úgy van elkönyvelve, hogy rendkívül nehéz feladat, sőt egyesek lehetetlennek tartják, pedig nem az. Létezik egy olyan módszer, amivel szakszerűen, problémamentesen lehet nevelni, teleltetni, vagy ha nem elengedhető a madár, akkor akár örökre is épségben, egészségben fogságban tartani úgy, mint bármilyen más madarat.
Évekkel ezelőtt sikerült rájönnöm arra, hogy mi is a kulcs e madarak sikeres felneveléséhez, vagy akár hosszabb távú gondozásához. Schmidt Egon Éneklő kedvenceink c. könyvében találtam egy lágyeleséget, amelyet továbbfejlesztettem, és végül egy igen kímélő lágykeveréket kaptam, amit bizonyos madaras körökben csak túrós keverékként emlegetnek. A túrós keverék egy nagyon könnyen emészthető eleség, a rovarevő madarak tápanyagigényét tökéletesen kielégíti, hosszú évekig épségben, hiánybetegségek nélkül tarthatók rajta és ez alól a fecskék sem kivételek. A túrós keverékkel lehetséges az éppen tojásból kelő mindenféle verébalakú fióka tökéletes felnevelése is úgy, vagy még jobban, mintha a tulajdon anyja nevelte volna. Egyedül csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy ezt időnként ki kell egészíteni természetes táplálékkal pl. vadon fogott élő eleséggel. Viszont a keverék mellett jóval kevesebb rovarra van szükség, mintha csak és kizárólag azzal próbálnánk etetni a madarat.
A fecskék étrendje két részből áll: repülő rovarokból és túrós keverékből. Ez a két alkotóelem kiegészíti egymást, egyik sem működik a másik nélkül. A keverék adja az energiát, azon lesz jó a kondijuk, tudnak hízni, a rovarok pedig adják az életet, vagyis karbantartják a fecskék emésztőszervrendszerét, hogy az mindig kifogástalanul működjön. Bár a keverék rendkívül jó a fecskék számára, szinte mondhatni eszményi táplálék, önmagában nem működik hosszú távon, és ha csak azt eszi a madár, akkor előbb-utóbb bélhurutja lesz, ami hasmenéshez, rosszulléthez, majd fogyáshoz vezet.
A madár csak csipeget és hirtelen elutasítóvá válik azzal az eleséggel szemben, amiért korábban élt-halt. Ilyenkor ki lehet kezelni különféle gyógyszerezéssel, vitaminozással, aminek hatására helyrejön, de ez csak átmeneti állapot, mert rövidesen újabb rosszullét fogja kínozni, mivel a probléma valódi okát, a rovarhiányt nem szüntettük meg. A végén már többet lesz rosszul mint jól, igazán jó kondíciót már nem tud elérni, ami miatt csak vegetál, végül elpusztul. A helytelenül alkalmazott túrós keverékes étrend esetén a fecskéket nem támadják meg különféle furcsa betegségek, hanem egyszerűen csak lerobbannak. E keverék beltartalmát tekintve a rovarokkal egyenértékű, tökéletesen fedezi a fecskék tápanyagszükségletét, de nem tartalmaz kitint, ezért naponta egy meghatározott mennyiségű –nem túl sok- rovart kell adni a madárnak, amiből képes fedezni a kitinszükségletét. A fecskék zúzáján illetve belein naponta meghatározott mennyiségű és minőségű kitinnek kell áthaladnia. Ez biztosítja az emésztőszervrendszer zavartalan működését, aminek következtében a madár normális székletet tud produkálni. Ha ez nem valósul meg, akkor rövidesen megkezdődnek a gondok. A fecskék fokozott kitinigénye a szigorú repülőrovar-fogyasztó életmódjukból fakad. Nyilván fontos a táplálék tápanyag-összetétele is, de hiába a legjobb beltartalom, vitaminok, ásványianyagok egész sora és megfelelő fehérje-összetétel, ha ez a táp nem kímélő, tehát megfekszi a fecske gyomrát, ezen kívül nincs meg hozzá a rovarkitin, akkor a madár tartása előbb-vagy utóbb kudarcba fullad.
A komplex rovaros-túróskeverékes étrend táplálás terén teljesen azt a színvonalat nyújtja a fecskének, mintha a természetben élne, és a természetes táplálékát fogyasztaná. Ehhez nincs szükség ásványianyag-kiegészítésre, csak néha egy kis vitaminozásra, amire tökéletesen megfelel a közismert Laktiferm M+C, amit mostanában Gastroferm, vagy Agroferm néven lehet kapni. Én soha nem szoktam kalciumot, porított tojáshéjat, és egyéb ásványi anyag készítményt adni a nevelt fiókáknak, vagy a tartott madaraknak, mégis kiegyensúlyozottak, életerősek és szépen fejlődnek. Véleményem szerint a művi úton bevitt ásványi anyagok könnyen túladagolhatóak főleg ilyen kistestű madarak esetén, és emiatt leterhelik a szervezetüket, gyakorlatilag ellenkező hatást érünk el vele, mint amiért adjuk. A keverékben lévő túró, sajt és tojás természetesen és kiegyensúlyozottan biztosítja a madarak kalcium- és egyéb ásványianyag-szükségletét, emellé nem kell mesterséges kiegészítés. Az persze más kérdés, amikor csak lisztkukaccal etetik a madarakat…
Egy teleltetett fecskének 500 g rovarra van szüksége a téli időszakban a keverék mellé. Igazság szerint 350 grammnyi mennyiség is elegendő volna, mert az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy mindig megmaradt belőle tavaszra, de biztos, ami biztos alapon én mindig ezt a fél kilónyit szoktam javasolni. A rovarokat általában nyáron gyűjtjük be, de meg lehet már kezdeni tavasszal is a vadászatot, mivel a rovar a mélyhűtőben sokáig eláll. A fogott zsákmányt fagyasztással tartósítjuk. Erre célszerű valami nagyobb méretű fagylaltos- vagy gyógyszeres vödröt rendszeresíteni a mélyhűtőben. Én mostanában amoxynos vödröt szoktam erre a célra használni, amit ha megtöltök, az kb. 1 kg rovarmennyiség. Az éppen fogott zsákmányt először ledermesztem, majd mikor már alig mozognak a befőttesüvegben, akkor hozzáöntöm a meglévőhöz. A rovarkeverék 5 fő részből áll. A keverék felét, vagy kicsivel több, mint a felét háziméh és darázs tegye ki vegyesen. Ezen belül lehet ¾ az arány a háziméh javára. A keverék fennmaradó másik fele a fénycsapdázott rovarokból (különféle éjjeli lepkék, fátyolka, egyéb), az őszi virágoskert rovaraiból (különféle here- és viráglegyek), közismert legyekből (házilégy, kék dongólégy, zöld döglégy, húslégy, gilisztalégy stb.) és egyéb rovarokból (nappali lepkék, szitakötők stb.) álljon. Ez utóbbit kihagyhatjuk a keverékből, viszont ha van kedvünk, lehetőségünk ilyeneket is fogni, ráadásul nagyobb tömegben bukkannak fel, akkor tovább emelhetjük velük a keverékünk változatosságát.
Egyenesszárnyúakat semmi szín alatt ne adjunk a fecskének! Közülük a lámpafényre jövő tücskökből kaphat néha egyet-egyet, de azt sem szabad túlzásba vinni. A sáskákat és szöcskéket kerüljük! Fura szagú, barna nyáluk miatt az olyan madarak táplálására alkalmatlanok, amelyek egyébként a természetben nem élnek velük. Régebben adtam sáskát a fecskefiókáknak, de mindig rosszul lettek tőle, ezért gyorsan abbahagytam az etetésüket. Cserebogarat se nagyon fog a fecske a természetben, de ettől függetlenül azt minden további nélkül etethetünk vele, mert nagyon jót tesz neki.
A háziméh a rovarkeverék legfontosabb része, ezt mindenképpen gyűjtenünk kell. Az a meglátásom, hogy a túró mellett háziméh a másik kulcs a fecskék sikeres felneveléséhez és tartásához. Kitinváza kiváló, a fecske tökéletes székletet képez belőle, komoly étvágynövelő hatása van, segítségével a félholt fecskefióka visszahozható az életbe, tökéletesen feljavítható. Beltartalma kiváló, és ezt csak tovább gazdagítja a benne lévő gyűjtött nektár, virágpor, különféle enzimek, propolisz. A méhek riasztóferomonja is jótékony hatással van a fecskék szervezetére. Gyűjtése csapdázással, cukros vízzel könnyen megoldható, gyorsan befogható a kívánt mennyiség. Nálam a zsírosbödön vált be a legjobban. A darázs hasonló tulajdonságokkal bír. Begyűjtése a méhekhez hasonlóan cukros vizes csapdával a leggyorsabb és legpraktikusabb. Ha darázsfészkeket fedezünk fel, azok lehűlés idején, vagy este a kifejlett darazsakkal együtt könnyen begyűjthetők. Egyéb esetben pedig porszívóval úgy, hogy egy hosszú csővel, biztonságos távolságról a kifejlett darazsakat beszívjuk, majd amikor már a fészek őrizetlen, azt is odaszívjuk és leemeljük vele.
Jobb éjszakákon fénycsapdával temérdek mennyiségű bagolylepkét és más fényre jövő rovart tudunk gyűjteni. A fénycsapda lehet egyszerű, vagy bonyolultabb kiképzésű. A legegyszerűbb, ha belülről megvilágítunk egy ablakban szúnyoghálót, vagy egy fehér lepedőt és erről leszedjük a rászálló éjjeli lepkéket és egyéb rovarokat. Ha egy nagyméretű vödörben vagy kupában alakítjuk ki, akkor különösebb erőfeszítés nélkül miénk lehet a zsákmány.
Nyár végén és ősszel az őszirózsákra és varjúhájakra a virágok mennyiségétől függően sokszor igen nagy tömegben érkeznek a különféle viráglegyek. Ha van egy kis időnk, akkor gyűjthetünk belőlük. Elég bizalmasan viselkednek a virágokon, ezért könnyen meg lehet őket fogni.
A különféle ház körül előforduló közönséges legyeket úgy lehet a leghatékonyabban fogni, ha egy nagyméretű, savanyításhoz használt fedeles vödörbe beleteszünk egy darab húst, majd miután már jó sok légy ment bele, rátesszük a fedőt. Ezzel a módszerrel egyébként ősszel sok német darazsat is tudunk zsákmányolni, ami szintén nagyon jó a fecskéknek. A fullánkos rovarokat nem csak élve, hanem még fagyasztott állapotban is fullánkozni kell etetés előtt.
Ha megvan a megfelelő mennyiségű rovar a fagyasztóban, akkor már nyugodtan nekivághatunk fecskénkkel a télnek. A fagyasztott rovarok etetését általában október vége felé kezdjük, amikor már kinn gyakorlatilag alig van ízeltlábú, és az időjárástól függően március végén, április elején fejezzük be, mikor már kinn a természetben elegendő rovar áll a rendelkezésünkre.
Ahogy korábban már említettem, a fagyasztott rovar adja majd az életet, a túrós keverék meg az energiát. A fecske tulajdonképpen a túrós keverékből lakik jól, azon tudja fenntartani az optimális kondícióját. A rovar ehhez csak kísérőnek kell, hogy jó gyomrot csináljon a madárnak. A rovar sem működik a keverék nélkül, mert úgy nem volna elegendő a gyűjtött mennyiség, ezen kívül a fagyasztott rovar energiatartalma valami miatt csökken a frisshez képest. Ha véletlenül elfogy a túrós keverék, és mondjuk emiatt egy napszakban fagyasztott rovarral vagyunk kénytelenek etetni, akkor a fecske szintén fogyásnak indul. Azonban ez a fogyás egészséges fogyás. Ez nem olyan, mint amikor bélhurut miatt csappan meg a kondi. A fecske ilyenkor életvidám, élénk, ürüléke megfelelő, de szenved az éhségtől és persze folyamatosan fogy. Ha ezután hozzájut a keverékhez, arra a legtöbb esetben szó szerint ráveti magát. A mélyhűtőben lévő rovar tehát nem arra való, hogy belakassuk vele a fecskét. Ezzel spórolósan kell bánni, és úgy osztani, hogy kitartson tavaszig. Egy rovaros etetés alkalmával kb. 20-25 szem rovarnál többet ne tegyünk ki a tálkába. A rovarokat felügyelettel etessük és bizonyosodjunk meg arról, hogy a fecske az utolsó szemig megeszi a felkínált adagot. Ez több okból is fontos. Minden egyes darab rovar számít, hiszen a fagyasztott rovarkészlet rá van szabva a fecskére, ezen kívül sokat dolgoztunk a befogással is, így ez nem arra való, hogy ad libitum a madár előtt legyen és az esetleg pocsékoljon. Ha a fecske elszáll az etetőről és még marad rovar a tálkában, akkor azt tegyük be a hűtőbe, és ha már újra éhes, etessük meg vele a maradékot is. A fagyasztott rovar szobahőmérsékleten gyorsan megszárad, romlik a minősége. Ekkor már ürüléke javában rovaros, gyomra karbantartása megtörtént, így innentől kezdve nyugodtan eheti a túrós keveréket, mégpedig annyit, amennyi belefér. A keveréket ilyenkor már igencsak kívánja, elétéve szó szerint habzsolja, szinte nem tudja mi az elég belőle. Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor már képtelen kivárni, hogy kivegyük neki a keveréket, és sokszor sikítva repül a hűtőszekrénybe az eleség után. Megfigyeltem, hogy estefelé fokozódik az étvágyuk, és ilyenkor olyan kövérre híznak a keveréken, hogy valami elképesztő.
A jól tartott fecskék akár a 20-22 grammos testsúlyt is képesek elérni és tartósan megtartani, kivéve a reggeleket, mert ilyenkor leürülnek. Szemrevételezés esetén azt lehet elmondani, hogy a madár élénk, szép kerek tekintettel néz, fejét folyamatosan forgatja, kémleli a dolgokat. Ültében a melltollazatát kétoldalt kihajtja, és ebben tartja szárnyait. A mell kerek, szép rózsaszín, a megfelelő helyeken fejlett, általában fehéres színű zsírpárnák vannak, amit a hason lehet a legjobban megfigyelni. A fecske kézbe véve, vagy ujjra ültetve is érezhetően tömzsi és súlyos.
Ezzel az étrenddel teljesen új távlatok nyílnak meg a fecskék nevelésében és tartásában. Nevelés során az étrend és a kinti, hetekig tartó röptetéses visszavadítás segítségével tökéletes, a vadon nevelkedettekkel küllem és képességek tekintetében teljesen megegyező, vagy bizonyos esetekben még jobb madarakat kapunk. Az ezen az étrenden nevelt fecskék a szemünk láttára önállósodnak, így megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban sikeresen felkészültek az önálló életre. Nálam meglepő dolgok is megtörténtek: volt olyan, hogy a korábban nevelt fecském még nem búcsúzott el, de időközben hozzám került egy fészekalj. A korábban nevelt fecském annyira megkedvelte az új jövevényeket, hogy hamarosan elkezdte őket etetni. Idén a visszavadítás utolsó hetében egyik nap a nevelt fecskéim elkezdték gyűjteni a sarat az utcán és hozták oda nekem, ezen kívül egy „pár” is kialakult közöttük. Pár éve pedig mikor két fecskét neveltem egyszerre, gyakran előfordult, hogy növényi szálakat épített be a tojónak gondolt madár abba a fészekbe, amelyben neveltem őket. Miután beépítette, körbe-körbe járkált a fészekmélyedésben és mellével is igazgatta. Ezen kívül elmentek úgy, hogy a színűket sem láttam, majd egy hét múlva tökéletes állapotban visszatértek. Önállósodás után ők is úgy viselkedtek, mintha egy pár lennének, sokszor becézgették is egymást.
Az interneten lehet találni néhány megállapítást a fecskék átteleltetésével kapcsolatban, amelyek nem túl pozitívak. Ilyen pl. hogy a fecskéket fogságban állandó szabadságvágy kínozza, nem lehet számukra biztosítani mesterséges körülmények között a megfelelő mozgásteret és táplálékot, ami miatt hosszútávon ellehetetlenül a tartásuk, nem tudnak kivedleni normálisan, vegetálnak, gazdájukkal nem kommunikálnak, mert állandóan arra vágynak hogy a szabadban repkedjenek, vonulás idején vonulási nyugtalanságuk van, ami miatt éjszaka is vergődnek stb. Ez az egész tévhit is, meg nem is.
Ha az általam alkalmazott módszert veszem, akkor teljes mértékben tévhitek ezek a megállapítások, viszont ha a köztudatban elterjedt módszert nézem, ami alatt elsősorban az étrendet értem, akkor helytállóak, bár az a véleményem, hogy igazából a fecskék nyugtalanságát és „depresszióját” nem a szabadság utáni vágyakozásuk, hanem konkrétan a nem megfelelő táplálék okozza. A szervezetük érzi, hogy valamit nem kap meg, valami nem stimmel és emiatt lesz a madár nyugtalan és elutasító. Sokan ebbe tévesen lelki problémákat gondolnak, hiszen a köztudatban a madárbarát emberek számára a fecske a szabadság szimbóluma.
Az ásványi anyagba és vitaminba panírozott lisztkukac és macskakonzerv étrend esetén nagyjából az lesz a forgatókönyv, viszont ha a túrós keverékes-fagyaszott rovaros étrendet alkalmazzuk, akkor egy problémamentes lefolyású átteleltetésben lehet részünk. Ha a madár ezt az eleséget eszi, akkor mindig vidám és kiegyensúlyozott lesz. Nem lesz apatikus, depressziós és vonulás idején sem lesz nyugtalan. Én is mindig készültem erre a bizonyos vonulási nyugtalanságra, de eddig még soha nem volt benne részem. Az ember által nevelt fecskének nincsen szabadságvágya, nem depressziós azért mert tartják. A lakásban területet foglal és teljes mértékben ki tudja elégíteni a mozgásigényét, kiegyensúlyozott és vidám. A fecske a kalitkát valóban nem bírja, szabadon kell tartani a lakásban, de mivel általában olyan madarakat tartunk meg, amelyeknek probléma van a röpképességével, így kezelhető a helyzet, ami a piszkolást illeti. A lakásban szabadon tartott fecskére sajnos különféle veszélyek is leselkedhetnek, és ha nem vagyunk eléggé körültekintőek, könnyen baleset érheti a madarat, ezért a legpraktikusabb, ha tudunk számára egy külön madárszobát biztosítani, ha van rá lehetőségünk. Kalitka esetében köztes megoldásként meg lehet azt csinálni, hogy az eleséggel beszoktatjuk egy olyan ketrecbe, aminek állandóan nyitva van az ajtaja, tehát a fecske akkor megy ki-be, amikor kedve tartja. Így a kalitka nem börtön, hanem egy menedék lesz a madár számára, és bizonyos szituációkban, amikor nem lehet szabadon pl. vendégség van és jönnek-mennek az emberek a bejárati ajtón, és ehhez hasonlók, akkor be lehet csukni egy időre anélkül, hogy ott törné magát. Ezt egyik barátom próbálta, amikor fecskét teleltetett, én magam még nem. Nála bevált ez a módszer.
A vedléssel kapcsolatban annyit lehet elmondani, hogy a szakszerű étrenddel a tollváltás gyorsan, problémamentesen zajlik le, az új tollak kiváló minőségűek lesznek, pont olyanok, mintha a madár a természetben élne. Normális esetben a fecskék karácsony körül kezdik a tollváltást. A visszamaradott példányoknál a vedlés elcsúszhat következő év tavaszára, de mikor elkezdődik, náluk is megfelelő ütemben fog haladni. Ettől függetlenül lehet részleges vedlésük a hivatalos vedlési időszakban is. A semmitől ez is több, hiszen egy részleges tollcsere is javíthat a tollazat minőségén. A vedlést a megvilágítás is szabályozza, ezért az esti villanyfény is belejátszhat abba, hogy más időpontban vedlenek.
A madártartással foglalkozó szakkönyvek általában mindig figyelmeztetnek arra, hogy lisztkukacot csak mértékkel kaphatnak a madarak, mert túlzásba vitt etetése idővel különféle hiánybetegségekhez, problémákhoz vezet. Az ajánlott mennyiség általában napi néhány darab. A fecskék nevelésénél vagy hosszabb távú gondozásánál bevett szokás, hogy lisztkukaccal etetik őket, sok esetben előfordul, hogy csak azt kapnak. Fióka korban még elfogadják a különféle élelempótlékokat, keverékeket, de később, főleg hogy emellé általában sok lisztkukacot is kapnak, megeshet, hogy elutasítóvá válnak ezekkel szemben, és csak a lisztkukacot lesznek hajlandók elfogadni. A fecskék általában bolondulnak a lisztkukacért, ezért könnyen el lehet őket kapatni vele. Főleg a molnárfecske problémás e téren. Nála nagyon résen kell lenni, mert mire észbe kap az ember már csak lisztkukacot fog enni lisztkukaccal. A kukacot hiába szórjuk meg különféle vitaminokkal és egyéb táplálékkiegészítőkkel, sajnos attól nem fog megfelelő táplálékká változni. Csalóka, mert fiókakorban működőképes. Egy tokos kor végén lévő, vagy tollasodó korú fecskefióka vitamin adagolásával lisztkukacon is kifejlődik. Semmi probléma nem fog jelentkezni abban a két hétben, míg az adott fióka felnő, és elengedhetővé válik. Azonban ha ezt a madarat elengedés helyett tovább tartanánk, mert mondjuk át kellene teleltetni, akkor később elkezdődnének a gondok. Jó példa erre a székesfehérvári fecsketeleltetés. A három fecskefióka, aminek a teleltetésével próbálkoztak, vitaminos vízbe áztatott lisztkukacot kapott. Kettő elég hamar elpusztult, a harmadik élt egy darabig, de végül az is elpusztult.
Én, ha csak egy mód van rá, lisztkukac nélkül nevelek és teleltetek. Ettől függetlenül a lisztkukacot jó dolognak tartom, mert kiegészítésnek, jutalomfalatnak nagyon jó. Nekem is van lisztkukactenyészetem és a seregélyem rendszeresen kapja, persze csak mértékkel. Arra is nagyon jó, ha elfogy az élő eleség, és hirtelen nem tudunk mit adni a fiókának. Ilyenkor átmenetileg tökéletesen megfelel. Az idei fecskenevelésem idején is adtam a fiókáknak lisztkukacot, mert a méhkészletem elfogyott és a rossz idő miatt nem tudtam rovart szerezni, de amint jó lett az idő, felfüggesztettem az etetését. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kukac is elfogyott, így nem nagyon volt más választásom.
Egyszer egy érdekes dolgot figyeltem meg: legutóbb teleltetett fecskémnek egy napig csak és kizárólag lisztkukacot adtam, mert mint minden fecske, ő is nagyon szerette, és úgy voltam vele, hogy egyszer megengedem neki, hadd egyen annyit amennyi beléfér. A nap végén leellenőriztem a fecském állapotát és láttam, hogy a lisztkukacevésnek bizony meg lett az eredménye. A madár látszólag tökéletes állapotban volt, falta a kukacokat, vidáman és élénken repkedett, de mikor elfújtam a melltollazatát láttam, hogy valami nagyon nincs rendben. A korábban szép rózsaszín, kerek melle most ronda sötétlila volt, és bár nem indult fogyásnak mégis elvesztette a kerekségét, a mellcsont mellett közvetlenül kihegyesedett az egész. Ez mindenképpen egy negatív változás volt a korábbi állapothoz képest, ami felett egyszerűen nem tudtam elsiklani, és ezt a lisztkukacetetésnek tudtam be. Mihelyt megkapta a szokványos eleségét, a melle újból normális kinézetű lett.
Macskakonzervet, áztatott kutyatápot semmilyen körülmények között nem szoktam adni a madárfiókáknak, se a felnőtt madaraknak. A kistestű rovarevők számára különösen nem megfelelő táplálék ez. Az adott táp vagy konzerv hiába prémium minőségű, hiába van benne a létező összes vitamin és ásványi anyag, az valójában akkor sem jó a fecskéknek, mert nem egyeztethető össze az emésztési sajátosságaikkal. Elég csak megnézni mit ürít a madár egy konzerves etetés után. Régen, mikor még kezdő voltam a madárnevelésben én is próbáltam macskakonzervvel meg áztatott kutyatáppal nevelni a madarakat, de gyorsan felhagytam ezzel a módszerrel, mert nálam nagyon nem vált be. Meg őszintén szólva, eléggé gusztustalannak is találtam, főleg mikor hasmenésük lett tőle és az egész a fészek, valamint a madarak is ragadtak a bűzös macskakonzerves ürüléktől. A varjúfélék közismert nevelőelesége, de nekik sem a legjobb választás, csak mivel igénytelen madarak, ezért tollas kortól nevelve kibírják. Erre bizonyíték, hogy napos, pár napos korú varjúféle már nem nevelhető rajta sikerrel, vagy ha valami csoda folytán fel is nő így, akkor is nyomorék, életképtelen lesz. Túrós keveréken viszont ők is minden további nélkül, épségben felnevelhetők, akár a kelés pillanatától is.
Idén két új praktikát is bevezettem a fecskenevelésben az eddigi módszer tökéletesítéseként. Az egyik a szúnyoglárva, a másik a bodzabogyó.
Egyik madaras barátom adta az ötletet, hogy tegyek szúnyoglárvát a keverékbe, és ez nagyon bevált. A szúnyoglárva a keverékhez adva rovaros táppá változtatja azt, szinte fel sem lehet ismerni, hogy előtte még túrós keverék volt. A pingponglabdányi méretű keverékgombóchoz kb. 1 evőkanálnyi szúnyoglárvát kell adni. Én érzéssel szoktam hozzákeverni. Annyit adok hozzá, amíg a keverék jó barna nem lesz. A szúnyoglárva teljesen elolvad a keverékben és mivel vizet von el belőle, egy kis idő múlva megkeményíti. Ilyenkor nem árt egy kis vizet adni a szúnyoglárvás keverékhez, hogy visszanyerje az eredeti állagát. Ha a fecske ezt fogyasztja az olyan neki, mintha rovart enne a sima keverékkel, tehát a szúnyoglárva segítségével tovább tudunk spórolni a fagyasztóban lévő rovarkészlettel.
Az idén nevelt fecskéimnek egy egész délután ezt a keveréket adtam önmagában, rovarok nélkül és a madarak olyat kezdtek tőle üríteni, mintha rovarokat is ettek volna. A változatosság fenntartása érdekében nem kell a teljes keverékmennyiséget rovaros táppá változtatni.
A bodzabogyó egy rendkívül egészséges táplálék, ami szinte gyógyír az apró madaraknak, hiszen jelentős vitamin- és ásványianyag-tartalommal rendelkezik, ezen kívül tartalmaz még aminosavakat és fekete bogyó lévén flavonoidokat, amelyek bizonyítottan jelentős immunerősítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Nyár végén a kistestű rigófélék, poszátafélék, seregélyek és egyéb rovarevő madarak előszeretettel fogyasztják. Ebből kiindulva gondoltam ki, hogy akkor nagy valószínűséggel a fecskének is jó lehet. Bár a fecskék nem élnek vele, attól függetlenül tökéletesen meg tudják emészteni, szépet ürítenek tőle. A jelenleg nevelt kisfecskémnek és kisverebemnek is adtam, mikor hozzám kerültek, mivel szegények olyan borzalmas állapotban voltak, hogy úgy gondoltam nem árt nekik valami természetese erősítőt is adni a szokványos eleségük mellé. Miután elkezdtem etetni velük a bodzabogyót, mindkét fióka állapota hirtelen javulásnak indult és meglepő módon felerősödtek.
Ezt továbbgondolva nagy valószínűséggel a fecskék átteleltetésénél is beválna, mint táplálékkiegészítő, amivel tovább lehetne fokozni a madarak vitalitását és jó közérzetét.
Összegzésképpen azt tudom mondani, hogy a több, mint 10 éves fecskés tapasztalataim alapján ki tudom jelenteni, hogy a fentiekben ismertetett módszer rendkívül működőképes. Az utóbbi években pedig olyan dolgokat tapasztalok, amelyek miatt egyre inkább az a véleményem, hogy ezzel a módszerrel nagy valószínűséggel lehetőség nyílna a füsti fecske fogságban történő sikeres szaporítására is, aminek a hazai állomány drasztikus csökkenése miatt komoly jelentősége lenne.
Az alkalmazásért ezer köszönet Lehoczky Krisztiánnak, és
a Mályi Természetvédelmi Egyesületnek!
„ Pici vagyok, alig látszom,
a nevem pedig gyöngybagoly.
Nem maradtam ám magamra,
itt a mamám, valahol!
Biztosan a vacsiért ment,
hozzák már az Emberek.
Visszajön és minden jó lesz,
a bagoly boldog, a has tele!”
Örömmel értesítünk mindenkit, hogy bagolyvárunkban végre 2 kicsi gyöngybagoly fióka nevelkedik. Szüleik tartósan sérültek, de minden évben megajándékoznak minket két új élettel. A tavalyi fiókáktól itt láthattok videót: http://madarpark.hu/gyongybagoly-fiokak-a-madarkorhazban/
Tavasszal már voltak tojások, de sajnos befulladtak. Másodköltésben már nem reménykedtünk, mikor végre mégis halk kis sistergést hallottunk a bagolyvár felől…:)
Reméljük, mielőbb felcseperednek, hogy szabadon engedhessük őket! 🙂
(fotók: Nagy Nikoletta)
Dr. Déri János, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága hatósági állatorvosa Tolnay Sándor Díjat vehetett át hosszú időn át végzett állatorvosi munkájáért, valamint a vadmadarak gyógyítása terén elért eredményei, természetvédelmi és fajmentő tevékenységéért. A díjat Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter adta át ünnepélyes keretek között a Madarak doktorának augusztus 21-én.
Hát Doki, gratulál ezúton Neked kis csapatod! J Ennél többet most nem tudunk mondani, és talán ennyi épp elég!
Na jó, még valami: Minden általad megmentett kis élet nevében:
Köszi! KÖSZIIIIIIIII! Így tovább Doki!!!
Fotók: Nagy Judit
Dr. Kardeván Endre Országos Főállatorvos államtitkár úr gratulál
Tisztelt doktor úr!
Nagyon kedves kollégája a debreceni állatkórházban ajánlotta, hogy Önt is tájékoztassam a minisztériumnak küldött levelemről. Remélem, hogy bejelentésem segitheti az Önök áldozatos munkáját.
Tisztelettel
K. A.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy madárpusztulás ügyben hol lehet bejelentést tenni. Az interneten a nagy terjedelmű ismertetők a nemzeti parkokról, természetvédelmi területekről ilyen adatokat nem tartalmaznak, a ritkán megadott telefonok nem válaszolnak. Gárdonyban a
legutóbbi szúnyogirtást követően feltűnően elhallgattak a madarak. Kertünkben megjelent néhány nagyon legyengült fekete rigó, keresték az ember közellétét. Ma a fényképen látható haldokló példányt találtuk a kertben, kapcsolatot senkivel sem tudtunk létesiteni. Nem szeretnénk, ha a mára teljesen kipusztult fecskéket a különösen kedvelt rigó állomány követné.
Tájékoztatásukat előre köszönöm
K. A.
Tisztelt K. A. Úr!
Köszönöm megkeresését, mint ezzel is foglalkozó, országos hatáskörű, de állami háttér nélkül, önkéntesek munkájával működő madármentő civil szervezet, a Madárkórház Alapítvány képviseletében reagálok levelére. A hivatalos erre a helyi nemzeti park (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és a zöldhatóság (Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) kellene, hogy legyen. Éppen tegnap válaszoltam egy pestszentlőrinci hasonló bejelentésre, de akkor az egy egyedi esetnek tűnt, ami a kánikulával is magyarázható, de a szúnyogirtással való kapcsolata szinte kizárt. Így, hogy másutt is hasonló és a feketerigókat érintő probléma merült fel, mindenképen laborvizsgálatot igényel. Tehát az elpusztult rigókat még frissen össze kéne gyűjteni, és minél több példányt hűtőtáskában a budapesti Tábornok utcai (Népstadion metró megállóval szemben) Országos Állategészségügyi Intézetbe (NÉBIH ÉTBI Diagnosztikai Igazgatóság) leadni, ahol ilyenkor is van mintaátvétel. A megrendelő legyen a Madárkórház Alapítvány, melyet majd szerdán átküldök nekik, de a megtalálás helyét, az átadó nevét, címét írják rá a leadáskor kitöltendő lapra, és e-mailben küldjék meg nekem is. Az élő betegeket is hűvös, csendes helyre kéne vinni, és etetésükről, tartásukról gondoskodni. Vizet tálkában, ennivalót giliszta, lisztkukac formájában, ha kell a szájukba tömve lehet biztosítani. Gyógykezelésükre állatorvosi közreműködés szükséges. Ez Gárdony közelében a dinnyési madármentő telepen, a “Madárvártán” is lehetséges, vagy inkább az erre hivatalosan kijelölt Fővárosi Állat-és Növénykert elkülönítőjében.
Pár hete hasonló jelenség volt a Dunakanyarban és Budapest dunaparti részein etetőre járó zöldikékre korlátozódóan, szintén szúnyogirtáshoz kapcsolódva. Akkor Trichomonas és egy retrovírus fertőzöttség gyanúja merült fel, melyet szintén az Országos Állategészségügyi Intézet vizsgált. A permetezőszerre irányuló toxikológiai vizsgálat akkor nem történt. A szúnyorirtó szer piretroid hatóanyagú, mely elvileg a rigókra ártalmatlan, de sose lehet tudni… Ha másért nem, a szúnyog- és más rovarevő madarak táplálékbázisának csökkentése révén kedvezőtlen a madarak számára. A rigók viszont nem kizárólag rovarevők, a zöldikék meg egyáltalán nem. Kéne az ott használt szer pontos neve is!
Levelét és jelen válaszomat másolatban megküldöm a pestszentlőrinci bejelentőnek és a DINPIG részére, és ha hozzájárul, egy e témával foglalkozó a facebook-os listára is. Ez utóbbihoz kérem beleegyező válaszát.
Tisztelettel:
Dr. Déri János
Kedves Doktor Úr!
Gyors és részletes válasza újabb bizonyitéka annak, hogy áldozatos tevékenységével joggal vivta ki a társadalom jobbik felének nagyrabecsülését. Azért fogalmazok igy, mert az embereknek az állatok irányában mutatott viselkedése nagyban tükrözi embertársaik felé kialakult magatartását és ebben még tekintélyes lemaradásunk észlelhető. A négylábúakkal kapcsolatban még fellelhető némi – a kelleténél sokkal szerényebb – segitőkészség, de a madarak védtelen áldozatai az emberi közönynek, pedig hasznos tevékenységük mellett meghatározó szerepet játszanak környezetünk harmonikusan esztétikus kialakitásában. Csodálatosan jó példákkal találkoztam különböző országokban, amik közül a természetet szivből szerető és védő polgárok szervezetei Angliában és az USA-ban különösen nagy hatást tettek rám. Ereklyeként őrzöm azt a CD-t, amit egy BNV kiállitáson szereztem be Alapitványuktól és a madárhangokat ismertető boritón is az Ön neve szerepel.
Jómagam évtizedek óta az esztendő felét a Velencei tó mellett töltöm és madárkedvelő amatőrként megkülönböztetett aggodalommal kisérem az emberi nemtörődömség sajnálatos következményeit a madár populáció alakulásában. (Parányi kertünkben 27 féle, részben itt fészkelő madarat különböztettem meg, de azonositásuk meglehetős nehézségeket okozott, bár szinvonalas szakkönyvekhez fordultam, viszont az apró részletek időnként megoldhatatlan problémát okoznak a magamfajta járatlannak.) Néhány éve bizonyitottan szúnyogirtás következménye volt egy jelentős madárpusztulás, akkor a kezdeti szemérmetlen tagadás után bebizonyosodott, hogy illegálisan használt szer okozta a tömeges elhullást. Az önkormányzatok jelentős része sajnálatosképpen amatőr ingatlan ügynökségként működik. Ez a jelenség a Velencei tó mentén vészesen csökkentette az élőhelyek számát, egyre több nyaraló, lakóház épül egyenesen a vizre, vitatható épitési engedélyek alapján. Sukorótól Gárdonyig, Velence községgel az élen, lassanként összefüggő betonpart alakul ki és csak az ingatlanpiaci válságnak köszönhető, hogy nem sikerült külföldi beruházók martalékául juttatni a tóra telepitett lakótelep megvalósitásának hátborzongató tervét, aminek hatásait (közművesités, közlekedés, légszennyezés) aligha kell különösebben ecsetelni.
Leplezetlen irigységgel szemlélem a máshol még felhőkben rajzó tündéri fecskéket, itt az emberi gonoszság még a vasúti állomáson is leverte fészkeiket, amik pedig azelőtt szinte a vasút természetes tartozékainak számitottak. Az ökológiai egyensúlyt megbonthatják az eddig tájidegennek minősült fajok (hattyú, szarka) megjelenése is. Ami az idei évet illeti, a zöldikék mellett lassanként eltűntek az eddig nagyon gyakori poszáta félék is. A ma elhalálozott kis rigót megőriztem, kérdem véleményét, mivel csak szerdán tudom felvinni az ajánlott intézetbe, ha addig mélyhűtőbe helyezem, használható lesz-e még érdemi vizsgálatra? Egyébként a rövidlátó önkormányzati szemléletre jellemző, hogy a tó természetes, vendégvonzó tulajdonságait nem használják ki a turizmus élénkitésére, pedig a világon nem sok ilyen ornitológiai paradicsom található. A Tisza-tó követendő példa lehetne, ahol védelem mellett pl. ladikos expediciókkal mutatják be és szerettetik meg természeti adottságaikat a jól megválasztott helyi vezetők. Természetesen levelezésünk teljesen nyilvános és boldog leszek, ha példamutató tevékenységét bármi módon támogathatom, népszerűsithetem.
Őszinte tisztelettel
K. A.
„Meggyógyultál, Isten veled!
Várnak fenn a kék fellegek!
Légy mindig erős, büszke, s szabad.
De most már jobban óvd magad!
Szeretnénk majd újra látni,
Ahogy szárnyalsz, azt csodálni”
Németh Mónika
Fotók: Morvai Szilárd
A röpképtelen felnőtt parlagi sast egy gazdálkodó találta Heves megyében.
A madárra aratás közben figyelt fel, amint előbb a földön ugrálva próbált menekülni a gépek elől, majd összeesett és ernyedten tűrte, hogy befogják.
A madarat a gazdálkodó sürgősen a Hortobágyi Madárkórházba szállította, ahol a tünetek alapján egyértelműen mérgezésre gyanakodtak, és haladéktalanul elkezdték célzott gyógykezelését. Eközben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának helyszínre érkező munkatársai alaposan átkutatták a madár megtalálási helyének környékét, de további mérgezett madarakat szerencsére egyelőre nem találtak.A parlagi sas gyűrűzésére és szabadon engedésére 2013 augusztus 15-én 12:00 –kor került sor.
A madarat állatorvostan hallgató önkéntesünk, Szalai Kata Viktória bocsájtotta útjára, akinek az életmentő beavatkozás is köszönhető volt.
Korábbi cikkek a sasról:
Rendelkező Nyilatkozat a személyi jövedelemadó 1+1%-áról:
Bankszámlaszám: HU50 59900029-10001868-00000000, Takarékbank
