Search results for "Hilfsreiche Prüfungsunterlagen verwirklicht Ihren Wunsch nach der Zertifikat der Nationally Registered Certified Medical Assistant 💽 Suchen Sie jetzt auf ➽ www.itzert.com 🢪 nach ☀ NRCMA ️☀️ und laden Sie es kostenlos herunter 🔘NRCMA Zertifizierungsfragen"
Végre hosszú hétvége! Napsütés, madárcsicsergés, pihenés…..Nincs még programotok? Itt van egy!
Tárt kapukkal és szárnyakkal várunk mindenkit a Madárparkban.
A programokon túl most Madárkirályt is avatunk, ha már Pünkösd ugyebár!
Gyertek el és segítsetek Nekünk!
Mi kiválasztottunk 10 madárkát, Nektek csak gyönyörködni kell bennük, eldönteni ki a „legkirályabb” közülük, majd szavazni Rá! A voksokat hétfő 18:00 –ig fogadjuk!
A személyesen szavazók közül nyertest is sorsolunk, aki az élményeken túl egy DVD- vel is gazdagabb lesz.
14:00 – Halfogó verseny – Fogd meg a gólya vacsoráját!
18:00 – Szavazatok számlálása
Természetesen itt is szavazhattok, ha eljönni nincs lehetőségetek, ami persze nem olyan, mint egy személyes találkozás, de láthatjátok Őket és választhattok!
Királyjelöltek
Luca:
Réti sas. Ágvillába felakadt, ennek következtében bal lábát elvesztette. Helyette műlábat kapott.
Bogyó:
Réti sas. Mérgezéssel került a Madárkórházba, még fiatalon. Felgyógyult, szabadon bocsájtás után 2 héttel azonban visszakerült, szintén mérgezéssel.
Csacsogó:
Egerészölyv, több mint 10 éve a Madárkórház vendége. Szárnyait áramütés következtében elvesztette. Az évek során megszelídült, látogatóink szívesen fotózkodnak vele.
Héra:Áramütés következtében fél szárnyát elvesztette. Különlegessége, hogy feltehetően egerész- és pusztai ölyv hibridje. Mintázata az afrikai ölyvre is utal.
Coco:
Öreg, nevelt holló. Szívesen köszön látogatóinknak.
Csőrös:
Fehér gólya. Felső csőrkávája letört, alkalmanként új műcsőrt kap.
Muki:
Tartósan sérült gyöngybagoly. Párjával minden évben életképes utódokat nevel, akik helyette kerülnek vissza a természetbe.
Kéki:
Gyönyörű kékvércsénk ősszel került a Mályi Madármentő Állomás dolgozói segítségével a Madárkórházba. Nyílt szárnytörése volt, mely sikeres műtét után már csak a múlt. A nyár folyamán talán már szabad lehet.
Negro:
Ősszel szállt egy idős néni kertjébe, majd bemutatkozott: „Szevasz Negro!” Nevelt hollóról van szó, aki már nem képes a szabad életre.
Ízelítő tavalyról:
Jó szórakozást kívánunk!
Megközelíthetőség:
4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A Vásártér mellett)
Miért is? Mert a kutya ugat, a macska nyávog, a költő ír, a madárdoktor pedig madarat gyógyít. Mert az a dolga, ez a lényege, nem is tud mást tenni. Ez hivatás, erről már beszéltünk legutóbbi számunkban. Ez azonban nem egy öncélú hóbort, amivel erőnek erejével bele akarunk avatkozni a természet rendjébe. Nem akarunk az evolúció ellen dolgozni, bár a hivatalos természetvédelem is ezt teszi: védi a fajokat és az élőhelyeket, ahol azok kialakultak és csak ott tudnak fennmaradni. Védett területekkel, korlátozásokkal, akár belépési tilalmakkal, ami ütközést is jelenthet a gazdálkodók, erdészek, vadászok, vagy akár a természetjárók és a természetvédők között, jóllehet, mind a természet szerelmesei. Azért, hogy megőrizzük a jelen és az utókor számára a biológiai sokféleséget, azt a természetet, amiből jobbára már tényleg csak a nemzeti parkokban létezik az, ahonnan mi is kiléptünk egykor. Ami talán még nem is olyan régen létezett körülöttünk.
Én még emlékszem, amikor nem kellett belépőjegy a Hortobágyra, amikor a vízitúrán ott táboroztunk, ahol ránk esteledett, és nem kellett engedély, hogy átlovagoljak az angyalházi pusztán Álomzugba. De most már kell, és belátjuk, hogy szükséges is. Van is eredménye, mert tényleg vannak sasok: Lesz-e sas 2000-ben? Ez volt egy könyv címe, s amikor ezt írták a 70-es években, akkor bizony még kérdéses volt. És lett sas 2000-ben, és most 2014-ben még több van: 5-600 példányt számolnak rendszeresen az országban.
Darwin szerint nem a legerősebbek, legügyesebbek vagy a legokosabbak élnek túl mindent, hanem amelyek a legjobban tudnak alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. A madaraknak a 150-200 millió éves evolúciójuk során – a dinoszauruszoktól kezdve – volt alkalmuk hozzászokni a kórokozóktól a ragadozókon át a természeti veszélyekig mindenhez, de az emberi civilizáció utóbbi pár száz évben történt változásai evolúciós mértékben a legtöbb fajnál nem követhetők. A valaha gyakori vörös vércse leginkább az áramütéstől veszélyeztetett. Lassan talán nálunk is eltűnnek a villanyoszlopok, föld alá kerül a vezeték, de addigra lehet, hogy eltűnik a vércse is. Mert nem biztos, hogy ki tudja húzni addig. Az egerészölyv tudja. Elütik, áramütést szenved, mérgezik, néha még le is lövik, mégis a leggyakoribb ragadozó madár Európában. A sas nem ilyen. Ő nem viseli el, hogy a fészke alatt traktorozzanak. Inkább otthagyja a tojásait és kipusztul. Ezért kell védeni az élőhelyet, de az egyedet is.
Nem is olyan régen még pár tucat sas volt összesen az országban, és (már akkor is) évenként jó néhány példány élete rajtunk múlott! A vezetéknek ütközés mellett a szándékos mérgezések pedig a kipusztulás szélére sodorhatták volna őket. Hogy ez nem így történt, abban talán nekünk is volt szerepünk. Ezt úgy gondolom, nem vitatja el tőlünk senki.
Mert azért lehet rólunk tudni: 2000-ben a tiszai ciánkatasztrófa során sikerült megmenteni a “Ciános sast” mellyel hazai és nemzetközi ismertségre tettünk szert. Pár éve a műcsőrös gólyával a „Time” vezető, amerikai heti hírmagazinban szerepeltünk egész oldalas cikkben. Most a műlábas sasunk, Luca szerepel saját magazinunk címlapján. Nem akarunk az evolúció ellen dolgozni, de mentünk és gyógyítunk minden madarat és más vadon élő, vagy háziállatot is, melynek nincs gazdája. Nemcsak azért, mert esetleg kevés van belőle, hanem azért, mert sajnáljuk, szeretjük, és jót akarunk nekik. Humanitásból, szeretetből. Mert nekünk is így jó. És ezzel nem vagyunk egyedül: a székesfehérvári Vadmadárkórház mellett együttműködő partnereink, madármentő állomások, állatorvosok, iskolák és több száz önkéntesünk országszerte követi példánkat. Ez a lap most 18 000 példányban fogy el, és az Interneten több tízezer követőnk van.
Akik korábban kritizálták tevékenységünket, sőt be akartak záratni, már utánoznak: több helyen madárkórháznak nevezik a mentőhelyet és kiadványainkat is koppintják. Úgy tűnik, hogy már a konkurenciánkat is kitermeltük, mert az az 1%, mely alig elég a saját működésünkre, sok más követőnknek is elkelne, de ugyanerre pályáznak más, nem velünk együttműködő szervezetek is. Miért is érezzük szükségét, hogy akkor is csináljuk, amikor nincs rá pénz? Amikor nem kifizetődő? Amikor szakmailag nem is indokolt? Amikor sokszor alig van egy pici kis remény? Vagy annyi se? És amikor mindenki azt mondja, és már magunk is elhisszük, hogy nem érdemes, mert úgysem sikerül? Mert akkor is sikerül. Csak kell hozzá szív, tudás, tapasztalat és szándék. Egy kedves ismerősöm, aki egy mentett kisrigót ápol, megosztotta velem a következőt: “Nyitva felejtettem a kalitka ajtaját az erkélyen. Kiröppent a rigó a padlóra, mire hazaértem. Nem láttam, hogy ott van, azt hittem elment. A kutya ijesztette meg, s akkor szárnyra kapott. A szemközti fán landolt. Hívtam, ideszállt hozzám. Sírtam. Még maradni akar nagy örömömre. Ezt az érzést kívánom bárkinek, aki még nem élte át.”
Ahhoz, hogy ezt megtehessük, hogy természetvédő, minden hivatalos támogatást nélkülöző munkánkat tovább folytathassuk és megmenthessünk, visszaadhassunk a természetnek évenként 6-700 vadmadarat, az Önök segítsége és támogatása is szükséges. Kérjük, adójuk 1 %-ával segítsék ezt a munkát, és tartsanak velünk!
Szeretettel, változatos programokkal és természetesen gyönyörű madarakkal várunk minden kedves érdeklődőt a hortobágyi Madárparkba egy izgalmas Madármajálisra!
Második alkalommal kerül megrendezésre az II. Mályi Természetvédelmi Fesztivál és Családi Nap.
Rengeteg kiállítóval, vetélkedőkkel, gyerekeknek játszóházzal, hüllőkiállítással, állatsimogatóval lovaglási lehetősséggel. A fesztiválról az egész napos tudósítást a Vajtó Laci és a SZINVA RÁDIÓ biztosítja.
Díszvendég:
Dr. Déri János és a Hortobágyi Madárkórház
Lehóczki László és a miskolci Spider Speciális Mentőcsoport
Házigazda:
Lehoczki Éva és Vajtó Laci
KIÁLLÍTÓK:
Mályi Természetvédelmi Egyesület
Madármentő Állomás Mályi
Hortobágyi Madárkórház Alapítvány
Spider Speciális Mentőcsoport
Bükki Nemzeti Park
Aggteleki Nemzeti Park
MME, Magyar Madártani és
Természetvédelmi Egyesület
Miskolci Állatkert és kultúrpark
Miskolci Állatsegítő Alapítvány
Miskolci Gombász Egyesület
Miskolci Makogó Egyesület
Új Hajnal Főnix Alapítvány
Mészáros György
Dombosfarm
Sun-Life Studio Bt.
Kerekdombi Lovasklub
Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi Kulturális és Sport Egyesület
Borsodi Állatvédőrség
Tappancstanya Állatvédő Egyesület
Minimentő Állatvédők
Liopold Macskaélet
Szikszói Állatmentő Egyesület
Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola
Aqua Dog Kft.
Mini ifjuság szolgálat
Állandó programok:
Vajtó Laci és a Szinva Rádió
YORKI TALÁLKOZÓ
Gyerekeknek JÁTSZÓHÁZ
Madárodú kiállítás
Lovaglás
Állatsimogató
Bagolysimogató
Hüllő bemutató
Kisállat bemutató
Vadászgörények, nyuszik,
kutyák, hüllők, madarak
A kilátogató vendégek természetvédelmi konferencia előadásokat nézhetnek.
MINDEN PROGRAM INGYENES! NINCS BELÉPŐ, A PARKOLÁS INGYENES!
ORSZÁGOS RAJZPÁLYÁZAT GYEREKEKNEK!!!
Kedves gyerekek az MTE rajzpályázatot hirdet!
Kategóriák:
1 kategória: Az év madara a búbosbanka
2 kategória: Házi állataim
3 kategória: Kedvenc növényem kategóriában
Rajzold le az év madarát a búbosbankát, házi állataidat, kedvenc növényedet. A rajzokat leadhatjátok a fesztiválon, vagy ha hamarabb elkészültök vele, akkor az egyesületünknél:
Mályi Természetvédelmi Egyesület
3434 Mályi, Erkel F. 62.
A rajzokat a fesztiválon zsűri értékeli és értékes ajándékokkal jutalmazza a nyerteseket.
Kategóriák fődija:
3db samsung galaxy pocket neo
okos telefon + 3000 Ft értékű feltöltőkártya
A rajzokra írjátok rá a neveteket és a címeteket.
Lassan csak beköszöntött a tavasz és sorra érkeznek vissza vonuló madaraink. Az erdőkben már lehet hallani a csilp-csalp füzike jellegzetes, nevét ismétlő hangját. A kakukk még nem szól, de húsvétkor Debrecen mellett a Halápi víztározó övcsatornájának fái között már sikerült egy példányt megfigyelni. A gólyák rendre megérkeztek március idusán és fészkeik rendbetétele után van, ahol már tojások is lapulnak a száraz gallyakon. Ahol még nem hagyták abba az etetést, ott még a tengelicek között néhány zöldike is előkerül, de cinegéket ritkán láthatunk, ők már javában az első költés tojásain ülnek. Téli vendégeink közül még kitart egy örvös bukó Kiskunlacháza mellett néhány csigaforgató társaságában. A darvak most nagyjából Szegedtől Vaasa-ig terülnek el. Vonuló csapataikkal március végén, április elején is találkozhattunk az ország sok pontján, de Finnország mocsaraiba már megérkeztek az első párok. Igaz van, ahol még hó lepi el költőhelyeiket, de az egyre erősebb napsugarak napról-napra egyre nagyobb területen változtatják át a mocsarat kékesen csillogó víztükörré. Ezeken a napsütötte mocsárrészeken a darvak már költőhelyeiket nézegetik, ahol felnevelhetik idei fiókáikat.
Herman Ottó nagyon bölcsen megfogalmazta a káros és hasznos állatokról a véleményét, mely szerint a természetben nincs sem hasznos,sem káros, csak szükséges. Talán érdemes lenne megfontolni az egykori polihisztornak a gondolatait, mielőtt ítélkezünk egy élőlény felett. Igaz, a szajkó vagy egyik népies nevén mátyásmadár az emberek között megosztó személyiségnek számítana, de ilyen haszontalan minősítésnek nincs helye a természetben. Nem szerencsés a szajkó egy rossz, vagy jó tulajdonságát kiemelni, ezekkel érvelni,vagy az emberek által mesterségesen létrehozott „jó” és „rossz” tulajdonságot ráaggatni bármelyik élőlényre. A szajkó nem barbár fészekpusztító,nem tudatos erdőmunkás, egyszerűélőlény, amit megpróbálunk emberi idiómákkal felruházni és épp gonoszként,vagy hasznosként beállítani. Közben pedig megfeledkezünk a természet egészéről, és arról, itt nincs káros és hasznos, csak szükséges. A szajkó a lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de ha úgy adódik, azért a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat,békákat, az apró rágcsálókat. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók,avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat biztosítva a magok kikelését,ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. A legújabb pocokmérgezési őrület – mely a mezőgazdasági területek után már az erdőkre is átterjed– megoldása lehetne a szajkó is. Hiszen mérgek helyett inkább a természettel kellene együtt élnünk. Mindenkinek jobb lenne.
Egyre gyakrabban mondhatjuk el,hogy az igazi tél január második felében érkezik meg hozzánk. A tartósabb hideggel együtt megérkeznek az igaz téli vendégek, de az ország déli részén (a Vajdaság kiegészítésével) úgy tűnik kijelenthetjük,új telelőhelyek alakulnak ki. A máskor ekkorra elfogyó kis lilikek vagy vörösnyakú ludak jelentős mennyisége figyelhető meg a Dél-Alföldön.
Fotó: Konyhás István
Apácaludak az ország északabbi részein is előfordulnak,és a menetrendszerinti hósármányok is megérkeztek az Alföldre. A városokban az elmúltnapokban jelentősen megnövekedett a fenyőrigók száma.
Fotó: Déri Balázs
Főleg tőlünk északabbra költenek és január-február hónapokra általában elfogy az élelmük Ukrajna,Lengyelország és a balti államok tájékán, ezért lejjebb húzódnak. Fő táplálékuk a városokban előszeretettel ültetett nyugati ostorfa(Celtis occidentalis) termése, (a köznyelvben madárcseresznye).Balmazújváros, Túrkeve (és még lehetne sorolni) parkjaiban pedig az erdei fülesbaglyok néhány ritkább réti fülesbagoly társaságában csendben gubbasztva várják az éjt,amikor a települések környékén télvíz idején is aktív pockok, egerek gyérítésébe kezdhetnek.
A Debrecen határában található erdőspusztai tavak egykor jó horgászhelyekenek számítottak, ma már inkább csak délutáni, vagy hétvégi futó, sétáló, esetleg kutyasétáltató helyként tartják számon a város lakói. Vízszintjük napjainkra több mint egy métert apadt, a tópart és a meder nagy része is szárazon áll. Megmentésükre már több terv, elgondolás is születetett, de amíg a tervekből valóság lesz, addig csak annyi víz kerül e tavakba, ami az égből eső formájában érkezik. Míg az ország sok helyén belvízzel küszködtek a gazdák, addig Erdőspuszta nagy részét elkerülte az eső. A madártani megfigyelések szempontjából viszont, mint minden változó élőhely, úgy ez is izgalmas. Amikor horgászvízként szinte csak egy összefüggő vízfelület volt e tavakon néhány nád vagy fűzfolttal, a mostani képe az egyik legkedvezőbb a vonuló madarak számára. Az állatfajok közül mozgékonyságuk miatt a madarak veszik leghamarabb birtokba a gyorsan változó élettereket, ezért is tekintjük őket igazi pionír helyfoglalóknak. Ennek egy jó példáját láthatják, akik a napokban sétálnak egyet a Fancsika I. víztározónál. A sok nagy kócsag, nászruhás dankasirály, tőkés réce között a sekély vízborítású részeken gólyatöcsök és piroslábú cankók szedegetnek. Ez utóbbi igazi ritkaság, ma már hazánkban fokozott védelem alatt áll, egy példányának eszmei értéke 250 000 forint. A gólyatöcs sekély vizű, iszapos tómedrekben vagy szikes tavakban szeret fészkelni, de gyakran találkozhatunk laza telepeivel hosszan tartó belvízi kiöntéseken is. Fészekalja általában 3-5 világos barnás, sötéten pettyezett tojásból áll. Igazi nagy fészket nem rak, a vizek szélén, vagy a szigeteken a földön egy kis mélyedésben pár szál növénnyel megelégszik. Évente egyszer költ, a fiókák fészekhagyók. Laza telepekben szeret fészkelni. A tojásokon 25-26 napig kotlanak felváltva a szülők. Debrecen közelében szinte rendszeres költő volt a Szepes közelében található oxidációs tavakon, de a megye déli részén több helyen is megfigyelhetők vonulásuk során, és alkalmanként költenek is. A gólyatöcs és általában a madarak nagyon jól fel tudják mérni, meddig nem jelentenek veszélyt számukra az emberek vagy más állatok. Ha valaki alkalmi vagy akár rendszeres madármegfigyelésre adja a fejét, jó, ha tudja ezt az alapszabályt. Fancsikán jól meg lehet figyelni, hogy amíg a gáton sétálunk, akár kutyával is a madarak bevárják az embert, szinte csak akkor repülnek el, ha túl közel állunk meg hozzájuk, vagy bemegyünk a tómederbe. Ha a gáton maradunk és sétálunk, akkor egy kézi távcső is elég lehet a megfigyelésükre, de a gólyatöcsök a tó déli gátjáról sokszor szabad szemmel is láthatók.
Április hava a fecskék várva várt visszatérésének időszaka. Mi, madárbarát emberek jól tudjuk ezt és ez idő tájt gyakran kémleljük az eget, mert ha szép az idő, megvan rá az esély, hogy sikerül megpillantanunk az elsőként érkező füsti fecskéket. Kedvező időjárás esetén április első hetében számíthatunk a legelső példányok felbukkanására, amelyek többnyire öreg hímek. Én egyszerűen úgy szoktam mondani, hogy amikor a fekete nyárfa már javában barkázik, onnantól kezdve lehet rájuk számítani. Eleinte csak azt tapasztaljuk, hogy a magasban cikázva mutatják meg magukat, hogy azután fordulékony röptükkel mintegy kiszámíthatatlanul eltűnjenek szemünk elől. Ez az állapot azonban nem tart sokáig, mert hamarosan már a villanydróton, a költőterület közelében ücsörögve ficserékelnek vidáman, miközben körberepülik vagy esetleg már be is libbennek abba az épületbe, amelyben tavaly költöttek. Hamarosan már csapatnyi fecske kergetőzik és csicsereg vidáman a magasban, mialatt a hímek énekelnek és közben jellegzetes nászrepülésükkel imponálnak a tojóknak. A tavalyi fecskepárok tagjai – amennyiben túlélték a vonulást – újból találkoznak egymással korábbi költőhelyeiken. Az örömteli repkedésnek aztán egy idő után véget kell vetni, mert a fecskékre komoly feladat vár: két sikeres költést kell lebonyolítaniuk, hogy azután állományuk életerős fiatalok tömegével feldúsulva induljon neki az őszi vándorútnak. Ez volna a kívánt állapot, ami sajnos az utóbbi években egyre nehezebben valósul meg.
A vonulás viszontagságit túlélt madarakat a költési időszakban rengeteg negatív tényező hátráltatja: a rovarirtó szerek használatától kezdve a fészkelési lehetőségek (tanyák, gazdaságok) megszűnésén át egészen a különféle ragadozókig, fészkeiket leverő, vagy őket egyéb módon üldöző emberekig, fészekélősködőkig. S ha ez mind nem volna elég, ezek mellett még gyakran szembe kell nézniük a kiszámíthatatlan időjárással is, ami véleményem szerint mind közül a legveszedelmesebb a fecskeállományra nézve, hiszen annak legérzékenyebb pontjára mér komoly csapást. A költési időszakban, vagy vonuláskor bekövetkező hideg esős időjárás állományszinten komplett költéseket töröl el. Ha szünet nélküli, és egy-két napnál tovább tart, nincs az a fészekalj, ami át tudná ezt átvészelni. A fentiekből tehát jól látszik, hogy az igazi hazájukba, a magyar vidékre visszatérő fecskék – bár valójában megérdemelnék – nem üdülni jönnek, éppen ezért ahogyan csak tudjuk, segítenünk kell őket, míg itt tartózkodnak. Szerencsére egyre inkább kezd elterjedni a köztudatban oltalmazásuk fontossága, és azt lehet megfigyelni, hogy néhány kivételtől eltekintve az olyan emberek is érdeklődéssel viseltetnek e kedves kis madarak iránt, akik egyébként nem madaras beállítottságúak.
A fecske műfészek és a cikk szerzője által készített természetes hatású fészek megvásárolható a Madárkórházban.
Ebben az írásomban a legáltalánosabb, és éppen aktuális fecskevédelmi módszerről, a fészkelőhelyek biztosításáról fogok beszélni, főszerepben az ember által kihelyezett műfészkekkel.
A fecskék sokszor nagyon nehezen találnak megfelelő minőségű és mennyiségű sarat fészkeik építéséhez, ezért már azzal is komolyan segítünk rajtuk, ha mesterséges sárlelőhelyet alakítunk ki számukra. Mivel azonban a fészeképítés – ami akár 4-5 napig is eltarthat– igen sok energiájukba kerül, a kihelyezett műfészkekkel nagyban megkönnyítjük a dolgukat és magát a költést is hamarabb tudják elkezdeni. A műfészkeket számos módon el lehet készíteni, van, aki házilag barkácsolja fából, betonból, de lehet készen is venni műanyag vagy kerámia fészekalapokat. Jómagam egy alternatív megoldást választottam, sárból és növényi szálakból készítem el egy csipesz segítségével a fészket. A végeredmény pont úgy néz ki, mintha egy fecske építette volna. Élethű kinézete miatt a költési szándékkal érkező fecskék is egyből elfoglalják, mivel őket is megtéveszti pont úgy, mint annak idején a hozzánk érkező ismerőseinket, akik kezdetben alig akarták elhinni, hogy a bejárati ajtó előtt, a falon lévő fészket bizony nem fecskecsőr rakta, hanem az én kezem. Ez a történet 2002 nyaráig nyúlik vissza, amikor kitaláltam, hogy bizony ellesem a fecskéktől a fészeképítés fortélyát. Ez először őrült ötletnek tűnt, hiszen ki hallott már olyat, hogy ember fecskefészket épít. Aztán végül is sikerült: egy év alatt megtanultam a füsti fecske fészkének megépítését, amit azután még egy évig tökéletesítettem és ez idő alatt kitanultam a molnárfecske fészkének építését is.
Ez utóbbi elhelyezkedéséből és zárt jellegéből adódóan kissé bonyolultabb kivitelezésű, ráadásul az eredeti molnárfecske-fészket eddig még csak fix változatban készítettem. Az eredeti füstifecske-fészek ezzel ellentétben készülhet akasztós mobil változatban is, így rajtam kívül mások is hozzájuthatnak. A természetben a fecskék egy viszonylag szilárdabb, szállítható állagú sárfalatot vesznek fel, és ezt a fészken csőrükben „átrágva” viszik fel a már meglévő fészekanyagra, vagy az adott felületre. Mialatt ezt a bizonyos rágó mozdulatot végzik, akkor adják a nyálukat a sárhoz, így kapják a fészeképítésre alkalmas, megfelelő állagot. Az építkezésre alkalmas állagú sár tejföl sűrűségű. Ezt így ebben a formában a fecske nem tudná a gyűjtőhelytől a fészekig szállítani, mert röptében kifolyna a csőréből. Ezért kell elsősorban a nyál, de ezen kívül természetesen repedezésgátlóként és ragasztóanyagként is funkcionál. Ezt utánozva egy műanyag vödörben ¾ rész jó minőségű földet és ¼ rész homokot összekeverek, majd vizet adok hozzá és tejfölsűrűségű sármasszát készítek belőle. Mivel nem áll rendelkezésemre fecskenyál, az én esetemben a homok a repedezésgátló, ami –ha betartjuk a megfelelő arányt – erősíti is a fészket. Ha túl sok homokot teszünk a sárba, akkor a kész fészek nagyon szép lesz ugyan, de hozzányúlva omlik. A fecskefészek-építés elsődleges célja az volt, hogy a mentett fiókákat természetes fészekben, kinn neveljem fel, de végül ezt elvetettem és inkább a telepítés terén kamatoztattam képességemet. Jó pár fecskét sikerült a fészkeimmel megtelepíteni az elmúlt 10 évben. Sokszor előfordult, hogy a fecskék építkeztek ugyan, de a fészek nem úgy alakult, ahogy kellett volna, ezért be kellett segítenem egy kicsit. Olyan is megesett, hogy elvonulás után a fészek meggyengült, amit a tél folyamán levertem és a helyére újat építve vártam vissza a fecskéket, akik tavasszal örömmel elfoglalták azt. Viccen kívül mondom, volt egyszer egy olyan fecskepárunk, akik egész nyáron át fészek és fióka nélkül évődtek az egyik épületünkben. Pötyögtettek ide-oda némi sarat, de végül mégsem készült fészek. Akkoriban nyári gyakorlatra kellett járnom, plusz még fecskéket is neveltem, ezért nem volt időm nekik fészket csinálni. Ha megépítettem volna helyettük, biztos hogy költöttek volna ők is. Később megtörtént az is, hogy egyszer egy hím fecske készített néhány nap alatt egy fészekalapot, majd ide próbálta csábítani a tojókat… sikertelenül. Már szűk két hét telt el és még mindig semmi. Meguntam, leszedtem a fészekkezdeményt, majd a helyére akasztottam a kész fészket és vártam a fejleményeket. A fecske először meghökkent, hogy a fészekkezdemény hirtelen egy teljesen kész fészekké változott, ezért rá se mert szállni, de végül megszokta, és aznap este már a szélén ülve pihent, néhány napra rá pedig párja is lett, melyet két sikeres költés követett. Van még egy ehhez hasonló történetem, amikor is egy másik fecskepárunknak a tyúkólban sikerült – hogy is mondjam – egy olyan gyalázatos fészket összehozni, amiből a fiókák kipotyogtak volna, ha elérik az anyányi nagyságot. A pár már a tojásrakás előtt állt, és hogy megelőzzem a bajt néhány másodperc alatt megcsináltam a fészekcserét, ők pedig vígan költöttek benne egész nyáron.
Ahogy a fentiekből is látszik, műfészkekkel nagyon sokat lehet segíteni a fecskéknek. Új madarakat tudunk a portánkra csábítani, de a már meglévő fecskefészkek esetében is jó szolgálatot tehetnek, ha azok leesnének, meggyengülnének, vagy egyéb módon tönkremennének. A fészkek erősre vannak építve, rendeltetésszerű használat esetén nem válnak le. A képeken néhány műfészkem látható a lakókkal, az alábbi videón pedig a fészeképítés folyamatát mutatom be lépésről-lépésre:
Húsvét hétfőn déltájban Tiszalúcról Zákány Albert, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre egy horogra akadt rétisast hozott a madárkórházba. A tiszalúci morotva partján kiránduló fiatalok egy mozgásképtelen sast vettek észre, és értesítették az őrt. Kiérkezésekor már látta, hogy egy pergetéshez használt, három horoggal ellátott, műanyag csalihalas, úgynevezett támolygó készség tartotta fogva a helyben fészkelő öreg rétisas pár egyik tagját. Az pedig csak a hím lehet, mert a tojó ez idő tájt a fiókákkal kéne, hogy legyen. Két éve ismeri a fészket, most is vannak már fiókák. A csőrében két horoggal, a harmadikkal a szárnyában horogra akadt sas tényleg nem tudott, és nem is akart mozdulni. Egy nagyobb hal elragadta horgostul és damilostul a felszerelést a horgásztól, amelyet azután a sas kifogott a vízből és megevett. Közben a az egyik horog a felső, egy másik az alsó csőrkávájába fúródott, és összezárta a száját, és a vergődéstől a szárnyredőjébe akadt harmadik a szárnyát is mozgás képtelenné tette. Ő a kabátjával leterítette a sas fejét, ami, ha eltakarta a szemét és nem lát, megnyugtatja a madarat. Megállapította, hogy mindkét csőrkávában egy-egy horog, és a szárnyába akadt harmadik a visszahajló szakállával olyan mélyen beékelődött, hogy kíméletesen kiszedni nem tudta, de egy fogóval levágta őket. Ahogy a damil fogságából megszabadult, már támadott is a sas. Kesztyű nélkül veszélyes művelet rögzíteni és dobozba tenni, pláne egyedül, de muszáj volt, mert a horgok többi részét is el kellet távolítani, ami a mi dolgunk, itt a kórházban. A sas majdnem összeérő szeméremcsontját tapintva, 5 kg-os testtömegével, 86 cm-es testhosszával és 214 cm-es szárnyfesztávjával valóban hímnek bizonyult. A tojók ennél nagyobbak, és a szeméremcsontjuk között is legalább két ujjnyi a rés, hogy kiférjen a tojás. Röntgenezés után látszott, hogy jól benne vannak a beékelődött horgok. Altatásban szedtem ki az egyiket a szárnyredőt átfúrva, bemeneti irányát megtartva, hogy a szakáll tüskéje ne okozzon roncsolást. Egy varratot így is be kellett tenni, mert a korábbi rongálódástól jobban kilyukadt a bőr. A csőrt nem akartam a csontos szájpadlást és az állcsontot átfúrva megsérteni, ezért onnan finoman kiügyeskedve, a szakáll ellenében, visszafelé tudtam eltávolítani a horgokat. A sast antibiotikummal ellátva egy napra megfigyelésre bent tartottuk, hogy nincs-e más baja, de amikor másnapra már-már szétszedte a kórtermet, nem akartuk tovább visszatartani, nem is lehetett, mert a családja védelme és táplálékkal való ellátása fontosabb, mint a még gyulladt sebek a csőrén és a szárnyán. A hím sasok ilyenkor nagyon vadak és agresszívek, és nem lehet visszatartani őket, mert tényleg szétszedik a körletet, ha menni akarnak. Hiszen ha a tojónak kell táplálékot szerezni, az őrizetlenül hagyott fiókák más ragadozóknak, vagy akár varjaknak, hollóknak eshetnek áldozatul. Elengedhettük volna itt, Hortobágyon is, mert a légvonalban közel száz km-re lévő Tiszalúc a sasnak egy óra, de nem akartunk semmit kockáztatni. Út közben rengeteg nagyfeszültségű vezeték jelenthet veszélyt a fogságból hirtelen szabadult, fészkére igyekvő, nyugtalan sas számára. A kézre kerülés helyének közelében barátunk, Bereczki Attila madármentő aktivista által meggyűrűzve, a megmentője, Zákány Albert engedte szabadon. Széllel szemben indult (ahogy a madarak és a repülők is felszállnak), majd egy félkörrel a fészek felé vette az irányt, és eltűnt az ártéri erdő fái mögött, amíg szemmel követni lehetett.
A rétisas ritkán akad horogra, de nem példa nélkül való. Ez sokkal gyakoribb hattyúknál és vadkacsáknál. Leginkább szándékos mérgezés, vagy légvezetéknek való ütközés során kerül kézre. A villanyoszlopon elszenvedett áramütés náluk ritka, mert elkerülik az emberi építményeket. Viszont gyakrabban fordul elő náluk ólommérgezés, mint más fajokban, mert a vizes élőhelyeken folyamatosan vehet fel vizivad vadászatra korábban használt ólomsörétet a sebzett, és könnyű zsákmányt jelentő vadkacsák közvetítésével, melyek nemcsak a vadászat során sérülnek, hanem a mellé ment sörétet zúzókavics gyanánt is felveszik.
A rétisas fokozottan védett, veszélyeztetett faj, eszmei értéke 1 000 000 Ft. Hazai fészkelő állománya mintegy 230 pár.
