Search results for "Hilfsreiche Prüfungsunterlagen verwirklicht Ihren Wunsch nach der Zertifikat der Nationally Registered Certified Medical Assistant 💽 Suchen Sie jetzt auf ➽ www.itzert.com 🢪 nach ☀ NRCMA ️☀️ und laden Sie es kostenlos herunter 🔘NRCMA Zertifizierungsfragen"
Talán ennek a kis veréb méretű madárnak a neve a leginkább találó és lényegre törő a magyar nyelvben. Házi, mert szinte egész életét házak vagy épületek körül tölti. Háztetőn, kéményen, antennán, vagy más kiemelkedő ponton énekel. Költ kőbányákban, szőlőhegyeken, falvakban és városokban. Rozsdafarkú, mert már a fiataloknál is megfigyelhető az élénk rozsdavörös farok, de a hím és a tojó farka téli és nyári tollazatában is élénk rozsdavörös. Nyáron a hím (jobbra) feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja fehéres. Hasa világosabb szürke. Tollazata ősszel világosabb, szárnyfoltja alig látszik. A tojó (balra) tollazata barnásabb. A költőhelyeken a hímek jelennek meg először és nyomban kialakítják a revíreket, tulajdonképpen területet foglalnak. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelő helyre térnek vissza. A tojók néhány nappal a hímek után érkeznek. Párba állás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, fali üregbe, gerendára, üres füstifecske fészekbe, tág szájú mesterséges (C típus) odúba. A költést követő napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később már mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. A fészekalja általában öt tojásból áll, és kirepülésig fel is nevelik a kikelt fiókákat. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor szinte még alig tudnak repülni. Sokuk végzi a macskák prédájaként ebben az időszakban. Mivel nagy rovarpusztító és egy évben akár kétszer, háromszor is költhet, így érdemes megtelepíteni mesterséges odúval, vagy akár egy eresz alá szegelt deszkával a ház körül, mert nagyon hasznos segéd a kertben. A rovarok mellett ősszel már szívesen fogyasztja a megérett bodza termését is. Enyhe teleken akár át is telel, ilyenkor az áttelelő rovarokat, meg nem fagyott kisebb bogyókat fogyasztja.
Májusban főleg a rigók, cinkék, erdei fülesbaglyok, júniusban a kuvikok, fecskék, júliusban mindezek, és rajtuk kívül a gólyák fiókái töltik meg a Madárkórházat. A kisgólyák már májusban kikelnek, de akkor még ritkán kerülnek hozzánk, néhány szülei által kiselejtezett, vagy más ragadozók, varjak, vagy akár a szomszéd, konkurens gólya által a fészekből kiszedett és kidobott, elejtett öklömnyi fiókák kivételével. Őket felneveljük, belőlük lesznek az időszakosan imprintált, nyár végén még nem biztos, hogy elengedhető, mert túl szelíd, anyányi méretben is az embert kereső, és állandóan nyöszörgő táplálékkérő hangjukat hallató lakói a Madárparknak. A júniusban érkező, vihar által kiborított fészekből származó, fél-egy kilós kisgólyákat a májusi kicsikkel együtt először dobozban, majd a Madárpark gólyakertjeiben földre épített fészekben tartjuk, és amikor már lábra kapnak, a 25 méteres kisröpdében gyakorolhatják a szárnyaikat, a vércsékkel, ludakkal együtt. Ide kerülnek a júliusi, már kirepült, vagy kirepülés előtt vihar miatt kiesett, egészséges fiókák. Ha már biztonságosan repülnek, kitesszük őket a gólyakertekbe, ahonnan ki-be szállva, a kéményen és a röpdék tetején lévő fészekből kirepülő fiókákkal együtt vadulnak el. Ezekben a hetekben a napi 80-100 telefonhívás nagy része fészekből kiesettnek gondolt, és megmentésre váró kisgólyák bejelentéséről szól. Ilyenkor alig tudjuk megnyugtatni a telefonálót, hogy nem, a kisgólya a háztetőn nem kap hőgutát, nincs ott melegebb, és kevesebb árnyék, mint a fészekben, nem hal éhen, mert a szülők etetik, ha akarják, és tud már magától is enni, ha megkeresi a táplálkozó gólyák társaságát. Nem hal szomjan, mert a fészekben sem kap vizet akármilyen meleg van, de ha mégis szomjazik, talál magának vizet, ha keres, és nem kell a tűzoltóknak, speciális mentőknek, vagy alpinistáknak őt visszatenni a fészekbe, mert ha magától ki tudott onnan repülni, akkor vissza is tud szállni, ha akar. Akkor is, ha a földön van. A szülők ilyenkor már kevesebb táplálékot hordanak nekik, sőt nem viszik be a fészekbe, hanem a szomszéd háztetőről csőrükben békával-hallal incselkedve csalják ki a már repülős fiókákat a fészekből. Mert ők tudják, hogy a fióka már repülős. Ezt a fiókák is tudják, mert gyakorolják a fészekben fel-le, fel-le, csak az emberek nem, és kétségbe esnek, ha a kisgólya nem repül vissza azonnal a fészekbe. Azért nem, mert olyan, mint a kisgyerek, aki járni tanul. Először kapaszkodik, néha elesik, gyakorol. Ismerkedik a világgal, amiből ő eddig csak a fészket ismerte. Amikor már fel tud állni, akkor már repülni is tud. Nem is lehet ez másképp, hiszen ha a fészekben a nem repülős fióka sokat ácsorogna, a szél hamar kiborítaná, ha járkálna, két lépés után kiesne. Ezért inkább csak ülnek a fészekben, ez nekik a biztonságos. De ha már áll, és próbálgatja a szárnyait, akkor itt az ideje a fészekhagyásnak. Annál is inkább, mert augusztus vége felé már Afrikába kell indulniuk. A kirepült kisgólyát akkor kell megmenteni, ha láthatóan baja van. Ha lóg a szárnya, ha véres, ha törött a lába, ha a földön fekszik, ha nem tud járni sem, ha próbál, de nem tud repülni. A sérült madarat ott és akkor kell megfogni, ahol, és amikor meglátjuk, mert ha arrébb megy, vagy a végső tartalékait mozgósítva mégis felszáll, nem találjuk meg, és nem tudunk segíteni rajta. A megfogáskor, ha kisgólyáról van szó, (ami a fekete, vagy fekete hegyű csőréből látszik), nem kell tartanunk attól, hogy megcsíp, vagy ha igen, nem sebesít meg komolyan. A felnőtt, piros csőrű gólya annál inkább, ezért hosszú nyelű, nagy öblű merítőhálóval, vagy pokróccal leborítva fogjuk meg. Először a fejét, vagy a nyakát a fejéhez közel, másik kézzel a szárnyait a test mellett összecsukva öleljük át, és tegyük egy akkora kartondobozba, melybe kényelmesen belefér. A megfogáskor kézben már kiderül, hogy van-e sérülése, ami orvosi ellátást igényel. Nyílt törések, véres sebek esetében azonnali kötözés, legyek elleni védelem, és legkésőbb aznapi műtéti beavatkozás szükséges.
Ekkor kell minket felhívni a +36 (30) 535 6484-es, a +36 (52) 369 181-es, vagy engem a +36 (30) 943 5494-es számon, és megbeszéljük, hogy mi a további teendő, hogyan jut el hozzánk, vagy a legközelebbi mentőhelyre. A napokban szinte tömegesen érkeznek a lábtörött, szárnytörött kisgólyák, melyek műtétjei éjszakába nyúlnak. Őket a kezelt betegeinkhez hasonlóan először a kórtermekben helyezzük el, majd a kisröpdében és a nagyröpdében gyakorolnak a folyamatosan oda kerülő, mentett kisgólyákkal együtt. Ha sikerül őket rendbe hozni augusztus 20-ig, akkor a Hortobágyi Hídivásár alkalmával ideérkező látogatóink bocsátják őket afrikai útjukra, mely alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk kedves olvasóinkat.
A madarakkal való napi elfoglaltságaink mellett igyekszünk ezt a tevékenységet bemutatni, oktatni kollégáinknak, munkatársainknak, önkénteseinknek, hogy jobban értsenek hozzá. Hogy mi is jobban értsünk hozzá, mi is részt veszünk képzéseken. Idén a nyári szünetben minden heti váltásban érkező önkéntes csoportnak tartottunk valamilyen képzést a madarakkal való bánásmódról, betegségeikről, a terepi madármentésről és kórház munkájáról, valamint saját előadóink mellett olyan szakembereket is meghívtunk, akik munkatársainkat és önkénteseinket avatták be saját szakterületük titkaiba. Lehoczky Krisztián madármentő, Gaál Zoltán díszmadártenyésztő és Márton András énekes madár specialista Prof. Dr. Pécely Péter madár szaporodás biológus jött el hozzánk, Orbán Tamás fecskeguruhoz és Kelemen Tamás galamb specialistához mi mentünk el. Megbeszéltük, hogy folytatása lesz, még a nyáron várjuk őket kurzusainkon szeretettel. A képzések nyilvánosak, ezek tematikájáról és idejéről honlapunkon és facebook oldalunkon adunk hírt az érdeklődők számára.
Hortobágy olyan, mint egy beteljesült szerelem. Az, hogy gondolsz rá, vágyakozol utána, hogy milyen lenne, ha… És amikor találkozol vele, sokkal többet ad, mint reméltél. Olyan érzelmeket hoz felszínre benned, amiről azt hiszed, hogy rég elmúltak benned. És sosem okoz csalódást. Soha. És mindig szeret, és mindig elfogad, és átölel, amikor jössz. Ebben hiszek. Ebben a kék égben és ebben a nagy semmiben. És azokban a madarakban, amiket elengedünk. Amikor nézem a fotókat, akkor érzem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor angyal lesz a kócsagból. El sem hiszed, fogalmad sincs róla. Amit leírnak a költők és megfestenek a festők, az semmi! Nem tudják elmondani. Nincsenek rá színek. Nem véletlenül jönnek vissza az önkéntesek.
A Hortobágyba tudod miért jó szerelmes lenni? Azért, mert ha szereted, Ő tízszer annyira szeret. És amikor azt hiszed, hogy már megmutatta az arcát, akkor mindig új alakot mutat. Olyan hihetetlen érzés. Közeledsz és azt hiszed, hazajössz. Hogy megyek haza… Ha te szereted, akkor tényleg viszont szeret téged. Nem lesz veled közömbös. Aki eljön, az itt is marad. És tényleg. Tud itt valamit ez az egész. Itt megkapod a válaszokat arra, amit érzel. Amikor itt vagy, akkor nem csak megnyugszol, ez nem jó szó rá. Nem találod a helyed a világban, de itt minden magától értetődő. Nem agyalsz, nem gondolkodsz, dolgozol. Itt megvalósítod az álmaidat. Idejössz és megcsinálod. Ez itt magától értetődő. És még van ezer dolog, amit tudnék mondani. Mondom, hogy Hortobágy a beteljesült szerelem!
Ez a madár Mezőcsátról került be hozzátok tavaly és úgy fest, hogy a jól sikerült kezelésnek köszönhetően vissza is tudott ugyanoda térni, azt még nyomozom, hogy idén költ-e a madár, mert külterületen figyelték meg táplálkozás közben.
Ez a madár Gagyvendégiből került be hozzátok és ő is visszatért a környékre, idén Baktakéken (10km) költésben figyelték meg a madarat, 1 fiókája van.
Szóval úgy tűnik, hogy van értelme a mentett gólyák gyűrűzésének, mert érdekes és hasznos információkhoz tudunk jutni. Remélem nektek is jóleső érzést okoz az infó, mint nekem.
Másik érdekesség Igor vándorlása, miután itthon átvészelte a telet (Szarvason egy tanyán etetgették) egy gólyacsapathoz csatlakozott és bolyonganak a Kárpát-medencében, jelenleg a tiszafüredi szeméttelepen bandáznak, szerintem idén el fog vonulni, de ezt is kíváncsian várja mindenki: http://satellitetracking.eu/inds/showmap?check186=186”
A képen látható „B” típusú madárodúk megvásárolhatók a Madárparkban, igény szerint postai úton megrendelhetőek.
A „B” típusú odúk a leggyakrabban kihelyezett madárodúk, melyek ideális fészkelőhelyei a széncinegének, egyéb cinegefajoknak és természetesen a mezei, házi verébnek. Kihelyezésével kertekben, parkokban, gyümölcsösökben célszerű próbálkozni, ügyelve arra, hogy az odú röpnyílása Dél, Délkelet felé nézzen, elkerülve ezzel az uralkodó szélirányt. Minimális kihelyezési magassága 1.5-2 méter. Fontos továbbá, hogy a kirepült fészekaljak után visszamaradt fészekanyagot az odúból el kell távolítani, különben a következő költés fiókáit az elszaporodott paraziták képesek megölni. Szerencsés esetben évente akár 2-3 fészekalj is felnevelkedhet ezekben az odúkban. A sikeres telepítést elősegíthetjük téli madáretetéssel, így az etetőre járó madarak, kora tavaszi fészkelőhely választásuk során sokkal könnyebben észreveszik az általunk kihelyezett odúkat.
Ára: 3500Ft/db
Egyéb információ, rendelés leadása az alábbi elérhetőségeken:
Az elmúlt hetekben kicsit felpörögtek kis kórházunkban ez események. Ezért is kevésbé tudtunk, vagy volt kapacitásunk beszámolni róluk. Most megpróbálunk egy kis összefoglalót adni, a lényegesebb momentumokról a teljesség igénye nélkül…:)
Rengeteg madár érkezett, kicsik is, nagyok is. Van olyan nap, hogy akár 7-8 beteget is behoznak. Rengeteg rigó és fecske látta kárát a viharoknak, de érkezett kaba sólyom, két mérgezett- és egy áramütött rétisas is. Ez utóbbi sajnos egyik lábát el is vesztette balesete során. Lucához hasonlóan neki is készül a műláb.
Mindeközben gyógyultjaink is akadnak szép számmal. Fecskéink közül is voltak akik már távozhattak…:)
Erdei fülesbaglyaink második fordulója is kész már a szabad életre. Ők ma este indulhatnak útnak.
Holnap fülesbaglyaink helyén, szabadon engedésük előtt kuvikjaink kezdenek vadászni.
Végül, de nem utolsó sorban 6 db nevelt, ám meg nem szelídült idei egerészölyv készül a vadászni tanulásra.
Néhány nap a Hortobágyon a Madárkórházban ahogyan én láttam
Már elég rég óta terveztem, hogy néhány napra meglátogatom a Madárkórházat . S,ez Pünkösdkor megvalósult. Én most arról írok, én hogyan láttam a mindennapokat, amelyeknek részese voltam. Ismernek engem, és nagy szeretettel fogadtak. Érkezésem napján csak nézelődtem, beszélgettem.
Másnap reggeltől intenzíven részt vettem a munkában, nem kértek meg rá, én döntöttem el, hasznossá teszem magam. Telefon ügyelettel kezdtem,kétségbe esett ember hívták a kórházat,sérült madarat találtak,segíteni akarnak. Mindent részletesen feljegyzeteltem,s mentem kérdeztem mit mondhatok,mit tegyen,hogyan segíthetek. Tünde,Juci, Eszter,István,Laci,Balázs ,ebben készségesen segítettek nekem. Majd átvették a telefont és intézkedtek. Megfigyeltem, amikor beszéltek és telefonáltak, nem csak tanácsokat adtak, egyben nyugtatták az embereke. Szeretettel beszéltek. Azonnal intézkedtek, s keresték az adott környéken lévő önkéntes segítőket. Tájékoztatták a kétségbe esett embereket, hova, s hogyan tudnák eljuttatni a madarat, hogy minél hamarabb segítő kezekbe legyen. Volt egy telefon egy gólyával kapcsolatban, vezetékre szerette volna építeni fészkét, én 9 órakor beszéltem a hölggyel, István még délután 2 órakor is ezzel kapcsolatban intézkedett. Talán ő észre sem vette, órák óta ezen dolgozik, hogyan segítsen.
Naponta sok ilyen telefon van, s ha kell azonnal útra kelnek, s menteni mennek. Sokan személyesen hozták el az általuk talált sérült madarat,s adták át,kellő ellátásra.
Figyeltem a madarakat is a kórtermekben, néhányan még riadtak félnek, nem értik mi történik velük, hiszen tegnap még szálltak fent a levegőben, de valami történt valami fáj, és most riadtan néz, szemével segítséget kér. Itt megkapja a gondoskodást, a segítő ellátást. Talán,megérzik,itt jó helyen vannak,hiszen segítséget kapnak. Enyhítik a fájdalmat, és mindennap finom falatokat adnak. Mindenki, aki itt van, teszi a dolgát, önkéntesek segítenek, s látszik, rajtuk örömmel tevékenykednek. Én több kezelésnél és műtétnél részt vettem, számomra nem ismeretlen az állatorvosi munka, hiszem a testvéremnek is sokat segítettem. Amikor egy madár a kezelő asztalon van,és már nem először,szinte tudja most ismét jó lesz,mindent érte tesznek,fájdalmát enyhítik. Mindig néztem a madarak szemét,látszott benne a remény. Utána egy kicsit megszeretgettem majd a helyére tettem,hogy pihenjen. Egyszer odajött hozzám, egy nagyon kedves önkéntes lány,s megkért,arra,ő is szeretne részt venni a kezelésben. Átadtam a helyem, s figyeltem. Számára ez egy élmény volt, talán rég óta várt rá, hogy ott üljön a kezelő asztalnál. Segítsen egy olyan embernek, akit csodál, jó volt látni szemében a csillogást.
Néztem, ahogyan Eszter a kis fiókákat gondozza. Apró finom falatokat készít számukra és szeretettel adja,etetés közben ő is beszél hozzájuk,s figyeli hogyan fejlődnek.Ha egy kis fióka nem úgy viselkedik mint előző nap aggódva figyeli,s öröm jelenik meg az arcán,amikor újra eszik. Talán kicsit a fióka huncutkodott,mint a kisgyerek most rám figyelj!S a kellő figyelmet megkapta.
Néztem a többieket is,Juci, Tünde ahogyan fogadták a látogatókat,szeretettel,és mindenről részletesen tájékoztatták az ide érkezőket. Telefonon intézkedtek, sérült madarakon segítettek, szervezték a dolgokat, s mindezt mosolyogva.
Figyeltem az idelátogató emberek családokat csoportokat.
Volt egy csoport középiskolások, még kint az épület előtt persze lazák,kicsi morgás mit keresünk itt,miért jöttünk ide,ez folytatódott az első teremben is,majd egyszer csak némaság lett,elcsendesedtek,figyeltek. Figyelték Laci mondatait amint bemutatta mit is látnak itt, érdeklődő tekintettel. Majd végig mentek a folyosón s csak nézték a kórtermeket. Már nem lazák voltak, valami megérintette őket. Majd miután bejárták a parkot,játszótérre mentek. Hirtelen ismét gyerekek lettek. Hintáztak, mászókáztak,csak néha egy fotó miatt vették elő a telefont,újra játszottak ott kint a szabadban.S,hiszem ez a látogatás bennük is nyomot hagyott,már nem mondták miért jöttünk ide,élményekkel mentek el.
Balázs Katinkával bemutatót tartott, készültek a képek,s csillogtak a szemek ezt mindenkinél észrevettem. Életre szóló élmény volt mindenkinek.
Volt egy különleges látogatónk Emma a kicsi lány. Születésnapja volt,s ő azt kérte szeretne eljönni ide,s látni egy hogyan kezelik a madarakat. Érkezésekor még nem tudta nem csak az üvegfalon át láthatja, részese lehet. János behívta a műtőbe, nem tudott megszólalni,de a szemei mindent elmondtak. Mágnessel kezelte a madarat,s közben a szemét le sem vette róla. Én megkérdeztem mit érzel, milyen érzés ez most neked? Rám nézett könnyekkel a szemében,s csak annyit válaszolt nem tudom elmondani. Ebben a feleletben minden benne volt. Talán ez lesz az egyik legszebb születésnapja. Nem játékot kért,egészen mást, egy élményt ami mindig a lelkében megmarad.
Biztosan felmerül sok mindenkiben az a kérdés,azok a madarak akik itt maradtak nekik milyen itt az életük?Többen vannak,akik soha el nem szállhatnak,ők tartósan sérültek .Sokat örökbe fogadtak,s gondoskodnak ,érdeklődnek,s látogatják őket. Milyen az ő életük? Az otthonuk itt van, a szabad világban ők nem tudnának élni,olyan sérüléseik vannak. De boldogok mindnek neve van,s azon szólítják őket. Ápolást szeretet kapnak,hangjukkal jelzik ha azt akarják gyere ide legyél velem,más hangon jelzik most menj fészket építek. Ők itt biztonságban vannak,a szabadban elpusztulnának.
Azok a madarak akik meggyógyulnak,ismét szabadon szállhatnak.
Én egy kakukk madarat repíthettem el,előtte megszeretgettem beszéltem hozzá,majd útjára engedtem,kicsit még ült a fán nézelődött,s elköszönt,majd egyszer csak elszállt,s azóta éli újra azt az életet ahonnan ide hozták.
Szinte elmondhatatlan mennyi élményt adott számomra ez a pár nap. Egy életre szól.
Részese lehettem az itt folyó munkának, amiért hálás vagyok.
Akik itt jártak mielőtt elmentek mindent megköszöntek,s szép megható sorokat írtak a vendégkönyvbe.
Én köszönöm,hogy ott lehettem,s amint tudok újra elmegyek.
A személyesen szavazók körében pedig három DVD csomagot sorsoltunk ki, nyerteseink:
Gőbl Gáborné
Mikle Mihály
Modariu Katalin Mária
Gratulálunk a nyereményekhez!
A királyválasztás mellett számos gyermekprogramnak örvendhettek a fiatalok. Parkolónkban krétarajzok készültek, fogadóterünkben karkötőket és más dísztárgyakat készíthettek a gyerekek.
Mindemellett solymászbemutatónk után egy szárnytörésből felgyógyult karvaly és egy agyrázkódásból felépült kakukk távozhatott szabadon.:)
Magazinunk májusi számának címlapján Bogyó, a kétszer mérgezett és nálunk harmadjára született rétisas vizsgálata és utolsó kezelése, hátlapunkon szabadon bocsátása látható. Róla egy film is készült, “Álmomban rétisas szállt a kertünkbe” címmel, mely több díjat is nyert. Akkor nem gondoltuk, hogy mérgezés miatt rövid időn belül ismét visszakerül. Azt hittük, hogy ez egy merőben ritka, sőt egyedi eset, de nem az. Most került vissza hozzánk a már Torda névre keresztelt rétisas, melyet a Húsvét vasárnapi kezelését követően már egyszer szabadon engedtünk. Akkor szerves foszfát mérgezés gyanúja és következményes traumás belső vérzése miatt kezeltük. Nem azért jött vissza, mert ide vágyik, de mégis itt van, mert ismét szerencséje volt. És azért, mert a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őrei nagyon vigyáztak rá, annyira, hogy azonnal megtalálták, amikor orvosi segítségre szorult. Most klórfacinon mérgezés gyanúja, azaz az engedélyezett pocokméreg, a Redentin hatóanyaga okozta vérzékenység miatt kapja az ellenszert és az infúziót.
De menjünk sorjában:
A Húsvét sok új pácienssel indult, egész napos, éjszakába nyúló műtétekkel, ahogy a Madárkórházban ez tavasztól őszig lenni szokott. Csak novembertől márciusig van egy kis uborkaszezon, amikor napi egy-két beteg mellett pihenni is tudnak a dolgozóink valamit. Áprilistól egyszerre robbant be a tavasz, vagy talán már megint rögtön a nyár. A beteg madarak tömegével együtt a turistaforgalom is beindult, így mindjárt láthatták is az érdeklődők a madárkórház vészhelyzetben működő üzemmódját. A kezelésre váró madarak tucatjai kartondobozokban, ahogy érkeznek, a műtőben nonstop kezelések, a kórtermek dugig madarakkal, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Torda vasárnap érkezett, aznap, és még másnap is dobozban maradt. Nem csak a helyhiány miatt, hanem azért, mert állapotának ez a volt akkor a legjobb elhelyezés: teljes nyugalom, és mozdulatlanság. Az első látható tünet az általános gyengeségen kívül némi remegés, és a szájából folyó vér volt, és ez utóbbi traumás tüdővérzésre utal. A megtalálás helye a BNP Borsodi mezőségi területén egy nagyfeszültségű vezeték közelében van, ami a légvezeték, mint az égbolton egy olyan akadály, mely a rétisasok egyik legnagyobb ellensége. Az evolúció során a rétisas akár több százezer, vagy millió év alatt sem találkozott olyan vékony, faágszerű dologgal, ami nem hajlik el, ha a sas szárnya hozzáér, és megszelektálta volna az erre nem odafigyelő madarakat. A magasan repülő madarak ugyanis nem néznek maguk elé, mert a fák fölött nem szokott lenni semmi. Legfeljebb egy másik sas, konkurens ragadozó, táplálékot jelző holló, vagy a körözéshez felszálló légáramlatot, termiket kereső gólya. De akkor sem szokott gyakran nekirepülni a vezetéknek, csak ha rosszak a látási viszonyok, vagy a madár nem lát, vagy nem reagál jól. Ez rétisas esetében gyakrabban ólommérgezés miatt fordul elő, ami vízhez kötött életmódjából adódóan az általa szívesen zsákmányolt halakban feldúsult nehézfémek, vagy az iszapban felhalmozódott ólomsöréteket zúzókavicsként felvett vadkacsák gyomrából, illetve a sebzett, vagy lelőtt, de a vadászok által meg nem talált, sörétezett viziszárnyasok fogyasztása miatt várható. Az ólommérgezés látás- és koordinációs zavarokat okoz, de ennek a sasnak más tüneti voltak: a pupilla fényre való reakciójának hiánya, és az ellenszerként alkalmazott atropinra való gyenge reakció a remegéssel együtt inkább a szerves foszfát mérgezés gyanúját vetette fel. Ezt erősítette meg az atropinos kezelésre való látványos javulás, melyet viszont laborvizsgálattal még nem tudtunk igazolni. Ennek oka az, hogy élő madárból az állategészségügyi vonalon igénybe vehető labor, a NÉBIH ÁDI azaz az Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (régi nevén Országos Állategészségügyi Intézet) nem rendelkezik kisebb mennyiségű minta vizsgálatára alkalmas technikával. Elhullott madarakból 25 gramm vizsgálati anyag, ami gyomor-béltartalom, vagy az egész máj, alkalmas az ott működő gázkromatográfos vizsgálatra, mellyel 11 500 Ft + ÁFA vizsgálati díjért akár szerves foszfáésztert, akár klórfacinont ki tudnak mutatni, de az élő madárból nyerhető bélsár, vagy vér jóval kevesebb ennél. Ehhez már folyadék-kromatográf kell, ami 10 milliós berendezés, és ehhez még egy 80 milliós tömegspektrométer is szükséges, mely a vizsgált molekula ionjait elektromágneses térben háromszor átvezetve az úgynevezett ms/ms/ms módszerrel detektálja a kis mennyiségű anyagot is. A vizsgálat ezzel már 90 ezer Ft. De ez az anyamolekulára vonatkozik, a vizelettel távozó metabolitokra nálunk nincs bevált módszer, melynek kidolgozása 2-300 ezer Ft-os költséggel 2-3 hónapig tartana. Eddig nem volt bizonyítható, hogy a pocokméreg káros lenne a tápláléklánc többi résztvevőire, de talán ezért. Ugyanis a vérzékenységet okozó rágcsálóirtó szerek késleltetett hatásúak, pont azért, hogy a mérgezett állat társai ne fogjanak gyanút. Tehát amire tünetek láthatóak, az anyamolekula már nincs a gyomorban. Ezért nem lenne veszélyes a mérgezett rágcsálót fogyasztó ragadozókra. De most itt van Torda, a rétisas, aki másodjára itt maradt. És lehet, sőt valószínű, hogy a pocokméreg miatt. Az őt elnevező önkéntesünk, Takács Katalin életében először fogott rétisast, és ez alkalomból ő volt a névadója. Torda Árpád táltosa volt, jelentése: aki itt maradt.
Gyanúnkat jeleztük a BNPI felé, ahol fokozottan figyelik a megtalálás helyszínének tágabb környezetét, annál is inkább, mivel ott a Park maga gazdálkodik, illetve ő adja bérbe a területet, tehát biztosan nem történ ott legális méreg kihelyezés, ami március 31. után máshol sem engedélyezett. De mint tudjuk, aki sast mérgez, az ezt illegálisan teszi. Hogy miért? Valójában rókát, dolmányos varjat, vagy kutyát, vagy tényleg csak pockot akar mérgezni. De a méreg nem válogat. Ahogy a sas hozzájutott, a táplálékláncon át az ott legelő háziállatok, vagy lőtt vad fogyasztásával az emberre is ugyanolyan veszélyes lehet.
A mérgezés állatkínzás, orvvadászat, méreggel való visszaélés, természetkárosítás miatt külön-külön is bűncselekmény és halmozottan akár tíz évet is meghaladó börtönbüntetéssel, és több milliós bírsággal sújtható, mégis van. Mikor lesz vége?
Torda már túl van az életveszélyen. Hamarosan újra szabadon engedhető. De vajon harmadjára is lesz ekkora szerencséje? Vagy maradjon tényleg itt, mert a természetben már a nemzeti parkban sem biztonságos egy sas élete? Két hétig sem? Mi ez ellen küzdünk, a sasok és a természetben élő állatok életéért. Tesszük ezt minden állami támogatás nélkül, csupán a jószándékú emberek adakozásából és az adó 1 %-ának felajánlásából. Kérjük Önök is segítsék ezt a munkát!
A VERIMEX cég által rendezett 3D Print Day kiállítás megnyitóján május 14-én, Budapesten nagy érdeklődésre tartott számot Borgia, a februárban Szarvasról érkezett, légpuskával lőtt, a féllábú vetési varjú, melynek 3D nyomtatóval késztett lábprotézist Horváth Kornél. A műláb az eredetire hasonlít és előállítása olcsóbb, mint a kézműves protézisé, de felrögzítése még további munkálatokat igényel.
Februárban Szarvasról hozott el a Hortobágyi Madárkórház állatorvosa egy meglőtt varjút, amelynek légpuskalövedék ment át a lábán és a szárnyán. A szárnyát műtéttel rendbe hozták, de a lába elhalt, amputálni kellett. Az egész lábfej hiányzik bokaízület alatt. A varjú életben maradásához kell a művégtag, mert ha csak az egyik lábát használja, a túlterhelés miatt az is tönkremegy, és végül el kell altatni.Először egy mankószerű műlábat készítettek neki, vattával kipárnázták a csonkot, injekciós fecskendő palástjával kitámasztották és leukoplaszttal ragasztották össze a házilag barkácsolt műlábat. Ezt azonban nem igazán szereti a madár, nem használja, így túlterheli a másik lábát.
Most abban bíznak, hogy beválik az a replikáció, amely egy másik varjú lábáról készült és amelyet a sérült varjú csonkjához igazítottak. A különleges protézist Horvát Kornél mérnök tervezte és 3D nyomtatással állították elő.
A hirado.hu stábjának Dr. Déri János állatorvos és Horváth Kornél mérnök mutatta meg, miként is működik a 3D nyomtatott varjúlábprotézis.
Az egyik leggyakoribb városi madár a fekete rigó. Messze hangzó énekük a kora esti és kora reggeli órákban is betölti a levegőt, antennákon, kandelábereken, bokrokon, köztéri szobrokon fújják a magukét. A kora tavaszi ének inkább csak területek kijelölését jelenti, és jellemzően csak az egy éves madarak énekelnek ilyenkor, de márciustól áprilisig, május elejéig elkezdenek énekelni az „öreg” madarak is. Ez az egyébként kedves, érdeklődő kis madár nagyon agresszív is tud lenni. Tavasszal nem ritka, hogy a két verekedő hím közül az egyik elpusztul a tojók és a fészkelő helyek megszerzése során, de nem ritka az sem, hogy a tojók is összeverekednek. A tojók tolla sokkal hétköznapibb, csőrük is tolluk is barna. A városokban hamar lerakják tojásaikat, főleg a falakra felfutó borostyánok ágai között megbúvó fészekbe. A ház és a nap közös melegének, és a madarak áldozatos kotlásának köszönhetően gyakran előfordul, hogy április végén, május elején, vagyis mostanra már fiókák lapulnak a fészekben. Az alig két hétig kotló tojó egyedül ül a fészken, de az etetésben már mindkét szülő részt vesz. Nem ritka, hogy akár háromszor is költenek a városokban, de az erdőkben inkább a kétszeri költés a jellemző. Május végén, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem röpképesek, a szüleik pár napig még etetik őket. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a jó szándékú emberek azt hiszik, a fiókák kiestek a fészekből és „megmentik” őket, ezzel elszakítva a szülőktől. Csak akkor kell beavatkozni, ha úttesten, járdán vagy nagyon nyílt helyen ragad a fiatal, ugráló madár, de ekkor is elég egy bokor felé terelni, ott már biztonságban lesz. Mivel a köztudatban ez a tény még nincs benne, gyakran hoznak be rigó fiókákat is a Madárkórházba. Aki ilyesmiről értesül, mielőtt nekivágna az útnak, keressen bennünket! Lehet, hogy épp ezzel menekít meg rigót, amik énekükkel egy kicsit közelebb visznek minket a városokban is a természethez.
Talán ennek a kis veréb méretű madárnak a neve a leginkább találó és lényegre törő a magyar nyelvben. Házi, mert szinte egész életét házak vagy épületek körül tölti. Háztetőn, kéményen, antennán, vagy más kiemelkedő ponton énekel. Költ kőbányákban, szőlőhegyeken, falvakban és városokban. Rozsdafarkú, mert már a fiataloknál is megfigyelhető az élénk rozsdavörös farok, de a hím és a tojó farka téli és nyári tollazatában is élénk rozsdavörös. Nyáron a hím (jobbra) feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja fehéres. Hasa világosabb s
zürke. Tollazata ősszel világosabb, szárnyfoltja alig látszik. A tojó (balra) tollazata barnásabb. A költőhelyeken a hímek jelennek meg először és nyomban kialakítják a revíreket, tulajdonképpen területet foglalnak. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelő helyre térnek vissza. A tojók néhány nappal a hímek után érkeznek. Párba állás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, fali üregbe, gerendára, üres füstifecske fészekbe, tág szájú mesterséges (C típus) odúba. A költést követő napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később már mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. A fészekalja általában öt tojásból áll, és kirepülésig fel is nevelik a kikelt fiókákat. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor szinte még alig tudnak repülni. Sokuk végzi a macskák prédájaként ebben az időszakban. Mivel nagy rovarpusztító és egy évben akár kétszer, háromszor is költhet, így érdemes megtelepíteni mesterséges odúval, vagy akár egy eresz alá szegelt deszkával a ház körül, mert nagyon hasznos segéd a kertben. A rovarok mellett ősszel már szívesen fogyasztja a megérett bodza termését is. Enyhe teleken akár át is telel, ilyenkor az áttelelő rovarokat, meg nem fagyott kisebb bogyókat fogyasztja.
