Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Az etetésre a legmegfelelőbbek: fekete napraforgó, olajos magvak (pl. dió), gyümölcs (például érettebb alma), állati eredetű (sótlan) zsiradék. A cinkegolyó nagyon nagy vonzerő a mindenki által kedvelt őszapó számára: ezen aprócska faj egyedeit még az emberi jelenlét sem nagyon zavarja. Sok esetben két egyed is táplálkozik akár egyetlen cinkegolyón úgy, hogy a két méterre álló ember sem zavarja a táplálkozásban. Egy szezonban 20-100 kg mennyiségű táplálék is fogyhat: élőhelytől függően – eltérő egyedszámban – más-más fajok megjelenése várható.

Az etetés mellett itató kihelyezése is kiváló ötlet: sok faj számára a fürdő és téli ivóhely jelenti az igazi vonzerőt. Minden madárfaj látványosan fürdik. Az etetőre-itatóra beállított távcső fokozza a megfigyelés élvezeti értékét. Sohase etessünk élelmiszerhulladékkal, és a költési időszak megkezdése után!

Használjuk a jól bevált etetőanyagokat, amelyek magas tápértékűek és nem jelentenek veszélyt a madarakra! Sohase etessünk kenyérrel, kenyérmorzsával, péksüteménnyel, de a popcorn és a chips sem megfelelő téli madáretetésre. Sohase etessünk sózott vagy cukrozott élelemmel! Lehetőleg folyamatosan etessünk a szezon végéig!

A madarak hamar odébbállnak, ha kiürül az etető, épp ezért érdemes adagolós etetőt is használni: ami napokig képes ellátni őket fekete napraforgóval. Nagyobb mennyiségű gazdaságos beszerzése vidéki terményboltokban lehetséges.

Óvjuk az etető vendégeit! Gondoskodjunk az udvaron vadászó macskák elleni védelemről! A talajszinten nyílt, macskák számára búvóhelymentes helyen etessünk!

Az ablaküvegnek történő ütközéstől úgy védhetjük a madarakat, ha az üvegfelülettől távol, 5-6 méterre etetünk. Lehetőleg több szinten kínáljunk eleséget! Sok faj (pl. rigók, vörösbegy és pintyfélék) szeret a talajon táplálkozni, míg más az ágak közt, etetőtálcán, vagy fedett dúcetetőben fogyasztja el a kihelyezett élelmet.

Ahol tudjuk, fedjük le az etetőteret, hogy a táplálék hó- és esőmentes helyen legyen! Az etetőtálca alját érdemes kifúrni, hogy ne álljon meg benne a víz. Törekedjünk arra, hogy a fekete napraforgó szárazon maradjon!

Tartsuk tisztán a madarak etetőhelyét! A maghéj (mely kiválóan komposztálható) eltávolítása hetente egyszer-kétszer célszerű, hiszen csak a helyet foglalja, és azt a látszatot kelti, hogy az etető feltöltött állapotban van.

A harkály, a küllő, a fakusz, a csuszka és az ökörszem a hagyományos etetőkön csak ritkán kerül szem elé. Ha azonban olyan etetőkertet létesítünk számukra, ami figyelembe veszi különleges életmódjukat, akkor akár napi szinten is találkozhatunk velük. Érdemes kitenni megfelelő kapaszkodófelületű, eltérő átmérőjű, esetleg korhadtabb ágakat is az etetőhöz. A fakopáncsfajok szeretik a szintén sótlan vajat és a margarint, melyet a fára kenhetünk.

Amennyiben fotózni akarjuk az etető vendégeit, érdemes az etetőt megfelelően tájolni. Általában az észak felé néző optikai tengely megfelelő, így a Nap az egész szezonban a hátunk mögül fogja megvilágítani az etető és az itató történéseit.

Ha szerencsénk van, nemcsak énekesmadarakat figyelhetünk meg, de a rájuk vadászó ragadozóikat (pl. karvalyt, nagy őrgébicset) is.

Morvai Szilárd

2022 nyara kivételesen száraz volt. Hosszú forró hetek teltek el eső nélkül és a közeli horgásztó vízszintje egyre csak apadt. A csapadékhiány oka, ahogyan idén is valószínűleg a klímaváltozás lehet. A tó sekély, nyugati oldalán látványos volt a majdnem egy méteres vízszint hiány, a tavat tápláló patak medre is teljesen kiszáradt. A közelben élő embereknek, akik pihenés, kirándulás céljából érkeztek igazi különlegesség volt a mederbe sétálni és az üresen tátongó óriási kagylókat és a berepedezett iszapos talajt testközelből megfigyelni. A nyári vízhiány a közelbe csalta a környéken élő állatokat is, hiszen az egyetlen hely volt a tó medre ahol még szomjukat tudták oltani.

A sok állandó „lakos”, gém, kócsag, gólya, réce és a tó bakcsó állománya a megszokott helyén vadászgatott és pihent a meleg nyári időszakban is, de az már érdekesebb volt, hogy a közepes testű ragadozó madarak is a tómederben oltották szomjukat. Vadgerlék kis csoportja fürdött és ivott a tóból de nagyobb méretű lepkefajokat is láttam a nedves partszakaszon a talajon, ahogyan rengeteg őz is érkezett és itta a tó maradék vizét. Augusztusra apró parti madarak lepték el a nyugati részt és az iszapos mederből táplálkoztak heteken át. A vízszint csökkenés nagy meglepetést is hozott: rengeteg olyan hulladékot tett láthatóvá ami talán évtizedek óta a tóban hevert már. Ezek az általában műanyag alapú, fém vagy üveg hulladékok nagyon ellenállók az időjárási körülményeknek. Ilyen kis energiabefektetéssel soha nem volt még összeszedhető a tómederbe került hulladék, bár a mély tómederben lévő hulladék még így is elérhetetlen volt, a partmenti részeken gumicsizmával már nagyon hatékonyan lehetett takarítani. Társam segítségével négy óra alatt négy nagy vödör hulladék került begyüjtésre, örökmozgó négylábú segítőnk pedig nagy szakértelemmel figyelte a munkálatokat.

Kiemelkedően nagy problémaforrás, nagy bajok okozója a tóban és a tavat környező növényzetben hátramaradó nagy mennyiségű damil és horog. A damil a nádasban, gyékényesben valamint a tó alsó medrében de akár a vízfelszínen is hátramaradhat. Rengeteg védett vadon élő állat pusztul el kínok közt az elszakíthatatlan damil kötegek csapdájában. Valamint óriási, akár napi rendszerességgel előforduló problémát jelent a tavat üzemeltető dolgozók számára is, mert a motorcsónak mozgó alkatrészeit is megbénítja a tókezelő munkák közben. Eltávolítása a csónak mozgó alkatrészeiről több órás munka is lehet. Amennyiben természetjárás közben damilt találunk abban az esetben kizárólag felnőtt ember, nagy óvatossággal egy bicska vagy kisolló segítségével távolítsa el azt. A vízből, a partközeli növényzetből vagy akár egy tóparti fa lombjából lelógó damilköteget helyezze a közelben található hulladéktárolóba vagy adja le a tavat kezelő személyzetnek. Az ilyen beszakadt damil szerelék hossza elérheti akár a 60 métert is, és a végén a legtöbb esetben rozsdás acél horog található.   

A tó üzemeltetői évente több alkalommal rendeznek előre meghirdetett társadalmi munkát aminek rendszeresen része a tó körüli hulladékok eltávolítása is, az elmúlt évek erőfeszítései a rendszerető horgász tagoknak hála látványos sikereket hoztak, az összképet illetően. A hazai horgásztavak körüli rend közös természetvédelmi és környezetvédelmi érdek. A változó klíma okozta száradás, a változatos állatfajok megjelenése és a szemétszedés lehetősége látszólag eltérő szálak, azonban ha kicsit jobban kinyitjuk a szemeinket rájöhetünk, hogy minden mindennel összefügg ezen a világon.

Morvai Szilárd

A Dél-Alföldön évek óta endémiás, vagyis már nem behurcolással terjed, hanem honos. A vad- és házi madarakban egész évben jelen van a madárinfluenza. Így főleg ősszel onnan indult, és hozzánk az Észak Alföldre Karácsony és Újév között jött a madárinfluenza. Most nem így volt. A téltől tavaszig fennmaradó járvány a házi baromfi állományok kiirtásával ott megszakadt, de a vadmadarakban fennmaradt és átnyaralt. Egész nyáron voltak a Madárkórház karanténjában madárinfluenzában beteg gólyák, fiatalok és idősek, hattyúk, ölyvek, héják, sirályok és varjak is, melyek nem élték túl a betegséget és országszerte mutatták ki vadmadarakból a vírust. A fertőzöttség nem szűnt meg, és még mindig tart. Olyannyira, hogy darvakban járványos formában lépett fel, és kivételesen az őszi madárinfluenza itt Hortobágyon jelentkezett a világ csodájaként egyedülálló tömegben itt megpihenő közel 200 000 daru között. A kritikus tömeg mindig magával hordozza valamilyen betegség elterjedését, mely azután szabályozza az állományt. Most a madárinfluenza vírusának jött el az ideje. November elején egyre több bágyadt, nehezen mozgó, gubbasztó, egyensúly zavaros daru került kézre. Úgy viselkednek, mintha nem látnának jól, vagy egyáltalán nem érzékelnék a külvilágot. Hagyják magukat megközelíteni és megfogni. Ezután lógatják a fejüket, majd gubbasztanak, és végül jön a fejtekerés, mint idegrendszeri tünet. A betegek karanténozása során vett tamponmintákból és egy-két napon belül történő elhullásuk során belőlük a labor PCR vizsgálattal kimutatta a magas patogenitású H5N1 vírust. A betegek és a vizes élőhelyeken elhullott darvak száma hamar ezres nagyságrendet ért el. Innen terjedhetett a gazdasági baromfiállományok telepeire, ahonnan már emberi közvetítéssel napok alatt megjelent szinte az összes környékbeli nagyüzemi baromfi állományban, melyeket folyamatosan irtanak a járvány megfékezése céljából. Azért, mert ha nincs fertőző beteg, nincs mitől elkapni. De van. Ott a pusztában és a vizes élőhelyeken lévő beteg, vagy már elhullott darvakban, melyek társai innen már elvonultak de a Dél-Alföldön a szegedi Fehér tónál, és a horvátországi Kopácsi réten betegek és hullák tömegeit hagyják maguk után. Ha el is vonultak, váltják őket az északról érkező vadludak a vizes élőhelyeken, ahol a darvak voltak, és a betegek maradtak, átadva a vírust az utánuk következőknek. Az ördögi kör folytatódik.

A libák és a vadkacsák nem vonulnak sokkal tovább, csak amennyire az időjárás kényszeríti őket. Ha lehűl, délebbre húzódnak, ha jön egy melegfront, visszajönnek. Hozzák-viszik a fertőzést, mely állandósul. Már nem kell behurcolni Ázsiából, nem a madárvonulással kerül a Kárpát medencébe, hanem itt terem. A Dél-Alföld fóliás baromfitartó gazdaságaiban, ki nem irtott háztáji állományokban, és azok környékén a vizes élőhelyek vadmadaraiban ellappang egész évben, és ilyenkor megjelenik. Ott is, itt is. Bekerül egy háztáji, vagy nagyüzemi állományba, és főleg emberi gondatlanság miatt a környéken feltartóztathatatlanul terjed. A fertőzött területeket zárlat alá vonják, az érintett házibaromfi állományokat kiirtják, és 10 km sugarú körben védő- és megfigyelési körzeteket jelölnek ki, ahol két hónapig nincs állatmozgás. De a vadmadarakkal ezt nem lehet betartatni. Kevésbé érzékenyek a vírusra, és tünetmentesen hordozzák, vagy enyhe tünetekkel átvészelik, miközben fertőzik a vizes élőhelyeket. Főleg a téli hideg elől délebbre, és az enyhülés során északabbra mozgó vadkacsák és vadludak terjesztik, és főleg az érzékenyebb hattyúk hullanak el. Ezért is tilos etetni a vízimadarakat, mert az etetőhelyen több madár összegyűlik, melyek egymásnak átadják a fertőzést. Ezért ilyenkor az arra gyanús fajok, mint a vadkacsák, vadludak, és főleg a hattyúk, de a velük egy élőhelyen található szürke gémek, kárókatonák, és más fajok is, potenciálisan fertőzöttek lehetnek. Mivel ebben a időszakban vadásznak is rájuk, gyakrabban kerülnek kézre. A még ilyenkor itt található darvak potenciálisan fertőzöttek lehetnek.

Sérülésük esetén mentésüket a következő protokoll szerint végezzük: Nem befogni és mentőhelyre szállítani, mert ha beviszik a fertőzést, a mentőhely összes madarát ki kell irtani. Így járt tavaly előtt a keszthelyi Madárpark és tavaly a Noé, ahol közel kétszáz madarat altattak el. Ezért ott kell tartani a vízimadarat, és a darvat, ahol van. Ha már egy udvarban, akkor ott, ha a terepen, akkor ott bekeríteni, egy rögtönzött kerítéssel, akár egy nádszövettel, és helyben, zártan etetni, itatni beöltözve, védőruhában, gumikesztyűvel. Nem hozzáérni! A bélsarából hatósági állatorvosi segítséggel mintát küldeni az ÁDI budapesti, Tábornok utcai, vagy debreceni Bornemissza utcai intézetébe, madárinfluenza kizárására PCR vizsgálattal, ahol másnapra megvan az eredmény. Negatív esetben biztonságos karanténba vihető a madár, de jobb, ha három hétig az eredeti helyén marad és ott karanténozzuk. Három hét után, ha újabb, ismételt tamponvizsgálattal negatív, akkor mehet a mentőhelyre. Aki elhullott, vagy beteg madarat talál, értesítse a hatósági állatorvost.

A Madárkórház Alapítvány országos madármentő hálózata a madárinfluenza veszélye mellett fokozott elővigyázatossággal működik, és kijelölt karanténokban fogadja a beteg madarakat, és intézkedik a minta vételről, valamint a hatósággal való kapcsolat tartásról. Az Országos Járványvédelmi Központ vezetője közleményt adott ki a nemzeti parkok részére, kérve az együttműködést a fertőzés lehetőségének csökkentésére a beteg és elhullott darvak és más vadmadarak begyűjtésével, melyhez az állategészségügyi szolgálat védőruhát és konténert biztosít. A Madárinfluenza aktuális hírei és az eljárásrend a NÉBIH honlapján megtalálható.

A H5N1 madárinfluenza vírustörzs magas patogenitású, nagy megbetegítő képességű, házi és vadmadarakban pár napon belül halálos lefolyású megbetegedést okoz. Emberre is veszélyes rekombináció is kialakulhat belőle, főleg sertés közvetítésével, de még nem az. Gyógyítani nem lehet, nem is szabad, az érintett állomány felszámolásával védekeznek ellene. Létezik vakcina, de az a fertőzéstől nem véd, csak a kártételt csökkenti. A vakcinázott állományok fertőzöttsége nem követhető nyomon, ezért ezeket és termékeiket más országok nem fogadják. Állatkerti állatok és nagy értékű tenyészetek részére a hatóság engedélyezheti a vakcinázást, de jelenleg az országban nem elérhető.

Dr. Déri János

Sajnos a most kézre került beteg darvak többsége madárinfluenzával fertőzött. Ezért minden beteget először karanténozunk, és a fertőzéstől mentesek 21 nap alatt 2+2 légcső és cloaca tampon PCR vizsgálatának negatív eredménye után engedhetők szabadon. Azért öltözünk be, és azért így vesszük át máshol is, és visszük karanténba, hogy a vírus ne kerüljön be a Madárparkba, sem a kórházba. Egyelőre a darvakban terjed, potenciálisan minden kézre került daru fertőzött. Ezért nem kell a betegeket a lakosságnak öszszeszedni és mentőhelyre vinni, hanem bejelentés után kimegyünk, akár más vármegyében is, szakszerűen és biztonságosan befogjuk, és egy a kórházból távoli elkülönített szükségkaranténba visszük, melyet felügyelünk. A Madárpark és látványkórház szabadon látogatható.

A sas a madármentés csúcsa. Nagy, szép, és ritka. Elengedése kiváltság, különleges, ritka, megtisztelő lehetőség. Nem mindenkinek adatik meg, hogy sasokat mentsen, gyógyítson, repatriáljon. Ha megsérül, nehéz meggyógyítani, a szabad életre felkészíteni, biztonsággal visszavadítani. A szabadon engedés ünnep, amit megtisztelünk és ünneplőbe öltözünk. Ez itt Hortobágy, az élő hagyomány színtere, ahol az ünneplő a cifra szűr és a Bocskai, kinek mi. A kézből engedés látványos, és a legnagyobb élmény annak aki szabadon bocsátja, és annak is, aki nézi. Nem véletlenül van plakátjainkon és az újságunk címoldalán. Hogy jól sikerüljön, nagy gyakorlatot igényel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy volt és van benne részünk, ez évben pedig rekordokat döntünk. Sast nyilván kevesebbet engedtünk szabadon, mint gólyát, hiszen alig van belőle. Akkor is, ha az utóbbi 30 évben közel megszázszorozódott a számuk. Akkor egy kezemen meg tudtam számolni, hogy hány pár parlagi sas él az országban, most már 3-400 párról beszélnek. Réti sasból ha akkor már két kéz is kellett hozzá, a mostani 4-500 pár igen komoly eredménye a természetvédelemnek, de attól még mindig ritka, veszélyeztetett, vörös könyves faj mindkettő.

Ahogy látjuk természetfilmekben, a nagy sasokat és keselyűket egy nagy kutyaszállító műanyag hordtáskából, annak ajtaját kinyitva engedik szabadon, ahonnan a madár saját maga jön ki és repül el, amikor neki jól esik. Ez lehet pár másodperc, pár perc, vagy fél óra is. Ugyanez történik, ha a sast vagy keselyűt kiveszik a szállító ládából és leteszik a fűre. Vagy azonnal elrepül, vagy pár percet gondolkodik, amíg elhiszi, hogy most tényleg elmehet, vagy nem hiszi el, és hason fekve ott marad félórákig is, amíg fel nem zavarják. A parlagi sasok különösen hajlamosak erre. Ha kézből engedjük, lehajtott fejjel lapít, akár percekig. Ha meglengetjük a szárnyait akkor is. A megilletődött rétisas ilyenkor elindul, a parlagi sokszor nem.

Mi is így csináltuk sokáig. A nemzeti parkos szakemberek így tanulták, tapasztalták, tanították, most is így csinálják. Akkor mi elfogadtuk, de idővel tovább fejlesztettük. Azért, mert a természetes élőhelyen elrepülő madár bármilyen alapos is volt a felkészítés, bármekkora röpdében bármilyen jól repül, az nem olyan, mint a szabad tér. Ha pár száz méter, vagy egy kilométer után, még  alacsonyan, fűkasza módjára repül, nem köröz föl, és túl hamar leszáll, vagy beesik a nádasba a folyó, vagy mocsár túl oldalán, vagy bizonytalanul eltűnik egy erdősáv mögött, nem tudjuk visszacsinálni. Nem találjuk meg, nem tudjuk visszafogni. Akkor sem, ha nyomkövetővel van ellátva, csak amikor már legyengült, vagy elpusztult. Ezért biztosabb a kézből engedés, amikor azonnal kiderül, ha nem jól repül, és nem a világ végén, hanem hazai pályán, ahol tudjuk, hogy hova szoktak szállni, hol kell keresni, ha vissza kell fogni. Vissza is fogjuk, ha kell. Némelyiket azonnal, ha a közelben leszáll, és hagyja magát. A Könyökös nevű rétisast egy hét után Hortobágyon a főút melletti nádas vizesárokba szorítottuk, és Zsolti munkatársunk vetődéssel kapta el, mert a faluban a tyúkokat hajkurászta és úgy repült át a főút fölött, hogy a biciklisnek el kellett hajolni előle. Bogyó 3 nevű rétisasunkat kétszer fogtuk vissza ugyanott, pár száz méterre a madárparktól egy zsombékosban.

Amikor Amerikában jártam, ott a fehér fejű rétisas, mint az Egyesült Államok címermadara, nagy becsben van, és nemzeti ünnepeken nagy nyilvánosság előtt engedik szabadon a sérülésből felgyógyult madarakat. A nyilvánosság ott vagy 10 000 ember, és aki elengedi, az legalább szenátor.

Ott feldobják, nem kockáztatnak. A szenátor a sast hanyatt fekvő helyzetben kapja a kezébe, egyik kézzel két lábánál, másik kezével nyakánál fogva hátralendíti, és a lendülettől széttárt szárnyú madarat már hasával lefelé tartva nagy erővel feldobja, mely ettől és a tömegtől biztosan jól megijed és jól elrepül.

Ázsiai solymászok ma is kézről hajító mozdulattal eldobva indítják a kézen ülő héját, sast, vagy akár a sólymot is a zsákmány után, megadva neki a kezdősebességet. 

Mi is próbáltuk, csináltuk, tudjuk így is, sőt, kisebb testű, repülni nem mindig akaró madaraknál, baglyoknál, ma is így csináljuk. De nem elegáns, a madárnak sem biztos, hogy jól esik. Ölyvnek mindegy, gyerekekkel elengedtetve egyszerűbb, nagyobb testű madarakkal már nehezebb.

dr. Déri János

Most Rajtad a sor! Egy like-al 7,5 milliót nyerhetsz kedvenc szárnyasaidnak!

Nagylelkű felajánlás részesei lehetünk MIDEA Hungary prómóciójának köszönhetően, ha most ránk szavazol!
Like-od segítségével most egy új légkondicionáló berendezés biztosíthatja kórházunkban a mindenkinek ideális hőmérsékletet, valamint 7,5 millió Forint juthat betegeink ellátására, hogy újra repülhessenek! Ehhez csak meg kell nyernünk egy szavazást, ahol TE döntesz!
Szavazni 2023. november 24.-éig tudsz, a linken található bejegyzésre adott reakciókkal: https://www.facebook.com/photo/?fbid=834420298687244&set=a.718177080311567

Az akció részleteit itt olvashatóak: https://midea.hu/egyeb/18_jotekonysag

Hálásan köszönjük, hogy mellénk állsz a szavazáson!

A szerb ortodox hagyomány szerint a vidék legnagyobb, legidősebb fáit egy nagy kereszttel jelölik meg a kérgén, és ezeket a fákat szent fakénttisztelik az ott élő emberek. Ezeket, főleg a tölgyet, hársat vagy szilfát, gyakran használták a parlagi sasok, amikor a tetejére fészket építettek. Tehát egy sas, amely a kereszttel jelölt fán fészkel, innen a neve: orao krstaš. Szerbül a krst jelentése: kereszt, krstaš  jelentése keresztes lovag.  Keresztes sas, impozáns név. Az eurázsiai elterjedésű parlagi sast minden nemzet legendás madárként tartja számon. Elnevezése minden országban kötődik királyi, eleganciát sugárzó, de egyben harcias megjelenéséhez. Imperial eagle, orla královského, kaiseradler, sah kartal, latin neve aquila heliaca. Hazai népi neve: határ sas, hivatalos elnevezése feltehetően onnan ered, hogy ez a sasfaj szereti a nagy kiterjedésű, esetleg tartósan parlagon heverő, háborítatlan területeket fészkelőhely választásnál és táplálkozóhelynek egyaránt.

Idehaza egész évben kötődnek a költőpárok a természetközeli élőhelyekhez: a patakok, fasorok, gyepek, nádasok, lucernatáblák, közepes méretű monokultúrás mezőgazdasági táblák a bennük élő változatos zsákmányállat állománnyal terített asztalként szolgálnak a sasoknak a költés alatt ugyan úgy , ahogyan a téli időszakban. Az erős fagyokban elhulló nagyobb testű emlősöket is előszeretettel fogyasztják ezek a madarak, hasonlóan az ölyvekhez, vagy sok más varjúféléhez. A faj táplálék listája rendkívül változatos: több mint száz madár- és emlősfaj maradványait mutatták ki szakemberek a hosszú évtizedek hazai és külföldi tudományos kutatásai során. Ázsiai és kelet-európai állományának tetemes része vonuló, közép-európai állománya télen is a költő területen marad. Magyarországon március közepén kezdenek költésbe a legrutinosabb öreg párok.

Amennyiben nem éri zavarás a költési időszakban a madarakat , két , esetleg három utód is kirepülhet a fészekből. A költés sok esetben hiúsul meg zavarás következtében, emberi mozgásra nagyon érzékeny:  600 méteres távolságon belül a madarak zavarásnak lehetnek kitéve, de például mezőgazdasági gépekre, járművek mozgására kevésbé érzékenyek.

Hazai és külföldi állományában egyaránt hatalmas károkat okoz illegális mérgezése, lelövése, és  egyéb más veszélyeztető tényezők is, például áramütés vagy gázolás. A hazai és külföldi természetvédelmi szakemberek évtizedek óta próbálják ezeket a veszélyeztető tényezőket megszüntetni vagy csökkenteni. A természetes szelekció is meghatározó tényező: a  kirepülő sasfiókák jelentős része az első télen elpusztul. 

Hazai állománya majdnem kihalt, de az elmúlt negyven évben a védelmi munkáknak és a faj alkalmazkodóképességének is köszönhetően csodás erősödést mutat, ez európai szinten rekord számú 410 költőpárt jelent. Közel 110 pár Szlovákiában, 23 pár Ausztriában , 12 pár Csehországban, 2 pár Romániában és 5 pár Szerbiában a felmért állománya a környező országok területén. A  világállomány tetemes része Kazahsztánban és Oroszországban fészkel. A faj „sérülékeny”, világszerte veszélyeztetett státuszban van jelenleg, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint. A Kárpát-medencében található állomány megóvása, országhatárokon átívelő, közös feladat.

Fotók és szöveg: Morvai Szilárd

A hortobágyi puszta csodával felérő őszi látványossága a Daruvonulás. Október elejétől november közepéig itt pihennek meg az Észak-Európában „nyaraló” darvak, Afrikába vezető útjuk során. Mintegy 250 ezer egyed fordul meg a térségben, melyek éjjelre 25-30 ezresével gyűlnek össze a megszokott pihenőhelyeken. Esti behúzáskor a páratlan látványra a naplemente teszi fel a koronát.

Legyen részese Ön is e felejthetetlen élménynek!

Vegyen részt egy exkluzív, családias hangulatú túrán a darvak nyomában! Töltsön el egy délutánt e csodálatos teremtmények társaságában, figyelje meg őket táplálkozás közben, gyülekezéskor valamint éjszakázáshoz készülődve! Terepjáróink és szakvezetőnk segítségével az elérhető legközelebb kerülhet e páratlan csodához.

Túra típusa: terepjárós + gyalog

Túra tartalma: Táplálkozó darvak megfigyelése a tarlókon, majd az éjszakázó helyre való behúzás megtekintése.

Amit mi biztosítunk: Gépjármű, szakvezető, spektív, kézi távcsövek.

Amiről mindenki maga gondoskodik: Időjárásnak megfelelő öltözet.

Indulás/érkezés időpontja: 14:00/sötétedés (Óraátállítás után 13:30/sötétedés)

Indulás/találkozó helyszíne: Hortobágyi Madárpark, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A vásártér mellett)

Áraink:

30.000 Ft/terepjáró

Több jelentkező esetén a költség megoszlik az alábbi táblázat szerint:*

*Jelentkezők számától függően lehetséges már induló gépjárműbe csatlakozni, így a költségek megoszlanak, és a fejenkénti árak lesznek mérvadóak. 6 fő felett, vagy kérésre további terepjárót indítunk. Maximális létszám: 10 fő.

A túrán való részvételhez előzetes, telefonos egyeztetés szükséges!

További információ és jelentkezés:

Déri Balázs, +3630/68-68-635, info(kukac)madarpark(pont)hu

Túrázóink részére szálláslehetőséget is kínálunk a Sasfészekben! A szálláshelyről bővebben:  ITT

Hortobágy legszebb őszi látványossága a daruvonulás.

A közönséges daru, vagy más nevén szürke daru (Grus grus) hasonlóan más nemzetekhez, a magyarságnak is megbecsült, ősi vadmadara. A „daru” szó feltehetőleg finnugor eredetű hangutánzó szó. Az éberség és a hűség jelképeként számos ókori és középkori ábrázoláson láthatjuk, legtöbbször lábával követ tartva. Hazánkban tolla elmaradhatatlan kelléke volt a „valamire való” legények kalapjának. Ma már nem gyűjthető, védett madár származékaként birtoklása szintén a hatályos természetvédelmi törvényekbe ütközik.

A daru védett madár, eszmei értéke 50 000 Ft.

Az Európában élő állomány nagysága szerencsére növekedő tendenciát mutat, jelenleg 100-120 ezer párra becsülik.

Megjelenése karcsú, kecses. A hím testhossza 120-130 cm, a tojóé 100-110 cm. Szárnyfesztávolsága átlagosan 180-240 cm közt mozog. Alapszíne palaszürke, fekete szárnyvégekkel, fején fehér, fekete és vörös mintázattal. Az elsőéves fiókák tollazata eltér, fejük sárgásbarna, egyszínű. A kifejlett egyedek hangja a „krúgatás”, míg a fiataloké sípoló.

Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének erdős, nádasos, lápos sztyeppéin költ. Fészkeléshez nyugodt, emberi tevékenységtől távoli, nehezen megközelíthető helyet választ. Ezek többnyire vízzel, láppal, mocsárral, nádasokkal borított területek. Szereti a jól belátható, biztonságos környezetet mind a fészkelés, mind a vonulás során. Ivaréretté 3 éves kor után válik. Párválasztása a „dürgés” egyfajta „duett” a hím és a tojó közt. Ez nem egyenlő a „darutánccal”, mely a hímek közti territoriális harcban jelenik meg, erőfitogtatás gyanánt. Monogám, többnyire egy életre választ társat magának. A földre, zsombékokra helyezett fészkébe 4 tojást rak, melyből többnyire 1-2, esetleg 3 utódot tud sikeresen felnevelni. Fészkeléskor fehérje gazdag táplálékot fogyaszt, növényi hajtások mellett kisemlősöket, puhatestűeket, rovarokat is eszik. Az áprilisban kelő fiókák nyár végére elérik a kifejlett kori testméretet.

Télire a táplálékhiány miatt Észak-Afrikába, Dél-Európába, valamint a Közel Keletre vonulnak. Nyár végén – ősz elején megkezdik a gyülekezést, majd útnak indulnak az első csapatok. Három vonulási útvonaluk Nyugat-, Közép- és Kelet Európán keresztül vezet. Közép-európai útvonaluk egyik kiemelkedő állomása hazánk, ahol „félúton” megpihennek. Az első csapatok szeptember végén, október elején érkeznek elsősorban Hortobágy, Kardoskút, valamint Szeged térségébe. Vendégszeretetünket majd egész ősszel élvezik, a legutolsó csapatok november közepéig maradnak, de leginkább az első hó lehulltáig. Itt tartózkodásuk csúcspontja október közepére tehető. Az itt tartózkodásukat a további útjukhoz szükséges tartalékok megszerzésével töltik, mely a mezőgazdasági területeken történő táplálkozásból áll. Itt már inkább keményítőben gazdag táplálékot fogyasztanak, leginkább a learatott kukoricatarlók pergési veszteségeit részesítik előnyben. Az éjszakát valamely lápos területen, vagy leeresztett halastavon 10-, 20-, akár 50 ezres csapatokban töltik. Napkeltekor a szélrózsa minden irányába kisebb, párszázas csoportokra oszolva látogatják a környező szántókat, ahonnan napnyugtakor térnek vissza. Rendkívül óvatos, éber madár. Mint fészkelésekor, vonuláskor is a nyílt, átlátható területeket kedveli. Bármely egyed veszélyt érez, az egész csapat felriad, és együtt távoznak. Megközelítésük nehézkes, szinte lehetetlen.

Daruvonulás szempontjából Hortobágy szinte egész Európa legkedveltebb állomása. Évente majd 250 000 egyed fordul meg ebben a térségben. Október közepén a szinkronszámlálások során egy nap alatt becsült darvak mennyisége meghaladja a 160 ezres egyedszámot is. A közeli tarlókon táplálkozó darvak 20-30 ezres csapatokban húznak éjszakázó helyükre, páratlan látványt nyújtva a naplementében.

daru , darvak , daruvonulás , programok , Hortobágy Hortobágyi Nemzeti Park , vonulás , madár , költöző madarak , madár , természet , puszta , kirándulás , túra , természetvédelem , programok , program , nemzeti park , látványosság , turizmus , Daruvonulás a Hortobágyon , látványosság , őszi programok , program ajánlat , daru , daru , daruvonulás , darvak , darvak , darvak , szállnak a darvak , leglátványosabb madármozgalom , naplemente , Hortobágy , daruhúzás, éjszakázás ,  behúzás, októberi programok Hortobágyon, terepjárós túrák, kirándulás

Tovább:

Osztálykirándulás – Bográcsételek – Daruvonulás

A hortobágyi madárkórházban rendszeresen végzünk sikeresen olyan műtéteket, melyek alkalmával gólyák törött süd-csontját rögzítjük velőűrszegzés- és és „fixa teur externe” technikák kombinációjával. Most azonban a törött végtagon a bőr is roncsolódott, így azt pótolni kell.

Itt mérgezik a sasokat. Évek óta, folyamatosan. Csak az idén három rétisas került innen hozzánk mérgezéssel, ezek közül kettő másodjára. Vadászterületen, legutóbb mérgezett tojás mellett, azzal mérgezett és elhullott szarka maradványait mostuk ki a sas begyéből. A területen a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őre egy mérgezett holló tetemét találta meg, pár száz méterre ettől az MME mérgezéses eseteket felderítő kutyás munkatársa találta meg a mérgezett tojást nem messze a még életben megtalált sastól, melyet egy mezőgazdasági vállalkozó mentett meg, és a Mályi Természetvédelmi Egyesület munkatársa szállított a hortobágyi Madárkórházba. Itt meggyógyítottuk, és azóta szabadon engedtük. De előtte megtettük a rendőrségi feljelentést, megvártuk a méreg kereső kutyás felderítést eredményét, a mérgező csalétkek és mérgezett tetemek eltávolítását, a további ismételt mérgezés elkerülése érdekében. A rendőrség két hónap után befejezte a nyomozást, és a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Sajtó Osztálya hozzájárult ahhoz, hogy jelen cikkben felfedjem a mérgezés helyét és körülményeit, abból a célból, hogy a nyilvánosság hatása hátha közelebb vezet a bűncselekmények felderítéséhez és a továbbiak elkerüléséhez, mert a rendőrségi nyomozás évek óta eredménytelen. Pedig valaki, vagy valakik mérgeznek. És ezt biztosan tudják mások is, és várjuk azoktól a jó érzésű helyi emberektől, hogy tegyenek ellene.

Bogyó 3-nak keresztelt rétisasunkról korábbi számainkban írtam, akkor származási hely nélkül.

Ő az egyik, amelyik másodjára került be a környékről mérgezetten. A második mérgezés olyan jól sikerült, hogy azóta sem tudtuk véglegesen szabadon engedni. Háromszor engedtük el, de utána vissza kellett fogni, mert nem volt tökéletes. Most itt ápoljuk a kórházban, az egyik röpdében. Azért Bogyó 3, mert az első másodszor is mérgezéssel hozzánk került rétisasnak Bogyó volt a neve, melyet követett Bogyó 2, melyhez hasonlóan Bogyó 3 már a harmadik, visszatérő mérgezéses esetünk. Bogyó 4-et ugyanonnan már elengedtük.

A mérgezés állatkínzás minősített esete miatt leülendő börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény, a méreggel való visszaélés ezzel a forgalomból kivont hatóanyaggal szintén, melynek birtoklása is az,  az egymillió forintos eszmei értékű rétisas mérgezése szintén a bűncselekmény. Ezért mind ülni lehet, mégis kockáztatják.

dr. Déri János

Itt lövik a gólyákat. Légpuskával. Beesett az udvarba, bejelentették, érte mentek, elhozták, szárnya tört, megműtöttük. A röntgen felvételen látszik a törött csont mellett a 4,5 mm-es, szoknyás  légfegyver lövedék, melyet a műtét során eltávolítottunk és megőrizzük annak rendőségi lefoglalásáig. Megtettük a feljelentést természetkárosítás és állatkínzás miatt.

Minden héten többször, az utóbbi hetekben, hónapokban, években, amikor galambot, varjút, és sajnos gólyát is lőnek. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, több helyen, de legutóbb Tiszakeszin. A korábbi hasonló esetek rendőrségi kivizsgálása eredménytelen volt, mert az azonnali bejelentés ellenére a rendőri intézkedés hetekkel később, egy nálunk történő jegyzőkönyv felvétel, lövedék lefoglalása után eddig minden esetben eredménytelenül zárult. Pedig a légfegyver hatótávolsága véges, és ha egy gólya ujjnyi vastag csontját töri, akkor nem lehetett 30 méternél messzebbről leadni a lövést. Mivel zárt kertbe esett a gólya, törött szárnnyal repülni nem tudott, a kertből gyalogolva se be se ki nem tudott mozogni, így az elkövető vagy az egyik szomszéd volt, vagy a másik, vagy a kertfaros hátsó, vagy a kert tulajdonosa. Őket kellene a rendőrségnek kihallgatni, de elmondásuk szerint, ha nincs tanú, fénykép, videó, ami alapján kimennek, akkor nem mennek ki. Ezt nehéz megérteni,hogy miért, de ők tudják. Pedig faluhelyen mindenki tudja, hogy kinek van légpuskája, és ki szokott vele lövöldözni, és ki lehet az, aki gólyára is képes rálőni. A rendőrség nem kérdezi, pedig a helyi rendőr is tudja, aki tudja nem mondja, mert nem akarnak rossz viszonyt a szomszéddal. De mint tudjuk, török átok, hogy többnyire nincsenek jóba, ezért már híradós TV műsorban is kértem, és ezúton is kérem a lakosságot, hogy akinek tudomása van ilyenről, az vállalja fel, és szóljon a rendőrségnek. Tanúvédelmet is kérhet, akkor inkognitóban marad.

A természetkárosítás szabálysértés, a fehér gólya fokozottan védett állat, eszmei értéke 100 000 Ft, melynek szándékos károsítása esetén ennek háromszorosa, 300 000 Ft a bírság alapja. Az állatkínzás bűncselekmény, mely a légfegyverrel lőtt gólyának okozott szenvedés miatt megvalósul, és 2 és fél év leülendő börtönbüntetéssel jár. Tiszakeszin ezt kockáztatják.

Mégis milyen ember az, aki gólyára lő? Kirepülés előtt álló, vagy éppen kirepült fiókára, mely két hónapja ott él a fészekben, és ha eddig zavart is valakit a gólyák esetleges kelepelése, ürülékükkel való szennyezése, most éppen útra kel és elmegy. A magyar nép kedves madara, mely nemzeti ünnepeinket tiszteli meg március 15-i érkezésével és augusztus 20-i távozásával Afrikába. Ahol útközben az arab országokban vadásznak rájuk kedvtelésből, Afrikában étkezési célból. De itt miért?

dr. Déri János

Megdöbbentő és szívszorító esemény rázta meg Bőcsöt, mert egy fiatal gólyát légpuskával lőttek meg, mikor még épp kirepült volna fészkéből. A madarat két szoknyás lövedék is eltalálta, súlyosan megsebesítve a mellét és a szárnyát. Szerencsére a helyi lakosok gyorsan reagáltak a történtekre, így a sérült gólya rövid időn belül Hortobágyi Madárkórházba került, ahol haladéktalanul megkezdtük az ellátását.

Az egyik szoknyás lövedék a gólya mellét érte, míg a másik a szárnyát találta el. Az előbbit sajnos nem távolíthattuk el, mivel a műtét további szöveti roncsolást okozna a gólya mellizmában. Viszont eltávolítása nem is szükségszerű, jelenlegi helyén nem akadályozza egy szerv működését sem. A szárnyát ért találat a csuklónál, a kéztőízületet roncsolta, szilánkos törést okozva. a golyót eltávolítottuk, majd hosszas, és igen bonyolult műtét segítségével sikerült a törött csontdarabokat rögzíteni.  Gyógyulási esélyei így már elég bíztatóak, jövő márciusra várhatóan szabadon repülhet.

Az állatkínzás ilyen mértékű brutalitása teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan. A gólyák természetes környezetben való megfigyelése és védelme a helyiek számára fontos és örömteli tevékenység, és semmi sem indokolhatja az ilyen szándékos bántalmazást.

Ez a borzalmas eset rámutat arra, milyen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a természetben élő állatok védelmének fontosságára. Az elkövetők azonosítása és felelősségre vonása kiemelkedően fontos a társadalmi igazságosság szempontjából.

Ha bárki bármilyen információval rendelkezik ami alapján az elkövetők azonosíthatóak, kérjük, hogy segítse az hatóságok munkáját és ne habozzon jelenteni a történteket. Csak együttműködéssel és elszántsággal tudjuk megakadályozni az állatkínzásokat és biztosítani az élővilág megőrzését a jövő generációi számára. Az állatok jogainak és védelmének megőrzése minden állampolgár felelőssége, és közös erővel tehetünk a természet és a vadon élő állatok védelméért!

A gatyás ölyvek (Buteo lagopus) elsősorban téli vendégek a Kárpát-medencében.

Eredeti élőhelyük a tundra és az erdős tundra övben található. Magyarországra csak telelni jönnek, általában októberben tűnnek fel. Az egerészölyvekhez hasonlóan az alföldi sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél nagyobb testűek, de elsősorban a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Színezetük változó, vannak világosabb és sötétebb példányok is, de a fehér faroksáv minden egyednél megtalálható. 

Téli pocok vadászataik közben gyakran a vörös vércsékhez hasonlóan szitáló repülést végeznek, azaz a zsákmányt kémlelve egy helyben lebeg. Gyakran elhullott állatok tetemeiből táplálkozik.

A tavalyi aszályos év után rendkívül enyhe telünk következett. Ebben a téli időszakban több gatyás ölyv is táplálkozott a Hortobágyon.

Az egyik madár viszont nem indult vissza az északi költőterületére, hanem Nagyhegyes és Nádudvar pusztáin maradt. Folyamatosan szemmel tartották a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrei és a Madárkórházunk madarászai. Megállapítottuk időközben, hogy gyűrűzött egyeddel van dolgunk, de a terepi megfigyelések alkalmával nem tudtuk leolvasni a gyűrűszámot.

Melanie Syrbe munkatársunk június legvégén még fotózta a madarat, majd július 10-én telefonáltak a diszpécserszolgálatunknak, hogy a madarat elütötték és lógatja a szárnyát. Szarvas Ferenc munkatársunk befogta a szárnytörött madarat Nagyhegyes-Elepen a Bekecs Sára emlékműnél és a Madárkórházba szállította, ahol dr. Déri János velőűrszegzéssel helyreállította a törött végtagot. Jelenleg az egyik kórtermünkben lábadozik.

A műtét során leolvastuk a gyűrűszámát és megállapítást nyert, hogy egy cseh gyűrű van rajta.

Lejelentettük a sorszámát és a Madárgyűrűzési Központ munkatársai jelezték, hogy az adatok szerint Brnotól mintegy 50 km-re, Verovany határában gyűrűzték 2021 novemberében, az akkor még 2 éves madarat, majd a helyszínen el is engedték. Reméljük az ölyv mihamarabb felépül és a téli időszakra újra a hortobágyi pusztáinkon látjuk viszont.

Látogassanak el a Madárkórházba és a gyógyuló félben lévő egerészölyveinken kívül most darázsölyvet, kígyászölyvet és eme gyönyörű madarat is megcsodálhatják!

Varga László

turisztikai menedzser