Tündérország
Juhász Gyula: Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.
Mit jelent számomra a madármentés, a Hortobágyi madárkórház? Sok ember azt hiszi, Tündérország csak a mesében létezik, pedig itt a Földön, ezen a csodálatos bolygón, amelyen élünk, is van egy Tündérország, ahol naponta történnek csodák. A hivatalos neve: Hortobágyi madárkórház.
Aki átlépi a kapuját, úgy érzi, egy csodálatos, különleges világba került. Olyan helyre, ahol szívvel-lélekkel mindent megtesznek a segítségre szoruló madarakért, és más, vadon élő kis állatokért.Önkéntesek végzik ezt a munkát.
Egy ideje a kórház csapatához tartozom és nagyon büszke vagyok rá. Mit jelent számomra a madármentés? Nehéz szavakkal megfogalmazni. Egy kis élet megmentése olyan kincset ad az embernek, amelynek az értékét nem lehet számokkal kifejezni. Kapsz egy csupasz, vaksi fiókát vagy egy sérült madarat. Ápolod, óránként vagy gyakrabban eteted. Ahogy telnek a napok,a madárka erősödik, fejlődi, gyógyul. És eljön a nap, amikor alkalmas lesz a szabad életre, el kell engedni. Boldog, de nehéz pillanat. Boldogság, hogy sikerült felnevelni, meggyógyítani, mégis nehéz őket elengedni, mert nagyon az ember szívéhez tudnak nőni. De bármennyire is fáj a szív, el kell őket engedni. Szabadnak születtek, joguk van a szabad életre.
Van nagyon fájdalmas része is a madármentésnek. Sokszor minden igyekezetünk ellenére sem sikerül megmenteni a madarat, gyakran a kezünkben hal meg. Ilyenkor lehet sírni, gyászolni, de lelkileg összeomlani nem szabad. Bármikor jöhet egy telefon, egy madárkának szüksége van a segítségünkre. A madármentésről sokan azt hiszik, abból áll, a képzett madármentők átveszik a segítségre szoruló madarat, gondoskodnak róla. Ennél jóval összetettebb dologról van szó. Ahhoz, hogy egy segítségre szoruló madárka eljusson hozzánk, az kell, aki talál egy ilyen kis tollast, ne hagyja sorsára, kérjen segítséget.
A fészkelőhely biztosítás, téli etetés is beletartozik a madármentés fogalmába. Az én szememben azok is madármentők, akik valamilyen formában-pénz vagy tárgyi adomány, támogatók szerzése, stb-támogatják a madárkórházat. Sajnos egyre több a sérült madár-sokan életük végéig a kórház lakói maradnak-szükség van a támogatásra, adományokra. Egy kis összeg vagy néhány tekercs kötszer, stb. is nagy segítség a kórháznak.
És itt van a támogatók szerzése. Hogyan tudunk legkönnyebben támogatókat szerezni? Szervezzünk kirándulást a madárkórházba! Sajnos a vírushelyzet miatt idén ez nehéz volt, de 2 kirándulás csak összejött. Kb. 70 embernek tudtam megmutatni az általam Tündérországnak nevezett helyet. Az utazás alatt játékos formában-madártotó-ismerkedtek a résztvevők a madarakkal, madármentéssel.
A kórházban doktorunk, Dr. Déri János és munkatársai meséltek az ott folyó munkáról. Negro, a beszélő holló is elvarázsolt mindenkit. A csoport tagjaira nagy hatással volt, amit láttak, legszívesebben örökre a kórházban maradtak volna, hogy naponta részesei lehessenek azoknak a csodáknak, amelyek itt történnek.
És végül még valami. Tapasztalatból tudom, sokan furcsán néznek a madármentőkre, nem tartják őket teljesen normálisnak. De úgy hozza a sors, ellátogatnak a madárkórházba, megismerik az ott folyó munkát. És utána más szemmel néznek ránk. Már tudják, azt a munkát, amit végzünk, elszántság, megszállottság nélkül nem lehet csinálni. És azt is tudják, a munkánkért olyan kincset, lelki gazdagságot kapunk, amelynek az értékét nem lehet számokkal kifejezni. Ez is csodálatos a madármentésben.
Sámuel Zsuzsa
önkéntes – Madárkórház Alapítvány
