Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban voltam egy hétig. Két napig csak telefonáltam. Az első nap felhívott régi madármentő önkéntesünk és támogatónk, Kasza Edit, hogy a Balatonnál Alsóörsön sok füsti fecske fekszik a 71 főút mentén. Hideg volt és eső, már két napja. A fecskék nem tudtak táplálkozni, mert kizárólag repülő hártyásszárnyú rovarokat esznek, melyeket a levegőben repülve kapnak el. Lett volna bőven, hiszen azért jelentek meg nagy tömegben a Balatonnál, mert az árvaszúnyogok hetek óta rajzottak, ellepve a víz fel színét és a nádast, de az esőben nem repülnek. Ha nincs repülő rovar, a fecske nem eszik. A fecske pedig két napig bírja evés nélkül. Utána sakk-matt. Ha lemegy a normál 18-22 grammos vonulási testtömege 16 gramm alá, akkor menteni kell, 12 gramm alatt már nem hozható vissza. Ezek közül a később hozzánk is került mentett egyedek 8-10 grammosak voltak.
Megbeszéltük, hogy nézzen körül másfele is, hogy nem egy helyi időjárási csapdáról van-e szó, de a környéken mindenhol és az északi parton Vonyarcvashegyig fecskék százai-ezrei ültek az úton, vagy az út mentén, sokakat már elütöttek az autók. Felhívtam Bende Szabolcsot, a fenékpusztai mentőállomás vezetőjét, együttműködő partnerünket, madármentő képzéseinken fecske specialistakánt előadó oktatónkat, aki a 2008-as és 2013-as hasonló időszakban 800 fecskét vészeltetett át, és engedett szabadon jó kondícióban, hogy náluk mi a helyzet. Mint kiderült, a Kis-Balaton és a Keszthelyi öböl térségében radarképen is látható 2,5-3 milliós fecskefelhőt ejtett fogságba az idő járás. Egy országnyi fecske a gyűrűzési megkerülések szerint, mind a Kárpát-medencéből. Akkor még nem gondoltuk, hogy ezek 95 %-a elpusztul… A fecskék a nádasban bújtak meg, ott próbáltak táplálkozni, de ezrével voltak a strandokon, nyitott épületekben, vagy azok falain. Megbeszéltük, hogy egy akciócsoportot szervezünk a fecskék mentésére, amivel Kasza Editet bíztam meg. A következőkben olvassák el a történetét!
Szept.14, délelőtt férjemmel Budapestről Alsóörsre utaztunk a nyaralóba pihenni egy napot. A pihenésből egy elkeseredett versenyfutás lett az idővel. Megérkezve Alsóörsre, nagyon furcsa jelenséget tapasztaltunk, rengeteg fecske rajban, közvetlenül az úttest felett repült, le-le ülve pihenni arra. Tudtam hogy rossz idő lesz, és kezdtem ráébredni – látva a sok fecskét – hogy baj van. A pihenést azonnal egy mentési akcióvá alakítottam. Elindultam a 71-es úton Keszthely felé. Tihanyig jutottam, ahol szintén egy nagyobb rajjal találkoztam. Megálltam és láthatósági mellényben próbáltam lassítani a forgalmat a jelenlétemmel. Közben fotókat és videot is készítettem az állapotokról és kitettem a Facebook közösségi oldalra egy segítségkérő posztot. Tovább haladtam és Balatonakali magasságában ismét meg kellett állnom egy újabb fecske raj védelmét próbálni biztosítani forgalomlassítással. Elkeseredve láttam a főút mellett a rengeteg elhullott kis fecskét, melyeket az autók ütöttek el.
Az időjárást figyelve nem volt kérdés , hogy 15-én reggel ismét indulok a Balatonra fecskét menteni. Ekkor már sok sok civil jelentkezett a segítségkérő felhívásomra és körvonalazódott, hogy milyen formában szükséges a segítség. Egyrészt forgalomlassítással (ehhez figyelemfelhívó tábla készítéssel), másrészt a strandokon és part menti területeken nagyobb számban összegyűlt és legyengült egyedek mentésével, illetve lisztkukac táplálék eljuttatásával azon helyekre, ahol magánszemélyek, mentőhelyek próbálnak segíteni a kimerült, éhező állatokon.
Eljutottam Badacsonyba is a strandra, ahol rettenetes állapotokat tapasztaltam, százas nagyságrendű elhullott kis fecskéket láttam. És civil fiatalokat, akik a még életben levő, legyengült, éhező egyedeket etették.
Vonyarcvashegyre a hajó kikötőbe is vittem lisztkukacot egy civil kérésére, ahol szintén száz körüli elhullott egyedet láttam. Ezen a helyszínen kipróbáltam a növényzet megrázását, ami kiváló módszernek tűnt, egész raj követett ahogy a szomorú füzekről felreppenő rovarokat kapkodták.
Hétfőn, 16-án, mivel az időjárás nem javult ismét indultam a Balatonra.
Még felkészültebben, több lassításra felhívó táblával, több lisztkukaccal. Út közben megszámlálhatatlan segítségkérő telefonnal, részemről segítségkéréssel a hatóságok, hivatalos szervek felé. Út közben több lassító táblát kihelyeztem, lisztkukacot a szükséges helyekre elvittem (többek között Balatonszepezdre egy kastélyba , ahol több száz fecske húzódott be védelmet keresve) ,civilektől fecskéket mentőhelyre szállításra átvettem (kb 20 egyedet), amit a Keszthelyi mentőhelyre juttattam el.
Katasztrófális állapotokat tapasztaltam utam során, több száz elhullott egyedet láttam, de azt gondolom, hogy közvetett munkámmal (forgalomlassítás, lisztkukac táplálék eljuttatás, legyengült egyedek átvétele és mentőhelyre juttatása) több száz egyed felerősítéseben és életben maradásában tudtam segítséget nyújtani.
Kasza Edit
A több ezer ember által mentett fecskék Fonyódra, Fenékpusztára, Keszthelyre, Veszprémbe, Székesfehérvárra, részben Budapestre, és még sok helyre, így hozzánk is kerültek. A fenékpusztai mentőállomásra érkezett mintegy 700 fecskét a Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a jelen lévő önkéntes fecskementők tiltakozása és felháborodása ellenére ellátás nélkül elkobozta és a Székesfehérvár- sóstói mentőállomásra szállította, ahova az összesen beszállított 1800 fecske közül a fele nem érkezett meg élve, és mintegy 250-et engedtek szabadon. (Forrás: Facebook fecske men tő csoport) Madarakat gyógyítunk, hogy visszaadjuk a természetnek azt, ami a természeté. Mert mi vet tük el, emberek. Ezt viszont nem az ember csinálta, hanem az időjárás. Vagy azt is mi csináltuk?
