Énekesek szállásadója: a kis fakopáncs
Az erdei énekesmadarak apró szállásadója a verébméretű kis fakopáncs (Dryobates minor). Kis méretéből adódóan kicsi odút váj, s ezzel a szaporodás lehetőségét biztosítja más, hasonló méretű madárfajok számára is. A legtöbb őshonos madarunk ugyanis a saját testméretének megfelelő odúban szeret költeni, természetvédelmi szempontból tehát kulcsfontosságú faj. Egyszerre fogyasztó és zsákmányállat, de odúépítő munkája miatt fontos költőhely készítő. Valamennyi harkályfajra jellemző, így természetesen a kis fakopáncsra is, hogy ilyenkor télidőben, vagy korábbi őszi időszakban éjszakázó odút vés magának, talán ezért van az, hogy költési időn kívül gyakrabban megfigyelhető. Ez Európa legkisebb harkályfaja, kis testtömegének köszönhetően az egészen vékony gallyakon, levélszárakon és a nádasokban is rutinosan mozog, ugyanis hím és tojó egyede sem haladja meg a 25 grammos testtömeget.
Általában pókokkal, lepkehernyóval, hangyákkal, levéltetvekkel táplálkozik. Téli időszakban is fák kérgeit kopogtatja élelem után kutatva, vagy lehullott, kisebb magvakat keres a levelek átforgatásával. Szemünk elé leggyakrabban idősebb domb-, és hegyvidéki lombhullató erdőkben kerülhet, különösen a tölgyesek madara. A hím fejtetője vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott. Megfigyelhető még nagyobb parkokban, az alföldi kocsányos tölgyesekben, ártéri ligeterdőkben és gyümölcsösökben is, téli madáretetőn, és ha nem is túl gyakran, de emberközeli helyeken, kertekben meghagyott száraz fatörzseken is előbukkanhat. Megfigyelés közben az azonosításban sokat segít a rendkívül kis méret, és a fakopáncsokra jellemző testalkat. A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 100 grammos testtömegének a kis fakopáncs tömege mindössze negyede! Picurka mérete ellenére erős, kitartó madárka, nagyon aktívan képes vésni a reggeli óráktól kezdve, így a holt fafaj keménységétől függően pár nap alatt elkészíthet egy, de akár több éjszakázó odút is. Hazai állománynagysága a legnehezebben megítélhető.
Jelenleg kicsivel 16 000 pár feletti. A kertben meghagyott, álló, korhadt, elhalt faanyag fontos számára, gyenge csőre miatt csak korhadt fába tud odút vájni. Az idős természetszerű erdők véghasználata, az álló holtfák eltávolítása veszélyezteti a faj szaporodását. Mi is tehetünk védelme érdekében, vidéki kertek végében álló holtfa meghagyása segítheti ennek a különleges külsejű aprócska és védett madárnak a szaporodását. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
Morvai Szilárd
