Október közepétõl november végéig hazánkban csak átvonulóban láthatjuk a darvakat. Sajnálatos, hogy ezek a gyönyörû, szép nagymadarak fészkelõ helyei megszûntek hazánkban. Ez a madár a magyar ember egyik legkedvesebb madara volt a régmúlt világban. Természetesen kedves madár ma is, szerencsére a vonulás idején a Hortobágyon a darvak száma a százezret is elérheti. Ismerkedjünk meg közelebbrõl ezekkel a szép madarakkal.
Daru (Grus grus). Házõrzõ és „házibarát”. Nemes tollazata értékes. Ezek a tulajdonságok tették szeretetreméltóvá. A daru õseinknek az egyik legkedvesebb madara, nem véletlen, hogy sok dalban, versben, írásban és festményen találkozunk vele. A darumadár az éberségnek, a jó õrködésnek és rendtartásnak élõ példája volt. Eleink kedvelték sok jó tulajdonságáért és értékes tolláért. Mindezen tulajdonságaiért sok régi család, vár, város, falu címerében megtalálható. Eleink lelkéhez ez a madár állt a legközelebb. A török világban raboskodó magyaroknak, a bujdosó kurucoknak a darvak vonulása a hazát, az otthont juttatta eszébe. Fájó érzést keltett bennük, mert hazájukból jöttek, vagy oda mentek. A XVI. és XVII. századokban népünk ajkán sokat szerepel a daru, ez a csodálatos madár:
– Darvak dívánjának (tanácsülésének) nevezték a lármás gyülekezetet.
– A vigyázó darvak tolla strázsálta a vitézek süvegét.
– A strázsáló katonát vigyázó daruhoz hasonlították.
– Aki valamit nagyon megfigyelt, azt mondták róla, darvadoz, olvashatjuk Takáts Sándor írásában Balassa B. és Zrínyi M. verseikben kedvesüknek „hegyes tekintetét” a szelíd daruhoz hasonlítja.
Hazánkban ez a nagytermetű madár a XIX. század közepéig nagyszámú fészkelő volt, főleg az alföldi lápos, mocsaras, vizes területeken. A befogásuk, vadászatuk, de főképp élőhelyeiknek leszűkítése és helyenkénti megszűnése okozta, hogy a XX. század közepére, mint fészkelő madár megszűnt. Ma már átvonuló madarunk, legnagyobb csapatuk a Hortobágyon figyelhető meg időközönként, akár kb. 80 ezres példányban. Az országban az egyik legnagyobb mocsaras, vizes terület a Nagy- és Kis Sárrét, amely több százezer holddal jó daru élőhely volt. Az itt élő emberek daru iránti szeretetét bizonyítja, hogy határrészeket neveztek el róla, melyek a mocsarak kiszáradása után is fennmaradtak, mint például Darvas, Darusziget, Daruhát és Darukanyar a Hármas-Körösön. De nemcsak a magyar nép kedvelte ezt a madarat. Pl. az orosz sztyeppéken a pásztorok szívesen neveltek fel egy-egy fiók-darut. Ezek olyan szelídek lettek, hogy követték a csordát.
Lipták Gábor írása nyomán a daru több feladat ellátásában volt az ember szolgálatában:
– Dísze volt az udvarnak. Ritka volt az a nemesi porta, vagy gazda-ház, ahol ne élt volna egy-két daru.
– Szórakoztató volt, amikor – ha kedve tartotta – táncolt, forgott maga körül, vagy kis gallyat vett a csõrébe, feldobta, és olykor elkapta.
– Jó pajtása volt a gyerekeknek, barátként tartották a háznál.
– Jó házõrzõk voltak, kitûnõen helytálltak és éberek voltak, mint:
- Ha idegenek jöttek a portára, nagy rikoltozást, kurrogást csaptak és csõrükkel meg is csípték a „betolakodót”.
- Ricsajozásukkal és szárnycsapkodásukkal még a betyárokat is visszatartották.
- Õrködtek a baromfik felett és összetartották az udvart.
- A bajomi és a zsakai várban éjszakára felültették a madarakat a vár falára. A legkisebb mozgást is észrevették és hangjukkal riasztották a várõrséget.
– Időt jósoltak viselkedésükből. Mikor szárnyaikat teregetve és kiáltozva keringtek, esőre készülhettek.
– Jó költő madarak. Ha libatojást tettek alájuk, kikeltették azokat is és felnevelték.
– Megélhetési forrást biztosított sok szegény családnak – dar-vásznak – a tenyésztése.
A darvak igen éber és okos madarak. Kolóniájukra rátörni lehetetlen, akkor sem, ha pihennek vagy étkeznek, de költésük idején sem. A csapat mellé őröket állítanak ki, és ezek minden neszre figyelnek és riasztanak. Hiedelem, hogy az őrök fél lábon állnak és a másik lábon levő ujjaikkal egy rögöt vagy kődarabot tartanak, azért, ha elaludnának a „csomag” leesik, és a koppanásra felébredjenek és jelt adhassanak a csapatnak. Az ember számára hihetetlen éberségüket sokszor kamatoztatták:
– Történt egyszer, hogy egy szegény házhoz éjjel betört egy (illuminált állapotban levõ) ember, hogy meggyilkolja a ház népét. Baltával felfeszítette a bejárati ajtót és már a konyhában is volt. Egy pillanatra megtorpant, amikor kintrõl hangos rikoltozást és szárnycsapkodást hallott. Az udvaron õrködõ daru ébresztette a ház népét a veszélyre. Ennek köszönhetõ, hogy a család kisfia felébredt és üvöltözött: „gyilkos van a házban”! A ház ura a rikoltozásra és kiabálásra felébredt és világot gyújtott. Ahogy kinyitotta a szobaajtót, szemben találta magával a betörõt. Rávetette magát és leteperte a földre. Így menekült meg a haláltól a ház népe, köszönhetõen a daru éber õrködésének és „kötelességtudatának”.
– 1635-ben Kemény János (késõbb erdélyi fejedelem ifjú korában részt vett a szalontai éjjeli csatában. A magyar sereg már elveszettnek hitte a csatát, amikor a zajra, lövöldözésre a mocsárban alvó darusereg felriadt. A darvak ezreinek lármáját emberi zajnak vették a törökök, és azt hitték, hogy a magyarok segítséget kaptak. Vadul futásnak eredtek, még mellé bele a lápba. A menekülõ magyarok ezt észrevették, visszatértek és az ellenségbõl sokat levágtak.
Nem csoda, hogy ez a madár keresett áru, és kedvelt volt évszázadokon át. Sajnos, népszerűségüknek hátránya is lett, hiszen sokat befogtak tenyésztésre, és elpusztították a tollukért. Azonban az igazi veszteség az élő és fészkelő területek leszűkítése és felszámolása lett.
Darutoll. Hazánkban a múlt században az Alföldön lehetett leginkább darutollat beszerezni a kecskeméti és a „mezőszegedi” darvászoktól. A darutoll viseletről hazánkban sok legenda szól, néhány belőle:
– „A lányok rá se pillantottak arra a legényre, akinek kalapja mellõl hiányzott a darutoll.”
– „Az idõsebb emberek pedig kalapjuk mellé tûzött darutollal hivalkodtak, mutatva, hogy még nem járt el felettük az idõ.”
– „Ha a lány darutollat adott a legénynek, az biztos lehetett benne, hogy jó szívvel van iránta.”
– „Akinek darutolla nem volt, számba sem jöhetett.”
– „Kanizsa vidékének lakói darutollat hordanak, toll és forgó nélkül járni õk szégyennek tartják.”
– A XV. század elsõ felében, csakúgy, mint a korábbi idõkben a süveg oldalát darutollal díszítették, néha három szállal is, ugyanígy a süveg elején is találkozunk darutollal.
– Hunyadi János kalapját is darutoll díszítette, mégpedig a hátsó felébe szúrva.
– A XVI-XVII. századokban divat volt a fehér darutoll viselete. (Egyes leírások szerint ez kócsagtoll volt, miután a darutoll szürke.)
– A XIX. században is divat volt a kalapnál e toll viselete.
– A XX. század közepéig darutollat hordtak az egyensapka mellett is, „darutollas katonák”.
– Tollak kölcsönzésével is találkozunk különbözõ alkalmakkor, mint: Kéry Ferenc gróf például kismartoni kézfogójára indult, Batthyány Ádámot kérte, hogy „egy csoport darutollat, vagyis inkább az maga szál-darutollát forgóstul azon idõre kölcsönadni méltóztatnék.”
Darutollas diákok
A fehér darutollról Apor írja: „sok darvakat tartottanak fejedelmi urak, főemberek udvarában, és mivel a darvak többnyire szürkék, kiszedték a tollakat szép gyengén s fa olajat öntöttek az tollú tokjában s ismét helyre rakták a kiszedett tollakat, úgy fehéredtenek meg.”
A tollak használata
Az elmúlt századokban az egyik nagy terjedelmű hóbort volt a madártollak használata, ami kisebb mértékben ma is él. A madártollnak értéke volt, ami függött a madár ritkaságától, annak megszerzési nehézségétől, a toll alakjától és szép színétől. Nyilvánvaló, hogy annak a madárnak a tolla volt a legértékesebb, ami ritkán és nehezen szerezhető meg. A legkülönbözőbb rétegek használták:
– díszítésre, fõleg a fejfedõkön, (sapka, süveg, kalap stb.)
– legyezõnek, a melegben jó hûsítõ volt,
– porolónak, ami a takarítás nélkülözhetetlen eszköze volt,
– kenõtollnak, ami a konyha fontos kelléke,
– íróeszköznek (eleink ezzel írtak „gyöngybetûket”),
– dohányzásra, (szipkák készültek belõle),
– ágynemûbe, a házi szárnyasok tollát, és még néhány dologra.
A múltbeli leírások tanúskodnak arról, hogy milyen becsülete is volt a tollnak:
– kialakult az értéke és jó áron cserélt gazdát, (nem volt olcsó egy szál szép toll),
– különbözõ tartozásokat lehetett vele leróni,
– egy másik ember iránti hálát lehetett vele kifejezni.
A toll-hóbort oda fejlődött, hogy a legkülönbözőbb módon használták, mint például:
– Kereskedtek a madártollal, aminek megvolt a maga útja és értéke. Csak néhány eset a ránk maradt írásokból az adás-vételről:
- 1631-ben Kõrös városa vásárolt a kecskemétiektõl 11 forintért tollakat, Varga István nevezetû embertõl 3 forintért darutollat.
- 1639-ben szintén Kõrös városa vásárolt a kecskeméti Szanda Tamástól 6 szál darutollat 5 forint 40 dénárért, majd ugyancsak 6 szál darutollat 3 forintért.
- 1647-ben megint csak Kõrös városa vett a kecskeméti Szûcs Jánostól 16 szál darutollat 10 forintért, majd ismét 16 szálat 5 forintért.
- 1657-ben 13 forint 60 dénárért vettek tollat.
- 1669-ben Szegedi Ferenctõl 5 aranyért vettek darutollat.
Milyen értéket képviseltek a darutollak a XVII. században Kőrös városában? Például egy csikó 3 forint 50-be került, egy borjas tehén 9-10 forintba, amikor egy szál darutollért 1 forintot kértek. Megjegyzendő, hogy ebben az időben a kócsagtollat is darutollnak mondták, így a „fehér darutoll” kócsagtoll volt, aminek az ára olcsóbb volt. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején Párizsban 10 000 ember foglalkozott tollkereskedelemmel.
– Adót fizettek a madártollal, mint például
– a szegény nép az urainak tollal rótta le adóját,
– Kőrös városa a XVII. században adóját tollal fizette a töröknek, amit időnként drága pénzen vásárolt meg a madarászoktól, (az előzőekben már tájékozódhattunk róla),
– a XVII. században Kecskemét évente két szál darutollal adózott földesurának.
– Ajándékba adtak madártollat a hála és a megbecsülés jelképeként, de sokszor protokollból, mint például Kőrös városa tette ezt:
– 1646-ban a török vajdának 6 szál darutollat; inasának, főszolgájának, kihajdának, három szakácsának, három szubasájának, vezetéklova hordozójának stb. egy-egy szálat; lovászának pedig 2 szálat adtak.
– 1676. évi számadás szerint a gyemli oga 3, a basa és szolgái 7, a nazurbég 4, a tihája 1, az inasok 1-1, a szubasák 2-2 szál darutollat kaptak ajándékba.
– Kitüntetésként is használták a madártollat, mint például a törökvilágban a vitézeket tüntették ki darutollal.
– Babona is kötődött a madártoll viselethez. Egy ilyen eset: eleink azt tartották, hogy rossz ómen, ha a darutoll valakinek a süvegéből kiesik. Kemény János a választófejedelemnél járván ezt írja: „Mikola Ferencnek a süvegéből a darutollat a szél leveté. Jóllehet fölvevék ugyan, de talán rossz ómen-je lőn a jövendő dolgoknak.”
Őrködő darumadár
Szeretem a darumadárt, aki mindig emberbarát.
Ki, ha étkezni vagy pihenni térsz, és ha őrködsz,
Nehéz rögöt tartod lábad ujjai között.
Ha megszunnyadnál, a rög esésének koppanására ébredsz rögvest.
Naphosszakat strázsálsz és vigyázod barátaid nyugalmát.
A régmúlt időben az emberrel együtt őrizted a várat, és
Vigyáztad a nemzetünk álmát.
Kedves barátja lettél az embernek és
Játszótársa gyermekének.
Az udvarban rendet tartottál a bugris baromfiknál.
Megtanultad a betűk fortélyát, és
Ennek eredményeként az ég alatt a
„V” alakban való elhúzást.
Jó darumadár hová lettél?
Az országunkból elmentél.
Érthető, hogy itt nem vagy már.
Mi emberek elvettük élőhelyed, és
Földönfutóvá tettünk tégedet.
Őszi vonulásoddal azért még
Hitet táplálsz és reményt adol, hogy
Hazajössz majd még egyszer ide.
Mi emberek nem felejtünk el, hisz
Címerekben, regéinkben, verseinkben híven őrzünk tégedet.
Jöjj vissza te drága szép madár!
Megvan a hazád, aki híven visszavár!
Isten segítsen, hogy hazatalálj, hogy elmondhassuk ismét híven, hogy
„Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál”.
Katona Mihály Kunszentmárton
Katona Mihály, Kunszentmárton
MME tagja, a Körös-Maros Nemzeti Park Ig.
polgári természetőre
Legyen részese Ön is e felejthetetlen élménynek!
Vegyen részt túráinkon a darvak nyomában! Töltsenek el egy délutánt e csodálatos teremtmények társaságában! Megfigyelhetőek táplálkozás közben, valamint éjszakázáshoz készülődve.
Túra típusa: terepjárós + gyalog
Létszám: 2-től 6 főig
Túra tartalma: Táplálkozó darvak megfigyelése a tarlókon, majd az éjszakázó helyre való behúzás megtekintése.
Indulás/érkezés időpontja: 13:30/sötétedés
Indulás/találkozó helyszíne: Hortobágyi Madárpark, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A vásártér mellett)
A túrán való részvételhez előzetes, telefonos egyeztetés szükséges!
Áraink:
|
2-3 főig |
4-5 főig |
6 fő esetén |
| Felnőtteknek: |
6000 Ft/fő |
5000 Ft/fő |
4000 Ft/fő |
| Gyerekeknek: |
5000 Ft/fő |
4000 Ft/fő |
3000 Ft/fő |
6 fő fölött, vagy nagyobb csoport esetén kérje egyedi, személyre szabott ajánlatunkat!
További információ és jelentkezés:
