Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

15 éves hagyományainknak megfelelően idén is gólyák szabadon engedésével ünnepeltük  a Március 15.-ei nemzeti ünnepet. A gólyák – mint igazi magyar madarak – pontosan e napon érkeznek vissza Afrikából, és így a madárkórházban ápoltak is egyenlő eséllyel foglalhatnak velük fészket.

A tavaly, afrikai útjukig meg nem gyógyult, de azóta már egészséges madarak röpdénkben teleltek át. A 12 fehér gólya mellett 1 fekete gólyát  1 egerészölyvet és 1 nagy liliket is útjára indítottunk. Az alkalomra való tekintettel a madarak is kaptak kokárdát, melyet természetesen úgy rögzítettük, hogy az elengedés pillanatában, de legkésőbb az első szárnycsapások után leessenek, hogy ne zavarják a madarakat további életükben.

A madárelengedéseken kívül sok más színes program várta látogatóinkat. A hétvége folyamán a madárkórházban nem csak hazai fajokkal lehetett találkozni. Mind a három napon megtekinthető volt egzotikus kisállat bemutatónk, ahol szó szerint testközelből lehetett megbarátkozni óriáskígyókkal, madárpókkal, szakállas agámával, siklókkal, óriáscsigákkal, óriáscsótányokkal, és más egyéb, nem minden nap látott élőlényekkel. Az állatok szelídek voltak, nem bántottak. Lehetőség nyílt arra is, hogy látogatóink megérintsék, megsimogassák, vagy akár a nyakukba is vegyék őket.

A naponta kétszer megtartott ragadozómadár bemutató főszereplői szintén külföldi, hazánkban fel nem lelhető madarak voltak. Villámot, az Észak-Amerikában honos harris hawk-ot a gyermekek is kézre hívhatták, Szirát, az igencsak barátságos afrikai uhut pedig kézre is vehették.

A kicsiket pedig egész nap kézműves foglalkozás várta, ahol mindenki megfesthette saját magának az égetett cserépből készült madaras, vagy épp mókusos hűtőmágnesét.

Az RTL Klub híradójából:

A TV2 Tények műsorából:

Az M1 Híradóból:

Hamarosan itt a tavasz, március idusa. Ez pedig azt jelenti, hogy azokat a fehér gólyákat, amiket teleltettünk, végre szabadon lehet engedni. A fehér gólyák március 15-e körül érkeznek meg hazánkba, így mi is erre az időpontra tesszük a szabadon engedésüket. Furcsa az egybeesés, de ha megnézzük a közel száz évre visszanyúló érkezési adatokat, ez az időpont jön ki, akárhogyan is számoljuk. Szinte minden évben megkapjuk ezt a kérdést: Miért pont ekkor? Vannak, akik a kérdezés, vagy a tudományos adatokról tudomást sem véve azzal vádolnak bennünket, hogy ez csak egy marketing fogás. Sajnos néha még az ellenérdekeltek által felpiszkált szakmabelieknek is jelentenünk kell, akik évente firtatják e témát, de mi türelmesek vagyunk és újra elmagyarázzuk nekik, akik úgy is tudják, de végzik a dolgukat, mert ez a dolguk.. De sebaj! Ettől még a fehér gólyák ekkor jönnek, mi meg ekkor engedjük szabadon az átteleltetett egyedeket.

Fotó: Déri Balázs

A kérdés maga pedig legalább annyira szokta a kérdezőt, mint a válaszadót minősíteni. De nem csak március 15-én, hanem előtte és utána is tart a kibocsátás. Ennek pedig az az oka, hogy nem szerencsés egy helyre sok, jelen esetben akár 25-30 fehér gólyát is egyszerre szabadon engedni. Tavasszal még nem olyan nagy a táplálékbőség, és a fészkelőhelyekért is intenzívebb a harc, ha túl nagy az egyedsűrűség. A legnagyobb és a leglátványosabb szabadon engedés Hortobágyon a madárkórházban történik, ezért is invitálunk ide mindenkit. Március elejétől, ahogy az időjárás engedi, elkezdjük azokat az egyedeket elengedni, amiket messzebb viszünk. Ez költség- és idő igényes, ezért nem is tudunk minden madarat szétszórni az országban, de ezzel a módszerrel is szeretnénk minél nagyobb esélyt adni a szabadon engedett gólyáknak.

Konyhás István

Várjuk sok szeretettel Önöket is!

Mind a három napon:
• fehér gólyák szabadon engedése
• solymászbemutató
• tárlatvezetés
• kézműves foglalkozás
• egzotikus kisállat bemutató
• bográcsos ételek: Bográcsgulyás 950 Ft, Slambuc 800 Ft

A Dunántúlon, Tolnában, Dombóváron egy benzinkútnál tavaly felismert egy támogatónk, aki rendszeres olvasója a Pusztadoktor magazinnak. Megszólított, és elbeszélgettünk pár percet. Felesége, Dr. Fórisné Pethő Györgyi aki Kurd község általános iskolájának igazgató helyettese és biológia tanára, nemrég keresett meg, és egy előadás tartására hívott az iskolába. A nagyon jól megszervezett és meghirdetett eseményre összegyűlt 110 gyerek és a szülők közül 30-40 felnőtt a község Művelődési Központjában fért el Müller János polgármester jóvoltából, ahol erre az alkalomra készült, madármentés témájú gyermekrajz verseny képeit láthattuk a falakon. Ezekből kedvenc madaramat, a rétisast ábrázoló két rajzot bekeretezve adták át nekem a diákok. A meghívás több évre szól, mi is megyünk még, és ők is jönnek osztálykirándulásra Hortobágyra. A helyi német anyanyelvű önkormányzattal kötendő együttműködési megállapodás aláírása további lehetőségeket biztosít a község környezetvédelmi felelősségvállalási programjában képzések és táborok alkalmával a találkozásra.

Dr. Déri János

Fotógaléria:

Fotók: Moldován Lívia

Minden madarat, és mást is. Denevért, rókát, kutyát, macskát, őzet, vidrát, nyestet, mindent, amit behoznak, vagy elküldik, vagy megtaláljuk. Februárban azért főleg karvalyokat és baglyokat. De ölyveket, héjákat, varjakat, galambokat és sasokat is. Rétit és parlagit, néha szirtit. Erdei fülest és gyöngybaglyot éjjel ütnek el, egerészölyvet nappal. A karvaly és a héja is nappal repül neki a kerítésnek, a vércsét minden évszakban üti az áram a villanyoszlopon. A hattyúkról és búvárokról korábbi számunkban írtunk, az erdei fülesbagoly decemberi költéséről is, most a gyöngybaglyokról és a karvalyokról fogadjanak el pár sort.
A gyöngybaglyok állománya nagyon függ a téli tápláléktól. Egyes ínséges teleken az állomány jelentős része, fele-harmada is elpusztulhat. Főutak mentén keresik a rágcsálókat, és nagyobb forgalmú utakon, mint pl. a 4-es út, sokat ütnek el belőlük. A baglyok tollazata különleges szerkezetű, a puha, suhogásmentes repülést biztosító funkció mellett levegőt tart meg a tollak között, melyet a baglyot kézbe véve elpattanó légbuborékokként érezhetünk is. Ez ütközéskor légzsákként védi a testet a belső sérülésektől. Az életét sokszor megmenti, de szárnya-lába törik, melyet műtéti úton, fémes belső, vagy külső rögzítéssel lehet gyógyítani. Ez több hetes- hónapos kórházi kezelést igényel. A rágcsálók ellen méreggel védekező mezőgazdasági termelők, ha nem szakszerűen helyezik ki a mérget, a rágcsálókat fogyasztó baglyokat is megmérgezhetik.

Fotó: Déri Balázs

A kiesést pótlandó, a gyöngybaglyok egész évben, így ilyenkor már fészkelhetnek is, hiszen padlásokon, templomok tornyaiban, gazdasági épületek tetőterében egész évben védett helyen vannak. A fiókák neveléséhez azonban táplálékbőség is kell, mely télen az emberi környezetbe behúzódó rágcsálók formájában helyenként adott. Ennek örülhetnek, akik a galambokat nem kérik a padlásukra, mert ahol bagoly van, ott nincs galamb. Ha a gyöngybagoly, vagy kuvik ipari üzem csarnokába költözik, ahol élelmiszert termelnek, vagy tárolnak, és a hatóság nem engedélyezi a kettőt egy helyen: vagy HACCP előírásokkal ellenőrzött, bagolyköpettől és ürüléktől, tollpihéktől rágcsáló maradványoktól mentes élelmiszer, vagy fokozottan védett bagoly, melyet nem szabad semmilyen élettevékenységében korlátozni, fészkelésében pedig különösen nem. Ugyanez vonatkozik nyáron a fecske által fészkelésre kiválasztott nagyüzemi baromfinevelő istállókra, vagy a redőnybe költöző denevérekre. Az állategészségügyi – most már inkább élelmiszer-biztonsági – hatóság, melynek én is tagja vagyok, nem engedélyezi a vadmadarakkal való közvetett érintkezést sem, főleg a Salmonellák, vagy madárinfluenza, baromfipestis veszélye miatt. Ezért még talán időben szólunk, hogy ahova nem kívánják, hogy beköltözzön valamilyen védett madár, vagy denevér, még a fészkelési időszak előtt zárják el a nyílásokat. Ha berepül, és nem tud, vagy nem is akar kimenni, a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a befogására, áthelyezésére (pl. mesterséges denevér odúba), de ha már ott a fészek, de még nincs tojás, vagy szaporulat, akkor sem zavarható a védett egyed, ezt a természetvédelmi hatóság csak különösen indokolt esetben engedélyezheti. A gyöngybagoly nem rak fészket, csak letojja a tojásait, melyet nem könnyű megtalálni. Ezért ahol előfordul, ne zavarjuk meg fészkelését padlástakarítással. Tetőjavítás, átépítés előtt erre is oda kell figyelni. Építkezés során talált fiókák esetében, ha nem biztosítható a zavartalan felnevelésük a szülők által, hatósági engedéllyel mi is vállaljuk a felnevelésüket, vagy saját fészkelő párunkhoz való adoptálásukat.

Fotó: Déri Balázs

A karvalyok az emberi környezetbe beköltöző madáretetőkön összegyűlő apróbb énekes madarak, verebek, cinegék, rigók de balkáni gerlék, galambok zsákmányolása miatt gyakran láthatóak falvakban, városokban kertekben, parkokban, akár panelházak között is. Gyakran szállnak be szerelőcsarnokokba utánuk. A megzavart madár a tükröződő üvegfelületeken látható tájat menekülési útvonalnak hiszi, vagy be akar menekülni az épületbe. Az üvegen nagyot koppannak, az őket üldöző ragadozóval együtt, melyen gyakran látható szárnyaik, testük körvonalának  lenyomata. Sok esetben elvesztik eszméletüket egy időre, és ha nem kutya vagy macska, vagy rossz szándékú ember találja meg őket, és nem fagynak meg, akkor pár perc, pár óra alatt magukhoz térve elrepülnek. Ha szárnyuk is törik, akkor nem. Ha nem csak agyrázkódás, hanem komolyabb fejsérülés is van, akkor sem. Ez már kórházi kezelést igényel. Ezért, ha falak mentén, ablakok alatt mozgásképtelen, bágyadt, elrepülni nem tudó madarat találunk, fogjuk meg, tegyük egy jól záró papírdobozba, melyen nincsenek lyukak, és tartsuk meleg, csendes helyen pár órán át. Van benne elég levegő, lényeg, hogy teljesen sötét legyen, mely nyugalmat biztosít a betegnek. Ha 2-3 óra alatt nem röpképes, akkor hívjanak, hozzák be, vagy küldünk érte. A karvaly nagyon stresszérzékeny, percek alatt is halálra idegeskedheti magát, ezért nem kell nézegetni, kézbe venni, a látszólagos nyugodtsága a félelem, súlyos stressz jele. Ilyenkor fokozott az anyagcsere, és órák alatt feléli a tartalékkait. Ezért pár óránál tovább ne tartsuk etetés nélkül. Az etetés és különösen az itatás ebben jártas szakembert igényel, melyek közül képzett, madármentő önkénteseink minden megyében, szinte minden nagyobb város környékén megtalálhatóak. Nemcsak etetésben, hanem elsősegély nyújtásban, akár életmentő infúzió beadásában is járatosak, ezért kérjük, aki sérült madarat talál, haladéktalanul hívja diszpécserközpontunkat, vagy a honlapunkon található regionális madármentők nyilvános telefonszámát! Kérjük ne facebookon ötleteljenek laikusokkal, hanem telefonon kérjenek azonnali, szakszerű, személyes segítséget.
Ha a karvaly megfogta a zsákmányát, ne vegyük el tőle, ne mentsük meg, mert nem sportból, vagy szenvedélyből vadászik, hanem szükségből, és nem véletlenül választotta ki a gyengébbet a madáretetőt látogatók közül. A megmentett zsákmány többnyire nem is marad életben, és a karvaly úgyis fog másikat. Galambászok értékes postagalambjait a karvalyok, héják és sólymok edzésben tartják, közülük is a könnyebben foghatót igyekeznek kiválasztani, de a gazdájuk ezt nem nézi jó szemmel. Mielőtt a védett és fokozottan védett madarakkal szemben önbíráskodásra kerülne a sor, kérjük a galambászokat, beszéljék meg a megelőzés és védekezés lehetőségeit ebben járatos galambász és solymász szakembereinkkel! Mi szeretjük a galambokat is, és őket is meggyógyítjuk, mert nem szükségből, természetvédelmi-, gazdasági-, vagy anyagi érdekből, hanem hivatásból, emberségből gyógyítjuk a madarakat, immár 35 éve. Segítsenek ebben Önök is!

Dr. Déri János

Beszéljünk kutyául!
Hogyan bánjunk jól a kutyusokkal?
Sok szeretettel várunk mindenkit szombaton 13:00-a Madárkórházba, ahol az Együtt az Állatokért Közhasznú Egyesület munkatársai tartanak előadást a felelős állattartásról!

Madarakat mentünk már 35 éve. Ezt azért írom így, mert azóta van diplomám, és azóta mentem a madarakat párommal, munkatársaimmal, önkéntes segítőinkkel együtt. Kezdődött ez 1984-ben egy egerészölyvvel, melyet akkori hereford húsmarha állomány ellátását segítő, kiváló, és szeretett szaksegédem, Szarvas Bandi talált a Pente-zugban, és Simson motorján a katonai mikádója alatt szállított tíz kilométeren át a havas-jeges pusztán a Hortobágyi Állami Gazdaság Szásztelki Kerületének irodájába. Az ölyv szárnya eltörött, nem tudott repülni, sem zsákmányt ejteni, és biztosan elpusztult volna a téli hidegben. Szásztelki szolgálati lakásunk lett az otthona, először a konyha, majd a padlás, ahonnan tavasszal gyógyultan távozott a saját szárnyán. Az elengedésben az akkor 9 éves kislány, Szűcs Edit is részt vett, aki folyamatosan segédkezett az ápolásában. Később, már asszony korában ő lett az első fecske gondozó szakemberünk, majd pár éve Spanyolországból hazaköltözve kislányával együtt tért vissza hozzánk önkéntesnek. Két éve, a Tisza-tó jegéről mentett hattyúval készült képe bejárta az országot.

Tiszafüred, 2017. január 8.
Jégbe fagyott hattyút ment Szűcs Edit, a Hortobágyi Madárkórház önkéntes segítője a Tisza-tavon Tiszafüred és Poroszló között 2017. január 8-án.
Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Azóta több mint tízezer madarat mentettünk, szervezett körülmények között, az országban elsőként 1991-óta mint Pusztadoktor Kft, a Hortobágyi Nemzeti Park megbízásából, majd 1999-től, idén huszadik éve, önállóan, mint Madárkórház Alapítvány, mely a 2006-tól megnyílt Hortobágyi Madárpark üzemeltetője.
Kezdtük ezt évi 20-30, majd 2-300 madárral, ma már évente több mint 2300 madarat mentünk önkéntes hálózatunk segítségével. E célból a múlt évben szakmai képzéseket indítottunk országszerte, Hortobágyon 2, Budapesten 3, Kaposváron 1 alkalommal, melyeken összesen 265 fő vett részt, akik közül 74-en tettek sikeres vizsgát, és 39-en írtak alá önkéntes szerződést, hozzájárulva elérhetőségük nyilvános közzétételéhez madármentő önkénteseink között.
Segítségükkel a múlt évben a kórházba került madarak száma 1309 db, ezen felül szentesi mentőállomásunkon 285, nyíregyházi mentőállomásunkon 112, és vizsgázott madármentő önkénteseink közül Budapesten Slamovics Zsuzsa 104 , a Rákosmenti Mezőőri Szolgálat 81, Bíborné Veres Dorottya 52, Patakfalvi Orsolya 52, Sztrehárszki Lili 4, Budakalászon Paulheim Rita 15, Szekszárdon 142, Sajtoskálon Kovács Gábor 35, Kaposváron Fehérváry Zita 21, Tiszaföldváron Hajdú István 35 madár mentési szállítását jelentette a teljesség igénye nélkül, melyek elsősegély nyújtását és átmeneti ápolását végezték. Ez összesen 2355 madár mentése, melynek jelentős részét visszaadtuk a természetnek, egy részük további kezelés után lehet szabad, más részük tartósan sérültként élhet élete végéig a Hortobágyi Madárparkban.
Tesszük ezt követőinkkel, együttműködő társszervezeteinkkel együtt, mint a Dunántúlon 25 éve dr. Berkényi Tamás állatorvos kollégám tevékenységével Székesfehárvár és Sukoró telephelyén évi 600 madarat fogadó Vadmadárkórház Alapítvánnyal, és Borsodban 5 éve Lehoczky Krisztián vezetésével a Mályi Természetvédelmi Egyesülettel, mely 2018-ban 1200 madár mentéséről számolt be. Ahogy mi, és madármentő önkénteseink is, ők is irányítanak sérült madarakat a legközelebbi szakmai segítséget biztosító állatkertbe, nemzeti parki és Magyar Madártani Egyesületi, valamint más, állami és civil mentőhelyekre.
Bárhova is kerül a beteg, a sikeres gyógyítás, és a szabad természetbe való visszakerülés esélye leginkább az időtényezőtől függ. Az azonnali, szakszerű elsősegélynyújtás, a túlélés biztosítása, a sérült testrész stabilizálása és konzerválása az órákon belül, de legkésőbb aznapi műtéti beavatkozáshoz ugyan olyan fontos, mint szükség esetén kórházba szállítás, és ott az azonnali sürgősségi ellátás, legtöbbször csontműtét. Erre alkalmas állatkórház nincs mindenhol, madárra szakosodott, és csontműtétekben jártas állatorvos talán egy tucat, és aki ezek közül azonnal elérhető, és hajlandó akár éjszaka is rendelkezésre állni, és ráadásul ingyen dolgozni, az még kevesebb. Amire bennünket megtalálnak, és eljut hozzánk a beteg, már általában túl van az ideális műtéti beavatkozás aznapi lehetőségén, és sokszor súlyosan szennyezett, fertőzött, többszörösen, szilánkosan tört szárnyakat-lábakat kell összerakni. A mi kórházi forgalmunk szerint ez napi 4-5, esetenként több mint tíz műtét, a csúcs mindig hétvégén, vagy ünnepnapon és általában éjszaka, mert akkor érnek rá az emberek kirándulni, és észrevenni, bejelenteni a sérült madarakat, és amire megérkezik, már este van. Ilyenkor ágyból kikelve, munkatársaink szabadidejüket feláldozva tesszük a dolgunkat, ami természetes. Egy műtét másfél óra, de sokszor háromórásra is elhúzódik. Nincs mindig sikerélmény, mert a legjobb odafigyelés és szakmai precizitás, tapasztalat, kitartás, bravúros műtéti megoldás ellenére is ottmaradhat a madár a műtőasztalon, vagy a sikeres műtét utáni napokban adja fel. Ha életben marad, a szabadon bocsátás lehetőségének 70 %-a az utókezelésen múlik. A hortobágyi Madárkórházban 10 dolgozó és csúcsszezonban két állatorvos és 20 önkéntes váltott műszakban megfeszített munkával lát el, kezel, gondoz, etet napi 30-40 akut beteget és 2-300 további ápoltat. Nyáron se szabadság, se hétvége, csak túlóra, mely próbára teszi az ebben résztvevők emberfeletti stressztűrő képességét, családjuk türelmét és kitartását, mindezt minimálbérét, vagy ingyen, mert a szűkös anyagi forrásainkból nem futja többre.
De ha meggyógyul és szabadon bocsátjuk, az kárpótol mindezért!
A vadon élő madarak tulajdoni jogát az állam gyakorolja, a vadászható fajok kezelését a vadászatra jogosultakra bízza, de a védettekről saját apparátusával nem képes teljes mértékben gondoskodni. Ebben segítenek a civil szervezetek, köztük mi is, melyek gyorsabb reagálásúak, és költséghatékonyabbak, mint az állam munkaidőben és ügyeleti rendszerben dolgozó alkalmazottai.
Bár a mentés, a szállítás, orvosi ellátás, kórházi ápolás itt is pénzbe kerül, tesszük ezt önkénteseinkkel együtt munkadíj szempontjából ingyen, némi költségelszámolással, ha futja az adományokból és a 1 %-os felajánlásokból, ha nem, akkor saját zsebből kiegészítve. Mert, ha nincs kinek benyújtani a számlát, a Mennyei Atya így gondoskodik róluk.

Dr. Déri János

Hálásan köszönjük támogatóinknak a segítségét! Kérjük, adója 1 %-ával és adományaival segítse Ön is ezt a nemes ügyet! Kórházunk az év minden napján nyitva áll a látogatók előtt. Jöjjön el, és győződjön meg arról személyesen, hogy jó helyre került a támogatása! Munkánkban bárki részt vehet, próbálja ki, és ha tetszik, legyen önkéntesünk! 1 %-os felajánlását a Madárkórház Alapítvány 18557899-1-09-es adószámára teheti, adományokat az alapítvány 59900029-10001868 számú bankszámlájára várunk.

A madártoll egészen különös anyag. Vidéki lányként jól ismerem a házi baromfik tollát, de a nemesebb madaraké egészen más. A darutoll nagy becsben tartott kincs, a túzok, vagy esetleg egy távolabbi országból kapott flamingó, esetleg siketfajd toll szintén, de inkább azért, mert abban benne van a távolba való vágyakozás, annak az embernek a kedvessége, aki ránk gondolt, amikor felvette, vagy csak azért, mert különleges, mert olyan kevés van belőle. Egy szál toll egészen más, mint egy nagy kupac toll, különösen, ha azt nem veszítette el a madár, hanem még védelmezi, beborítja őt, alatta pedig érezni lehet a meleg testet. A gombócbujár, vagy kisvöcsök tulajdonképpen egy elképzelhetetlenül puha, tenyérbe simuló kis tollkupac. A tollai annyira selymesek, mintha nem is madarat, hanem valamilyen kisemlőst fogna az ember a kezébe, annak is egy pár napos szülöttjét. A két tenyerem között bőven elfért, kézben vittem a víz felé. Az ő története nem tudjuk, hol kezdődött, de egy fejezeténél Debrecenbe érkezett egy ködös téli napon, és nem találván vizet, az aszfalton landolt. Ott ráleltek, elhozták a Madárkórházba, de mivel egészséges volt, és elég életerős is, el lehetett engedni. Minél hamarabb, annál jobb, ne érje fölösleges stressz, ne találkozzon túl sokat emberekkel. Így aztán Pista, akit mások igazgatóhelyettesnek hívnak, mi viszont apának, délben úgy gondolta, ovi után gyorsan odakanyarodunk a folyóhoz, és útjára engedjük. Akkor nem jártunk még lent, nem tudtuk, hogy a horgászstégeknél is be van fagyva a víz. Ahol a sok nád, hínár, egyéb növény miatt felhalmozódik a vizekben a szerves anyag, azon a szakaszon a folyó lassabban enged a hidegnek, folytatódik a lebomlás, és ezzel a hő-termelődés, úgy hittük, itt még érezni a hatását annak a néhány fok plusznak. Nem így volt, beljebb volt csak nyílt víz, így ott nem tehettük rá. Akkor irány a vízi színpad, 33-as út túloldala. Ott sem járunk sikerrel, akkor egy lehetőség marad, a hőforrás. Hortobágyon is van néhány meleg vizű forrás, vagyis kút, ahogyan a Hajdúság számos városában, csak éppen fürdő nincsen hozzá. Viszont mivel a föld mélyéről feltörő gázok miatt elfojtani nem szabad, utat kell engedni neki. Amikor már kellően lehűl, belefolyik a Hortobágyba. A régi kemping mellett az ártéri kis erdős részen lehet eljutni hozzá. Nálunk a kis gombóc, szabadságra vágyik, menjünk. Közben elkezdett havazni, telik az idő, nő a hideg a tagjainkban. A kisvöcsök befészkeli magát a két tenyerem közé. Az arcomba csapódnak néha az ágak, de nem vészes, az egész kis lénye azt sugallja, vigyáznak rám, jól vagyok. Apánál egy másik kis lény, egy kislány, a nagyobbik gyermekünk. Már fázik. Már nem jó a kaland, el akarta ő engedni a madarat, ahogy máskor is, de ahhoz van hozzászokva, hogy elrepülnek, nem érti, ezzel miért gyalogolunk ilyen sokat a hidegben. Apa, vegyél fel. És apa felveszi. A nagyobbikat ő viszi, a kisebbiket én, még a szívem alatt. Kezemben a gombócbujár, még mindig bújik. Egyszerre könnyű és nehéz, valahogy nagyon sűrű, tömör, alig lehet különbséget tenni a testrészei között, találó a név, gombóc. Elérünk a forráshoz, van nyílt víz, nádas, el is tud bújni. Ki tegye a vízre, kérdezzük. Mirát már nem érdekli, csak a hideg, nem szereti. Akkor majd én. Vízre teszem. Azonnal elkezd úszni, pár pillanat múlva már rejti a nádas. Nem messze láttunk kacsákat, innen már könnyebben továbbáll, talán hozzájuk. Nekünk csak vissza kell kapaszkodnunk az útra. Az ágak csapódnak, a hó szállingózik, apa cipel, anya lassan lépdel, a kisvöcsök szabad. Hazamegyünk.

Veres Hajnalka

Egy évvel ezelőtt az enyhe téli idő apropóján írtunk az egész országban nagy tömegben jelenlévő vadlibákról. A vadlibák, ha tehetik, szívesen kitelelnek hazánkban az enyhébb teleken. Amennyiben nyílt víz van elég és nincs nagy hótakaró, akkor a pusztai gyepek, a lucernatarlók és bizony az őszi gabonavetések is megfelelő táplálékbázist nyújtanak számukra. Ha az utóbbira tévednek, az viszont nem jó a gazdának. Ha hosszabb ideig jár rá a liba a vetésre, bizony elég komoly károkat tud tenni. Az őszi vetésnek nem feltétlenül árt, ha tél végén egy kicsit megcsipkedi a liba, régebben alkalmanként könnyű fogasboronával, vagy birkával is megjáratták szakszerűen és nagyon óvatosan a vetést. Ez elősegíti a gabona tavaszi bokrosodását. A természetvédők ezt a tényt kiemelve magyarázták, hogy tulajdonképpen a liba még jót is tesz a gazdának. A gazdák pedig próbáltak érvelni, hogy ha hosszabb ideig tart ez a beavatkozás, vagy enyhe, fagymentes időben, akkor az inkább káros, mint hasznos. Laza talajon nem visszacsípi, hanem kitépi a fiatal növényt a liba, hosszabb távon pedig az ürüléke és főleg a taposása inkább káros, mint hasznos. A megritkult vetéssel pedig az egész tenyészidőszak alatt gond lesz, többet kell gyomirtózni, rosszabb a betakarítás. Van lehetőség riasztásra az ilyen vetéseken a kellő engedélyek beszerzésével. De sokszor hiába volt engedély, annak kiadása csak az alkudozást, időhúzást táplálta. Nem volt tiszta, miként, kinek a költségén kell végezni a riasztást. A természetvédelmi szervezet végezze, vagy csak felügyelje? A cikk megjelenése óta kaptunk többféle véleményt, ilyet is, olyat is. Ettől az évtől viszont a természetvédelmi törvény módosítása igazolja akkori felvetésünk helyességét. 2019. január 11-től hatályos a természetvédelmi törvény (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény) módosítása, amely szerint a jövőben a kormányhivatali szervezeti formában működő természetvédelmi hatóságtól szélesebb körű helytállási kötelezettség várható el a védett állatfaj egyede által okozott károk esetén. Továbbra is érvényes az a szabály a jövőben, hogy a védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, vagy használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodni köteles. Az ilyen állatfajok esetén a riasztási módszerek alkalmazása, illetve a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a természetvédelmi hatóság engedélyével és felügyeletével végezhető, amely esetben a hatóság köteles gondoskodni a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról. Lényeges változás azonban a szabályozásban, hogy a korábbiaktól eltérően az indokolt kérelemre induló eljárás esetén nem kell megállapodást kötni a költségek viseléséről a tulajdonos (használó) és a hatóság között, hanem arról a hatóságnak – mint állami természetvédelmi feladatról – saját magának kell gondoskodnia. Továbbá ez esetben a természetvédelmi hatóságnak a kártalanítási kötelezettsége is megnyílik, azaz amennyiben nem végzi el az indokolt kérelemben foglalt védett állatfaj kármegelőzési munkálatait, indokolatlanul nem vonja be a megfelelő szervet a munkába, illetve nem engedélyezi a riasztási vagy kárelhárítási módszer alkalmazását, a tulajdonos bekövetkezett kárai tekintetében is köteles helyt állni. Egy törvény akkor ér valamit, ha be is tartják, egy törvény pedig akkor jó, ha szívesen tartják be azt.

Konyhás István

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit a 2019-es FeHoVa kiállításra február 7.-e és 10.-e között!

Standunknál a Vadászpavilon színpada és a preparátor verseny területe között, a Magyar Solymász Egyesülettel együtt munkatársainkkal és bemutatós madarainkkal Csacsogóval, szárnyaszegett, de simogatható egerészölyvvel, a beszélő dolmányos varjúval, és kézen hordozható japán füleskuvikkal, valamint a solymászok gyönyörű sólymaival és héjáival személyesen is találkozhatnak kiállítás ideje alatt.
Aki sérült, beteg madarat talál, a kiállítás ideje alatt hozza be, standunkon látvány kezelésben részesül, és további ellátásról gondoskodunk. Szeretettel várunk mindenkit!

Megtaláltok minket az „A”-pavilon 11 B1-es standján!

Előadásaink a FEHOVA színpadán:
• február 7.   17.00-17.25.: Br.V. Győrffy Villám András interaktív előadás a solymászatról, mint UNESCO világörökség, Nemzeti Kulturális örökség és Hungarikum.
• február 7.   17.25-17.45: Dr. Déri János: Madármentés a természetben
• február 8.   15.45-16.15: Tóth Gábor: Állati jó bemutató  (borz, görény, patkány, róka, kutya)
• február 9.   17.00-17.30: Dr. Déri János: Mérgezések veszélyei a vadászokra
• február 10. 16.00-16.30: Dr. Déri János:  Az áramütés veszélyei madarakra, gyógykezelése és megelőzése

Fotó: Morvai Szilárd

A sasmérgezés februári lapszámunk témája, mert, bár minden évszakban előfordul, ebben az időben leginkább aktuális. Most előre hoztuk januári számunkban, mert a múlt évben elmaradt, nem volt mérgezés, és reméljük, hogy idén sem lesz. Hogy tényleg ne legyen, talán még időben hívjuk fel a figyelmet a mérgezések veszélyeire. Mert általában nem sast akarnak mérgezni, hanem más ragadozót, vagy mezőgazdasági, vadgazdálkodási kártevőt. Ilyen a dolmányos varjú, a szarka, róka, kóbor kutya, melyek természetvédelmi és vadgazdálkodási kártétele az év bizonyos részében vitathatatlan. A varjúfélék megeszik más, akár védett, akár vadászható fajok tojásait, fiókáit, ezt teszi a róka is, abban az időben, amikor fészkelési szezonban ez a könnyű zsákmány. Az év más részében főleg a pockok fogyasztásával emberi gazdálkodás szempontjából akár „hasznosak” is lehetnek, de ezt a szemléletet bevezető Herman Ottó maga írta le, hogy nincs a természetben sem hasznos, sem káros, csak szükséges. Ha valamely fajnak a megváltozott körülmények kedveznek és más fajok kárára túlszaporodik, akkor egy önszabályozó természeti mechanizmus szerint táplálékhiány, élőhely hiány, vagy valamilyen betegség miatt az állomány magától összeomlik. De nem pusztul ki, hanem egy idő után újra indul a növekedés, majd ismét a csökkenés. Ez a hullámzás tartja fenn a biológiai egyensúlyt. Ha ezt a gazdálkodók, vadászok irányítani, befolyásolni, gyorsítani kívánják, az általuk preferált fajok, pl. a fácán, mezei nyúl védelmében, akkor a megvédendő fajok élőhelyének, táplálékbázisának biztosítása mellett a kártevőik visszaszorítását a jogszabályok adta módon csak lőfegyverrel és csapdázással tehetik. Mérgezést csak jogszabály által kártevőnek minősített, nagy tömegben máshogy nem kezelhető rovarok, mezei pocok, házi egér és patkány ellen engedélyez a jog. Korábban ez nem így volt, az 1900-as évek elején a ragadozók sztrichninnel, szerves foszfát-észterrel való mérgezése előírás volt az apróvadas területeken.

Fotó: Déri Balázs

Ez, mint a legeredményesebb, leggazdaságosabb, ugyanakkor az ökoszisztémára legveszélyesebb módszer, olyan jól sikerült, hogy a 70-es évekre alig maradtak sasok és más ragadozók, de a 2000-ig szelektíven mérgezett varjúfélék populációja is töredékére esett vissza. Ezt mélyítették el és szélesítették ki a táplálékláncba kerülve az állatvilág összességére a növényvédelemben használatos nem szelektív mérgek, mint pl. a DDT. A mérgezések betiltásával, a madárfajok legtöbbjének védelmével és élőhelyük védelmével ez a folyamat megfordult, és mára elmondhatjuk, hogy csaknem minden védett faj visszatért a Kárpát-medencei élőhelyeire, és egyensúlyban van a terület eltartó képességével.
Ugyanakkor a rókák, és az utóbbi évtizedekben beköltöző aranysakálok elszaporodásának, és a természeti területeken kóborló kutyák kártételének a megváltozott gazdasági körülmények között a lőfegyverrel való gyérítés nem tudott határt szabni, és a dolmányos varjak, szarkák és szajkók lőfegyverrel nem veszélyeztetett, védett természeti-, vagy lakott területekre, városokba költözése az ott is alkalmazható élve fogó csapdák használatát, mint az egyetlen hatékony megoldást indokolja.

Az ölőcsapdák, mint az egyébként engedélyezett hattyúnyak, nem szelektívek, és minden évben találkozunk helytelen alkalmazásból, vagy módszer velejárójaként alkalmanként előforduló véletlen balesetek miatt megkínzott, és napokig szenvedő ragadozókkal. Ha elmarad a napi ellenőrzés, az élve fogó, hívómadárral ellátott Larsen csapdában is napokig szenvedhetnek étlen-szomjan a befogott állatok, vagy az őket a csapdában is zsákmányoló ragadozók. Ezzel a csapdázó az állatvédelmi törvény szerint állatkínzás bűncselekményét követi el.

Fotó: Déri Balázs

Ha a gazdálkodó mégis a betiltott, és szintén állatkínzás bűncselekményét megvalósító szándékos mérgezést választja, akkor további beláthatatlan következményekkel járó lavinát indít el. Két dolgot kell erről nagyon jól megjegyezni: az egyik, hogy a méreg nem válogat, azaz nem csak a kiválasztott célállatot öli, hanem mindent, a másik, hogy a mérgezés továbbmegy: másodlagosan, harmadlagosan és sokadlagosan is hat. A táplálékláncba kerülve más, védett fajok méreggel való kontaminációját, vagy halálát, és rajtuk keresztül az élelmiszerláncba kerülve az emberi egészséget is veszélyezteti. Ha tehát egy mérgezett csalétket akár a célállat, pl a róka veszi fel, akár a csalétekből, vagy az elpusztított célállat teteméből fogyasztó védett ragadozó, pl. rétisas mérgeződik, jelentős természetvédelmi kár keletkezik, mely önmagában is börtönbüntetéssel járó bűncselekmény. Ha pl. egy vaddisznó veszi fel a mérget a csalétekből akár közvetlenül, akár a célállat tetemének fogyasztásával, ő is mérgeződik, és elhullik, vagy előtte kevésbé figyelmes, és az őt ezáltal könnyebben elejtő, és elfogyasztó vadász és annak vadásztársai, és családja a következő áldozat a sorban. Nem beszélve arról, hogy ha a közfogyasztásba kerül, milyen beláthatatlan következményekkel jár. Tehát a mérgezés olyan ökotoxikológiai és élelmiszer-biztonsági veszélyt rejt magában, mely nincs arányban sem a vélt eredményével, sem az érte vállalt kockázattal.
Ez nemcsak egy elméleti lehetőség, hanem gyakorlati tapasztalat, és tudományosan igazolt tény, melyet az Állatorvostudományi Egyetem (akkor még SZIE Állatorvostudományi Kar) Gyógyszertani és Toxikológiai Tanszékének és Élelmiszerhigiéniai Tanszékének közös vizsgálatával kísérletesen is bizonyítottunk, melyről számos tudományos cikk jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, posztereken, és erről több előadást is tartottunk. Előadtam ezt a FEHOVA-n is, hogy a leginkább érintettek, a vadászok is tudjanak róla.

Fotó: Déri Balázs

A kamara vezetője akkor arra kért, hogy mondjam ezt el minden vadásznak. Ez tíz éve volt, és az erről szóló filmünket: „Álmomban rétisas szállt a kertünkbe” címmel a Magyar Vadászkamara finanszírozta. Folytatása: a „Bogyó visszatér”, már a korábbi és jelenlegi köztársasági elnökök és az MTVA támogatásával készült, abból az alkalomból, hogy az első film főszereplője Bogyó, a mérgezett rétisas sikeres gyógyítás után egy héttel ugyanazzal a mérgezéssel került vissza a Madárkórházba. De egy éven belül ugyanez megtörtént egy másik rétisassal is. Történt ez akkor, Magyarországon, azzal pár száz hazai sas közül néhánnyal, melynek olyan szerencséje volt, hogy időben megtalálták, és elhozták hozzánk. De történhetett volna bárhol a világon, és sajnos történik is, mert ilyen gyakori a szándékos mérgezés. A sas a tápláléklánc csúcsán van, és ha mérgezés miatt megbetegszik, alatta ez egész piramis érintett. Egy sas csaknem száz más érintettet jelent, melyek ott fekszenek a terítéken, de senki nem jegyzi őket, mert nem hírérték a haláluk, csak a sasé.
Azóta minden évben elmondom a FeHoVa-n a színpadon, ahogy most is teszem február 9-én, szombaton, 17 órakor, melyre szeretettel hívunk és várunk mindenkit. Standunknál a Vadászpavilon színpada és a preparátor verseny területe között, a Magyar Solymász Egyesülettel együtt munkatársainkkal és bemutatós madarainkkal Csacsogóval, szárnyaszegett, de simogatható egerészölyvvel, a beszélő dolmányos varjúval, és kézen hordozható japán füleskuvikkal, valamint a solymászok gyönyörű sólymaival és héjáival személyesen is találkozhatnak kiállítás ideje alatt. Itt megnézhető két fenti filmünk is a kivetítőn.
Aki sérült, beteg madarat talál, a kiállítás ideje alatt hozza be, standunkon látvány kezelésben részesül, és további ellátásról gondoskodunk. Szeretettel várunk mindenkit!

Dr. Déri János

Az ember átalakító tevékenységéhez és a nagy részben ehhez köthető környezeti változásokhoz minden élőlénynek szükséges alkalmazkodnia. Ezekre a madarak is reagálnak, állománycsökkenéssel, új fajok megjelenésével vagy akár, vonulási vagy fészkelési szokásaik megváltoztatásával. Már-már megszokott időjárási körülménynek számít a hazánkban az enyhe tél, melynek következtében számos vonuló szárnyas barátunk dönt a maradás mellett. Többek között a fehér gólya, házi rozsdafarkú, vörösbegy, feketerigó egyedei is áttelelnek évről-évre Magyarországon, fölülírva ezzel a több ezer év alatt rögzült vonulási kódot. Nagyobb probléma azonban, hogy a látszólag jobb időjárási körülmények a fészkelési időszakot is előbbre hozzák, azonban már néhány fagyosabb nap is tömeges fiókapusztulást eredményezhet.

Tél van. Ez az az időszak, ami kisebb-nagyobb madármentő állomások számára is egy nyugodtabb periódust jelent. Természetesen ilyenkor is rengeteg a tennivaló, hiszen szűkös készletek miatt legyengült, figyelmetlenné vált, balesetet szenvedett madarak ellátására ilyenkor is szükség van. Ezzel együtt ilyenkor lehet erőt gyűjteni a tavaszi fiókák fáradhatatlan seregére.

Erre az elképzelésre csak a természet szeret rácáfolni. Történetünk egy hűvös, de az időszakhoz képest hidegnek semmiképp sem nevezhető januári napon kezdődött.  Ez alkalommal a Bács-Kiskun megyei Miskéről kértek segítséget. A helyi általános iskola gyerekei nagy izgalommal állták körbe a földön ijedten kattogó jószágot. Az iskola egy tanára vette kézbe a madár sorsát. Nem sokkal később a Hortobágyi Madárpark telefonja csörrent meg, a megtaláló bagoly fiókaként azonosította a jövevényt. A park munkatársa érthető módon hitetlenkedve fogadta a meghatározást, kistestű bagolyként inkább kuvikra gondolt, melyről a megtalálót is sikerült meggyőznie. A helyszínen gyors bemutatkozás után, előkerült a dobozba csomagolt kis meglepetés. Méreteiből adódóan szinte biztos voltam benne, hogy jó volt a meghatározás, kuvikon kívül más, nála nagyobb testű bagolyfaj nem igazán férne bele a dobozba. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy egy narancssárga szemű pehelygombóc bújik elő a dobozból. Nem volt más, mint egy éppen tollasodó erdei fülesbagoly fióka. Záporoztak a kérdések a megtaláló részéről, jól tette-e hogy elhozta, lehet-e rajta segíteni. Ezekre a kérdésekre a szokott körülmények ismeretében sem mindig egyszerű válaszolni, ez a helyzet viszont teljesen új volt. A fülesbaglyok márciusban költenek, a néhány hetes fiókák elindulnak felfedezni, a szülők pedig követik és táplálják őket. Eddig ezt remekül teljesítették, azonban felmerült a kérdés, hogy vajon meddig marad ilyen enyhe az idő, mikor kell a szülőknek a saját túlélésükért küzdeni. Alapesetben a fióka maradhatott volna, most mégis jobbnak láttuk elhozni. Élénk, életerős és nem mellékesen jó étvágyú madárka, felnőtt korában egy kis gyakorlás után jó eséllyel kezdheti meg szabad életét.

Hága Krisztián

Igen, van benne valami. A régi karácsonyok illata, ahogy anya sütötte a habkarikát, na meg a mákos bejglit és készítette a vacsorát. Ott állt a feldíszített fenyő a szobában, amit csak néztünk tátott szájjal. Olyan szép csoda volt. Sorakoztak az apró kis meglepetések gyönyörűen becsomagolva, masnival díszítve, pontosan a fa alatt. Nem volt belőlük sok, nem volt közöttük nagy, nem is volt rá szükség.  A látvány, az volt az ajándék, hogy ismét van egy fa, ami olyan szép, mint amilyennek álmodtuk. Most, hogy írom ezeket a sorokat édesanyámtól nagyon távol, szinte érzem, hogy itt ül velem. Nem az ország másik csücskében, hanem itt, mellettem. Mert hiába vagyok felnőtt nő, egyben anya is, én mindig kislány leszek. Az én anyukám csöpp leánya. Semmi nem változott, csak annyi, hogy most mi sütünk, főzünk babácskámmal (aki persze már nem is baba, inkább pici ovis), mert jön a Mama. Mi látjuk vendégül őt, izgulunk, hogy minden étel sikerüljön, az evőeszközök csillogjanak, a tányér ragyogjon és a Mama boldog legyen. Amit ő csinált sok éven át, mostantól a mi feladatunk.  Persze lehet, hogy nem lesz olyan szép, nem lesz olyan finom, de minden szeretettel készül. Annak az embernek, aki nélkül sehol sem lennénk. Akit sírva hívok fel, ha baj van. Akinek öröm hallani a hangját, és amikor kacag, mindenki vele nevet, mert olyan szívből jövő az öröme, hogy nem tudsz nem nevetni!  És ő az, aki jön hozzánk nyaralni, telelni és igen, dolgozni is. Nyári estéken asszisztál nekem, amíg minden kisfecske jóllakik, és megetetem a frissen műtött kuvikot. Aztán kitör a világvége hangulat, mert édesanya nem számít rá, hogy a jóllakott kuvik fogja magát és elalszik a kezemben. Ő ebből annyit lát, hogy a baglyocska behunyta a szemét és nem mozog. Azonnal kétségbeesik. Ki ne esne kétségbe, a kuvik az kérem kuvik. Bármire képes, és ezt tökéletesen elő is adja. Amíg mindenki őt gyászolja, addig alszik picit, aztán kiszökik a dobozból. Ezt nekem is meg kellett tanulnom. Persze anya nem hiszi, így siratja tovább, majd fél óra múlva visszamegy belesni a dobozba. És láss csodát: a madárka él. Virgoncabb, mint valaha. Ezt én is megmondtam, de nekem nem hisz, csak a szemének. Neki a madár különleges. Na meg furcsa. És vigyázni kell rá, de azt nagyon. Cukrász az én anyukám, a torták pedig nem alszanak el csak úgy evés után, meg sehogyan sem. A többi süti sem elalvós fajta. Csak elkészül sok-sok munkával, örömet okoz az ünnepeltnek, azután elfogy. Ennyi a sorsa. A madaraké más! Ők elfogyasztják az ennivalót, gyógyulnak nálunk és tovaszállnak, mert így kerek az egész. És nekünk itt kell lennünk, hogy mindezt megtehessék! Hogy ehessenek, gyógyulhassanak, szállhassanak. Persze van olyan madárka, akinek könnyek közt intek búcsút, mert a szívemhez nőtt. Akik sokáig laknak nálunk, nos, velük egy idő után összetartozunk, amit persze nem szabad. Nem szerethetném meg egyiket sem, mert az az élete, hogy újra szálljon, nem az, hogy szeretgessem. De csak megszakad a szívem, amikor elköszönünk, mert utána hiányozni fog. Hiányzik a szeme, a tolla illata, minden mozdulata. Ez van, ha sírva is, de búcsút int az ember. Ezt a feladatot ránk ruházták. Vagy egy felsőbb hatalom, vagy inkább mi magunk. Ezt kell tennünk, mentenünk, elengednünk. Édesanyámnak is. Ha mindenki rendben van, utána süthetünk. Bár inkább csak ő süt, mert van a sorsnak egy kis fintora. Én még egy piskótát sem bírok megsütni. Nem megy. Tudom, hogyan kell. Ezerszer láttam, és mégsem sikerül. Hiába nőttem fel sütik, torták között, nem vagyok képes önállóan előállítani a pogácsán kívül semmit. De tényleg semmit. Valószínűleg ezért vagyok itt, ha már sütni nem tudok, legalább valami értelmeset azért csináljak. A kis pihe puha fiókákat például simán felnevelem. Az megy. Sikerült megtanulnom, de persze figyelek nagyon, hátha valaki más jobban tudja, mert akkor azt is megtanulom. Mindent megtanulok, csak sütni ne kelljen. Csak azt ne. Karácsonykor se. Úgysem ér rá senki megenni, a család fele minden Szenteste a műtőben küzd egy madár életéért, a másik fele meg készít valamiféle vacsorát, hogy mire végeznek a többiek, legalább étel legyen. Ha hidegen, akkor hidegen. Úgyis mindig minden kihűl, megszoktuk már. De legalább van. Van mit enni, van mit tenni, és ez a legfontosabb. Karácsonykor is, mindig is! Azt tehetjük, amiért itt vagyunk. Mentünk, gyógyítunk, ápolunk. Mindezt azért, mert vagytok Ti is!

Ennyit még kérhetek?

Kedves támogatóink, önkénteseink, madármentőink! Ti, akik minden mozdulatunkat segítitek akár anyagiakban, akár eszközökben, vagy épp a madármentés során, még kérnék valamit Tőletek!  Nem sokat, csak annyit, hogy gondoljatok bele egy percre. Két ajándék becsomagolása közt, vagy amíg megsül a bejgli, mert valószínűleg Ti sütni is tudtok. Jusson eszetekbe, hány pici madárszív doboghat azért, mert léteztek. Mennyi szárnyacska repít a magasba gyönyörű teremtményeket, mert meggyógyulhattak. Mehetnek, szállhatnak innen el, valahová, vagy pont oda, ahol csodás életük lehet. Csak ennyit kérnék Karácsonyra! Érezzétek át, mit tesztek nap, mint nap! Büszkén álljatok a feldíszített fenyőfátok köré! Büszkén és boldogan. Ünnepeljetek a tudattal, hogy életeket mentettetek ebben az évben is! Vegyétek ölbe a gyermekeket és meséljétek el nekik! Legyen szép az ünnep, de ne csak a Karácsony! Legyen ünnep minden napotok! Nekünk is minden pillanat ünnep, mikor valaki újra szárnyra kap. Mindegy, hogy tél van, vagy éppen nyár. Lehet ő egy fecske, vagy akár egy sas. Repüljön, éljen boldogan! Éljetek ti is így, szabadon, boldogan!  Az összes madárkánk és minden kedves kollégám nevében így kívánok Nektek csodaszép Karácsonyt!

Tisztelettel és köszönettel:

Németh Mónika