Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A pingvin gardróbja

Mint egy szelíden cirógató jeges hullám, melyben a lazacok hada nyüzsög, mint egy kedves pillantás, mint a legékesebb fedőtollak csengő-bongó muzsikája, a gyönyör, a boldogság és az Óperenciát is túlszárnyaló képzelet egyetlen pontba összetömörülve: ez vagyok én.

A báj, a kellem és az elegancia megtörve hull térdre előttem, fejét mélyen a porba hajtja, még a gyilkosbálnák is el-el kapják mohó tekintetük rólam, oly vakító fény kísér.

Talán, mert utam igazgyöngyökkel van kirakva, Talán, mert széle ékkövekkel díszített, és fáim minden rezdülésére egy-egy arannyal hímzett, ámde mégis meszes héjú tojás hull a földre, talán ezért gyűltek álnok, haszonleső fókák és kardszárnyú delfinek körém. A drága ékköveim idő múltán megfakulnak, az igazgyöngyök elgurulnak, a tojásokat felfalják a vadállatok. Mert ahol a tökéletesség megjelenik, a sarkát mardosva követi azt a dögvész is.

Az életem fókája engem is megkörnyékezett: amikor a Minden Tengerek és Jéghegyek Ura két, csodálatos teremtményt boronált össze, és ennek eredményeképpen született meg az egyszeri és utánozhatatlan tökéletesség (én), az élet törvénye ismét közbeszólt: a körülöttem lévő fényáradat mentén mélysötét árnyak bolyongtak…

A sors kiszámíthatatlan akarata küldött Albert (hivatásos állatkerti pingvin) szárnyai alá. Albertnek köszönhetően igen „sokszínű” személyiséggé váltam: a galléromon kutyaharapás nyomát lehetett felfedezni (a gazdám, ugyanis amikor szerelmet vallott egy ebadta ebnek, az túl jó szemmel nézett az esetlen, ínycsiklandozó madárra.), a folt, az ujjamon, a folyosón való csúszkálás eredménye (Figyelem, ez életveszélyes!). Ám a lelki válságom oka mégiscsak a doktornő: Állatkerti pingvin felsőruházatához képest tantaluszi kínokat éltem át miatta.

Tudniillik, Anna doktornő (Albert II. kedvese,) komoly gondot fordított a külsejére. Valahányszor túláradó szeretetével (és sminkjével) keblére szorította Albertet, annak mindig én(!) láttam a kárát. Igen erős parfümje miatt elhatároztam, hogy legközelebb csakis borzprémként fogok újjászületni, mert a borzokat nem szokás még csak simogatni sem.

Mindent összevetve Albertnek hála hasonlatos lettem azokhoz a rongyokhoz, amiket a gondnok véletlenül 90 fokon mosott ki, és most, az egykor értékes selymei a legszebb szabású frakk fészkét díszítik.

Nálam, a gyönyör mintapéldányánál ezen a ponton telt be a lazacos vödör! Bár csak egy frakk vagyok, de nekem is van önbecsülésem! Sajnálatos módon, ennek a halkötőnek hála, tétlenül és szakadtan csüngtem a hóbortos, fülig szerelmes pingvin nyakán. A Nagy Tengeri Rájára esküszöm, hogy nem ilyen bánásmódot érdemeltem!!!

Így történt, hogy sorsfordító elhatározásra jutottam: még az éjszaka leple alatt, elindítottam a titkos bosszúhadjáratomat. Nem érdekelt, hogy ezzel felrúgom az öltönyök első számú törvényét: Ne sodord veszélybe a gazdád szerelmi életét!

Újra bársonyos leszek,

Szerelmét tönkreteszem,

Soha többet nem szenvedek,

És végre békére lelek.

Bosszúm gyors, mint a villám,

Hirtelen támad majd rá.

Talán Felriad álmából,

Mint űzött vad, odújából.

Először Annához vezetett utam. A doktornő – ahogyan mindig -, most is tárt karokkal fogadta Albertet. (Még nem tudta, hogy én, a mezei frakk, átvettem az irányítást a teste fölött.) Könnyen kijutottam a pingvinúsztatóból, hisz Albertnek (CSAK NEKI!) a doktornő saját folyosót építtetett a rendelőjéhez. Ezt azóta is csak Albert folyosójaként emlegetik.

Gyámoltalan, de mégis szerelmes pillantásokkal totyogtam oda az orvoshoz. (Egyszóval tündérien). Ellenállhatatlan tekintetem – már amikor beléptem az ajtón – levette a lábáról. 2db lazac volt a jutalmam. ÁM a tervem még nem kezdődött el. I. lépésként bevetettem frakki bájaimat. Hogy elnyerjem a vonzalmát, hozzáláttam a Végzetes Pingvintánchoz. Lassú, a virágállatok mozgásához hasonló tánclépésekkel kezdtem, majd egyre gyorsabban és gyorsabban totyogtam. Oly erősen próbálkoztam a doktornő elcsábításával, hogy Albert öntudatlan teste egészen kimelegedett. Pfuj! Belém izzadt. De még ez sem gátolt meg a tervem véghezvitelében. Levetettem magam a pingvinről és egyedül folytattam az előadást, míg Albert ott maradt ájultan és pőrén a hideg csempén. Teljesen megfeledkeztem magamról. Elfeledkeztem arról, hogy Albert nélkül táncolok tovább. Miután szent meggyőződésem volt, hogy feledhetetlen élményt okoztam Annának, a tervem II. lépése következett: Egy életre tönkretenni Albert álmait. Még mindig abban a hitben élve, hogy Albert testileg-lelkileg az uralmam alatt áll, kisétáltam a helyiségből, faképnél hagyva a jégtömbbé merevedett doktornőt és az anyaszült meztelen madarat…

A II. pontban el kellett volna lopnom az egyik tojó csemetéit, majd bemutatni őket az orvosnak. Reménykedtem benne, hogy a doktornő mihelyst meglátja „Albert gyermekeit”, szerelmi bánatában, (hisz kis pingvinje valódi madárra cserélte le) végre teljesen elhatárolódik a gazdámtól és én, békében öregedhetek meg. Már-már a kikötőben jártam, amikor, a doktornő elsüllyesztette a hajómat: Amint elhagytam a rendelőt, Anna kiolvadt a jégtömb állapotából és az állatkert hangosbemondóján keresztül jelentette, hogy megszökött egy frakk. Mire Albert folyosójához értem, a doktornő fókaként támadt felségemre, tovább szaggatva elkárhozott galléromat. Minden egyes ütése a szívembe markolt. Elvesztem. Egyetlen pillanat alatt kárba veszett a foltmentes jövőm, amiről álmodtam. „Micsoda elegancia!” „ Micsoda kiállás!” „ Micsoda frakk!” Hol vannak már azok az idők, amikor ezeket az édes szavakat zengték a füleimbe. Még csak értékelni sem tudtam akkoriban. A doktornő álnokul csapkodott, mint aki megveszett. Forgott velem a világ. Itt érne véget a bosszúm?

Anna megragadott és vadul rázni kezdett. Elkeseredetten dacoltam a halállal. Az orvos belém hasított, szabdalt, vágott, szúrt. Az addig mennyei angyalnak tűnő doktornő szabadjára engedte a benne szunnyadó démont. Mániákus betegként nyomott a víz alá. A víz marta a testemet, el akart pusztítani. Legalábbis így hittem…

Csendes társalgásra ébredtem. A vezetőség éppen az orvost vallatta különleges viselkedése miatt: Miért is jelentette be a hangosbemondó, hogy egy frakk szabadon garázdálkodik? Anna alig bírta őket meggyőzni szellemi megbízhatóságáról.

Kinyitottam a szemem. Jobbról egy kád, tele szappanos vízzel, balról tű, cérna és egy óriási tükör állt. Szembenéztem a tömör valósággal. Ahogy gondoltam, teljesen más látvány tárult a szemem elé: A doki visszanyerte régi fényét, velem együtt.

Ismét csodálatosan fess frakk vált belőlem, az orvos Albertet is elragadóvá varázsolta azáltal, hogy visszavarrt rá. Mondhatni, röpke kóborlásom Happy Enddel zárult. Albert és egyedi szerelme bűnbocsánatot nyert előttem. Mindennapos látogatókká váltunk a rendelőben. A doktornő minden nap megfürdetett, a frakktojóktól egyre gyakrabban hallottam a „Micsoda Frakk!” kifejezést, amit e kritikus eset óta mindig megháláltam. Ám, egy csendes mosolynál többet nem engedhettem magamnak, ugyanis a feleségem minden pletykát hallott a rendelőben. Úgy Bizony! Megházasodtam. Albert ábrándos képzeletében eljegyezte a doktornőt, én pedig soha többet nem tágítottam Anna köpenye mellől.

The End.

Kocsis Janka Ilona