Fecskekatasztrófa
- Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban vol[...]
Vércsetojások a keltetőben
Nemrégiben számoltunk be tartósan sérült, ám testi nehézségeik ellenére mégis fészkelő betegeinkről, akik egészséges, szabad életre alkalmas utódoknak adnak rendszerint életet. Gólyáink azóta is becsületesen gondozzák, költik tojásaikat. Bagolyvárunkban már az első gyöngybagoly fióka ki is bújt.
Vörös vércséink szokásukhoz híven két költőládában is szép számú tojással büszkélkedhetnek. Ez utóbbi faj esetében, a korábbi évek tapasztalata alapján szükség van a mi segítségünkre is. Költőládánként ugyanis nem a természetben megszokott négy tojás található, hanem akár a kétszerese is, amik nagy része terméketlen. Hogy miért fordul ez elő? Több okból is. A természetben meg kell küzdeni a táplálékért, ami plusz energiát is igényel. A tartott, jó minőségű takarmánnyal ellátott tojók mindig szaporábbak vadon élő társaiknál. Ha párzás nem is történik meg akkora számban, fokozott anyagcseréjük olyan hatással van hormonháztartásukra, ami több tojást eredményez. A másik ok, hogy a vörös vércséknél gyakran előfordul olyan jelenség, mikor két tojó közös fészekbe rakja tojásait, majd felváltva ülnek rajta. 6-8 tojás melegen tartása azonban igen nagy kihívás egy olyan kis testű madár számára, mint a vörös vércse. Fizikailag képtelen mindegyiket egyszerre takarni testével. És mindig csak egy próbálkozik a feladattal. Előző években emiatt nem is volt sikeres természetes költésük. A tojások kihűlnek, nem fejlődnek tovább. Segítség képen a tojások egy részét átvállaljuk, keltető gépben gondozzuk tovább. Tavaly előtt egy, tavaly pedig két mesterségesen keltetett, majd felnevelt vércse hagyhatta el intézményünket. Igaz, akkor még csak egy-egy fészekaljból. Most két ládánk lakott, bízunk a további gyarapodásban.
Déri Balázs
