Madáritatás, nemcsak kánikulában
Az idén is beköszöntött a kánikula, sőt több vidékünkön a perzselő forróság. Ez embernek, állatnak egyaránt nagy megpróbáltatást jelent. A legtöbb településen ivóvizet osztanak, párakapukat létesítenek a nagy hőség könnyebb elviselésének érdekében. Mi a helyzet a környezetünkben lévő tollas és négylábú ismerőseinkkel?
Kint a természetben az állatok jól ismerik az ivóhelyeket. Nincs is ezekkel semmi baj addig, amíg el nem apadnak, vagy rosszabb esetben hirtelen meg nem szűnnek. Kevesen gondolnak arra, hogy pl. egy régóta csöpögő, vagy folydogáló csap, vízvezeték hirtelen történő megjavítása a környék madarainak akár megpróbáltatást is jelenthet. Egészen biztosan létezhetnek olyan példányok, amelyek „számítanak” ezekre a lehetőségekre. Láttam olyan fecskepárt, amely egy szivárgó kerti csap okozta tócsa széléből nyerte a fészkük építőanyagának nagy részét. Nagy előny volt számukra, hogy nem kellett messzire repülniük. A fészek építése gyorsan haladt addig, amíg a csapot meg nem javították és a tócsa teljesen ki nem száradt. Ezután a fészeképítés rövid időre leállt, mivel a közelben nem találtak maguknak megfelelő építőanyagot, azaz sarat. Ha olyan fecskefészket látunk, ahol a fészek színe „elüt” az alatta lévő sorokétól, ott valószínűleg hasonló eset állhatott elő, megszűnt a sár beszerzésének addigi lehetősége.
A madáritatás jelentősége nemcsak tollas barátaink napi folyadék szükségletében lehet jelentős, hanem a fészkelő párok helyhez kötésében is. Aki kerttel, hétvégi telekkel rendelkezik, élhet ennek lehetőségével. Bár ma már kaphatók a legkülönfélébb itató eszközök, szükség esetén megteszi egy nagyobb virágcserép alátét, vagy akár egy egyszerű vödör is. A legfontosabb, hogy az itatóedény helyét lehetőleg ne változtassuk! Előzőleg válasszunk ki a kert megfelelő pontján egy olyan helyet, ahol a madarak járnak. Ha lehetséges, ne a bokrok közvetlen közelébe tegyük az itatót, ugyanis a macskák (vagy egyéb ragadozók) is felfedezik maguknak a könnyű zsákmányolási lehetőséget. Nem tanácsos az itatót a tűző napra sem kitenni, mert az ivóvíz így hamar felmelegszik, kisebb méret esetén a hőségben elpárolog.
Ha hétvégi telken állítunk fel itatót, számítani kell arra, hogy távollétünk (aminek időtartamát előre nem tudhatjuk.) alatt a hőmérséklet és a madárforgalom miatt a víz szintje jelentősebben lecsökkenhet. Ezért célszerű az itatóedénybe követ, vagy lécet helyezni, amire egy kisebb énekesmadár is le tud szállni. Főleg idei fészekaljakból származó példányok képesek a vízbe esni, sőt mélyebb edény esetén belefulladni! Csapdába eshet gyík vagy béka is, amely segítségünk nélkül nem biztos, hogy ki tud mászni az itatóedényből.
Akinek ideje, lehetősége van, az madár megfigyeléseket is tehet, de gondolom, ezt magától is megteszi mindenki. Ahol régóta madáritató működik, ott valóságos menetrend alakul ki! Némelyik példányhoz szinte órát lehet igazítani. A leggyakoribb vendégek sorrendben: az örvös galambok, balkáni gerlék, verebek, rigók, cinegék. Ezek valamennyien szívesen fürdenek is az itatóban! Érdekes látvány, amikor a szülők repülős fiókáikat fürdeni tanítják!
A madárfajok jelentkezésének gyakorisága attól is függ, hogy rajtunk kívül találnak-e másik itatóhelyet a közelünkben. Ha válogatási lehetőségük nincsen, akkor megnő a mi forgalmunk is. Túlságosan ne lepődjünk meg, ha sün, vagy mókus jelenik meg az itatón. A sünök a kisebb itatóedényeket képesek felborítani. Ha reggel az itatót kiborítva találjuk, szinte biztos, hogy sün lehetett a tettes! Az itatást a téli időszakra sem kell abbahagyni, bár a forgalom ilyenkor töredéke a nyárinak. Fagyos időszakban a jégmentesítésről viszont gondoskodnunk kell.
Szentjóby István
