A gyerekek szíve, lelke, keze munkája
- „Nem minden napi adománygyűjtés a Madárkórházban. A hosszú hétvége során, buzgó kisasszonyaink kis keze által készített[...]
Kacsafogás, háziorvos módra – 2014.05.07
13 kiskacsát mentett Dr. Kiss Csaba, kuratóriumunk tagja.
Egyik szerda délután éppen egy idősotthonban végeztem szokásos délutáni rendelésemet Nyíregyházán, mikor a feleségem, Viki felhívott, hogy egy tőkés réce tojót látott elvonulni a házunk mellett 13 kiskacsájával együtt. Ez még önmagában nem is lenne különös, csakhogy a lakásunk Nyíregyháza egyik lakótelepén helyezkedik el, a legközelebbi vízfelület is több mint másfél km-re van tőlünk. Hogy hogyan keveredtek a zsúfolt lakótelepre, azt a mai napig nem tudom megmondani, talán nem is fontos. Valószínűleg egy elhagyatott kertet választhatott magának a kacsamama, csak azt nem vette számításba, hogy a kiskacsáknak valahogy el is kell majd jutniuk a tóhoz. Sajnos az odavezető út meglehetősen hosszú, ráadásul a város legforgalmasabb útjain kell keresztülmenniük.
Szóval jött a riasztás, de sajnos nekem még másfél óra munkám hátravolt a rendelésből, így csak késve tudtam elkezdeni a keresésüket. Addig is hívtuk az egyik állatvédő egyesületet, de sajnos nekik nem sikerült befogni az állatokat, akik akkorra az egyik közeli iskola udvarára menekültek. Megérkezésemkor már sajnos se az állatvédők nem voltak ott, se a közelben lakók nem tudták megmondani, hogy hová tűnhetett a kacsacsalád. Hosszas keresgélés után néhány száz méterrel távolabb, épp a lakótelep szélén sikerült észrevennem őket, amit egy négysávos út kereszteződésén próbáltak áttotyogni. Ennek veszélyeit gondolom nem kell ecsetelnem. Szerencsére a kereszteződést egy bokros terület választotta el a lakótelep házaitól és még azelőtt sikerült eléjük kerülni, hogy az útra kiértek volna. A közelben lakók segítségével sikerült a kacsacsibéket összeterelni és megfogni, de sajnos minden erőfeszítésünk ellenére a tojó elrepült. A cél természetesen az lett volna, hogy az egész családot biztonságosan a közeli Bujtosi-tóra vigyük és ott szabadon engedhessük őket, hiszen a kiskacsák hiába születésüktől kezdve önellátóak, szükségük van a szülői támogatásra a megfelelő viselkedésminták megtanulásához illetve, hogy biztonságban felnőhessenek.
Így a mentés következő lépése a tojó elkapására irányult. Ezt a következőképpen próbáltuk véghezvinni: a kiskacsákat egy jól látható helyre kihelyeztük egy kosárban, hogy a tojó észrevehesse és meg tudja közelíteni őket. Ez a rész tökéletesen be is vált. A második része az lett volna a dolognak, hogy a kiskacsákat szépen lassan elkezdjük átvinni a tóhoz, az anyjuk pedig a csipogásukat hallva követi őket. Ez az esetek többségében be is szokott válni, de sajnos jelen esetben a tojó anyai ösztönei nem voltak a legerősebbek, amihez ráadásul a nagy forgalom is hozzájárult, így nem volt hajlandó követni a csibéit, majd egy idő után vissza sem jött már értük. Így a kiskacsákat hazavittük, lámpa alá tettük őket, hogy felmelegedjenek, majd a fürdőkádba engedtünk nekik vizet, hogy egy kicsit lubickoljanak és inni tudjanak. Akinek még nem volt a kádjában 13 pelyhes kiskacsa el sem tudja képzelni, mennyire mókás látvány tud lenni, ahogy pancsolnak, ugrálnak és szaladgálnak. A két és fél éves kisfiam, Levente, természetesen teljesen odáig volt értük, nem győztük eldugni előle a csibéket, nehogy túlzottan megszeretgesse őket. Fürdés után jött a gondos szárítgatás, estére kaptak kukoricadarát és jöhetett végre a pihenés. Másnap nekiálltunk pótmamát keresni, mivel az anyjuk már nem jött vissza értük és a közeli tavakon sem sikerült megtalálni a szülőket. Szerencsére Dr. Gubicz Pál állatorvos barátom tanyáján éppen előtte születtek vadkacsák, így ő be tudta fogadni őket. Hol is lehetne jobb helyük, mint egy állatorvos felügyelete alatt, kint a természetben, fajtárs szülők és kiskacsák társaságában? Úgyhogy Gubicz doktornak köszönhetően a csibék megfelelő új otthonra leletek, segítségét ezúton is nagyon köszönöm.
A jövőben úgy gondolom egyre gyakrabban találkozhatunk hasonló jelenséggel, mivel a tőkés récék nagyon jól alkalmazkodnak az emberi környezethez, így sokszor olyan helyeken is fészket raknak, például nagyvárosok magas épületeinek a tetején, ahonnan az újszülöttek nem tudnak eljutni a vízhez. Ilyenkor legfontosabb, hogy minél hamarabb szakavatott kezekbe kerüljenek, mivel a kiskacsák hamar kimerülnek és kiszáradnak, ha nem jutnak el a nekik megfelelő környezetbe.
Dr. Kiss Csaba