Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Ne haragudj, hogy nem tudtalak meggyógyítani. Pedig megígértem. Azt mondtam: Gólyu, ne halj meg, meggyógyítalak, és meg is próbáltam. Mindent megtettem, amit lehetett, azt is, amit nem. Majdnem sikerült. Egy hónapja kerültél be, egyértelmű idegrendszeri tünetekkel, tekergetted a nyakadat, ami azt jelenti: halál. A neve: Madárinfluenza. Nemrég Horvátországban, Eszéken egy rétisas világkonferencián, majd itthon Máriabesnyőn, a Sólyomcsalogató szakmai fórumon előadóként mutattam be videón és képeken, hogy az idegrendszeri tünetek elkülönítő kórjelzése szerint milyen tünetekkel jár a madárinfluenza, hogyan lehet elkülöníteni más hasonló betegségektől, és miért nem lehet és nem is szabad gyógyítani. Két éve 200 000 daru közül 10 %-a, mintegy 20 000 egyed hullott el madárinfluenza miatt, Hortobágyon és a szegedi Fehér tavon. Közülük a hortobágyi Madárkórházban huszonegynéhány karanténozott egyed hullott el, de kettő túlélte. Őket több hónapon át tartó megfigyelés után tünetmentesség, valamint a többször ismételt laborvizsgálat negatív eredménye birtokában szabadon engedtük. Korábban egy Berettyóújfalu határából érkezett rétisast, – mely ugyanolyan idegrendszeri tüneteket mutatott, de laborvizsgálattal nem volt igazoltan pozitív – több hónap karantén után szabadon bocsátottunk. Ő volt az „Őrült”, aki először forgott, majd nem forgott, de mindenkit támadott, sasokat, embert, és engem is. 

Így nem volt példa nélkül való, hogy madárinfluenza-gyanús beteg meggyógyuljon, és visszanyerje szabadságát, egyedül a világon a hortobágyi Madárkórházban. Hogy miért csak itt?

A háziállatokra és a zárt térben tartott vadállatokra vonatkozó jogszabály szerint a betegség tüneteit mutató, vagy laborvizsgálattal megállapított fertőzöttség esetén a beteget és az azzal közvetlenül, vagy közvetve, beleértve a lehetséges közvetve érintkező fogékony fajokat is, nem szabad gyógykezelni, és ki kell irtani. Teszik ezt világszerte állatkertekben, mentőhelyeken. De ez nem vonatkozik a vadon élő fajok egyedeire, akkor sem, ha kézre kerülnek, a védettekre meg egyébként sem. Így itt megpróbáltuk életben tartani, és többszörös ellenőrzött negatív laborvizsgálati eredmény után szabadon engedni két darut, és gyógykezelni egy madárinfluenza tünetei mutató gólyát. Ő volt Gólyu, akinek megígértem, hogy meggyógyítom. Ez sikerült is, mert három hét után a korábbi pozitivitás megszűnt, a tünetek is elmúltak, de a beteg egy hónap alatt annyira legyengült, hogy nem élte túl. A világon ilyen még nem volt. Senki nem próbálta meg meggyógyítani a gyógyíthatatlan betegséget, mert elhitte azoknak, akik meg sem próbálták meggyógyítani. Dr. Molnár László állatorvos barátom a kassai Állatorvosi Egyetem tanszékvezetője tanácsára Ivermectinnel  kezeltem, kiegészítve saját tapasztalatunk szerint glicerinnel és Kepprával, B1 vitaminnal, Duphalight infúzióval és CellAdam cseppekkel. Ehhez naponta egy hónapon át be kellett öltözni a kezes-lábas űrruhába, maszkkal, csuklyával, lábzsákkal, kesztyűvel, aminek ára mintegy 4000 Ft. Magam takarítottam, injekcióztam, infúzióztam, hallal, csibével megtömve etettem, és biztattam Gólyut a túlélésre. Nem tetszett neki, de elfogadta. A csibét egyenként benedvesítve le kellett masszírozni a torkától a kulcscsontján át a mellkasbejáratig, hogy ne hányja ki. Hatot kapott egyszerre, bár tizet kellett volna, de nem bírt többet.

Utolsó nap, amikor már látszott, hogy nem lesz jó vége, a legújabb negatív laboreredmény után kivittem a karanténból a kertbe, hogy lássa a szabad életet, a többi gólyát, hogy erőt nyerjen, vagy ha nem, akkor úgy menjen el, hogy ezt látja, nem a karanténkamra falát. Majdnem sikerült.

Dr. Déri János