Kinti és benti programokkal is készülünk, gyermekek számára tojáskereséssel készülünk, valamint az egész család számára lesz:
Jó szórakozást kívánunk!
4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A Vásártér mellett)
GPS koordináták: 47°34’52,04 N; 21°09’09,73 E
Ez évben is szeretettel várjuk a kiránduló osztályokat a Hortobágyi Madárparkban.
Hortobágy községben, a Kilenclyukú híd szomszédságában kellemes kikapcsolódást és hasznos ismereteket nyújt a Madárpark. A látogató megismerheti a Madárkórház Alapítvány munkáját, végigkövetve a madármentés lépéseit a terepi elsősegélynyújtástól a kórházi ápoláson át szabadon bocsátásig
A több, mint egy hektáros területen természetes növényzetével, tájjellegű pásztorépítészeti elemeivel a puszta természeti környezetének hangulatát adja át, tórendszerrel, szigetekkel, hidakkal, látogatható röpdékkel, és a gyerekek számára játszótérrel, ahol minden játék ötletes, egyedi iparművészeti alkotás.
Látogatóházában csoportok fogadására alkalmas előadóterem, természetfilm DVD tár, a négy évszak élővilágát és a madarat fenyegető veszélyeket bemutató Madármentő kiállítás és Látványkórház várja a látogatókat. Itt üvegfolyosón áthaladva egyedülálló módon, közvetlen közelről, természetes viselkedésük közben láthatók a kezelt , gyógyuló madarak, és akár a műtőbe is betekintést nyerhet a látogató anélkül, hogy zavarná a betegeket, vagy munkát. .
Felnőtt: 2000 Ft
Gyermek, nyugdíjas: 1500 Ft
Szakvezetés: 6000 Ft
Kedvezmények:
3 év alatt: ingyenes
csoportkedvezmény 20 fő felett:
felnőtt: 1400 Ft/fő,
gyerek, diák, nyugdíjas: 1000 Ft/fő
november 1-február 28-ig: 9:00-16:00
március 1-április 30-ig: 9:00-18:00
május 1-augusztus 31-ig: 9:00-19:00
szeptember 1-október 31-ig: 9:00-18:00
december 24-27.-és 31.-e: 9:00-13.00, január 01: 10:00-14:00
További információval, ajánlattal az alábbi elérhetőségeken állunk rendelkezésükre:
A Madárparkba bekerült és a kezdeti nehézségeken, műtéten, vizsgálaton átesett madarak gondozása is legalább olyan fontos feladat, mint például egy beavatkozás sikeres végrehajtása. A lábadozó egyedek komfortos elhelyezéséről a benti, fűthető kórtermek gondoskodnak. Minden bekerülő faj esetében a legfontosabb a faj táplálékához legközelebb álló étrend kialakítása. Ez nem mindig sikerül, mert például egy darázsölyv méhekből, darazsakból álló táplálékát nehéz, szinte lehetetlen előteremteni, így a madaraknak is alkalmazkodniuk kell a kórház nyújtotta lehetőségekhez. A ragadozó madarak, gólyák táplálékát friss hús, illetve hal biztosítja, melyet a gyengélkedő egyedek naponta többször, több, kisebb adagban kapnak meg. A további gyógykezelést igénylő egyedek speciális étrendjéről szakértő állatorvos gondoskodik. Előírja az alkalmazott vitaminkészítmények, takarmány kiegészítők adagolási rendjét és módját, az etetés gyakoriságát.
A sérülésből sikeresen felépült madarak esetében, egy utolsó vizsgálatot követően megkezdődik az elvadítás, a szabad életre történő felkészítés folyamata.
Az elvadítás gyakorlata
Az egészséges madár elsőként egyre nagyobb helyiségekben gyakorolja a repülést. Ennek célja, hogy megtanulja a zárt térben repülést, hogy később a rácsos falú röpdébe kerülve magának sérülést ne okozzon. A következő állomás a 25 méter átmérőjű, ún. „túlélő” röpde, ahol egy villanypásztorral ellátott villanyoszlop imitáció segítségével a madár megtanulja az elektromos vezetékek elkerülését, valamint a beilleszkedést.
A szabad természetben való boldogulás egyik feltétele a zsákmány megszerzése. Azonban a zsákmányolás nem elég, azt meg is kell tartani, megvédeni, és nem utolsó sorban önállóan el kell tudni fogyasztani. Ez utóbbi leginkább a hosszú lábadozási idejű, sokáig emberek között élő madaraknál jelent problémát, akik a táplálékot mindig az ember jelenlétével kötik össze és várják, hogy az ismerős ember kezéből kapják meg a napi adagot.
A túlélés másik feltétele a bekerülő madár fajtársainak illetve más madárfajok jelenlétének megfelelő kezelése, az együttélés elsajátítása. A röpdében a gyógyult madarat olyan fajokkal tartják együtt, amelyek számukra konkurenciát, vagy a természetben rájuk nézve veszélyt jelentenek (pl. egerészölyv, fehér gólya, rétisas). A madárnak meg kell tanulnia, hogy ki, hol áll a ranglétrán és ezen a listán magát is el kell tudnia helyezni. Tudnia kell, hogy mikor lehet a táplálékért harcolni, egy másiktól elcsenni, illetve, mikor kell átengedni azt egy erősebb fajnak, annak érdekében, hogy magának ne essen bántódása. A természetben mind a táplálkozó, mind a fészkelő, pihenő helyekért meg kell küzdeni. Ennek elsajátítását segíti, hogy a röpdében egy adott területre több madár jut, mint a természetben. Így, mivel a madarak egymással gyakrabban érintkeznek, több a konfliktus is, gyorsabban megy végbe a tanulási folyamat.
A domináns egyedeket kiválogatjuk és ők átkerülnek az 50 méter átmérőjű nagy röpdébe, az elvadítási folyamat következő fázisának színterére. Itt a bekerülő madárnak újra be kell illeszkednie egy általa ismeretlen közösségbe, újra ki kell harcolnia a másik röpdében korábban elért helyét, újabb konfliktusokat, újabb helyzeteket kell megoldania úgy, hogy az számára az adott szituációban a legnagyobb előnnyel és legtöbb haszonnal járjon.
Újabb tanulnivaló a madár számára, hogy az embert zavaró tényezőként kezelje. Most már az ember nem csak az érkező élelmet jelenti, mivel a látogatók a kilátót használva korlátozott számban beléphetnek a röpdébe, és ott jelenlétükkel a madaraknak állandó zavarást jelentenek. Ez azért fontos, mert a természetben nem minden ember közelít jó szándékkal a madarakhoz, ezért egy, az emberekkel barátságosan viselkedő, irántuk bizalommal lévő madár önmagára és az emberekre is veszélyes. Meg kell tanulnia, hogy táplálékát önállóan szerezze meg, ne számítson az ember segítségére, alakuljon ki benne az emberek iránti bizalmatlanság és tartson biztonságos távolságot tőlük.
Forrás: Egrer Anna
További módszereink:
A Hortobágy Közép-Európa legnagyobb szikes pusztája. Hazánk legnagyobb összefüggő védett területe, miután 1973-ban itt alakult meg Magyarország első nemzeti parkja, melynek jelenlegi területe 82 ezer hektár. Az alapítás óta egyre szaporodó, hatalmas nyílt terülteket átszelő, gyakorlatilag kettévágó elektromos vezetékek rengeteg madár sérülését, illetve elhullását okozzák, mind a Hortobágyon, mind az ország más területein.
Az állat beszállításakor itt különösen fontos a megtalálás helye, mivel a villanyoszlop, vagy vezeték alatt talált madár szinte biztosan áramütött. Az áramütés foka különböző lehet: gyakran a madár rögtön elpusztul, de van, amikor az áramütés nem ennyire súlyos, és a madár, pár óráig tartó sokkhatás elmúltával elrepül. Azonban az utóbbi esetben sem mindig ússzák meg következmények nélkül a kellemetlen találkozást. Ilyenkor az áramkört záró végtagok (szárny és láb) lassan elhalnak, így először csak több pihenőre kényszerülnek, később pedig teljesen röpképtelenek lesznek. Fontos, hogy a madár az esetet követően mikor kerül szakértő szemek elé, illetve kezek közé, mert az elhalás stádiumától függően a tünetek is különbözőek lehetnek. Mivel az elhalás fokozatosan megy végbe, eleinte csak az figyelhető meg, hogy egyik szárnyukat lógatják, vagy egyik lábukat többet pihentetik, mint a másikat, illetve az egyik lábuk melegebb vagy hidegebb lehet. Mivel az elhalás folyamán a szövetekkel együtt az érzőidegek is elsorvadnak, a madarak az érzéketlen végtagot piszkálják, a rajta lévő tollat kitépkedik, a bőrt lecsipegetik. Ezt egészen addig teszik, míg a végtagon (legyen az láb vagy szárny) nyílt seb nem keletkezik, amely már könnyű célpont a legyeknek, valamint azok lárváinak, melyek két-három nap alatt felemésztik, elfogyasztják a lágy szöveteket. Amennyiben ez nem következik be, a madár saját magának csipegeti le sérült végtagját, amely ezek után üszkösödik, mumifikálódik és
magától leesik.
A Madárkórházba bekerült, áramütött egyedeknél éppen ezt a végkifejletet próbáljuk megakadályozni, illetve a folyamatot lassítani, a madár szenvedését csökkenteni. A végtag megmentésére akkor van a legnagyobb esély, amikor az áramütést követő egy-két napban annak külső jelei, tünetei még nincsenek. Ilyenkor a kórházba kerülést követően a végtag naponta többszöri, Betadine vagy kálium jodid tartalmú kenőccsel
történő bedörzsölése segíthet a vér áramlását fenntartani, serkenteni.
A bekerülést követően
fontos a madár ösztönös végtagcsipkedésének megakadályozása, mely érdekében védőkötést alkalmazása elengedhetetlen, melyet leukoplaszttal kell lefedni.
A Madárkórházban az áramütéses esetekben évek óta sikeresen alkalmazzuk a Magnapress M nevű készüléket, mely egy emberek számára készült – de az állatgyógyászatban is eredményes – orvostechnikai készülék. Az eszköz két 5000 gaussos északi pólusú irányított mágnesből áll. A sérült végtagot (védőkötésben) naponta többször, kb. 5 percig a két mágnes nyaláb közé helyezve végezzük a kezelést. Hatására a végtagban lévő hajszálerekben a vörösvértestek szétválnak, fokozódik a vér áramlása, a vérkeringés.
Legtöbbször azonban mire rálelnek egy áramütést szenvedett madárra végtagjai már sebesek, nyüvekkel fertőzöttek, az elhalás már előrehaladott állapotban van. Ilyenkor a szárny vagy a láb megmentése már reménytelen. Mivel a cél minden esetben a madár szabad természetbe történő visszaengedése fontos először mindig a végtag megmentésén fáradozni és csak legvégső esetben az amputálás mellett dönteni. Azokban az esetekben, mikor már látszik, hogy a végtag nem marad meg, annak eltávolítása a legjobb megoldás. Ezzel megelőzhető a további fertőződés, a madár szenvedése. Az ilyen sorsa jutott egyedek a Madárpark lakóinak körét gazdagítják, szelíddé, emberrel barátságosan viselkedővé neveljük őket, bemutatókon, előadásokon vesznek részt, a szerencsésebbek pedig művégtagot is kapnak. Továbbszaporításukkal pedig egészséges utódokat adhatunk vissza a természetnek.
Forrás: Egrer Anna
További módszereink:
Mérgezés esetében a gyógykezelés leggyakrabban már a helyszínen elkezdődik, mivel a megtalált és még élő madár állapotának stabilizálása az első és legfontosabb feladat.
A madár kondícióját a mellizomzat tapintásával állapíthatjuk meg. A madár kitapintható keresztcsontja rendkívül rossz kondícióról tanúskodik. A kiszáradás mértéke a lábujjak tövén a bőr megemelésével vizsgálható. Abban az esetben, ha a felcsípett bőr csak nehezen vagy egyáltalán nem simul vissza eredeti helyzetébe, súlyosan kiszáradt állapotról beszélhetünk. Ilyenkor az első teendő, hogy megpróbáljuk a madarat óvatosan megitatni. A művelet végrehajtásakor nagyon oda kell figyelni, hogy ne kerüljön víz az állat légcsövébe, mert fennáll a fulladás veszélye. Amennyiben a madár nem iszik, sürgős állatorvosi ellátásra szorul, ahol az állatorvos infúziót, vagy fiziológiás sóoldatot juttat a vénába, vagy a comb bőre alá.
A mérgezés tünetei igen szembetűnőek. Már akkor erre gyanakodhatunk, ha az általunk talált, egyébként jó kondícióban lévő, ép (nem sérült) szárnyú ragadozó madár az ember közeledtére nem repül el, az embertől nem menekül, és könnyen kézbe vehető. A mérgezés további jelei a mozgásképtelenség, a remegés, az összerendezetlen mozgás, egyensúlyzavar, lábgyengeség, görcsös testtartás. Jellemző a mérgezésgyanús esetekre, hogy a madár az izmokban létrejött görcs miatt fejét hátra, farkát felfelé tartja, széttárt szárnyára támaszkodik, valamint, hogy lábujjait marokba szorítja.
A madármentő intézményb
e érkezést követően megkezdődik a kezelés.
A karbofurán, és egyéb szerves foszfát tartalmú mérgek hatékony ellenszere az atropin, mely intravénásan, izomba, vagy a mellkas bőre alá adható. Ezen kívül fontos a szervezetben lévő méreg megkötése, mely széntabletta szájon át történő beadásával, a méreg minél gyorsabb kiürülése pedig infúzió (ez a szárnyvénába vagy a comb belső oldalán, bőr alá adható) és begyszonda alkalmazásával érhető el. Az idegrendszeri tünetek (mozgásképtelenség, koordinációs zavarok, izomgyengeség, izomgörcsök) mérséklésére B1 vitamint és PolyB injekciót alkalmazunk. Ezután a madár egy csendes, nyugodt környezetbe kerül, ahol megnyugszik, kipiheni a megrázkódtatásokat, és ha minden jól megy, elindul a gyógyulás útján.
Patkányméreg esetén nem atropint, hanem szódabikarbónát alkalmazunk, szájon át, valamint a fent leírtakhoz hasonlóan infúzióval igyekszünk kimosni a szervezetből a mérget.
A mérgezett madarak sorsa, az, hogy túlélik-e a mérgezést, több tényezőtől is függ. Meghatározó a méreg felvételének mértéke, illetve a felvett méreg típusa. A ragadozó madarak elsősorban rágcsáló-, illetve dögfogyasztásuk alkalmával mérgeződnek, ezért, ha sok egyedet elfogyasztanak, szervezetükben akkumulálódik, feldúsul a méreg és legtöbbször az állat órákig tartó szenvedést követően elpusztul. Az is nagyban befolyásolja a sorsát, hogy mennyi idővel a mérgezés bekövetkezése után találnak rá, mivel az idő múlásával egyre több méreg szívódik fel az állat szervezetébe. Döntő jelentőségű, hogy milyen gyorsan sikerül az állapotát stabilizálni, illetve mennyi idő alatt történik meg a kórházba szállítás, ott a begy kiürítése, valamint, hogy a mérgezésen kívül más egyéb sérülés, vagy betegség is fennáll-e, amely gyengítheti a beteg szervezetét és így csökkentheti a túlélés esélyét.
Egrer Anna
További módszereink:
Az általános vizsgálat során először a végtagok kitapintása zajlik a törés fennállásának vagy hiányának megállapítása érdekében. Amennyiben nyílt sérülésről van szó a legfontosabb a seb és környékének megtisztítása az esetleg a seben megtelepedő nyüvektől és egyéb kórokozóktól, mert ha ez nem történik meg a seb könnyen elfertőződik és további, az eredetinél súlyosabb problémák, szövődmények alakulhatnak ki.
A járművekkel történő ütközések gyakori következményei a nyílt, illetve zárt végtagtörések. Előbbi esetében a legfontosabb a kiálló csontvég, így a csonthártya fertőződésének megelőzése, mely a megtalálás helyén gézlappal történő bekötéssel, szakértő állatorvoshoz kerülés után pedig azonnali műtéttel lehetséges. A madarak csöves csontjai vékonyak, könnyen törnek, általában ferdén, hegyes véget alkotva, melyek átszúrva a bőrt nyílt törést idéznek elő.
Madarak esetében a gipszelés nem lehetséges, mivel a szabadon engedés feltétele a pontos illeszkedés, a későbbi tökéletes használhatóság érdekében. Zárt töréseknél használható rögzítőkötés, valamint sín.
Egerészölyv combcsontjának velőűr szegzése
A szárny- és combcsonttörések esetében a velőűr szegzés, a lábszár- és csüdcsont töréseknél az ún. fixateur externe rögzítési mód alkalmazása célszerű. A velőűr szegzés során a kiálló csontvég felől egy 1-3 mm vastag, erős, rugalmas, rozsdamentes, acélból készült ún. Kirschner drótot fúrunk a velőüregbe. A kiálló és a hosszú ideig szabad levegővel való érintkezés miatt elhalt csontvégek eltávolítása után a drótot a kiálló csontvég velőüregébe fúrjuk, majd az ízület maximálisan behajlított állapotában a csont törzshöz közelebb eső felén (proximalis) kivezetjük addig, amíg éppen el nem éri a törési felületet. A két csontvég összeillesztése után a drótot visszavezetjük a velőűr teljes hosszában. A végtag proximalis végén kiálló drótot megfelelő eszköz segítségével levágjuk, majd meghajlítjuk úgy, hogy az az állatnak további kellemetlenséget, sérülést ne okozzon, mozgását ne akadályozza. Ezután a végtag testhez történő rögzítése következik, mely megakadályozza a törött csont további rotációját, a drót elmozdulását. A kötözés során ügyelni kell az ellentétes oldali szárny mozgathatóságának biztosítására. A fém vagy fémek a teljes gyógyulást követően (melyet röntgennel is ellenőrizünk és alátámasztunk), vagyis 4-6 hét múlva eltávolításra kerülnek.
A fixateur externe a velőűr szegzéssel ellentétben kívülről rögzíti a korábban törött, de helyre tett csontokat. A Kirschner drótok ebben az esetben a bőrön keresztül a törött csont irányára nem merőlegesen, hanem a csont tengelyével kisebb szöget bezárva kerülnek a csonton keresztül átfúrásra. A végtagon kívül mindkét azonos oldalon lévő drótot 90°-ban meghajlítva egymáshoz rögzítjük, így, amint azt az elnevezés is mutatja, külső rögzítés történik. A rögzítést alkotó drótokat leukoplaszttal befedjük, hogy az a madárnak a továbbiakban ne okozzon semmilyen sérülést. A csont tökéletes összeforrását követően a drótokat ebben az esetben is eltávolítjuk.
Forrás: Egrer Anna
További módszereink:
Március 20.-án sikeresen szárnyra kaphattak gyógyult gólyáink és velük együtt egy egerészölyvünk is. A szép pillanatok mellé jutott ragyogó napsütés és vállalkozó kedvű látogató is nagy örömünkre. Íme, néhány fotó, hogy mindenki láthassa, aki nem lehetett itt, hogyan repültek el madaraink.
Fotók: Déri Balázs
Hortobág
yon, a Madárkórház Alapítvány az országban egyedül álló kórházat működtet. Az intézmény az egész ország területéről, de főként a Hortobágyi és Bükki Nemzeti Parkból bekerülő, sérült, beteg, védett madarak állatorvosi ellátását, kórházi ápolását és rehabilitációját végzi. Az évente beérkező 200-300 beteg közül 35-40 % visszakerül a természetbe. A kórház nyitott, melyet a hortobágyi Madárparkban a látogatók számára látványkórház, madármentő kiállítás és öko-teleház egészít ki. A lát
ványkórházban egyoldalú átláthatóságot biztosító üvegfalon keresztül a látogatók megnézhetik a sérült, beteg, gyógyulófélben lévő madarakat, a válalkozóbb kedvűek egy-egy műtétet is megtekinthetnek. A diorámás négy évszak és madármentő kiállítás a madarakat fenyegető veszélyekre hívja fel a látogatók figyelmét. A Madárparkban látogatható nagyröpdével, tavakkal, játszótérrel felszerelt pihenőpark szeretettel várja kedves látogatóit.
Felnőtt: 2000 Ft
Gyermek, nyugdíjas: 1500 Ft
Szakvezetés: 6000 Ft
Kedvezmények:
3 év alatt: ingyenes
csoportkedvezmény 20 fő felett:
felnőtt: 1400 Ft/fő,
gyerek, diák, nyugdíjas: 1000 Ft/fő
november 1-február 28-ig: 9:00-16:00
március 1-április 30-ig: 9:00-18:00
május 1-augusztus 31-ig: 9:00-19:00
szeptember 1-október 31-ig: 9:00-18:00
december 24-27.-és 31.-e: 9:00-13.00, január 01: 10:00-14:00
4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A Vásártér mellett)
GPS koordináták: 47°34’52,04 N; 21°09’09,73 E
Tel.: 0630/9-435-494, 0630/5-356-484
Fax.: 0652/369-181
Amennyiben természettudományi, avagy állatorvosi szakra jársz valamelyik egyetemen és van kötelező szakmai gyakorlatod, mert ugye miért ne lenne, itt a helyed!
Nálunk tanulhatsz madártant, anatómiát, gyógyítás tant, mentéstant, szervezéstant, takarítástant, beszélhetsz külföldiül, vezethetsz csoportot, láthatsz olyan madarakat, amelyeket eddig a távolból csodáltál! Szóval, van itt minden, amit megtanulni, és gyakorolni érdemes!
Nyári gyakorlatunkat, vagy akár fél éves gyakorlatunkat a legtöbb magyarországi felsőoktatási intézmény természettudományokkal foglalkozó karain elfogadják, és elismerik.
Amennyiben úgy gondolod, belevágsz, most jelentkezz Nálunk nyárra gyakornoknak!
Gyere és segíts Te is, hogy repülhessenek!!!!!
Jelentkezés:
Hortobágyi Madárpark
36-52/369-181
36-30/9435494
Ha esik az eső, a víz összegyűlik, megtalálja az utat, és folyik, messziről messzire. Tavasszal a hóolvadással a hegyekből lezúduló víz duzzasztja a folyókat, és országhatárokon át visz magával mindent, ami bele kerül. Vegyszereket, mérgező anyagokat is. A vizes élőhelyeken, halastavakban, árasztásokban, laposokban, különféle mérgezések okozhatnak károkat. A mérgezések eredete lehet természetes, ilyen a botulizmus. A nyári melegben alacsony vízállás esetén, a fokozott szerves anyag bevitel mellett az algák és vízi növények túlszaporodásával létrejövő oxigénhiányos környezetben a természetben jelenlevő Clostridium botulinus toxin okozza az úgynevezett „tavi bénulást”. Ez akár a vízimadarak tömeges elhullásához is vezethet. A betegség megelőzhető a víz szintjének jelentős megemelésével és áramoltatásával, a szerves anyag bevitel mérséklésével. A bénult betegek nagy mennyiségű ivóvíz szondán át való bevitelével sok esetben megmenthetők. Az emberi gondatlanságból a vizekbe került növényvédő szerek rendszeresen kimutathatók a vízből, az algákból, a halakból és az ezeket fogyasztó halakból és madarakból. A növényvédő szerek sokféleségéből adódóan a diagnózis sokszor bizonytalan és hosszadalmas, drága labormunkát igényel. A mezőgazdasági területekről leginkább karbamát hatóanyagú csávázószerek, peszticidek, kerülnek a vizekbe. Legtöbbször az adható ellenszer már későn kerül alkalmazásra.
A vizes élőhelyeken a vízen táplálkozó és oda ürítő vadrécék és más vízi szárnyasok között a víz fertőző betegségek gyors terjesztésében játszik szerepet. Vadon élő madarakban a fertőző betegségek ritkák, főleg szabadon tartott házi baromfi fajoktól kaphatnak el baktériumos, vagy vírusos betegséget, ha az alapvető higiéniai előírásokat nem tartják be a tulajdonosok.
A baromfikolera minden madárfajra veszélyes. Főleg vízibaromfi és pulyka állományokban jellemző, 24 óra lappangás után tömeges elhullást okoz. Ha a tartók nem védekeznek vakcinázással, a betegség nagy valószínűséggel jelentkezik és olyan tömegű elhullással jár, hogy a termelő fizikailag képtelen a sok elhullott állatot időben eltávolítani. A legeltetett lúdállományokról és halastavi lúd- és kacsaállományokról átterjedhet vadon élő társaikra, vagy az össze nem gyűjtött hullákat fogyasztó varjakra, szarkákra, réti sasokra is. A pusztán kisemlősökkel (egerekkel, pockokkal, ürgékkel) táplálkozó ragadozók és kaszálás után, takarás nélkül maradt pockokat, szöcskéket kereső gólyák, gémek, kócsagok a védett pusztákon biztonságban élnek. Szinte semmilyen veszély nem fenyegeti őket.
Ha úgy érzed, hogy elakadtál az ausztriai munkakeresésben, akkor feltétlenül keresd fel a Tiroli Álláskeresőt.
Rendelkező Nyilatkozat a személyi jövedelemadó 1+1%-áról:
Bankszámlaszám: HU50 59900029-10001868-00000000, Takarékbank
