Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Képzéseink folytatódnak!

Az MME Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás munkatársaival közösen az – alap madármentő képzésünk folytatásaként – gyakorlati képzést tartunk, fiókamentés témakörében. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. Azokat is, akik már részt vettek elméleti képzésünkön, valamint azokat is, akik még nem. (Azok számára, akik elméleti képzésünket már meghallgatták, de vizsgát még nem tettek, biztosítunk vizsgalehetőséget is.)

Kezdési időpont: 2020.07.24, 16:00

Helyszín: Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás (8639 Keszthely, Fenékpuszta Vasúti Megálló)

A részvétel díjtalan, a felmerülő költségek biztosítására „becsületkasszaként” adományos láda lesz elhelyezve.

Képzéseink anyaga az alábbi linken érhető el:

A képzéseken lehetőség van vizsgát is tenni.

A sikeres vizsgázók amennyiben szeretnék aktívan is segíteni munkánkat, önkéntes madármentőként csatlakozhatnak programunkhoz. Az alábbi linken megtalálható önkéntes szerződésünk:

A kuvik (Athene noctua) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1988-ban „Az év madarává” választotta.

Pallas Athéné ókori görög istennő tiszteletére kapta nevét a nem. A bagoly volt Athéné szent madara. A valódi baglyok közül pedig a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez.

A népnyelv halálmadárnak is nevezi. Ha valahol megszólal, Európában, de még Ausztráliában is több nép hozza összefüggésbe egy ember halálával.

A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleumlámpa vagy gyertya világított. Akkoriban az emberek korán keltek és korán feküdtek. A gyertya és petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában. A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja a fény. A rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyta le a szemét örökre, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál előhírnöke.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Európában, Ázsiában és Afrika északi részén honos. Az Egyesült Királyságban eredetileg nem volt őshonos faj, a 19. század során telepítették be, de mára jól meghonosodott, a természetes fauna részévé vált. Ezenkívül betelepítették Új-Zélandra is.

A sivatagoktól, az északi tűlevelű övezetig előfordul, de megtalálható a mezőgazdasági területeken is.

Testhossza 21-23 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-58 centiméter, testtömege 140-220 gramm. A felnőtt kuvikok legjellemzőbb kinézete testük felső részének fehér pöttyökkel tarkított tollazata, amely alul barnás csíkozással tarkított fehéres tollazatba megy át. A kuviknak nagy feje van, hosszú lábai és sárgás szemei, melyek fölött piszkosfehér szemöldök húzódik, amelytől szigorúvá válik tekintete. A fiatal egyedek halványabbak és nem található meg fejükön a felnőttek tollazatára jellemző fehér pöttyökből álló korona. E madárfajnak a fakopáncsokhoz hasonló röpte van, ám lekerekített szárnyvégei és megjelenése jelentősen eltér.

A rovarokat az alkonyati órákban kapja el, besötétedés után kisemlősökre és madarakra vadászik.

Zsákmányát a földön ejti el, ám további táplálékot raktároz el üregekben és egyéb rejtett helyeken. Köpeteinek tanulmányozása közben kiderült, hogy táplálékának mintegy 20-50 százalékát emlősök, 24-49 százalékát rovarok alkotják. Az elejtett emlősök között egerek, patkányok, pockok, cickányfélék, vakondok és nyulak találhatóak. Madarak közül elsősorban a fiókákat ejtik el, például fácánok fiókáit. A rovarok közül a kétszárnyúak, a fülbemászók, a bogarak, a lepkék és a hártyásszárnyúak egyedeit fogyasztják.

A kuvik évente egyszer költ, tojásos fészkek április közepétől május közepéig találhatók. Ha a fészekalj el-pusztul, pótköltése lehetséges. Alkalmilag télen is költ.

Gyakran éveken át kitart a párja mellett. A revírt a téli hónapokban sem hagyja el. A násztevékenység során kiáltozását gyakran egész télen át, de február elejétől rendszeresen hallhatjuk. A kiválasztott revírt több éven át birtokolhatja ugyanaz a pár.

A költési időszak tavasszal van. Csupasz üregekben, padlásokon költ. Kifejezetten keresik az emberi településeket, mert leginkább ott találnak olyan helyet, ahol költeni tudnak. Fészket nem építenek, hanem az elhagyott épületek vagy istállók, ólak tetőterének üregeibe költöznek be. Ott az aljzatban tenyérnyi mélyedést kapar, abba rakja 5-7, pingponglabda nagyságú tojását, melyen a tojó kotlik 24-25 napig, miközben a hím eteti. A fiókák kirepülési ideje 30-35 nap.

Magyarországon rendszeresen fészkel, állandó, nem vonuló állományú faj.

A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár. A villásfecskék nemének legelterjedtebb tagja.

Ausztria és Észtország hivatalos madara.

Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecskét széles elterjedési terület jellemzi, fészkelő állományai Eurázsia, Észak-Afrika és Észak-Amerika nagy részén megtalálhatóak. Vonuló és telelő állományai Afrikában a Szaharától délre eső területeken, Ázsiában Pakisztántól egészen Új-Guineáig terjedő területeken, Ausztrália északi részein, valamint Közép- és Dél-Amerikában találhatóak.

A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénk rozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Lába csupasz.

Ez a madár rendkívül kicsi és könnyű: testhossza csak hosszú farktollai miatt éri el a 17–19 centimétert. Vékony, hosszú, hegyes szárnyainak fesztávolsága 32–34 centiméter. A füsti fecske testtömege 16–20 gramm között mozog.

A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást.

Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vedlés a többi költöző madártól eltérően a telelőhelyen történik meg, nem indulás előtt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak.

A füsti fecske éneke trillákkal gazdagított kellemes csicsergés. Gyönyörűség hallgatni, mikor reggel kiül egy villanydrótra és hosszas énekkel köszönti a napot. Éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja „tszvit-tszvit-tszvit”, vészjelzéskor pedig síró „tszink-tszink” hangot hallat.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

A délről megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési időszak kezdete. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. A füsti fecskék eredetileg barlangokban, sziklapárkányok alatt fészkeltek, ma már azonban inkább emberi építményekhez kötődnek: hidakhoz; házak, pajták és gazdasági épületek ereszaljához.  A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Sokszor előző évi fészkeket foglalnak el újra és bővítenek ki. A füsti fecske nem kimondottan telepes fészkelő, ám gyakran előfordul, hogy meglehetős közelségben épül fel több költőhely.

A füsti fecske évente többnyire két – bőséges időben három – fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt.

Időnként a molnárfecskével kereszteződik.

A füsti fecske a Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban figyelhető meg. Rendkívül gyakori fészkelő.

Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehető, és stabilnak mondható volt (2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány). Legnagyobb sűrűségben az Alföldön és a Kisalföldön fordul elő, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a városi területeken.

A füsti fecske Magyarországon védett madár, eszmei értéke 50 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai populációk kedvezőtlen helyzetben vannak, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő. Elsősorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt e fajra.

Európai kutatók különösen sokat foglalkoztak a fecskék evező- és farktollain látható apró toll-lyukakkal, melyeket tetvek rágásnyomainak tartanak. A rágottabb tollazatú fecskék tavasszal később érkeznek, rosszabb a röpképességük és kevesebbet énekelnek.

Ezt kérdezte tőlem az újságíró, én pedig Kalocsa Bélától a faj hazai koordinátorától, aki 16 éve felügyeli a fekete gólya fészekkamerákat, ezen belül 8 éve a Gemenc Zrt-vel és a Duna Dráva Nemzeti Parkkal közösen működtetett keselyűsi kamerát. Azt mondta, hogy nehogy hozzá küldjem az újságírókat, mert nincs kedve nyilatkozni. Elege van abból, hogy három éve őt zaklatják a mindenhez jobban értő fotelharcosok és őt teszik felelőssé, kirúgatással fenyegetik, amiért a természet nem kedvez a fekete gólyáknak. Nekem elmondja, adjam tovább. Most ezt teszem. A címben szereplő kérdést és a továbbiakat én tettem fel, és ezek a válaszai:

Miért nem lehetett segíteni a gemenci fekete gólya fiókákon?

1. A fekete gólya más, mint a fehér. Fél az embertől, nem viseli el az emberi közelséget. Ha a fészke közelében bármilyen zavarás, emberi tevékenység, mozgás történik, inkább otthagyja a tojásait, sőt, a fiókáit is, sőt a fészkelő helyet is, örökre. Ezért védelmének alapelvei teljesen megegyeznek a réti saséval, mely ugyanilyen és ugyanúgy a járhatatlan, gyakran állandó vízborítású, ezért ember nem járta ártéri erdők mélyén fészkel. A bármilyen zavaró tényezőbe a természetes események is beleértendők a fekete gólya számára. Ilyen a réti sas is, mely ha elviszi a fiókáját, ahogyan egyébként megesik, akkor is otthagyja a fészket és az egész környéket, mert nem tartja biztonságosnak. És igaza van. Pontosan ez történt tavalyelőtt, amikor a sas elvitte az egyik bekamerázott fészekből a fiókákat. A gólyapár azóta elköltözött. Ez várna a mentett fiókák szüleire is, ha fiókáik „eltűnnének” a fészekből.

Mi van a gyűrűzéssel, az nem zavarja őket?

De igen, ezért nem gyűrűznek mindenhol, csak nagyon keveset, azt is akkor, amikor a fiókák már nagyok, tollasak, szülők nincsenek ott, és úgy, hogy ne zavarják a környéket. Alpintechnikás biztosítással famászó engedi le és teszi vissza a fiókákat a fészekbe, úgy, hogy a szülők nem veszik észre. Ha mentés miatt eltűnne a fióka a fészekből, a fészket elhagynák a szülők. Ha mindezek ellenére mégis menteni kellene, és lehetne is a fiókákat, nem lennének visszavadíthatóak, szelídek maradnának, és nem a fekete gólyák életét élnék, ez több évtizedes tapasztalat.

2. Az országban mintegy 400 pár fészkel, ebből 150 pár megfigyelt ártéri fészkelő, melyek közül 40 pár a Gemenci erdőben, mintegy 180 km² területen fészkel. Ez az ország legnagyobb fészkelő állománya. Az időjárási viszonyok az egész gemenci állományra azonosak, és az egész állományt hasonlóan kedvezőtlenül érintik.

3. A fekete gólya táplálkozási szokásai az ártér, hullámtér bokától féllábszárig érő vízmélységű területeihez kötődnek. Itt főleg halakat zsákmányol és ezzel eteti a fiókáit is. A korábbi kutatások és részben a fészekkamerák tanúsága szerint is ideális helyzetben 50 %-ban hal, 45 %-ban béka a menü. Egyéb táplálék, például hüllő vagy giliszta ritkán fordul elő. Ha szárazság van, akkor ez az arány felborul és a hallal szemben békák kerülnek előtérbe. A baj három éve látványos a kamerás fészeknél, amióta a Duna vízállása a költésidőt megelőzően nem érte el Gemencnél a bajai vízmércén az 500 cm-t, amely elkerülhetetlenül szükséges a hullámtér mélyen fekvő területeinek elöntéséhez. A fiókanevelési időszakban a Dunának azon a vízgyűjtő területén, mely az itteni vízállást meghatározza, az Alpokban nem volt eső. Hiába volt és van most is máshol, ott nincs, és a vízállás 200-300 cm között van, ami kevés. Így a fészkelőhely környékén a táplálkozó helyek is szárazak maradtak, és a hullámtérben csak a nagyobb holtágakban volt víz. Elérhető-megfogható halat nem találtak megfelelő mennyiségben.

A békák is megfogytak és ez nem csak gemenci jelenség. Feltehetőleg a Dunába bemosódó növényvédőszerek okozzák ezt, például az Atrazin nevű kukorica gyomirtó ismert hatása miatt a békák nemet váltanak és nem szaporodnak. Nem csak ezért a szert több éve kivonták az EU-ból, de a hatása még tart. Sokkal kevesebb a béka. Tavaly óta már némileg emelkedett a számuk, és a szakemberek jövőben várják az állomány visszatérését a gólyáknak is megfelelő nagyságúra.

4. Lehet-e a fiókákat kívülről a fészekben etetni?

Nem. Zavarás nélkül nem. Drónnal sem. (Saját megfigyelésem, egy film forgatásnál, hogy drónnal a szürke marhákat terelni lehet a Hortobágyon.) Nem csak egy-egy alkalommal kéne etetni, egy-egy hallal, hanem folyamatosan. A fiókák rengeteget esznek. Ha egy fészekaljat szeretnénk csak megmenteni, ahhoz is folyamatos zavarás lenne szükséges, melyet biztosan nem viselne el a pár. Egyébként ha lehetne, mindegyiket kéne, nemcsak a bekamerázottakat, mert mindegyiknél ugyanaz a helyzet. Mind a 40-nél. Akár egyszeri etetési próbálkozásnál is mind elköltözne. Örökre. Az ország legnagyobb fészkelő állományáról van szó!

5. Lehet-e etetni szülőket?

A szülőket sem. A fészek alatt nem, mert oda le sem szállnak, nem is látnak le a lomboktól. A fészek megközelítését észlelnék és elmennének. A hullámtéren nem találnák meg a kiszórt élelmet, mert túl nagy területről van szó, nincs víz, ahol ők a halat keresik, és az emberi zavarást egyébként ott sem viselik el. Nem beszélve arról, hogy a vaddisznók a táplálékot előbb megtalálnák, mint a fekete gólyák. Nem fehér gólyák, melyek másnap már várják a vödrös embert a hallal.

Jeladós fekete gólyák mozgásáról tudjuk, hogy száraz időszakban 11-15 km-re is elmennek táplálékért, mert ott találnak halat. A Duna másik oldalán is fészkelnek fekete gólyák, ott jobb a helyzet. A gemencieknek ez az év nem sikerült, de jövőre lehet jobb.

6. Miért nem csinálnak mesterséges vizes élőhelyet a környéken?

Vannak hullámtéri vizes élőhely rekonstrukciót célzó beavatkozások éppen a fekete gólya táplálkozó helyek javítása érdekében a nemzeti park részéről, de ezek csak akkor működnek, ha van megfelelő magasságú árhullám a Dunán. Vannak vízügyi műtárgyak, melyekkel a hullámteret elöntő vizet ott tudnák tartani, de nem megy oda a víz magától, mert lejjebb van 2 méterrel, mint 120 évvel ezelőtt. Ehhez kéne a legalább 500 cm-es vízállás.

Miért nem szivattyúzzák oda vizet?

Azt lehetne, borzalmas költséggel és környezetszennyezéssel járna, de a halak nem mennek át a szivattyún. Természetes áradás kell, tavasszal, amikor a vízzel kiözönlenek a halak és ívnak, abból lesznek a gólyák számára fogható kishalak.

7. Mit lehet csinálni?

Például a Duna meder süllyedését megállítani, a kicsi és közepes vízszinteket megemelni. Nem pár száz milliós beruházásokkal helyi rekonstrukciós megoldásokkal lehet ezt megoldani, hanem millárdokból az egész térségre vonatkozóan. Vannak rá tervek, talán keret is lesz rá. 120 éve süllyed  a Duna medre, már régen időszerű. Ha nem csinálunk semmit folytatódni fog. Meg kell csinálni valamikor. Minél előbb.

Ha Paks fontos beruházás és a szükséges hűtővíz biztosítását szintén a Duna medrének süllyedése veszélyezteti, akkor a problémát meg kell oldani. Ha van rá pénz, erre is lesz. Olyan megoldást kell választani, ami Paks és Gemenc problémáját is megoldja. Gondolja az egyébként hivatását tekintve vízügyi szakember.

Mit gondolok én?

Teljesen egyetértek Kalocsa Bélával. Annyit tennék hozzá saját, több évtizedes, és több mentett fekete gólyán szerzett tapasztalataim alapján, hogy a fekete gólyát valóban nehezebb elvadítani. A hozzánk kerülő felnőtt fekete gólya, melyből 35 év alatt egyetlen példány került hozzánk, nagyon stresszes volt, ennek betudhatóan sérüléséhez mérten indokolatlanul pusztult el. A bekerült fiatal fekete gólyák mind kirepülés után, legyengülve, szárny, vagy lábtöréssel érkeztek, és sokkal szelídebbek, mondhatni teljesen szelídek voltak, ellentétben a fehér gólyák fiataljaival. Olyannyira, hogy a már anyányi méretű, vonulásban szabadon repülő fekete gólyák bekerülésük után az első etetést követően eleségkérő hangon nyekeregve törleszkedtek az akkor először látott ember elé.

Ez véleményem szerint azért van így, mert amíg a fehér gólyák fiataljai növekedésük során, és kirepülésüket követően látnak embert és szüleiket utánozva biztonságos távolságot tartanak tőle, ha közelebb jön, akár gyűrűzéskor, fenn a fészekben, akkor csőrükkel keményen támadják. A fekete gólya viszont eldugott fészkelő helyén nem lát embert, és ha az első találkozás etetéssel történik, akkor a korábban őket etető szülő szerepét vetítik az emberre.

A nevelt fehér gólyákat a madárparkban végigvisszük a vadító folyamaton, idősebb, az embertől távolságot tartó fehér gólyák társaságában, akkor eltanulják a megfelelő viselkedést, szabad röpködésük során vad gólyákkal szocializálódva a táplálékkeresést és a vonulásra való csoportos felkészülés során a termikelést. Ez nem megy a fekete gólyáknak. A táplálék keresés, termikelés, szociális viselkedés igen, még az embertől való távolságtartás is, de nem keresik fekete gólyák társaságát, visszajárnak a madárparkba a fehér gólyák közé táplálkozni.

Ettől függetlenül természetesen fogadunk minden korú fekete gólya felnőttet és fiókát, meggyógyítjuk és felneveljük ha kell, felkészítjük és elengedjük, mert ez a dolgunk, mert szeretjük őket, és képesek is vagyunk rá. De tudjuk, hogy nem ők fogják megmenteni a populációt, hanem az élőhely védelme, akár azoktól az egyébként jó szándékú emberektől is, akik kellő hozzáértés nélkül kívánnak beavatkozni a természet rendjébe.

Dr. Déri János