Galamb csapda
A városi galambok jelenléte és ennek megosztó megítélése időről-időre felmerül. A napokban a médiában is szerepelt, hogy a Keleti és Nyugati Pályaudvar környékén csapdázzák és leölik a galambokat.
A parlagi galamb a mediterráneumban, Észak Afrikában és Ázsia egyes hegyvidékein ma is vadon élő szirti galamb (Columba livia) háziasításából jött létre, mely kivadulva az egész világon elterjedt. Korábban postagalambként, hírvivőként tartották, utoljára nagyobb számban az I. és a II. Világháborúban volt rájuk szükség, de további tartásuk okafogyottá vált, és a szabadon engedett galambok és azok utódai a városokban találtak lakhelyet és a kommunális hulladékon élelmet. Tömeges előfordulásuk miatt ürülékükkel szennyezik a köztereket, épületeket, mely miatt azok takarítása, védelme gondot okoz. Ugyanakkor az emberek egy része szereti és eteti őket, mások piszkításuktól, fertőzéstől félve állományuk csökkentését, akár irtásukat követelik.
Elöljáróben le kell szögezni, hogy számottevő közegészségügyi veszélyt nem jelentenek. A bennük többnyire előforduló főleg madarakra, de leginkább galambfélékre veszélyes fertőző betegségek (Trichoniasis, Parmyxovírus) az emberre egyáltalán nem veszélyesek, az állatról emberre terjedő zoonózisok közül a galamboknál is ritka Ornithozis nálunk nem okoz rendszeres emberi betegséget, a Salmonellák jelenléte nem kizárt, sőt valószínű, de galamb eredetű emberi fertőzés sem gyakori, ezek ellen általános higiéniai előírások betartásával (kézmosás) eredményesen védekezhetünk. Terjesztenek fertőzést, de főleg saját maguk között és egyes rokon fajokat, velük együtt táplálkozó magevőket és velük táplálkozó ragadozó madarakat veszélyeztetnek.
Ha túl sok van belőle, és ez kényelmetlen, sőt, saját állományuk részére is veszélyes fertőzések terjedése miatt sem kívánatos helyenként nagyszámú jelenlétük, állományuk szabályozása szükséges lehet. A galamb nem kártevő! Nem irtható úgy, mint az egér, a patkány, vagy a házi légy. Ezért az állatvédelmi törvény vonatkozó előírásai szerint leölésük indokolatlanul nem megengedett. Nem védett, bár nem is vadászható faj, de az önkormányzat kérésre a vadászatra jogosult az őszi vadászati szezonban lakott területen kívül lőheti. Csapdázni lehet, de elpusztítani nem. Ha járványvédelmi szempontból (madárinfluenza, baromfipestis) mégis szükségessé válik, akkor állatorvosi felügyelettel a vonatkozó jogszabályok szerinti módon ölhető le. Kábítás nélkül csak kis mennyiségben élelmezési céllal, (pl. húshasznú galambokhoz hasonlóan a városi galambok is a háztáji baromfi módjára családon belüli fogyasztásra) levághatók, de nagyobb számú galamb leölése nem ez a kategória.
A csapdázás csak engedélyezett, állatvédelmi szempontból alkalmas, olyan gyártó által készített csapdával szabad, aki felelősséget vállal annak alkalmasságára, mely nem okoz sérülést és szükségtelen szenvedést az állatnak, és védi az időjárás viszontagságaitól (eső, hó, jég, hideg-meleg, erős napsugárzás). A csapda nem tehető ki a háztetőre, nyílt, szabad területre, ahol olyan galambokat foghat meg, melyek fiókái a szülő gondoskodás nélkül éheznek, elpusztulnak, mely kimeríti az állatkínzás fogalmát. Ugyanis a házi galamb egész évben, még télen is fészkel. Ezért csapdázni csak zárt térben, padláson szabad, úgy, hogy előtte az ott lévő galambfészkeket felkutatják, tojásokat és fiókákat kiszedik és gondozzák. A tetőn a galambok bejárását biztosítva nagy valószínűséggel csak azok jönnek be, melyek ott fészkelnek.
A csapdába került galambot etetni, itatni kell, és a csapdát naponta ki kell üríteni, és a galambokat számuknak megfelelő méretű helyen elhelyezni és gondozni.
Ha a padláson a galambok csapdával megfogva, a nem a csapdában lévők sötétben kézi hálóval vagy más módon befogva elfogytak, akkor a padlást teljesen lezárva lehet hagyni.
A befogott galambokat két hét karanténozás után lehet gazdásítani, vagy a befogás helyétől legalább 100 km-re elszállítani, ott legalább 3 hétig zártan tartani, hogy odaszokjanak, és ott elengedni, ha a helyiek nem tiltakoznak ellene. Mi a hortobágyi Madárkórházban vállaljuk csapdázott galambok befogadását és gazdásítását előre egyeztetett módon, ahogy évek óta több ezer ilyen galambot fogadtunk, melyek átvételéről a befogónak igazolást adunk.
Az épületeken nyílt térben fészkelő galambokat az ismert fészkek kiszedése után ultrahanggal, ragadozó madár hangjával, drónnal, solymászok által repített ragadozó madárral lehet riasztani, amíg meg nem szokják, az épületeket, köztéri szobrokat villanypásztorral, az ablakpárkányokat, szegélyeket, erkély korlátokat a galamb lábának bizonytalan érzést keltő puha gyurmaszerű anyaggal, vagy hosszában felhelyezett vékony dróttal lehet ellátni, mely beülésüket akadályozza meg. A tüskék veszélyesek, mert a galambok, fecskék felszúrhatják rá magukat, ahogy ez már többször előfordult. A műanyag varjú és élethű, lopakodó macska figura is eredményes.
Legjobb és tartós megoldás a belvárosban a galambok etetésének megtiltása, és a padlások mentesítése és lezárása után a város szélén erre kijelölt helyen galambdúcok elhelyezése és a galambok etetéssel való oda szoktatása. Az etetés olyan méretű és állagú granulált táppal célszerű, melyet csak a galambok vesznek fel, a védett énekesmadarak nem, és amelybe fogamzásgátlót lehet keverni. Azokon a területeken, ahol ezt alkalmazzák, a galambtrágyás belvíz elkülönített kezelését meg kell oldani, hogy a fogamzásgátló ne kerüljön a talajvízbe.
Dr. Déri János
