Mik is pontosan a városi galambok?
Bár a galamb valójában a Szentlélek, a béke, a termékenység, a szeretet és a hűség szimbóluma, mégis a városi galambot gyakran lenézik. Sok előítélet övezi az állatot, amely olyan közel él az emberhez, mint senki más. A városi galambok nem vadon élő állatok, hanem elvadult háziállatok. Jellemző háziállat-tulajdonságuk például, hogy a városi galambok egész évben szaporodnak, azaz télen és nyáron is, táplálékellátástól függetlenül. Ezt a viselkedést az emberek tenyésztették beléjük, csakúgy, mint a helyükhöz való hűséget, amelyet sok versenygalamb-tenyésztő kihasznál, hogy a galambok visszarepüljenek az otthonuk padlásterére. A városi galamb-problémát tehát ember okozta, mert a városi galamb nem a városban élt. A városokban rekedt postagalambok leszármazottai, akik nem tudtak hazatalálni, valamint az egykor tartott házi galambok leszármazottai. A városi galambok nem mutatnak genetikai különbségeket a verseny, vagy a fehér esküvői galambokhoz képest, ami azt jelenti, hogy az ezekkel az állatokkal szembeni előítéleteket, miszerint kórokozók vagy ürülékük maró hatású, tudományosan régóta megcáfolták. A városi galamb nem terjeszt több betegséget, mint egy kutya vagy macska.
Ezt a tényt már régóta elismerték neves madár állatorvosok és kutatások, valamint megerősítették az egészségügyi hatóságok is. A legtöbb galambbetegség egyébként is madárspecifikus, ami azt jelenti, hogy emberre nem terjedhet át. Hasonlóképpen, egy műszaki egyetem több mint tíz évvel ezelőtt bebizonyította, hogy a galambürülék nem maró hatású, hanem enyhén savas, vagy pH-semleges.
Ez ellentmond annak az állításnak, hogy a galambürülék maró hatású és tönkreteszi az épületeket. A savas esők és más környezeti hatások azonban felelősek az épületek tönkretételéért. Ellenkező esetben például Velence már romokban heverne, ha a galambürüléknek valóban olyan pusztító ereje lenne, mint amit állítanak. Sajnos ezek az előítéletek továbbra is fennállnak, csakúgy, mint az a tény, hogy az etetési tilalmak segítik az egyedszám kontroll alatt tartását. Tudományosan bebizonyosodott, hogy az éhes galambok szaporodási aránya magasabb, mint az elegendő táplálékot találó galamboké. Az etetési tilalmak ezekben az évtizedekben nem hoztak sikert. Még a városi galambok leölése vagy elfogása sem vezet a kívánt sikerhez, mivel a populáció gyorsan visszaáll a korábbi szintre. Néhány európai városban azonban már vannak megoldások.
Ezek az úgynevezett felügyelt városi galambodúk. Itt a galambok lakhelyet kapnak, és fajnak megfelelő táplálékkal etetik őket, de a tojásokat műtojásokra cserélik a populáció ellenőrzése érdekében. Ez a megközelítés bizonyult az egyetlen sikeres modellnek, mivel a galambürülék 80%-a a padláson marad, ugyanis a városi galambok többnyire otthonukban maradnak, és a szaporodási ráta is drasztikusan csökken. Az ilyen galambodúkban évente akár ezer tojást is ki lehet cserélni. Ez elég sok, ha figyelembe vesszük, hogy a városi galambok évente akár nyolcszor is szaporodnak, ahogy fentebb említettük. A városi galamboknak szeméttel kell táplálkozniuk a városokban, és ez az, ami gyakran folyékonnyá teszi a galambürüléket, és higiéniai problémákat okoz.
A galambok tiszta gabonaevők, és nem találnak fajnak megfelelő táplálékot a városban. Az a tény, hogy a városi galambok egész nap élelem kereséssel vannak elfoglalva a földön járkálva,és mindig közel tartózkodnak az emberekhez, gyakran végzetes következményekkel jár az állatokra nézve. A padlón heverő hajszálak, zsinórok és szőrszálak gyakran körbetekerik a kis lábukat, és ezek nagyon-nagyon fájdalmas sérülésekhez vezetnek, ahogy egyre szorosabban tekerednek a lábak köré. A végtagokat gyakorlatilag levágják, miközben a beteg madár teljesen eszméleténél van, és ez a folyamat néha teljes amputációhoz vezet. Ez azt jelenti, hogy az egyes lábujjak elhalnak, és néha az egész lábfej vagy akár a lábszár is. A galambok olyan élőlények, amelyek ugyanolyan szenvedésre képesek, mint bármely más állat, ezért segítünk nekik ilyen szörnyű helyzetekben. A sérült állatokat elkapjuk és kiszabadítjuk a kötelekből. A sérülések azonban sokszor olyan súlyosak, hogy az állatokat már nem tudjuk kiengedni az utcára. Ezután ezek a madarak Girsch Andreánál találnak otthonra egy galambröpdében, ahol leélhetik a további életüket. Mára már a budapesti galambvédők nagy csoportja lettünk, akik gondoskodnak ezeknek az állatoknak a szomorú sorsáról, és segítik őket. Ugyanis a városi galamboknak is joguk van az élethez! Ha sérült állatot talál, Facebookon is jelezheti Madarmentes csoportunkban. A galambvédők nagy hálózata gondoskodik a rászoruló állatokról.
Girsch Andrea
(Girsch Andrea a Madárkórház egyeki madármentője, hétvégenként Budapesten segít a sérült galambokon.)
