„Ki szívét osztja szét,ő lesz a remény..” – Avagy szabolcsi mentőállomásunk elhivatottsága
Sokáig gondolkodtam, hogy vajon mit adunk mi a madaraknak, a sünöknek, az őzeknek, a denevéreknek. Adunk nekik lehetőséget, esélyt és ami a legfontosabb, reményt. Minden mentésünkkor reményt adunk, magunknak is. Azt a sok gonoszságot, amelyet mi emberek okozunk a természetnek, azt próbáljuk enyhíteni, a reménnyel. Számszerűsítve, idén körülbelül 420 reményt adtunk. Mi nem hirdetjük, hogy minden mentvényünket sikerül megmenteni. Mi egy madárkórház vagyunk, és vannak olyan állatok, amiket minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül visszahozni az életbe. De nekik is ugyanazt a reményt és esélyt biztosítjuk, mint azon életeknek, kiket aztán el tudunk engedni. Akár augusztus 20-àn dobpergés kísérette, akár a Madármentő állomásunkon csendben, keddi délutánokon. Számtalan ilyen keddi délutánon engedtünk el fészekaljnyi, önálló életre képes házi rozsdafarkúakat, süniket, fecskéket és feketerigókat. Idén is mentünk több 1000 kilométert, vettünk több 10 tekercs papírtörlőt, több mint 150 kg kevert magot, több 10 liter lisztkukacot és több 10 kg húst. Ebben az évben is előfordult, hogy szerdán indultunk el madarat menteni és bizony már csütörtök volt, mikor Mentőállomásunkra, vagy a Madárkórházba érkeztünk velük. Ez a számadás mindig reménnyel tölt el minket is, mert bízunk abban, hogy sikerül folytatni ezt a tevékenységet a következő évben is. Ez viszont támogatók nélkül nem megy. Ezúton is hálás szívvel gondolunk az elmúlt egy évtizedünkre, s ebben a 10 évben az összes olyan emberre, akik segítették utunkat, segítették a madarakat. Ebben az évben is köszönjük, aki akár egy tekercs papírtörlő megvásárlásával is, de levett terhet a vállunkról.
Ezúton szeretnénk minden támogatónknak és olvasónknak áldott, békés Karácsonyt és boldogságban bővelkedő újesztendőt kívánni! Mi, innen Nyírszőlősből: Anna és Zsolti, a Szabolcs vármegyei madármentő állomás vezetői és megálmodói
Nagygyőry Anna
