A hét madárdala: Erdei fülesbagoly – 2020.06.29
Az elmúlt hetekben sokan tapasztalhatták, hogy udvarukon, házuk előtti faágakon éjjelente fészekhagyó fülesbagoly fiókák sírnak. Egyesekben riadalmat kelt, mások nem tudják honnan is jön a „földön túli” hang megint mások pedig úgy gondolják, hogy elárvult madárról van szó. A hét madárdalaként ismerkedjünk meg közelebbről az erdei fülesbagollyal:
Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartózó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb bagolyfaja.
Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg.
Közepes nagyságú bagoly, testhossza 25-37 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 220-370 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, a tojó és a fiatalok hasonló színezetűek.
Ragadozó madár. Rágcsálókkal táplálkozik, kedvence a mezei pocok. Ezekre nyílt területeken vadászik. Szétbontott köpetei ezek koponyáival van tele. Havas teleken mindig több madarat, főleg verebeket fog. Lesőhelyről csap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik.
Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokba verődve, 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik a helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre nem repül el, csak nagy szemeivel kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik.
Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver. A lábával fogva tartott áldozatát ezzel üti agyon. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti.
Az erdei fülesbagoly jól látható tollfülének semmi köze a halláshoz, az csak dísz. Füle a szeme mellett található, a tollak alatt, óriási, félhold alakú fülnyílással. Belső szerkezete aszimmetrikus, ezért a hang irányát és távolságát is fel tudják mérni, nagyon pontosan bemérik a motoszkáló egeret, és el is kapják.
Hangja itt hallható:
Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!
Magyarországon rendszeres fészkelő, nem vonuló állomány. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Állandó madár, télire az állomány fel is szaporodik, északabbról is érkeznek egyedek.
A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, de enyhe teleken a párok már korában kialakulnak. Fészket nem építenek, előszeretettel használják az elhagyatott varjúfészkeket. A hím jelöli ki a területet, de a tojó választja ki az alkalmas fészket. A fészekből akár el is zavarja a tulajdonost. A fészek helye változó, lehet magasan lévő ágakon, vagy alacsony bokrokon is. A fészekaljában 4-6 fehér tojás található, amit március második felében vagy április elején rak le. A fészekalj pusztulása esetén költ később is. Ha bő az élelem, akár 4-6 tojásból is állhat a fészekalj. Ezeken 27-28 napig kotlik a tojó, az eleséget a hím hordja. Késő este azért kijön a fészekből a tollait rendbe szedni. A kikelt fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot. A fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik ki. Háromhetesen hagyják el a fészket. Bár még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangjukkal jelzik hollétüket. Egy hónapos koruk után tudnak repülni és szüleik egész önállósodásukig etetik őket.
A fülesbaglyok fészekhagyó madarak, még azelőtt hogy repülnének, kievickélnek a fészekből. Gyakran találkozni velük földön, bokrok, fák alatt parkokban, erdőkben. Szüleik fáról fára követik őket úgy etetik.
Tavaszi nyári esték jellemző hangjainak egyike, amikor a kis baglyok éhesek és táplálékot kérnek háromhetesen hagyják el a fészket. Bár még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangjukkal jelzik hollétüket. A fészket még röpképességük elérése előtt elhagyják és a környéken szétszóródva, panaszos, síró hangon kérik szüleiktől a táplálékot. A fiókák hangos, elnyújtott, panaszos és magas „pí-í” eleségkérő hangja akár egy km-ről is hallható. Az erdei fülesbagoly fiókái vijjognak egész este. A kirepült fiatalok a fák koronájában sajátos síró hangon kérik az eleséget. Májustól egészen augusztus végéig lehet őket hallani.
Ez úton megkérünk mindenkit, ha biztonságos helyen találkozik velük, hagyja őket a helyükön, nem árvák!
Amennyiben közvetlen veszélynek van kitéve, úgy természetesen segítségre szorul. Példa erre a következő videóban látható nádudvari kis bagoly esete, aki a 4-es számú főút melletti fán ücsörgött a városháza előtt:
Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!
Állománya stabil. A szakszerűtlen dúvadirtás során a szarka és varjúfészkekben megtelepedő baglyok és egyéb ritka ragadozó madarak (kékvércse, vörös vércse) is gyakran válnak a puska áldozatává, amikor a vadászok „szétlövik” a fészket azért, hogy a kártékonynak vélt varjúféléket kiirtsák. Olykor a télen összegyűlő madarakat is az értelmetlen pusztítás fenyegeti. A fészek elhagyása után még röpképtelen fiókák gyakran esnek a nyest, róka vagy a héja áldozatává.
Költőhelyek hiányában könnyen telepíthető mesterségesen is, különösen a telelőhelyek környékén. Fontos, hogy a téli időszakban a nappalozó helyen összegyűlő madarak nyugalmát biztosítsuk.
Az utóbbi időben fokozódó problémát jelent az erdei fülesbagoly számára a közúti közlekedés, hisz jelentős mértékben lesznek gázolás áldozatai. Elsősorban a téli időszak kritikus, mikor az utak környékén vadásznak a szétszóródott magvakkal táplálkozó rágcsálókra. Szerbiában fokozottan védett faj.
Védett madár! Természetvédelmi eszmei értéke 50 000 Ft.
Fiókák etetése a Madárkórházban:
