Search results for "Hilfsreiche Prüfungsunterlagen verwirklicht Ihren Wunsch nach der Zertifikat der Nationally Registered Certified Medical Assistant 💽 Suchen Sie jetzt auf ➽ www.itzert.com 🢪 nach ☀ NRCMA ️☀️ und laden Sie es kostenlos herunter 🔘NRCMA Zertifizierungsfragen"
Az idén is beköszöntött a kánikula, sőt több vidékünkön a perzselő forróság. Ez embernek, állatnak egyaránt nagy megpróbáltatást jelent. A legtöbb településen ivóvizet osztanak, párakapukat létesítenek a nagy hőség könnyebb elviselésének érdekében. Mi a helyzet a környezetünkben lévő tollas és négylábú ismerőseinkkel?
Kint a természetben az állatok jól ismerik az ivóhelyeket. Nincs is ezekkel semmi baj addig, amíg el nem apadnak, vagy rosszabb esetben hirtelen meg nem szűnnek. Kevesen gondolnak arra, hogy pl. egy régóta csöpögő, vagy folydogáló csap, vízvezeték hirtelen történő megjavítása a környék madarainak akár megpróbáltatást is jelenthet. Egészen biztosan létezhetnek olyan példányok, amelyek „számítanak” ezekre a lehetőségekre. Láttam olyan fecskepárt, amely egy szivárgó kerti csap okozta tócsa széléből nyerte a fészkük építőanyagának nagy részét. Nagy előny volt számukra, hogy nem kellett messzire repülniük. A fészek építése gyorsan haladt addig, amíg a csapot meg nem javították és a tócsa teljesen ki nem száradt. Ezután a fészeképítés rövid időre leállt, mivel a közelben nem találtak maguknak megfelelő építőanyagot, azaz sarat. Ha olyan fecskefészket látunk, ahol a fészek színe „elüt” az alatta lévő sorokétól, ott valószínűleg hasonló eset állhatott elő, megszűnt a sár beszerzésének addigi lehetősége.
A madáritatás jelentősége nemcsak tollas barátaink napi folyadék szükségletében lehet jelentős, hanem a fészkelő párok helyhez kötésében is. Aki kerttel, hétvégi telekkel rendelkezik, élhet ennek lehetőségével. Bár ma már kaphatók a legkülönfélébb itató eszközök, szükség esetén megteszi egy nagyobb virágcserép alátét, vagy akár egy egyszerű vödör is. A legfontosabb, hogy az itatóedény helyét lehetőleg ne változtassuk! Előzőleg válasszunk ki a kert megfelelő pontján egy olyan helyet, ahol a madarak járnak. Ha lehetséges, ne a bokrok közvetlen közelébe tegyük az itatót, ugyanis a macskák (vagy egyéb ragadozók) is felfedezik maguknak a könnyű zsákmányolási lehetőséget. Nem tanácsos az itatót a tűző napra sem kitenni, mert az ivóvíz így hamar felmelegszik, kisebb méret esetén a hőségben elpárolog.
Ha hétvégi telken állítunk fel itatót, számítani kell arra, hogy távollétünk (aminek időtartamát előre nem tudhatjuk.) alatt a hőmérséklet és a madárforgalom miatt a víz szintje jelentősebben lecsökkenhet. Ezért célszerű az itatóedénybe követ, vagy lécet helyezni, amire egy kisebb énekesmadár is le tud szállni. Főleg idei fészekaljakból származó példányok képesek a vízbe esni, sőt mélyebb edény esetén belefulladni! Csapdába eshet gyík vagy béka is, amely segítségünk nélkül nem biztos, hogy ki tud mászni az itatóedényből.
Akinek ideje, lehetősége van, az madár megfigyeléseket is tehet, de gondolom, ezt magától is megteszi mindenki. Ahol régóta madáritató működik, ott valóságos menetrend alakul ki! Némelyik példányhoz szinte órát lehet igazítani. A leggyakoribb vendégek sorrendben: az örvös galambok, balkáni gerlék, verebek, rigók, cinegék. Ezek valamennyien szívesen fürdenek is az itatóban! Érdekes látvány, amikor a szülők repülős fiókáikat fürdeni tanítják!
A madárfajok jelentkezésének gyakorisága attól is függ, hogy rajtunk kívül találnak-e másik itatóhelyet a közelünkben. Ha válogatási lehetőségük nincsen, akkor megnő a mi forgalmunk is. Túlságosan ne lepődjünk meg, ha sün, vagy mókus jelenik meg az itatón. A sünök a kisebb itatóedényeket képesek felborítani. Ha reggel az itatót kiborítva találjuk, szinte biztos, hogy sün lehetett a tettes! Az itatást a téli időszakra sem kell abbahagyni, bár a forgalom ilyenkor töredéke a nyárinak. Fagyos időszakban a jégmentesítésről viszont gondoskodnunk kell.
A Madárkórház Alapítvány hortobágyi Madárparkjában 22 éves tapasztalattal működtetett röpdékben három lépcsős felkészítés után engedjük szabadon a gyógyult madarakat, melyet felajánlunk valamennyi madármentéssel is foglalkozó intézmény részére.
Az első lépcső egy 25 méteres röpdében két igazi, villanypásztorral szerelt villanyoszlop és közöttük feszülő légvezeték szokatja le a gólyákat villanyoszlopra szállásról, és légvezetéknek ütközésről. Az első tapasztalatuk egy kellemetlen áramütés, mely elveszi a kedvüket ennek megismétlésétől. A röpdében a villanyoszlop a legmagasabb pont, biztosan rászállnak és tapasztalataink szerint soha többet nem próbálják újra, akkor sem, ha ki van kapcsolva a villanypásztor. „2 éves tapasztalat szerint az így kiképzett, jelölt madarak nem kerültek kézre áramütés miatt. A röpdében tartási idő 1-2 nap. A szabad életben a gólyák legnagyobb vámszedője az áramütés, mely a kirepülést követő első napokban a fiatal gólyák jelentős részének a vesztét okozza. Ezért ez a felkészítési fokozat a legfontosabb.
A második lépcső az 50 méteres átmérőjű nagyröpde, ahol az elvadítás, embertől való félelem, távolságtartás kiépítése történik úgy, hogy ott évek óta együtt tartott idősebb, embertől félő gólyák között, a többieket utánozva vadulnak el. A röpde bejáratához közeli kilátó a legmagasabb pont, ahova felszállnak a madarak. A látogatókat beengedjük a röpdébe, de csak a kilátóig, ahol az emberi jelenlét zavarja őket. A vadabbak átszállnak a röpde távolabbi térfelére, és magukkal ragadják a szelídebbeket, melyek megszokják, hogy ha jön az ember, akkor menni kell. Az itt töltött idő két hét.
A harmadik lépcső az 50 méteres sasröpde, ahol réti és parlagi sasok között tanulják meg, hogy hogyan kerüljék el a konfliktust, mikor harcoljanak, vagy meneküljenek. Itt folytatódik az embertől való távolságtartás elmélyítése. Az átlátható oldalú röpdéből már messziről észreveszik a közeledő embert, és áthúzódnak a távolabbi felére. Az itt öltött idő egy hét.
Minden áttelepítés során a befogást számukra kellemetlen hajkurászás során szenvednek le, ami a korábban gondoskodó embertől riasztja el őket. A befogások előtt autóval járjuk körbe a röpdét és riasztó fegyverrel, vagy karikással adott hanghatás, fegyvernek látszó seprűnyél látványa és ezek ismétlődése tanítja meg őket félni az autóktól és a lövéstől, mely utóbbi afrikai útjuk során veszélyezteti őket.
Ezen kiképzést teljesen ingyen bármikor, de minél hamarabb főleg az első villanyoszlopra szállás előtt, tehát már ez éppen repülős kisgólyák ezekben a napokban, hetekben való fogadásával ajánljuk fel. A gólyák ide és a képzés után való elszállítását nem tudjuk vállalni, de akár az itt történő későbbi elengedésükig is maradhatnak, amíg a szabadon fészkelő gólyáink fiataljaival szocializálódnak, és tanulják a táplálék keresést. A legfontosabb az áramütéstől való védelem, mely pár napos itt tartás után folytatható természeti területen.
Ezzel több esélyük van az életben maradásra, mint a vad szülők által nevelt gólyáknak. Azok viszont, melyeket ember nevelt és ezt nem kapják meg, csak véletlenül maradnak életben. Amennyiben felajánlásunkkal élni kívánnak, kérjük jelentkezzenek a madarkorhaz@gmail.com e-mailen és a+36309435494-es telefonon!
Szívesen csatlakoznál önkénteseink közé? Vagy csak érdekel, mit tehetsz, ha sérült madarat találtál? Most bepillantást nyerhetsz a madármentők életébe! És ki tudja, talán Belőled is az lesz… Gyere el valamelyik képzésünkre! Garantáljuk, hogy most sok érdekeset megtudhatsz a hazai természetvédelemről!
Képzéseinket igyekszünk időről időre ismét megtartani, ezek dátumát, helyszínét lehetőség szerint igyekszünk mielőbb meghirdetni. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kövesd facebook oldalunkat, vagy látogasd sűrűn honlapunkat!!!
Ha pedig biztosra szeretnél menni, iratkozz fel hírlevelünkre, és mi értesítünk majd e-mailen a legközelebbi dátumról:
Általános tematika:
Jogi ismeretek ( mentési szállítás, tartási engedély, mentőállomás létesítése)
A képzéseken lehetőség van vizsgát is tenni. A sikeres vizsgázók amennyiben szeretnék aktívan is segíteni munkánkat, önkéntes madármentőként csatlakozhatnak programunkhoz. Az alábbi linken megtalálható önkéntes szerződésünk:
A Sólyom utcában. Elit környék, vállalkozók, 40-50 éve ott lakó, egymást ismerő, becsületes, tisztességes emberek laknak ott. Nincsenek felelőtlen, légpuskával lövöldöző sihederek, sem gólyát nem szeretők, sem olyanok, akikről az utca lakói, vagy őket ismerő nánásiak ezt feltételeznék, vagy el tudnák képzelni. A rendőrök sem. És mégis van.
Áprilisban egy törött szárnyú gólyát hozott a hortobágyi Madárkórházba a HNP munkatársa. A seb friss volt, az összecsukott szárny külső oldalán egy nyílt, véres sebben egy 4,5 mm-es szoknyás légfegyver lövedék volt, mely mindkét alkarcsontot egy vonalban eltörte. Az ólom lövedék a sebbe tollakat vitt be és a csonton deformálódott. Körülötte sem gyulladás, sem alvadt vér, sem kiszáradó, összezsugorodó sebszélek, a sebben sem szennyeződés, sem fibrin, sem légynyüvek nem voltak, ami egyértelműen egy teljesen friss, aznapi, maximum pár órás sérülést jelent. Mivel az egyetlen lövedék mindkét csontot eltörte, melyek egymás alatt helyezkednek el, és az egyik ujjnyi vastag, max. 15 méterről, alulról és oldalról, 60-70 fokos szögből, valószínűleg egy utcához nagyon közeli háztetőn, vagy villanyoszlopon állva kapta lövést, mely földre kellett vigye. Ki az utcára, nem egy kertbe, mert az utcán volt. Azzal a szárnnyal egy métert sem tudott repülni, még levitorlázni sem. Puffant a földön és mikor magához tért, gyalogolt. Így találták meg reggel 8-kor az utcán, lógó szárnnyal, egy olyan zsákutca végében, mely elég hosszú ahhoz, hogy a másik irányba ne találjon ki belőle, és az utca olyan helyről nyílik, ahonnan nehéz betalálni még GPS-sel is. Így biztosra vehető, hogy ott lőtték meg, nem a szomszéd utcák kertfaros telkein, sem máshol Hajdúnánáson.
A tettes az utcában van, és a feddhetetlen, gyanún felül álló lakosok között.
Agatha Christie regényeiben Poirot mindig megtalálja ilyen társaságban is a gyilkost, ez lenne a feladata az ottani rendőröknek, de kéne hozzá valami nyomra vezető. Ha a rendőrség csak akkor nyomoz, ha van nyom, akkor nekünk kell egy kicsit magánnyomozni, hogy segítsük a munkájukat. Az, hogy az az egyik informátor szerint előző napokban a 8-as számú ház előtti új villanyoszlopon láttak egy akkor még egészséges, talán fészkelni készülő gólyát, és hogy aznap reggel 7-kor egy lógós szárnyú gólyát láttak a Sólyom u. 8. alatti ház tetején, az valami, mert lehet, hogy ott lőtték meg, és nem esett le, akkor az elkövetőt 15 méteren belül kell keresni. Akkor is, ha esetleg a megengedett 7,5 Joule fölé tuningolták a légfegyvert.
Az, hogy egy másik informátor szerint előző nap is ott volt lógó szárnnyal a kertfaros ház tetején, sőt megint mások láttak a környéken egy olyat egy hete is, akkor az viszont nem lehetett a betegünk, mert azzal a szárnnyal ez nem tudott átrepülni. Ha így volt, akkor lehet, hogy van még egy másik, lógós szárnyú, de röpképes gólya is. Lehet, hogy abban is van lövedék…
Az indíték:
Az, hogy megegyék, nem merül fel. Nem olyan környék, és nem olyan emberek.
Az, hogy ürülékével szennyezi a környezetet, ha netán odafészkel, ahol a közvetlen közelben féltett autó, napelem, kisgyerek, kerti bútor, száradó ruhák lehetnek, az igen.
Az, hogy valaki utálja a gólyákat, vagy lődühe van, mint a csalódott vadásznak, vagy ki akarja próbálni a frissen beszerzett légpuskát, hogy viszi-e a gólyát is?
Tud valaki ilyet az utcában? Akkor szóljon, hogy ne érezzék magukat pellengéren a többiek.
Ekkor szoktak kikelni, és ezt a jó szokásukat most is tartották a Nagyröpdében földön fészkelő egyik gólyapár első fészekaljának Anyák Napjára kikelt fiókái. A szülők tartósan sérültek, szárnyuk egy része hiányzik, nem engedhetők szabadon, és a nagyröpde lakóiként a földön fészkelnek. Kilenc ilyen fészek van. Mindig ugyanaz a fészek az első. Az öt tojásból egy nap alatt négy fióka bújt ki, az ötödik folyamatban van. Tehát nem a megtojás 48 órás időközeinek betartásával, nem azonnali és folyamatos kotlással két naponta kelnek ki, hanem a kotlást majdnem az összes tojás megtojása után egyszerre kezdi meg a tojó, és 30-33 nap költés után szinte egyszerre búnak ki a fiókák.
Tehát nem azért marad el fejlődésében jelentősen a többitől egy-két fióka, mert a később megtojt tojás később kel ki, hanem azért, mert nem olyan élelmes, erős és életre való, mint a többiek és kevesebb táplálékot vesz fel, ezért satnyul el. Táplálékszegény időszakban ezeket dobja ki a szülő a fészekből, hogy az egészségeseknek ne kelljen velük osztozni a szűkös táplálékon, ne romoljanak le. Ha a március-áprilisban megérkező gólyapár úgy ítéli meg, hogy táplálékban gazdag, csapadékban, belvizekben, árvizekben és ott fogható halakban, békákban, csigákban, rovarokban gazdag tavasz és nyár várható, akkor többet tojnak, 4-5, esetleg 6 tojást, ha nem, akkor kevesebbet, 2-3 tojást. De azoknál, amik évek óta a Madárpark lakói és tudják, hogy mindig kapnak elég táplálékot, a 4-5 tojás mindig megvan. Ha elszámolták magukat, selejteznek. Ez akkor is előfordul, ha a zárt röpdében, vagy a Madárparkban szabadon fészkelő vad gólyák számára is korlátlanul áll rendelkezésre táplálék, de ha az időjárás aszályos, és vélhetően emiatt a vad gólyák a környéken kiszelektálják a leggyengébb fiókákat, a madárparki gólyák is ezt teszik. Valahonnan érzik a veszélyt és ez az évezredek során beléjük vésődött ösztön erősebb bennük, mint a tapasztalat alapján tanult, és a józan ész belátása szerint felül tervezett fészekalj megtartása. Ebben is van logika: inkább legyen több, amiből lehet válogatni.
Egy másik fontos ismeret: nem mindig a szülő dobja ki, vagy akár meg is eszi a fiókát, hanem sokszor a szomszéd gólya, ha teheti, mert nem szeretik a konkurenciát. Ezért bontják egymás fészkét is. Amikor minden tojást, vagy fiókát kidobál a gólya, akkor az egy új hím, amelyik elverte a korábbit, vagy annak elhullása, sérülése, mentőhelyre kerülése miatt szinte azonnal új párt keres. Főleg a hímekre jellemző, hogy nem más utódait akarják felnevelni, hanem sajátot, hogy a genetikailag legjobban teljesítők génjei terjedjenek.
A jó a rosszban, hogy valamiért a fészekből kidobott és közel tíz méterről az aszfaltra eső öklömnyi kisgólyáknak többnyire semmi baja sem esik, és mesterségesen teljes értékű gólyaként felnevelhetők, szabadon bocsáthatók, vagy hasonló méretű fiókákat nevelő gólya fészkébe adoptálhatók.
A tojásos, vagy arasznyinál kisebb kisgólyás fészekből a tojást vagy kisgólyát, ha az egyik szülő valamiért kiesik a költésből, vagy fióka nevelésből 48 órán belül ki kell szedni, mert egy szülő nem tudja kikölteni és megvédeni a fiókákat. Ugyanis amíg elmegy táplálékért, a tojások kihűlnek, a fiókákat pedig azonnal elviszi a varjú, vagy a szomszéd gólya. A tojásokat keltetőben kell keltetni, mert más gólya fészkébe adoptálva még lámpázással sem tudható biztosan, hogy azonos korúak-e az embriók, és nem fognak egyszerre kikelni. A fiókák már méret alapján adoptálhatók. Ha nem, mi felneveljük a többivel, és megfelelő felkészítés után elengedjük.
Korai fészekhagyók, amint lábra tudnak állni, elhagyják a fészket, ez a túlélési stratégiájuk a ragadozókkal szemben: ha pl. a macska megtalálja a fészket, ne az összes fióka essen áldozatul. Az általában négy fióka négyfele bújik el a bokrok ágain, vagy azok alatt, így többségük életben marad. Ezért a rigók nem túl magasan raknak fészket, hogy a fészekből való kilábalás, kiugrás ne jelentsen baleseti veszélyt a kicsiknek. A szülők a fióka finom, halk hívó hangjára megtalálják őket, etetik, védik, tanítják, amíg meg nem tanulnak repülni és önállóan táplálkozni. Kertekben, parkokban, akár városi betondzsungelben találkozhatunk egyedül lévő, látszólag elárvult fiókákkal. A szülő fél az embertől, elrepül, de látótávolságban marad. A fióka nem. Amíg a fióka még nem tud repülni, és az embert sem ismeri, sokszor bevárja, vagy oda is megy hozzá száját tátva eleséget kérni, vagy ha nagyobb, akkor a bokrok alatt szaladgál. Hogy tényleg árva-e, mert lehet, hogy a szülőt elütötték, vagy elkapta valami, azt onnan tudjuk meg, hogy legalább 20, de inkább 50 méterre eltávolodva fél órán át szemmel tartjuk, és ha jön a szülő, észre fogjuk venni, ekkor nincs teendő. Ha nem jelentkezik, a fiókát kézzel megfogjuk, fejünk fölé emeljük, erre már a hím rigó csattogó hangon fejünk körül repkedve próbál elriasztani. Ilyenkor sincs teendő. Akkor sem, ha a környék tele van macskával, vagy kutyasétáltatókkal. Mindenhol ez van, a rigó tudta, mit vállalt, amikor odafészkelt. Csak akkor kell beavatkozni, ha a fióka lehetetlen helyen van: négysávos főút közepén, forgalmas járdán, téren, emberek, gyerekek között, autók alatt, kutyafuttatón, vagy betévedt egy lakóházba. Ilyenkor fogjuk meg kézzel (nem érzik a szülők az ember szagot, mert nincs szaglásuk, és nem kell félni, nem kapunk el tőlük semmit, nem csípnek, nem karmolnak), tegyük őket a veszélyes helytől távolabb, de még látótávolságban bokrok ágaira.
Ha a fióka még nem teljesen tollas, kicsi, (a felnőtt madár méretének felét-háromnegyedét nem éri el, ezt farok nélkül számoljuk), nem elég fejlett a fészekhagyásra, és ha tényleg kiesett, vagy kiszedte valami (szarka, varjú, szajkó), és megvan a fészek, tegyük vissza, és kellő távolságból figyeljük, hogy megtalálják-e a szülők. Ha a fióka tolla csapzott, hiányos, véres, nem tud lábra állni, vagy elesik, túl sovány, gubbaszt, borzolja magát, akkor menteni kell. Ha macskától vették el, akkor is. Ha nem rigó, hanem seregélyfióka, és nem tud repülni, akkor is.
A seregély odúban lakik, ha onnan kikerül, csak repülve teheti, ha mégsem tud repülni, akkor menteni kell. Hasonlít a fekete rigó fiataljához, annál szürkébb, melle nem foltos, feje profilból görögös (a homlok és a csőr egy egyenesbe esik, a rigónál megtörik) és jellegzetesen cirreg.
Seregély fiókák
Ilyenkor kézzel megfogva tegyük egy méretének megfelelő, nem túl nagy dobozba. Ha nincs dobozunk, betehetjük a zsebünkbe is addig, amíg biztonságba nem kerül. Ha kihűlt, elázott, meg kell szárítani, fel kell melegíteni. Erre jó a gépkocsi szélvédője mögötti műszerfal, melegvizes palack, melegítő lámpafény, egy szűk, a testhőt megtartó fészekcsészényi, puha papírtörlővel (és nem zöld fűvel) kibélelt csésze, dobozfedél, vagy a kezünk. Az esetleges túlmelegítést kezünkkel ellenőrizzük, de legjobb egy szobahőmérőt mellé tenni, ami ne menjen 35 °C fölé. Ha felmelegedett, etetni, itatni kell, de ez már szakmai feladat. Aki nem gyakorlott benne, nem volt speciális fiókanevelő képzésen, ne itassa, de etesse meg friss, mosott, ollóval feldarabolt földigilisztával, mert ez a fő táplálékuk. Ha nincs, lisztkukac is jó, csak meg kell ölni, vízbe mártva tenni a szájába, addig, amíg tátja. Ha az sincs, jöhet a csirkeszív, vagy mellfilé csíkokra vágva, de csak ideiglenesen. Ez gilisztából 2-3 db, kukacból 20 db egy evésre, vagy ennek megfelelő csirkehús. Fél óra múlva lehet ismételni, egész nap, de csak nappal. Fontos a kálcium és foszfor kiegészítés, különben két nap alatt angolkóros lesz. Ez a vizes kukac folyamatos tojáshéjporba panírozásával oldható meg. A Calcimusc injekció itatás kevés, a gyógyszertári kálciumpor nem elég. A tojáshéjat kávédarálóval poríthatjuk, ebben minden szükséges összetevő megvan. Természetes napfény kell nekik, és ha már kezdenek repülni, akkor egy egész szobányi helyiség.
Elengedés előtt, ha jól repülnek, meg kell tanítani nekik azt, amit a szülőktől kellett volna megtanulniuk:
– Hol a táplálék? – a kukacot, gilisztát homokba, falevelek közé, mulcs alá szétszórni.
– Féljenek az embertől, autótól, kutyától, macskától, varjútól, karvalytól – ezt már csak a többi rigó, vagy más csoportot képező madár tudja nekik megtanítani. Ha macska, kutya, ember, autó jön, el kell repülni, ha karvaly jön, el kell bújni, nagyobb madárral nem harcolni, üvegnek nem repülni.
Fotó: Harangozó Adina
Ha van zárt térben mentett madárcsoport, mindegy, hogy rigó, vagy más, egzotikus, vagy mentett hazai madár, egy szobányi helyiségben velük együtt lehet tartani 1-2 hétig úgy, hogy emberrel ne találkozzanak. Vad ösztöneik által gyorsan elvadulnak, és egymástól tanulják el, hogy figyeljenek egymásra. Nem tudunk macskát, kutyát beengedni, de azt meg tudják tanulni, hogy ha a csoport megriad és elbújik, vagy elrepül, akkor utánozzák a többit. Ha készen vannak, ajtónyitásra menekülnek, és nem koppannak az ablakon. Erdőben engedjük el az egész csoportot, ahol kevesebb a macska és az autó.
A másik módszer, ha nincs csoport: a szobában már jól repülő rigót (és bármilyen más madarat) egy kalitkában a kertben az ablaktól látótávolságban félárnyékos helyen fellógatjuk egy faágra, macskától, talajtól, másik fától 1,5-2 m távolságra, és ott etetjük, itatjuk. A vad rigók a hangjára odajönnek és etetni fogják a kalitka rácsain át. Ha ez megtörtént, ki lehet nyitni a kalitka ajtaját és kirepülhet, ha akar, visszajöhet, de pár nap alatt társaival tart, és ott lesz jó helyen. Akkor is, ha nem jön vissza hozzánk elköszönni.
Erdei fülesbagoly fióka
Mint a feketerigó, csak nagyobb, és éjjel aktív. Se macskától, se kutyától nem kell félteni, felfújja magát, és csőrével csattog, ettől még az emberek is megijednek. Közösségi terek környékén és autóktól kell menteni. Csirkehúst és egeret eszik, tojáshéjba panírozva. Elengedés előtt élő egérrel be kell vadásztatni a fürdőkádban, ahonnan az egér nem tud meglépni.
Kiskacsa, kisliba, fácáncsibe
Mind egynapos fészekhagyó, csak akkor kell menteni, ha biztosan elvesztette a társait. Baromfinevelő tápot eszik, kacsa-liba vízen úszik, mostoha szülő elfogadja, ha hasonló korú fiókái vannak. Ha a kacsa a panel tetején, vagy erkélyen fészkel, a kicsiket kelés után azonnal vízre kell bocsátani a szülőt is befogva, azzal együtt.
Őzgida
NEM elárvult, csak az anyja fél az embertől, a kicsi nem. Nem is tud még elfutni, a szülő elfekteti, és ha túl sokáig kell várnia, akkor sípol a gida. A szülő akkor jön, ha az ember elment. Nem szabad megfogni, mert a szag rajta marad és akkor otthagyja aza anyja. Ha mégis megfogta valaki, aznap napnyugta előtt ugyanoda visszavihető, de friss zöld fűvel teljesen át kell dörzsölni először a kezünket zöldre, utána az egész gidát, hogy fűszaga legyen. Éjszakára ott kell hagyni, ha napkelte után nincs ott, akkor elvitte az anyja, agy előfordulhat, hogy ragadozó. Ha ott van, akkor mi vigyük haza és 37,5 °C fokos cicatejpótlóval, vagy kecsketejjel cumiztassuk két óránként éjjel is. Ha bak, ki kell heréltetni ősszel, és nem engedhető szabadon, mert közveszélyes. Ha suta, vadasparkban elvadítható.
Nyuszi
Hasonló eset, mint az őzgida. A mezei nyúl a szántásban elszórtan hagyja a fiait, és éjjel egyszer szoptatja meg. A magányos kisnyuszit nem kell megmenteni. Ha mégis megfogták, akkor cicatejpótlóval kell cumiztatni, nagyon ügyelve, hogy minden etetésnél friss tejpótló és új, steril cumi és a kézen steril gumikesztyű legyen, mert nagyon érzékeny az E. colira. Ha már szalad, nagy tér kell a mozgáshiánya kielégítésére. A mezei nyúl bundája hasonlít a házinyúl vadas színváltozatának szőrére, de testalkata némileg eltér, nyurgább, inasabb háznál tartott társaitól.
Indulnak tavaszi madármentő képzéseink is, ahol részletesen ismertetjük és megtanítjuk kezelni a gyakori és egyes fajokra, fajcsoportokra jellemző problémákat, de fel kell tudni ismerni a ritka, egyedi betegségekre gyanút keltő tüneteket, és azok elsősegélynyújtását.Madármentő képzéseinken mindezeket és sok mást sokkal részletesebben és gyakorlati fogásokkal kibővítve tanítunk meg. A május 7-i 17 órakor kezdődő budapesti képzés után a következőt május 10-én Orfűn, 11-én Veszprémben az Egyetemen tartjuk. Korhatár: 12-99 év. Az oktatás egész napos és ingyenes, vizsgalehetőséggel és önkéntes szerződéskötéssel zárul. Jelentkezni e-mailben a madarkorhaz@gmail.com címen lehet.
Tavaly ilyenkor megírtam, hogy mi a tennivaló a fészkelni nem tudó gólyákkal. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai írásom minden szavával egyetértettek és megosztották a HNP közösségi oldalán. Mások nem, de nekik legyen kék a fű. A helyzet azóta nem változott, továbbra is vannak fészkelni tudó és nem tudó gólyák.
Azok a gólyák, amik tudnak, mert már megértek rá, és megtanulták, mert gyakorolták, azoknak megy, és vannak tojásaik is, melyeket kikeltetnek és fiókáikat felnevelik. Amiknek még nem megy, azoknak a gólyabarát csoportok kiharcolják, hogy kapjanak ők is kész fészket, ahová természetesen beletojják tojásaikat a már ivarérett, de nem tenyészérett gólyagyerekek.
A populációt azonban a fészket minden klimatikus, és ki tudja milyen szükséghelyzetben is felépíteni és megvédeni tudó, utódaikat minden körülmények között felnevelni képes érett gólyapárok genetikai anyagát öröklő, és viselkedési mintáit megtanuló utódok tartják fenn.
Csacsogó alól is eltűnt a fészekanyag
És ez nem minden évben azonos módon történik. Nálunk sem. A korábban fészkelni akár földön is tudó, de magáért kiállni már nem annyira akaró gólyák fészkeit a már több, mint 20 éve a kéményen fészkelő és eddig velük békében élő gólyák elhordták, és beépítették a sajátjukba. Idén először. Ők tudják, miért. Így járt évek óta földön fészkelő 5 tartósan sérült gólyapár a gólyakertben az ablakom alatt, és nem is lett tojásuk, de így járt Csacsogó, a 25 éve itt földön fészkelő, áramütés miatt csonkolt szárnyú egerészölyvünk, és Sába, a máshol 20, nálunk 12 éve földön fészkelő pusztai sas, akiktől nemcsak a fészekanyagot hordják el a gólyák, hanem az ételt is a macskák, mert hagyja.
Mert tudja, hogy jut is, marad is. Ha van fészek, ha nincs, ha van étel, ha nincs, a tojások jönnek és vannak, mint minden évben. Most egy hónappal később. Ha klímaváltozás, ha nem, ha februárban volt márciusi idő, ha nem, nem úgy, ahogy évtizedek óta, nem márciusban tojták meg a tojásaikat, hanem most, április közepén.
Ez van a Nagyröpdében is. Tavaly még csak 7 egyedi tojásos gólyafészek volt, most 8. De a gallyakat a fészkekből valamiért itt is begyűjti az egyik domináns gólyapár, méteres magasságú fészkébe beépítve a többiekét, nem hagyva nekik semmit. De a tojások jönnek, mi pedig adjuk és kábelkötegelővel rögzítjük a gallyakat, hogy ne ezen múljon a szaporulat. De vajon miért ez a fészekanyag biztosítási kényszer, és miért ez a konkurenciaharc, amikor évtizedek óta megvoltak egymással ugyanazok a szereplők ugyanazon feltételekkel a röpdében és a kertben is? Ezt ők tudják, érzik, és biztosan igazuk van. (Ha később kiderül az ok, tájékoztatni fogjuk olvasóinkat erről is.) Mi azért igyekszünk biztosítani a tárgyi feltételeket, legyen az fészekanyag, vagy takarmány. Azért, mert ők már nem élhetnek szabadon, mert hiányzik a lábuk, szárnyuk, csőrük, egyik szemük, vagy ha meg is van, de nem tökéletes, életük végéig segítségre szorulnak. De a harc megvan, mint a természetben, itt is uralkodik a farkastörvény: aki kapja, marja.
És van is minden fészekben rekord mennyiségű tojás.
Fotó: Konyhás István
Mi itt segítünk nekik, itt bent, mert rászorulnak. És segítünk kint is, ha rászorulnak. De nem minden gólya szorul rá, hogy akkor is kapjon két méter átmérőjű fészket, ha még nem tud fészkelni. Több millió éve az egyméteres fészek vált be folyamatosan, mert abba nem kap bele a szél és nem borítja ki őket olyan könnyen, (a kisgólyák úgysem állnak fel addig, amíg nem nőttek ki a szárnytollaik, nem járkálnak a fészekben, amíg nem tudnak repülni). Így alkotta meg őket a természet, mert így biztonságos.
Kapjanak viszont fészket, jogi és gyakorlati védelmet is azok a gólyák, melyek tudnak és akarnak is fészket építeni a leglehetetlenebb helyre is, csak valamilyen indokolt okból nem tartható meg a fészek ott és akkor, ahová rakták, vagy ha esetleg leveri azt az áramszolgáltató, vagy elzavarják őket a gólyát nem szerető emberek.
Az egészséges, ivarérett, tojásrakásra és fiókanevelésre kész egyedek meg tudják építeni maguknak a fészket. Adjunk nekik esélyt rá!
A 2000-ben végzett felmérések alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelkedésnek indult. Míg 1996-ban 150-200 párra volt tehető a fészkelő fekete gólyák száma, 2000-ben 250 párról biztosan tudtunk. Ennek okai részben a folyamatos védelmi tevékenységre, részben az ország területén a kutatások kiterjesztésére, részben pedig egyéb tényezőkre vezethetők vissza. A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén is. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol – részben az élőhelyek tönkretétele miatt – létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel. Az utóbbi években elszórtan a Duna–Tisza-közi hátságon is ismertté vált fészkelése. Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban, vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását, s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát. Ahogy előző lapszámunkban írtuk, egy példány tavaly augusztus végén került be hozzánk legyengülve Kisújszállás mellől. Mire sikerült megfelelő állapotba és jó kondícióba hozni, addigra már október lett, ezért itt telelt a Madárkórházban. A fekete gólyát március 15-én a fehér rokonaival együtt sikerült szabadon engedni, előtte kapott egy színes gyűrűt, ami alapján távolról is jól beazonosítható. Azóta a Madárkórháztól délre egy halastó, és a folyó mentén figyelték meg több alkalommal is. A megfigyelések során jól látható volt, hogy a madár teljesen egészséges, jól repül, táplálkozik. Mivel még fiatal, így a költéssel várni kell, addig még legalább egy vonulás vár rá.
(Térkép: Az MME Tringa gyűrűzési adatbázisában rögzített megfigyelései.)
„Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném, ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám.”
(Létay Lajos: Édesanyámnak)
Programok:
2024.05.04. (szombat)
13:00-14:00 „Fiókáink útja a szabad életig”
Előadást tart Bihari Dániel a fiókamentésről, gondozásról és a szabad életre való felkészítésről.
2024.05.05.(vasárnap)
Anyák napja a Madárkórházban
Ezen a napon köszöntünk minden édesanyát a gyermekeiért és a családjukért nap-mint nap tett önfeláldozó emberfeletti erőért, kedvességért és a legfontosabb; az önzetlen szeretetükért.
Betekintést nyerhetnek kedves Látogatóink, hogy mivel is jár egy-egy fióka felnevelése;
anyjuk helyett anyjukként helyt állni.
9:00-tól egész nap minden édesanyának ingyen belépő+ajándék (a készlet erejéig)
11:00-12:00 és 13:00-14:00 „Fiókáink útja a szabad életig”
Előadást tart Molnár Mihály a fiókamentésről, a gondozásról és a szabad életre való felkészítésről.
16:00 Látványetetés a Nagyröpdében
Szeretettel várjuk Önöket egy frissítőre a Madárkórház Büfében minden nap 9:00-16:00 ig
Helyszín: Madárkórház Alapítvány, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.
A minap nagy port vert fel, hogy az egyik TV csatorna közölt egy magán videót, melyben Nyírlugoson egy sérült gólya mentése közben összeveszett két társaság, és az egyik kilátásba helyezte, hogy azért nem adja át a gólyát, „mert lehet, lesz belőle egy húsleves”, hangzott el a videón. A gólya végül rendőrségi közreműködéssel a Debreceni Madármentő Állomásra került és ott gyógyul.
A hír igaz, de nem Debrecenben, hanem Hortobágyon gyógyul, és Nyírlugoson nem ették volna, hanem tényleg mentették.
Az igaz történet a következő:
Este 21.06-kor csörgött a Madárkórház Alapítvány 0-24 órában hívható diszpécserszolgálatának madármentő száma, és Nyírlugosról bejelentettek egy repülni nem tudó, sérült gólyát, mely az árokparton állt, és a környéken lévő sok kóbor kutya miatt veszélyben érezte a bejelentő. Telefon ügyeletes munkatársunk az ilyenkor ajánlott protokoll szerint arra biztatta őket, hogy egy pokróccal leterítve fogják be, és helyezzék biztonságba, amíg megérkezik a segítség. Ezt próbálták tenni, de ugyan abban ez utcában egy másik társaság is felfigyelt a gólyára, és egy nyíradonyi állatmentő szervezettől azt az információt kapták, hogy a gólya védett állat és nem szabad hozzányúlni. Ami teljes mértékben igaz, kivéve, ha sérült, és elsősegély nyújtás híján romolhat az állapota, és éjjel elüthetik, kutyák támadhatják, tehát az állatvédelmi törvény, mely nem engedi gerinces állat szenvedését, ilyenkor felülírhatja a természetvédelmi jogszabályt, mely védett állatot csak a természetvédelmi hatóság értesítése után, és annak útmutatásai szerint enged befogni. Így este 21.30-kor, amikor a Madárkórház Alapítvány Debreceni Mentőállomásának vezetője értesült a dologról, már állt a bál. A két társaság összeveszett a gólyán és videó is készült, ahol valóban elhangzott a fenti mondat, de az elsődleges bejelentő szerint nem komolyan gondolták. A gólyát befogták és az udvarukban lévő ólba zárták, enni és inni adtak neki. A másik társaság rájuk hívta a rendőrséget, akik felhívták a diszpécserközpontunkat, ahol munkatársunk igazolta, hogy az ő javaslatára fogták be a gólyát és úton van a segítség, így nem történt rendőri intézkedés. A gólya aznap este a Debreceni Mentőállomásra került, ahol elsősegélyt kapott, másnap reggel a Hortobágyi Madárkórházban láttuk el, ahol most lábadozik.
Az élete nincs veszélyben, vezetéknek repült, mely zúzódást okozott a szárnyán, és bízunk benne, hogy két hét múlva visszaengedhető a természetbe. Nyírlugoson nem hiányzik egyik fészekből sem, korából ítélve egy tavaly előtti fiatal kajtár gólya, mely fészekharc során sérült.
Mindenki jól csinált mindent, de tanulság azért van: 1. Hallgattassék meg a másik fél is, 2. Nem kell félreérthető dolgokat mondani videóra, 3. A videó felvétele és közzététele személyiségi jogokat sérthet, kivéve, ha bűncselekmény bizonyításáról van szó, de akkor ezt bizonyítani is kell tudni. 4. Ha senki nem csinál levest a gólyából, és ez van a köztudatban, akkor nem értik félre a viccet. Köszönjük a mentést!
Szívesen csatlakoznál önkénteseink közé? Vagy csak érdekel, mit tehetsz, ha sérült madarat találtál? Most bepillantást nyerhetsz a madármentők életébe! És ki tudja, talán Belőled is az lesz…J Gyere el valamelyik képzésünkre! Garantáljuk, hogy most sok érdekeset megtudhatsz a hazai természetvédelemről!
Időpontok, helyszínek:
2024.05.07. 17.00-21.00: Budapest, Háló Közösségi és Kulturális Központ -S4 1052. Bp, Semmelweis. u. 4.
