Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Akárcsak a legtöbb természetkedvelő fiatal esetében, úgy nálam is meghatározó gyermekkori olvasmányaim közé tartoztak Schmidt Egon könyvei. Egyik, Bécsy Lászlóval közös művében, az Ezer ágán ezer fészekben olvastam először a szalakótáról, úgy kilenc éves koromban. A könyv a következőt írja: „Ez a galamb nagyságú madarunk a gyurgyalaggal, a jégmadárral és a búbos bankával együtt megidézi a trópusi madarak színpompáját.” A kijelentéssel teljes mértékben egyet értek, és bár ez egy szubjektív lista, a mai napig ezeket a tollas ékkövet tartom kis hazánk legszebb madárfajainak.  Bár a szabad természetben már mindegyikőjüket volt alkalmam megfigyelni, számomra nagy élmény volt, hogy egy, 2015 augusztusának végén a Hortobágyi Madárparkban tett látogatásom során egyszerre hármójukkal is találkozhattam. Írásomban őket szeretném bemutatni a Kedves Olvasónak.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által 1979-ben elindított kezdeményezés eredményeként minden évben megválasztásra kerül „Az év madara”. 2015-ben (immár harmadjára) ezt a címet a búbos banka (Upupa epops) nyerte el.  A búbos banka az elsősorban trópusi elterjedési bankafélék egyetlen hazai faja. Feje tetején jellegzetes bóbitát visel, melyet képes felmereszteni a madár, ha izgatott lesz. Csőre hosszú, enyhén lefelé ívelt. Rovarevő, bár olykor a gilisztákat is elkapja. Táplálékát elsősorban a földön keresgéli. A nyílt állományú, rétekkel, legelőkkel szomszédos, öreg erdők lakója. Odúban fészkel, fészekalja 5-8 tojásból áll. A fiókák bűzös ürülékükkel fröcskölik le a nemkívánatos látogatót- innen ered a faj egyik népies neve, a „büdös banka”. Latin neve hangutánzó szó, mely a madár hangjára utal. Vonuló madár, hazánkban márciustól szeptemberig tartózkodik, a telet Afrikában tölti. Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft. Fentebb említett látogatásom során a Madárkórházban két búbos banka is megtalálható volt, mindketten szárnysérüléssel kerültek be. A búbos banka viszonylag ritka vendég a Parkban, ráadásul rovarevő életmódja miatt nehéz életben tartanai. Fogságban való tartása esetén táplálására különösen oda kell figyelni, ezt elsősorban lisztkukac etetésével lehet megoldani.

Az európai szalakóta vagy rövidebb nevén szalakóta (Coracias garrulus) a szalakótafélék családjába tartozó madárfaj, a búbos bankához hasonlóan rokonságának egyetlen, Európában is megtalálható faja. Népies neve a kékcsóka, bár a varjúfélékre csak kinézetben hasonlít, azokkal egyáltalán nem áll rokonságban. Magyarországon fokozottan védett madár, eszmei értéke 500.000 Ft. Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában egyaránt előfordul. Hazánkban vonuló madár, a telet Afrikában tölti, Magyarország területén április végétől szeptember elejéig találkozhatunk vele. Hazai elterjedési területe zsugorodik, mára csupán az Alföldön és a Mezőföldön fészkel. Fasorokkal szabdalt, erdőkkel határolt nyílt puszták, erdős puszták és ligeterdők madara. Ragadozó, rovarokkal, csigákkal, apró rágcsálókkal, madárfiókákkal, kétéltűekkel és kisebb hüllőkkel táplálkozik, de elsősorban ősszel előszeretettel fogyaszt bogyókat is. Faodvakban fészkel, melyet nem saját maga készít, elsősorban elhagyott harkályodúkat használ, ide rakja le 4-6 tojását. Fészekanyagot nem hord, sőt, az odúban talált régebbi fészekanyagot is kidobja. A szalakótát 1991-ben az MME Az év madarává választotta. A Madárparkban vendégeskedő szalakóta egy idősebb madár, aki szárnysérüléssel került be. Érdekesség, hogy kistestű sólyomfélékkel: vörös vércsékkel (Falco tinnunculus) és kabasólymokkal (Falco subbuteo) közös kórteremben került elhelyezésre. A három faj láthatóan remekül megfér egymással.

A szalakótához és a búbos bankához hasonlóan a gyurgyalagot (Merops apiaster) is megválasztották már Az év madarának. 1979-ben éppen e madárfajjal indult el a kezdeményezés, de 2013-ban szintén elnyerte a megtisztelő címet. Az előző két fajra abban is hasonlít, hogy szintén családjának, a gyurgyalagféléknek, egyetlen, hazánkban is előforduló faja. Ázsiában és Afrikában is fészkel. Az európai madarak vonulók, a telet Afrikában töltik. Hazánkban májustól szeptember elejéig találkozhatunk vele. Rovarevő, elsősorban repülő rovarokkal: szitakötőkkel, lepkékkel, sáskákkal, méhekkel és darazsakkal táplálkozik. A madár latin, német és angol neve is arra utal, hogy előszeretettel fogyaszt méheket (latinul: apiaster, németül: Bienenfresser, angolul: bee-eater). A méhek és darazsak szúrására némileg immunis, azonban a rovarok fullánkját nyelés előtt kitépi. A gyurgyalag pont a méhfogyasztása miatt a méhészek körében kevésbé kedvelt faj, bár tény és való, hogy kártételét gyakran erősen eltúlozzák. A gyurgyalag telepesen fészkel lösz vagy homokfalakban. Saját maga ássa a partfalba 1,5-2 méter hosszú alagútját, melynek végén a költőüreg található. Fészekalja 5-6 tojásból áll. A gyurgyalag hazánkban fokozottan védett faj, eszmei értéke 100.000 Ft. A Hortobágyi Madárparkban alkalmanként lehet gyurgyalaggal találkozni, elsősorban augusztus végén-, szeptember elején kerülnek be a fiatal, az évi kelésű madarak, akik ilyenkor indulnak vándorútra. A park legújabb gyurgyalagja is ilyen, fiatal madár, aki alsó csőrkávájának sérülése miatt került ide.

Írta és fényképezte: Nagy Antal