Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Az évek elszállnak, mint a madár. Ez minden bizonnyal úgy is van, de én nem érzem úgy. Én nem érzem magam annyinak, amennyit a gyertyák mutatnak. 22 évesnek érzem magam azóta is, amióta akkor történt velem biztos valami, így a nevelt fiammal, Zolikával vagyok most egyidős. Másik két fiammal már voltam korábban. Az ember lelke nem öregszik, fiatal madarad, de úgy is érzi magát.  Ezt magyaráztam Kiss Balázsnak, aki most 20 éves, és nekem szintén olyan, mint a fiam: hogy én fizikailag is ugyan olyannak érzem magam, mint 30 éve. Amikor sérült kacsát akartunk fogni Tatán, és futni kellet, ugrani, vetődni, nem éreztem, hogy nem tudnám megcsinálni.

A munkában nem fáradok el. A madarazásban és a doktorkodásban nem tudok. Mert a madárdoktorkodás nem munka, hanem hivatás. Ezt csinálni kell, mert nem tudom nem csinálni. Ha nem csinálom, meghal a madár… De ez egyben érdekes, szórakoztató, akár pihentető, olyan, mint a horgászat. Nem baj, ha Húsvét vasárnap csöng a telefon, és tanácsot kér valaki, vagy madarat hoz. Ha kell, leteszem a kanalat ebéd közben és megyek műteni. És ha 18 műtét volt egy nap – mert volt olyan is – az sem volt túl sok. És éjjel kettőkor is felveszem a telefont és elbeszélgetek a kétségbeesett madármentővel. És megpróbálom megnyugtatni a “síró” bagolyfiókáért aggódó telefonálót hogy nem, veszett el a kisbagoly, sem a szülei, csak ő így kér enni, és a szülei a hangja után találják meg a fákon, vagy akár a bokrok alatt. És nem kell összeszedni a feketerigó fiókákat, akkor sem, ha macskák vannak arra. Macskák bárhol lehetnek, és tényleg megfogják a kisrigókat is néha. De ha kivonjuk a forgalomból a kisrigót, és ha emberi környezetben neveljük, majd pát hét múlva elengedjük, még jobban megfogjak a macskák, mert leszoktattuk a kötelező éberségről, amit csak a szülei tudnak neki megtanítani. De ha már itt van, mert mégis “megmentették” a szüleitől, akkor mi hogyan tanítsuk meg neki? Erre szolgál a Madárpark. Ahogyan a kisbaglyot megtanítjuk egeret vadászni, úgy a kisrigót kukacot, gilisztát keresni, és csak akkor engedjük el, amikor mindezt tudja, de tudja, azt  is, hogy félni kell a kutyától, macskától és leginkább az embertől.

            De a legtöbb madarat tényleg meg kell menteni. Az odúban, komoly fészekben élő fiókák, mint a seregélyek, cinegék, harkályok, vagy fecskék, varjak, vagy gólyák, ha nincs is bajuk, de hagyják magukat megfogni, akkor segítségre szorulnak. Ők nem fészekhagyók, és ha még nem tudnak repülni, akkor éhen halnak.  Amelyik hagyja magát megfogni, azt meg is kell fogni, mert az embertől való kötelező félelem még a súlyos sérülteknél, betegeknél is végsőkig való menekülést vált ki a vadon élő állatokból. Ha egy madár nem menekül el, akkor vagy törött a szárnya, vagy olyan súlyos beteg, hogy percei, esetleg órái vannak hátra. Őket ott, és akkor kell megfogni, ahol, és amikor meglátjuk, mert percek múlva kis erőt gyűjtve eltűnhetnek előlünk, és akkor biztosan elpusztulnak. Tehát megfogni, dobozba tenni, és kórházba szállítani. A többi a mi dolgunk. Meggyógyítjuk, kiképezzük, elvadítjuk őket. És azután elrepülnek. Erről szól Laboda Tímea végzős főiskolás diplomafilmje, melyet rólunk forgatott. Nekem tetszik. Szerintem Önöknek is. (További információ: www.madarpark.hu/elrepulnek )

Hogy ez működjön, van rá több intézmény, állatkertek, mentőhelyek, és jelenleg az országban két kórház. Ezek legtöbbje valahova tartozik: a nemzeti parkok kötelezően állami pénzből kell, hogy működtessenek mentőhelyet, az állatkertek (ha van is rá rásegítő alapítványuk) önkormányzati támogatásból és a belépőjegyekből végzik ezt az ő megfogalmazásuk szerint “nem akarom” munkát. Ami tényleg nem a fő profiljuk. A madármentés a madárkórház profilja. Ebből kettő van: az egyik kórház a mienk Hortobágyon a másik a velünk együttműködő székesfehérvári vadmadárkórház.  A munkánkat segítő hozzánk kapcsolódó mentőhelyek teszik országos körűvé a valóban hatékony madármentést. Erre viszont nincs sem állami sem önkormányzati keret. Tényleg nem kapunk egy fillér állami támogatást sem. Magunknak kell megteremteni a rávalót. Ez adományokból és főként az 1 %-os felajánlásokból működik. Ami mindig kevesebb mint amennyit el tudnánk rá költeni. Ezért kérjük az 1 %-ot! Kérjük adója 1 %-ával segítse a Madárkórház Alapítvány működését, mellyel évi 6-700 madár kórházi ellátását és rehabilitációját tudjuk megvalósítani. A rendelkező nyilatkozatot ITT tudja letölteni!

Tisztelettel és köszönettel:

Dr. Déri János

állatorvos