Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

A csóka (Corvus monedula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.

A népnyelvben nevezik kéményseprő madárnak is. 

Európában és Nyugat-Ázsiában él. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Sík- és dombvidéken, erdőben és városokban egyaránt előfordul.

Megpróbálták meghonosítani Új-Zélandon is, de nem sikerült.

Testhossza 33-34 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-74 centiméter, testtömege 180-260 gramm. A hím kicsit nagyobb, mint a tojó. Tollazata palaszürke színű, feje teteje fekete, háta sötétebb szürke.

Főleg a földön talált rovarokkal, férgekkel táplálkozik. Ugyancsak szívesen eszik növényi anyagokat, kivált gabonaszemet, a gabona leveleinek hegyét, gyökérgumókat, csírázó és sarjadzó főzelékeket, gyümölcsöt, bogyót és effélét, ezért a kertekben és gyümölcsültetvényekben, ha nem is érzékenyen, de mégis érezhetően károssá válik, továbbá a galambok módjára meglátogatja a mezőn lévő gabonakepéket és asztagokat is. Mint fészekrabló visszataszító módon fosztogatja kivált a seregélyfészekodvakat. Régebben, amidőn a falusi házak még általánosan szalmafödelűek voltak, a csóka az új tetőkben, melyeket éppúgy átkutatott, mint az asztagokat szokta, egész jelentékeny kárt okozott.

A csóka szelídíthető, szereti a társaságot, továbbá szívesen fürdik sekély tavacskákban. Ha földön mozog, ennek dinamikája a verébéhez hasonlít, vagyis gyakorta két lábon ugrál.

Pár szó a hangjáról:

Fürge, zajos madár, általában kisebb csapatokban tartózkodik, nevét minden bizonnyal „csacsogó” hangjáról kapta (ugyanis távolról is felismerhető, éles és rövid „tyák”-szerű hangot hallat). A legjellemzőbb hangja, melyet inkább röptében hallat, a fémes és csattogó, egyfajta döcögő „csje” hang, míg máskor keményebb „csjakl”, elnyújtott „kjaar” és valamivel durvább „csreh” hangot is hallat. Ezek a találkozások vagy üdvözlések hangja. A fiatalokat táplálkozáshoz hívogató, vagy amikor egy hím nászajándékot ad a párjának, a kiadott hang, körülbelül így szólhat: „kiáá” vagy „kióó”. Amikor visszafelel vagy táplálékért könyörög a hímnek, akkor a hangjai hosszabbak, nyújtottabbak: „kiééj”, „tcsééjk” vagy „giééé”. Amikor este nyugovóra térnek, a csapat madarai előbb hangos csattogó „beszélgetést” folytatnak.

Veszély esetén a csóka hangja mély, hosszadalmas vészkiáltás, mely körülbelül így szól: „érrr” vagy „kááárrr”. Ezt a varjakra jellemző „kááárrr” hangot főleg akkor hallatják, amikor ragadozó madarat látnak vagy azt piszkálják, míg az el nem távozik. Az egyhetes fiókák puha csipogást hallatnak. De amint nőni kezdenek a csipogásaik egyre erősebbé válnak, ami 18 naposan erős csikorgásba torkollik. A röpképes fiatal hangja ennél mélyebb és puhábbra vált. Körülbelül már 25 naposan ha veszélyt, vagy új, ismeretlen zajt észlel, akkor elnémul. A csóka azon kevés madarak egyike, melyet emberi hangok utánzására lehet megtanítani, illetve ezt saját magától is megteszi. A szótára azonban csak néhány szóra vagy mondatra korlátozódik.

A hím és tojó életre szóló párkapcsolatban él, ezt a csapatokon belül is betartják és mindig egymáshoz közel repülnek, vagy egymás mellett pihennek. A csóka kolóniákban költ. Második évében éri el az ivarérettséget. A párokon és fiókáikon végzett genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a csókáknál nincsen „házasságtörés”, azaz a csókapárt alkotó madarak nem párosodnak fajuk más példányaival.

A fészek helyét a pár együtt választja ki, és aztán a fészket együtt építik. Mindketten, majdnem az egész év során, védelmezik más csókákkal és ragadozókkal szemben. A természetben faodvakban és sziklaoldalakra fészkel, azonban az ember mellett romházakba vagy házak kéményeibe is lerakja fészkét. A fészeképítés első lépése az, hogy a csókapár egy természetes vagy mesterséges mélyedésbe ágacskákat dobál be, aztán erre az alapra épül a fészek. A fészket szőrrel, gyapjúval, száraz fűvel és sok egyéb anyaggal béleli ki. Más varjúféléktől eltérően a csóka tojása világosabb; továbbá a felülete sima, fényesen világos kék vagy kékeszöld, több sötét kis foltozással; a foltozások sötétbarnák, olajzöldek vagy szürkés-viola színűek. A fészekalj általában 4-5 darab tojásból áll, a kotlást a tojó végzi és körülbelül 17-18 napig tart. A frissen kikelt fiókák teljesen csupaszok és szülőikre vannak utalva. Mindkét szülő táplálja őket. A kirepülés 28-35 nap után következik be, de körülbelül még négy, vagy annál is több hétig a szülők még etetik fiókáikat.

Érdekességek:

Konrad Lorenz neves etológus egész sereg csókával dolgozott együtt, viselkedésüket tanulmányozva.

A csóka a katonai szlengben férfi „ember”-t jelent, jó csóka: jóravaló, rendes, kedvelt, rokonszenves személy. öreg csóka: öregkatona.

Népszerű gyermekmondóka a “Csip-csip csóka…”, azonban a folytatásban szereplő “vakvarjúcska” nem a csóka, hanem a bakcsó népi elnevezése.

Csóka nevű falu létezik a Vajdaságban és a romániai Kolozs megyében is: Csóka.

Keleti szláv nevéből (halka) ered a közép-európai Galícia (vagy középkori nevén Halics) neve.

Magyarországon a kötelező katonai szolgálat idején ismert mondás volt: “Öreg csóka nem rakéta, ballag mint a teknősbéka.”

Franz Kafka családneve is csókát jelent, csehül kavka (obecná).