Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Az én állattörténetem

Jeges úton egy ló pata kopog,

Egy traktor éppen erre robog.

A jégcsappal egy csibe játszik,

A macska pedig fára mászik.

A nyuszi fut a vadász elől,

Mert ha nem fut a vadász lelő.

A boci mondja – bú,

A kutya pedig – vau.

Boci néni mért szomorú?

Mert a vágóhídra épp ő való.

Kacsa hápog, liba gágog,

Éjszakára itt meghálok.

Ajjaj, reggel, ha felkelek,

Állatzsivajra ébredek.

Mennyi hang! Nagy a zaj,

Nem bírom, ez a baj.

Reggelire mit eszek?

Talán vajas kenyeret?

Utána meg mit teszek?

Csirkét s malacot etetek.

Sok az állat, ez a jó,

Éppen ezért hó-hahó!

Pulyka bácsi miért mérges?

Mert a kecske éppen vemhes.

Pata kopog, bika robog,

Erre-erre varjú károg.

Kakas bácsi reggel hatra

Ébresztőt fúj minden napra.

Birka béget, nagy a bunda,

Le kell vágni, sok a munka.

A háziállat kapu zárul,

A képzeletben erdő tárul.

Odvas fában bagoly huhog,

Erre épp egy őzbak robog.

Egy kicsi süni aranyos,

A béka pedig varangyos.

A farkas család erre sétál,

Méhecskéknél nagy a mézvár.

Erre jön egy őzgida,

Sok kis fehér pötty rajta.

Szép az idő őzbak bátyó!

Igen, igen malac Márkó!

A mókusok makkot gyűjtve,

Készülnek a fagyos télre.

Csíkos hátú kismalacok,

Makkok után kutatva,

Röfi mama, röfi papa,

Hiába is, csak mondja.

Nem győzöm már, fáj a fejem,

Mondja nekem ezt a vejem.

Sétáljunk el valahova,

Mondjuk erre, vagy épp arra,

Ahol éppen meg-meg állunk,

Szétnézünk és fára mászunk.

Ahogy télen a fűtés kapcsol,

Minden házban ajtó zárul.

Nálunk is zárul az erdő-ajtó,

Jó éjszakát kicsi Palkó!

Varga Csenge