Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Tóth Olivér: A gerlepár

Ablak előtt nagy faág,

Nem borítja most virág.

Kitekintek a faágra,

Rajta ülő gerlepárra.

Vidáman ott turbékolnak,

Biztosan így udvarolnak.

Lám, a hím az elrepül,

S míg a tojó szenderül,

Visszatér egy perc alatt.

Csőrébe faágat rak.

Bár az idő kissé zord,

Egyre több kis gallyat hord.

Párja is segít neki,

Meleg fészkét építi.

Ágról-ágra szökken mostan,

El is készül vele gyorsan.

Boldogan mind sorba rakja,

Amint azt csőrébe kapja.

Aztán föléje repül,

Kipróbálja, s beleül.

Telnek, múlnak a napok,

Kis tojónk tojást rakott.

Komótosan csücsül rajta,

Tojásait betakarja.

Mint a vezér, úgy ül ott,

Türelme tán sose fogy.

De nézzük, a hím mit csinál!?

Össze-vissza szaladgál.

Fel-le röppen most az ágra,

S, hogy ne éhezzen meg a párja,

Friss magokat hord neki.

Kis csőréből eteti.

Aztán, ha eljön az este,

Mellécsücsül s fészekbe.

Szárnyival betakarja,

Turbékolgat neki halkan.

Néha aztán fel is váltja,

El ne zsibbadjon a lába.

Mosolyog a napsugár,

Otthont lelt a gerlepár.

Így múlnak el a napok,

Hétfők, keddek, szombatok.

Nappal, aztán este jő,

Csak úgy rohan az idő.

S, hogy mi történt ezután! ?

Napsugaras délután…

Épp az elbeszélésemet írtam,

Befejezni is így bírtam,

Átmegyek a kertbe,

És mit látok odaát! ?

Ablak előtt nagy faág,

Beborítja sok virág,

Feltekintek a faágra,

S lám a sűrű lombok közül,

Szürke színű kis fióka

Pelyhes feje kandikál.