Meglőtt parlagi sas
Lehoczky Krisztián legutóbb egy vándorsólymot, majd egy uráli baglyot hozott, most egy parlagi sassal állított be. Mindezt éjszaka, mert akkor szokott jönni. Nem csak egy madarat hoz általában, hanem többet, olykor tízet is. De nem baj, esténként éppen rá is érünk műtögetni. Ilyenkor már nincs munkatárs, így ő szokott lenni az aneszteziológus, és az asszisztencia. A parlagi 3+os, azaz negyedévesnek tűnik kiszíneződő tollazatában, mérete, 186 cm-es szárnyfesztávjával, 78 cm-es testhosszával hímnek, melyet a szeméremcsontok közötti csekély távolság is igazol. 1,9 kg-os testtömege nem releváns, mert nagyon sovány. Egy normál parlagi him 2,5-3,5 kg-os, de mértünk már 4 kg fölöttit is. Nyílt szárnytörés, egyáltalán nem friss, mindkét alkarcsont jócskán kilóg a bőr alól, és ami kilátszik, az már barna, tehát elhalt. A kondícióvesztés és a csontok előrehaladott elhalási stádiuma alapján legalább 10 napos, de a műtét során az élő csontrészekben megindult csontosodás alapján inkább 2-3 hete történhetett a sérülés. Egy mezőgazdasági termelő találta a földjén, nem erdősült területen, úttól, vezetéktől távol. Egerészölyvnek nézte, pedig általában fordítva szokott lenni. Betette a traktorba és hazavitte. Krisztián tőle hozta el, az elsősegély nyújtást követően.
Azonnali műtéttel próbáltuk menteni a menthetőt. A röntgen hívó már fáradt volt, e késői órán már nem akartunk időt tölteni új bekeverésével. Ezért a műtét előtti képen nem tűnt fel az az apró sörétszem, mely a probléma okozója lehetett. Másnap, a műtét utáni képen viszont jól látszott a 2 mm-es sörét, mellyel még varjúra sem lőnek, esetleg szalonkára, de inkább csak gyakorlásra, koronglövészetre használják, parlagi sas lövészetre egyáltalán nem alkalmas, mégis három darabra törte az egyik alkarcsontot. A sörétszem ott volt, ahol a törés, harmadnapi műtéttel az eltávolításakor az eltokolódása is azonos korú, tehát volt köze hozzá. Aki tehette, az orvvadász, mert sasra nem szabad lőni, a véletlen kizárható, hiszen össze nem téveszthető más vadászható fajjal, a szalonkára azon a területen nincs is monitorozás céljából való vadászati lehetőség, más szárnyas vadra meg egyáltalán nincs. Tehát aki sörétes fegyverrel és ilyen söréttel jelenik meg természeti területen, az orvvadász, Aki sasra lő, bármikor, bármivel, az is. Ha ilyen söréttel csak szenvedést okoz a madárnak, akkor állatkínzásért is felelnie kell, védett állat lelövése miatt természetkárosításért is. Mindháromért külön-külön is börtönbe kerülhet, halmozottan még jobban ott a helye. A feljelentést megtettük, a többi a rendőrség dolga.
A műtét során a szögben forrt középdarabot a hozzá tapadó izmok miatt nem bántottuk, csak az elhalt csontrészeket távolítottuk el, így is 2 cm-rel lett rövidebb a szárnya, melyet velőűrszegzés technikával rögzítettünk. Még akár repülhet is vele, talán el is engedhető majd. Többet akkor nem lehetett tenni, mert a gyenge kondíciója miatt a két és fél órás műtét is majdnem túl sok volt a sasnak. A műtét után azonnal kézből evett, ami vad madaraknál ritka, de parlagi sasnál nem példa nélkül való. Pár nap kondíció javítás után egy korrekciós műtéttel tovább egyengettük a szárnyát, most úgy néz ki, reménykedhetünk a szabadon engedésében. A parlagi sas európai állományának nagy része hazánkban él, védelmére az EU jelentős összegeket költött az utóbbi években. Az MME és a nemzeti parkok szakemberei minden fészket ismernek és figyelnek, úgy tudjuk, egyikből sem hiányzik, tehát nem fészkelő pár egy tagját emelték ki a természetből, ami a a fiókák életét is veszélyeztette volna. Eszmei értéke 1 000 000 Ft.
Dr. Déri János
