A héja, az erdő szelleme
A hím héják testtömege hazánkban 700 gramm körül mozog évszakoktól függően, a tojó egyedek testtömege 1100-1400 gramm közé tehető.
Latin nevén Astur Gentilis. A Gentilis jelentése: nemes, úri, előkelő. Nem véletlenül viseli ez a hazánkban honos ragadozó madár ezt a nevet. Magyar neve a héja hangutánzó név, a madár kíjja-kijja hangjára utal. A héja az erdei életmódhoz alkalmazkodott, ennek megfelelően viszonylag ritkán figyelhető meg. Pihenés és vadászat közben is jellemzően rejtve van, a fák koronája közt vagy az alsóbb lombkoronaszintekben vagy a talajon vadászik. A nyári erdőben, mint egy szellem, szinte észrevehetetlen. Testmérete a hazai ragadozó madarak közt közepesnek számít, noha a szárnyfesztávolsága eléri egy fehér gólya 165 cm es fesztávolságát. A tojó madár lényegesen nagyobb, mint a hím, erősebb csüd, vastagabb lábújjak és szögletesebb fejforma jellemzi a tojó madarakat. Karcsúbb, erőteljesebb, mint egy egerészölyv. Farktollai hosszúak, ez segíti a fák közt történő nagy sebességű mozgást (vadászatot), kanyarodást, gyors irányváltoztatást. Az öreg madarak színe kékes palaszürke, a fiatal madarak színe a világos és sötétbarna közt változik, sárgás krémszínű, rozsdabarna.
Vadászat közben a fák közt is erőteljes szárnycsapásokkal, nagy sebességgel és fordulékonyan mozog. A karvaly nagyon hasonlít a héjára (bár szárnycsapásai sűrűbbek), azonban attól sokkal kisebb, egy hím héja viszont alig nagyobb egy tojó karvalytól. Így a két faj öreg egyedeit nehéz egymástól megkülönböztetni. A héja feje laposabb, míg a karvaly feje inkább kis és kerek formájú. A héja csőre erősebb, vaskosabb. Sziluettjük hasonló, a héja feje nagyobb és határozottan előre nyúlik, farok töve, a deréktáj a héja esetében vaskos a karvaly esetén keskeny.
E faj a tűlevelű, lombhullató és elegyes erdőkben egyaránt megtalálja az élethez és szaporodáshoz szükséges feltételeket. Fontos számára a több lombkorona szintből álló idős erdőállomány, fontos a megtelepedéséhez a zárt lombkorona bár néha megfigyelhető akár hazánkban is ettől eltérő fészkelés is. Európai állománya becslések szerint 200 000 pár felett van. Amerikai állománya stabil, európai állománya 20 év alatt 25%-al csökkent. Elterjedési területének jelentős részén minden évszakban állandó madár, kis mértékű vonulás, elmozdulás azonban sok helyen megfigyelhető. A hazánkban kirepült fiatal egyedek az adott évben jellemzően szétszóródnak a Kárpát-medencében.
Tojó és hím egyedei is ivarérettek másodéves korban. A hím egyedeknek azonban egy hosszabb tanulási folyamat szükséges ahhoz, hogy valóban képesek legyenek szaporodni. Másodéves tojó gyakran áll párba öreg hímmel.
A két madár a fészkét rendszerint az erdő egyik legnagyobb fájára építi. A munka tetemes része a hím madár feladata. A költés folyamán a fészekbe zöld gallyakat hordanak a madarak ezzel takarják a köpeteket így csökkentve az élősködők mennyiségét a fiókák közelében. Általában 3-4 tojást rak a tojó madár. Kis fiókás korban csak a hím madár vadászik, a tojó a hím által zsákmányolt élelemmel eteti az ifjú nemzedéket.
A héja nem táplálékspecialista. Jellemzően kisemlősöket és madarakat zsákmányol. Sok kutató vizsgálta már a héja táplálék összetételét, az eredmények az élőhelytől függően változnak. Egy öt éves hazai táplálék összetétel elemzés szerint 417 faj volt kimutatható az étrendjében. A héja a vadászok vadásza is egyben, gyorsasága és nagy ereje miatt képes elejteni az egerészölyvet, a karvalyt, a vörös vércsét és macskabaglyot is. Esetenként saját fajtársát (tehát egy másik héját) is elejti és elfogyasztja. A kerecsensólyom sincs biztonságban ha a héja vet rá szemet ahogyan a békászó sas fióka sem, és a kék vércse az erdei fülesbagoly, a vörös kánya, és a kuvik sem.
Hangját az alábbi videóban hallhatjátok:
A héja a legtöbbször egyedül vadászik, a jól összeszokott pároknál figyelhető meg esetenként, hogy párban, taktikusan vadásznak. A legtöbb esetben röptében kapja el zsákmányát, de van, hogy azt sűrű bokros részen „gyalog” fogja meg.
A vírusfertőzések közül a héját leginkább a nyugat-nílusi vírus támadja meg. Az elmúlt időszak populáció csökkenésének egyik okozója feltehetően ez.
A befogás, élő és fészkelőhely csökkenés, áramütés tovább veszélyezteti a meglévő lecsökkent állományt. A lelövés a mérgezés és a fészkének kirablása is állandó munka elé állítja a hazai hivatásos és amatőr természetvédőket.
A Gentilis jelentése: nemes, úri, előkelő. Szeressük a védett héját, szeressük a faj szépségéért, vad életmódjáért. Szeressük magunk miatt is, noha ritkán kerül szem elé, ritkán csodálhatjuk szépségét, de szeressük, hogy a fiatal generáció büszkén tudhassa, hogy él és itt van az erdeinkben ez a csodás külsejű, erős madár. Az árnyékos magyar erdők szelleme: a héja.
Morvai Szilárd
