A fekete gólya körei
A 2000-ben végzett felmérések alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelkedésnek indult. Míg 1996-ban 150-200 párra volt tehető a fészkelő fekete gólyák száma, 2000-ben 250 párról biztosan tudtunk. Ennek okai részben a folyamatos védelmi tevékenységre, részben az ország területén a kutatások kiterjesztésére, részben pedig egyéb tényezőkre vezethetők vissza. A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén is. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol – részben az élőhelyek tönkretétele miatt – létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel. Az utóbbi években elszórtan a Duna–Tisza-közi hátságon is ismertté vált fészkelése. Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban, vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását, s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát. Ahogy előző lapszámunkban írtuk, egy példány tavaly augusztus végén került be hozzánk legyengülve Kisújszállás mellől. Mire sikerült megfelelő állapotba és jó kondícióba hozni, addigra már október lett, ezért itt telelt a Madárkórházban. A fekete gólyát március 15-én a fehér rokonaival együtt sikerült szabadon engedni, előtte kapott egy színes gyűrűt, ami alapján távolról is jól beazonosítható. Azóta a Madárkórháztól délre egy halastó, és a folyó mentén figyelték meg több alkalommal is. A megfigyelések során jól látható volt, hogy a madár teljesen egészséges, jól repül, táplálkozik. Mivel még fiatal, így a költéssel várni kell, addig még legalább egy vonulás vár rá.
(Térkép: Az MME Tringa gyűrűzési adatbázisában rögzített megfigyelései.)
Konyhás István
