Mit hoztál?
Amikor a két és féléves kislányomhoz látogató érkezik, azt szokta kérdezni: Mit hoztál? Emlékszem, gyerekkoromban engem is megdorgáltak érte, ha ezt kérdeztem. Nem illik. Nem illik ajándékot várni és nem illik számon kérni sem, vagy sürgetni, hogy mikor adják már oda. Egy ideig én is próbálkoztam ezzel, de aztán valami megváltozott. Jobban megértettem, hogy most olyan szakaszába ért a virágzó értelem, amikor ezeket tanulja, ízlelgeti, gyakorolja, hogy vannak érzelmek, és hogy ezek akkor keletkeznek, amikor valami történik. Hogy az emberek hatnak egymásra, és a tanulási folyamatnak része az ismétlés, és a megértés, ami számunkra már annyira természetes, hogy nem is foglalkozunk vele, de egy aprócska gyermek számára igazán különös és érdekes. Az is, amikor megnevettet bennünket, az is, amikor megüt egy kicsit, mert éppen azt szeretné látni, hogy mérges vagyok rá és megdöbbentem. Meg persze a kielégíthetetlen kíváncsiság is hajtja, mert vagy olyasmit kap, amit ismer, és örül neki, vagy olyasmit, amit egyáltalán nem ismer, annak meg éppen ezért örül. Új dolgot fedezhet fel, ami vagy kedvére való, vagy nem, de mindenesetre az ajándékozás ceremóniája benne van. Ez a szertartás mindenkinél más és más. Van, aki akkor szeret ajándékot adni neki, amikor megérkezik, még az ajtóban, mert ő maga is türelmetlen. Van, aki bent a házban, vagy a kertben, amikor már mindannyian megérkeztünk, elhelyezkedtünk. Van olyan is, aki akkorra tartogatja, amikor figyelemelterelésre vagy vigasztalásra van szükség, és olyan is, aki mintegy mellékesen leteszi, mert nem szeretné annyira felfújni a dolgot. Szeret ajándékot kapni, de van, amikor nem foglalkozik vele. Ő inkább társasági ember, a közös játék a legnagyobb öröme. Kicsit féltem is, nehogy eltárgyiasuljon a szeretet, de szerencsére nem így történik. Elmagyaráztuk, azért kapja ezeket a dolgokat, mert aki hozza, korábban is gondolt rá, eszébe jutott, szeretettel választotta, csomagolta, és az ajándék ennek a gondoskodásnak és szeretetnek az egyik formája. Ezért ha mi is elővesszük azt a könyvet, labdát, vagy megeszi azt a piskótát, akkor ő is gondolhat arra, akitől éppen kapta. Lehet, hogy éppen egy időben jutnak egymás eszébe. Így működik a szeretet. Amikor nagyvárosban járunk, és az utcán találkozunk valakivel, aki kalapozik, mindig együtt teszünk bele pénzt. Hogy azt is megtanulja, ha nekünk van valamink, megoszthatjuk másokkal, akiknek kevesebb van, vagy éppen nem elég valamire, amire szükség lenne. Így működik a gondoskodás. Így működik önöknél is, reméljük idén is, amikor az adójuk egy százalékának sorsáról döntenek. Hogy eszükbe jutunk mi, a Madárkórház Alapítvány, és az adminisztráció és adóívek kitöltése közben talán jó érzéssel gondolnak ránk, akik madarakat gyógyítunk. Köszönjük támogatásukat!
Veres Hajnalka
A rendelkező nyilatkozatot itt is letöltheti:
