Tél a Madárkórházban
Minden évben esett azért hó, de 10 éve tényleg nem volt ennyi. A madarak, ha kapnak enni, inni, jól bírják, a gólyák is. Nem azért költöznek Afrikába, mert télen hideg van, hanem azért, mert nincs, vagy nem hozzáférhető a táplálék. Nincsenek rovarok, kétéltűek, hüllők, a halak elvermelnek, a pockok foghatók lennének, mert nem alszanak téli álmot, de a hó eltakarja őket. Csak a takarított utak mentén foghatók, ahova az elszórt takarmány és autókból kidobált szemét csalja őket. Ők pedig a ragadozókat, nappal az ölyveket, éjjel a baglyokat, ahogy a madáretetők a karvalyokat. A vizek befagynak, a vízi madarak belefagynak, a növényevők sem találnak táplálékot, ha nem repülnek délebbre. Az etetés kint a vízparton nem jó, mert itt tartja őket, de akik mégis itt maradnak, és sakk-matt helyzetbe kerülnek, akkor nekik is jól jön az etetés. A természetben nem jó, ha egy-egy nagy etetőhelyen sok táplálékkal koncentráljuk a vízi madarakat, vagy a magevőket, mert madárinfluenza és a trichomoniázis így terjed a legjobban. Inkább sok kisebb etető és befagyás ellen melegvizes, kicsit cukros itató, mint kevés nagy. Ugyanez vonatkozik a kerti madáretetőkre.
Az itt maradt gólyákat ilyenkor tényleg etetni kell. Mindig ugyanott, ugyanabban a ruhában, ugyanazzal a vödörrel, ugyanazzal a hívó hanggal, egy vödör apró halat kiborítani a gólya látóterébe, és eltávolodva legalább 50-100 méterre. Harmadnap már jön a vödrös ember elé, akkor már apróra vágott, és klopfolóval szétvert csirkenyak, szúrós, hegyes csöves csontot nem tartalmazó farhát, bármilyen hús adható. A meleg vizet nem vödörbe, hanem lavórba, ahonnan a csőrével meríteni tud.
A Madárpark röpdéiben napi két-háromszori etetéssel teleltetjük át a madarakat, csak azokat tartjuk a fűtött kórtermekben, melyek műtöttek, súlyos sérültek vagy legyengültek.
Szabadon ilyenkor nem engedünk semmit, mert ha el is olvad a hó, februárban még jöhet újra, és éhen halnak az éppen meggyógyult madarak. Majd márciusban!
Dr. Déri János
