Fecskekatasztrófa
- Szeptember közepén egy hétévente megrendezésre kerülő nemzetközi rétisas konferencián vettem részt, Horvátországban vol[...]
Tanácsok madármentőknek önkéntesünktől
Néhány gyakorlati tapasztalat a madármentő önkéntesi tevékenységem során megéltek közül: Több éve már, hogy sérült, beteg vagy fióka állapotban érkeznek hozzám galambok és annál kisebb termetű madarak. A jószándékú megtalálók igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy a segítségre szoruló állatok minél hamarabb biztonságba kerüljenek. A megbeszélt időpontban a lakásomra hozzák őket, többségében karton dobozba csomagolva. Mindig izgalmas pillanat, mikor kinyitom a kis csomagot. Vajon ki rejtőzik benne? Kezdetben komoly gondot okozott, hogy hogy lehet biztosítani a karantént egy lakásban?! Na és hol tároljam a madarakat, főleg mikor 5-10 példány is összegyűlik egyszerre? Az elszeparálás legjobb módjának az erkélyem bizonyult. A téli hideg hónapok kivételével minden madár ott kezdi. Akik túl vannak a karantén időszakon, azok bejönnek a lakásba. Először kalitkákkal próbálkoztam, de úgy tűnt, hogy a természetből érkező jövevények nagyon nyugtalanok és nem találnak benne biztonságra.
Szerencsére kezdtek elterjedni a cipzárral működő kisállat hordozók. Többféle méret van belőlük, gyorsan összehajtogathatóak és tárolhatók, mikor épp nincs rájuk szükség. Na és az sem mellékes, hogy jól tisztíthatóak,moshatók, fertőtleníthetők. Tapasztalatom szerint a madarak inkább búvóhelynek érzékelik, mintsem fogságnak. Kilátnak belőle, jól szellőzik, de közben biztonságot is ad a megrémült, kiszolgáltatott állapotba került kis szárnyasnak. Ne felejtsük el, ők a szabadból érkeztek és vadállatok! Törekszem rá, hogy ezt tiszteletben tartsam, ne szelídüljenek meg túlságosan! Igyekszem csak akkor megfogni őket, ha szükséges, minél kevesebbet és minél rövidebb ideig érintkezni velük, mert ők nem házi kedvencnek születtek. Mindegyik személyisége más, és mindegyiket hamar megszeretem, sorsukat a szívemen viselem. A búcsú mindig szomorú, még akkor is, ha sikertörténettel záródik. Bár nehéz pillanat, mikor távoznak tőlem, de hálás vagyok azért a csodáért, amit a velük eltöltött idő jelent számomra.
Patakfalvy Orsolya
Önkéntes, madármentő – Madárkórház Alapítvány
