Szívünk melegével
„Oda kinn, ide benn,
Vihar most már ne legyen,
Tudod, megpróbálnánk,
Milyen volna könnyebben”
Kedves olvasóink, támogatóink! Ünnep lesz megint. Átverekedtük magunkat mindannyian ezen az éven. Nem könnyen, de legalább nehezen. Mire éppen beleszoktunk egy világjárványba, kitört a szomszédban a háború. Ki kérte ezt? Mi biztosan nem. Senki sem. Tisztelettel kérünk adó 1% felajánlásokat, pár forintnyi támogatást, egy telefonhívást. Gumikesztyűt, mosogatószert, lejárt elsősegélyládát, kötszereket, gyógyszereket. Örülnénk, ha mindenki eljöhetne ide és látná, milyen szép is tud lenni egy ölyv, pár aprócska fecske, egy hisztis gólyafióka, egy kórteremnyi morc bagoly. Ők még betegen, kötött szárnnyal, kicsit riadtan is gyönyörűek. Szükségük van ránk. Nekünk pedig fontos minden mosoly, kedves szó, az összes érdeklődő kérdés. Minden. Mindenki. A madarakért. A villanyszámlára nincs szükségünk. A gázszámlára sincs. Attól, hogy megnézzük, még nem biztos, hogy ki tudjuk fizetni. De majd újra elolvassuk. Meg még egyszer. Mi is becsületes emberek vagyunk. Csak éppen vannak határaink, mint mindenkinek. Nincsből ugye, nehéz fizetni. Köszönettel elfogadunk mindenféle gyertyát, az illatos lenne a legjobb, de persze nincsenek nagy igényeink. Lámpásokra is lehet, hogy szükségünk lesz, nem baj, ha lakik benne szellem. Csak lehessen mellette műteni, kezelni. Akinek esetleg van a nyári hőhullámokból megmaradt pár zsáknyi melege, itt nyugodtan kiengedheti. Mindenre akad megoldás talán. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy madárkáink nem fázósak, hiszen ők legalább „meg vannak tollasodva”. És nem esznek kenyeret, sajtot, nem isznak tejecskét. Igaz, egyszer sem próbáltunk nekik ilyesmiket adni vacsorára. A husit nyersen fogyasztják, étolaj sem kell. Kristálycukor, na, abból szükség lenne egy kevésre, ha valaki tudott szerezni. Nem, nem sütit sütnénk, gyógyászati célokra használjuk. Tudni illik kiválóan alkalmas nyílt sebek sterilen tartására, sarjadásuknak elősegítésére. Vizet von el, mint a só, ezzel megakadályozza a baktériumok, gombák fejlődését. Csak persze nem mar, hiszen „édes, mint az Élet”… Mi pedig minden másra kiötletelünk valamit, ha közben mindannyian éhenfagyunk, akkor is. Előre is elnézést kérünk mindenkitől, ha a sérült madarakért kicsit később érkezünk, amennyiben lóháton megyünk. Ugye, a nyergelés beletelik egy kis időbe, meg ki tudja hányszor dob le minket egy- egy szilaj paripa. Azért aggódni nem kell. Talán csak egy kicsit. Szívünk minden melegével tesszük a dolgunkat, vigyázzuk, gyógyítjuk Őket.
Tudjuk, Nektek sem könnyű, így hálásan köszönjük, hogy velünk voltatok ebben az évben, és hogy jövőre is számíthatunk Rátok! Szeretettel kívánunk Nektek áldott, békés karácsonyi Ünnepeket, és boldogságban gazdag Új Évet!
Németh Mónika
