Hortobágyi Madárpark - Madárkórház Alapítvány

Májusban főleg a rigók, cinkék, erdei fülesbaglyok, júniusban a kuvikok, fecskék, júliusban mindezek, és rajtuk kívül a gólyák fiókái töltik meg a Madárkórházat. A kisgólyák már májusban kikelnek, de akkor még ritkán kerülnek hozzánk, néhány szülei által kiselejtezett, vagy más ragadozók, varjak, vagy akár a szomszéd, konkurens gólya által a fészekből kiszedett és kidobott, elejtett öklömnyi fiókák kivételével. Őket felneveljük, belőlük lesznek az időszakosan imprintált, nyár végén még nem biztos, hogy elengedhető, mert túl szelíd, anyányi méretben is az embert kereső, és állandóan nyöszörgő táplálékkérő hangjukat hallató lakói a Madárparknak. A júniusban érkező, vihar által kiborított fészekből származó, fél-egy kilós kisgólyákat a májusi kicsikkel együtt először dobozban, majd a Madárpark gólyakertjeiben földre épített fészekben tartjuk, és amikor már lábra kapnak, a 25 méteres kisröpdében gyakorolhatják a szárnyaikat, a vércsékkel, ludakkal együtt. Ide kerülnek a júliusi, már kirepült, vagy kirepülés előtt vihar miatt kiesett, egészséges fiókák. Ha már biztonságosan repülnek, kitesszük őket a gólyakertekbe, ahonnan ki-be szállva, a kéményen és a röpdék tetején lévő fészekből kirepülő fiókákkal együtt vadulnak el. Ezekben a hetekben a napi 80-100 telefonhívás nagy része fészekből kiesettnek gondolt, és megmentésre váró kisgólyák bejelentéséről szól. Ilyenkor alig tudjuk megnyugtatni a telefonálót, hogy nem, a kisgólya a háztetőn nem kap hőgutát, nincs ott melegebb, és kevesebb árnyék, mint a fészekben, nem hal éhen, mert a szülők etetik, ha akarják, és tud már magától is enni, ha megkeresi a táplálkozó gólyák társaságát. Nem hal szomjan, mert a fészekben sem kap vizet akármilyen meleg van, de ha mégis szomjazik, talál magának vizet, ha keres, és nem kell a tűzoltóknak, speciális mentőknek, vagy alpinistáknak őt visszatenni a fészekbe, mert ha magától ki tudott onnan repülni, akkor vissza is tud szállni, ha akar. Akkor is, ha a földön van. A szülők ilyenkor már kevesebb táplálékot hordanak nekik, sőt nem viszik be a fészekbe, hanem a szomszéd háztetőről csőrükben békával-hallal incselkedve csalják ki a már repülős fiókákat a fészekből. Mert ők tudják, hogy a fióka már repülős. Ezt a fiókák is tudják, mert gyakorolják a fészekben fel-le, fel-le, csak az emberek nem, és kétségbe esnek, ha a kisgólya nem repül vissza azonnal a fészekbe. Azért nem, mert olyan, mint a kisgyerek, aki járni tanul. Először kapaszkodik, néha elesik, gyakorol. Ismerkedik a világgal, amiből ő eddig csak a fészket ismerte. Amikor már fel tud állni, akkor már repülni is tud. Nem is lehet ez másképp, hiszen ha a fészekben a nem repülős fióka sokat ácsorogna, a szél hamar kiborítaná, ha járkálna, két lépés után kiesne. Ezért inkább csak ülnek a fészekben, ez nekik a biztonságos. De ha már áll, és próbálgatja a szárnyait, akkor itt az ideje a fészekhagyásnak. Annál is inkább, mert augusztus vége felé már Afrikába kell indulniuk. A kirepült kisgólyát akkor kell megmenteni, ha láthatóan baja van. Ha lóg a szárnya, ha véres, ha törött a lába, ha a földön fekszik,  ha nem tud járni sem, ha próbál, de nem tud repülni. A sérült madarat ott és akkor kell megfogni, ahol, és amikor meglátjuk, mert ha arrébb megy, vagy a végső tartalékait mozgósítva mégis felszáll, nem találjuk meg, és nem tudunk segíteni rajta. A megfogáskor, ha kisgólyáról van szó, (ami a fekete, vagy fekete hegyű csőréből látszik), nem kell tartanunk attól, hogy megcsíp, vagy ha igen, nem sebesít meg komolyan. A felnőtt, piros csőrű gólya annál inkább, ezért hosszú nyelű, nagy öblű merítőhálóval, vagy pokróccal leborítva fogjuk meg. Először a fejét, vagy a nyakát a fejéhez közel, másik kézzel a szárnyait a test mellett összecsukva öleljük át, és tegyük egy akkora kartondobozba, melybe kényelmesen belefér. A megfogáskor kézben már kiderül, hogy van-e sérülése, ami orvosi ellátást igényel. Nyílt törések, véres sebek esetében azonnali kötözés, legyek elleni védelem, és legkésőbb aznapi műtéti beavatkozás szükséges.

Ekkor kell minket felhívni a +36 (30) 535 6484-es, a +36 (52) 369 181-es, vagy engem a +36 (30) 943 5494-es számon, és megbeszéljük, hogy mi a további teendő, hogyan jut el hozzánk, vagy a legközelebbi mentőhelyre. A napokban szinte tömegesen érkeznek a lábtörött, szárnytörött kisgólyák, melyek műtétjei éjszakába nyúlnak. Őket a kezelt betegeinkhez hasonlóan először a kórtermekben helyezzük el, majd a kisröpdében és a nagyröpdében gyakorolnak a folyamatosan oda kerülő, mentett kisgólyákkal együtt. Ha sikerül őket rendbe hozni augusztus 20-ig, akkor a Hortobágyi Hídivásár alkalmával ideérkező látogatóink bocsátják őket afrikai útjukra, mely alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk kedves olvasóinkat.

Dr. Déri János