Ritka, mint a fekete gólya
- A fehér gólyát szinte minden magyar ember ismeri a mesékből és az életből is, hiszen a lakott területek madara. Nem[...]
Pocak búcsúzik…
Pocaknak hívnak, és egy nagyon barátságos vaddisznó vagyok. Mondhatni nem is „vad”, inkább szelíd….:)
Nem tudom, mennyire emlékeztek még rám? Pár éve még nagyon pici, kétmaroknyi voltam. 2012.04.06.-án találtak rám Folyás határában egy erdőtűz után. Szüleimet, testvéreimet elvesztettem. Egyedül voltam… Megtalálóm Hortobágyra vitt, a Madárkórházba, ahol befogadtak.
Az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, örültek nekem. Ha éhes voltam, kaptam tejet cumisüvegből. Ha álmos voltam, elringattak. Ha unatkoztam, jókat játszottuk. Megtanultam futballozni, rongyot tépni, de még „disznóólat” is csinálni.
Aztán szépen nőttem, és nőttem. Egyre nagyobb kifutóra lett szükségem.
Nemrégen szokatlan hírt kaptam. Kedves Doktor urunk, és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága új helyet találtak számomra. A nemzeti park vadasparkjában nagyon szép helyet készítettek nekem. Szinte egy fél erdő! Tele fával, zöld fűvel, és egy igen jó dagonyával!
Nagyon megörültem. Érkezésemkor felmértem lakosztályomat, körbeszimatoltam, vettem egy fürdőt, majd szundítottam egyet.
Új helyemen, a Hortobágyi Vadasparkban Ti is meglátogathattok!
