Ritka, mint a fekete gólya
- A fehér gólyát szinte minden magyar ember ismeri a mesékből és az életből is, hiszen a lakott területek madara. Nem[...]
Önkéntesünk tollából: A kacsa, Hortobágy és én
Egy nyolcadikos lány, Csőkör Dóra vagyok. Tatán élek a családommal a Cseke-tó mellett. Az iskolából a tó partján szoktam hazajönni. Rendszeresen figyelem a tó gazdag élővilágát. Sok vadkacsát, sirályt, néha szürke gémet, kiskócsagot, kárókatonát is szoktam látni.
Idén, február közepén barátnőmmel a tavon egy nyílvesszővel átlőtt fejű tőkés réce tojót pillantottunk meg. Hihetetlen látvány volt, ahogy a kacsa békésen úszkált. Ezt követően gyakran mentem ki a Cseke-tóra, abban bízva, hogy a kacsa életben van.
A felfedezés után körülbelül 2 héttel egy ismerősünk képeket tett facebookra az ominózus kacsáról. Ennek rögtön országos híre lett. A sajtó és a TV is foglalkozni kezdett vele, valóságos „kacsaturizmus” alakult ki.
A helyi madárvédők is mozgolódni kezdtek a kacsa megmentéséért. A Hortobágyi Madárpark állatorvosa, Dr. Déri János segítőjével, Kiss Balázzsal rögtön színre lépett. Több módszert vetettek be a kacsa befogására, sajnos nem jártak sikerrel. Ittlétük során szü
leimmel sokat beszélgettünk velük. Ekkor említették, hogy a madárkórház munkájában önkéntes segítőként részt lehet venni. Állatorvos szeretnék lenni, nagyon megtetszett ez a lehetőség. Barátnőmmel, Kristóf Kírával májusban 10 napra eljutottunk a madárkórházba. Nagyon jól éreztük magunkat, sok tapasztalatot szereztünk.
Miután hazaérkeztünk a kacsát egy ideig nem láttuk. Majd nagy örömömre a szokott helyén ismét megtaláltam. A nyíl nem volt a fejében!!!
Úgy érzem, a kacsának köszönhetjük az új barátságokat és a csodálatos élményeket.
Csőkör Dóra (14)
