Negyedik gyertyagyújtás
A dolgok ciklikusan ismétlődnek. Szóról szóra. Ezeket egyszer már leírtam, de némi változtatással most is ugyanúgy aktuális, mint pár éve. És minden évben így. De hogy is volt? Nézzük az eredeti szöveget:
2018. Második gyertyagyújtás
A Madárkórház életében most valójában az uborkaszezont éljük szeptembertől márciusig. Ebből a szeptember tényleg az, ilyenkor tudtunk elmenni őszölni, de az októberben megérkező vándormadarak már tudnak feladatot adni, különösen a darvak százezres tömege, melyből számukhoz képest csak töredéke kerül hozzánk, de komoly leterheltséget ad a mai napig. Korábban már beszámoltam a sólyomszárny- és daruláb műtétekről, melyhez hasonlót naponta csinálok. Legutóbb tegnap érkezett egy szárny és lábtörött fiatal daru Szegedről. 6-óra után kaptam a hívást a szentesi mentőállomásunkról, hogy a szegedi daru friss, nyílt törésekkel érkezett, konzerválták, azaz pár órára, fertőtlenítve, kiszáradás ellen nedvesen tartva, további károsodást megelőzően bekötözve, a szállítás idejére stabil állapotban tartották. A gyors, és teljes rehabilitáció érdekében azonnali beszállítást kértem. Önkéntesünk, Udvardy István azonnal indult Kiskunfélegyházáról Szentesre, és este fél 10-kor 200 km után meg is érkezett a daruval Hortobágyra. Azonnali műtét, e kései órában jobb híján ő volt az asszisztencia. A sebből 10 cm-re kiálló, csupasz alkarcsontok három részre törve, a velőüregben is több cm mélyen földdel szennyeződve, izmok-inak szakadva, még ebben jártas szakember számára sem volt kicsit se biztató, de a frissesség miatt az azonnali műtét járt gyógyulás bármilyen esélyével. A csontok szennyeződésektől való megfelelő letisztítása fontosabb ilyenkor, mint a korrekt rögzítés. Hosszadalmas volt, az antibiotikumos infúzióval való le- és átmosás egy órán át tartott, de mindkettő sikerült. A csontokat felfűztem, mondhatom akár bravúrosan sikerült, stabilan tartottak a velőűrszegek, izom- és ínvarrás, sebzárás, antibiotikum, rögzítőkötés, jöhet a nyilt csűdtörés, ha még belefér a másfél órába, ami kritikus időszak madárműtéteknél. Mert ezen időn túl, ha leáll a légzés, mert le szokott, 5 perc van az újraélesztésre. Ha a szív is leáll, akkor vége.
A törött csűdnél tartottunk, amikor sebtében kiképzett aneszteziológusom, István, jó érzékkel észrevéve jelezte, hogy gyengül a légzés. Olyannyira, hogy pár másodpercen belül teljesen leállt. Azonnal megkezdtem a reanimációt a mellkas ütemes összenyomásával, közben a fonendoszkóppal próbáltam a szívverést meghallgatni, de nem volt mit. Leállt a szív, melyet eddig csak egyetlen egy alkalommal sikerült beindítani egy solymász egzotikus vörösfarkú ölyvén évekkel ezelőtt. Negyed óra szívmasszázs és lélegeztetés után sikerült! A szív beindult, gyorsan és erősen. Újabb negyed óra alatt a légzés is visszatért. Nagy volt az öröm. Amikor stabilizálódott, abbahagytuk a mellkas nyomkodását, és gyorsan befejeztem a csűdcsont nyilt törésének velőűrszegzését. A fixateur majd máskor, az nem fér bele. Egy percem volt rá, amikor ismét leállt a légzés, a szívvel együtt… Afrancba. Szívmasszázs, másodpercek alatt hosszú tűvel adrenalin a szívbe, infúzió a csontba, mesterséges lélegeztetés egészen addig, amíg a pupilla teljesen ki nem tágult, és még utána is, hátha… amíg a szájon már kialakult a hullamerevség. Éjfél volt. Istvánt vigasztaltam, sajnos sokszor van ez így. Megpróbáltuk, nem sikerült. Szomorúan indult vissza 200 km-re. Előtte ellenőrizte az olajat és a vizet a kocsiban.
Nekem még nem ért véget a nap. Nem érek rá gyászolni. A négy napja fekvő másik daru ötödik infúzióját kapja a lábszárcsontba rögzített kanülbe. Ha holnap nem áll fel, már nem is fog. Délután kérdeztem munkatársaimat, hogy mi újság? A daru mindjárt meghal, mondta Tünde. Hogyhogy? Már egész jól volt tegnap… Na ne már! Nem megyek sehova, pedig már jár a motor a kocsiban. Szőlőcukros, Duphalit-os infúzió szteroiddal, koffeinnel azonnal a csontba. Na ugye, hogy nem hal meg? Antibiotikum, vitamin, óránként 50 ml infúzió lassan. Egyre jobban van. Felállítom. Majdnem akkora, mint én. Átölelem, úgy tartom. Ezt csináljuk napok óta. Naponta többször tiz percig. Próbáljuk léptetni, hagyjuk, hogy segítsen a szárnyával egyensúlyozni. Ha nem áll fel, pár nap után meghal. Elgémberedett lábait egyenesben térdemmel tartva, közben nadrágom a daru bélsarával szennyeződik. Zöld csíkok a barna nadrágon az epétől. Kit érdekel… észre sem vettem, csak mások az adventi gyertyagyújtás alatt a templomban… Most éjfél után az ötödik infúzió. A nadrág ugyanaz, azóta nem volt idő átöltözni. Térdemmel tartom a lábát. Négy napja nem evett. Nagyon sovány. Pedig előtte a kaja, mégsem eszi. Kollégáim többször próbálták etetni, de kirázta a csőréből a kukoricát. Nekem nem. Egyenként masszírozom le a szemeket a nyelőcsövén a begyéig. Tizennégyet sikerült. Egy kis vizet fecskendezetem a szájába, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit. Lenyeli. Úgy tűnik, erőre kapott. Egy óra múlva majd visszajövök, és megint lemasszírozok pár szemet a torkán.
2022. második gyertya
A daruból szintén kettő érkezett, ugyan aznap, de nem ugyanonnan, és mindkettő ugyanolyan lábtöréssel. Róluk előző számunkban írtan. Velőűrszegzés és fixateur externe volt mindkettőnél, ugyanúgy. Az egyik sikerült, a másik lábért és életéért a harmadik műtét után is küzdünk ugyanúgy, mint fentebb. Udvardy István most egy törött szárnyú vándorsolymot hozott, az is rendben van, megműtve, jól gyógyul. Egy lőtt parlagi sast a HNP munkatársa hozta, hogy honnan, az nyomozati titok. Szárnya a beszállító szerint „kettészakadt” és amputáció, vagy elaltatás volt a prognózisa. Szerintem csak súlyos kettős alkartörés, súlyos izom és kevésbé súlyos bőrsérülésekkel, és nagyon vérzik, ami jó hír, mert azt jelenti, hogy friss, és több az esélyea gyógyulásra, mint egy beszáradt, pár napos, a laikus számára kevésbé ijesztő sebnek, amely viszont már fertőződött, részben elhalt izom és csontrészekkel nehezebb feladat. Műtétje azonnali, nekem könnyű és gyors volt, és sikeresnek ígérkezett. A gyorsaság miatt és a 15 cm-re szabadon kiálló, látható csontok mellett nem húztuk az időt röntgennel, csak a műtét után, hogy van-e benne esetleg sörét? És bingó! Persze, hogy van, kettő is. Hogy miért és ki lőtte le az most nem számít, csak a szárny gyors mentése, amire akkor az egyetlen esély ez volt. Azóta folyik az utókezelés.
Harmadik gyertya
Lehoczky Krisztián hívott a minap, hogy nézzem már meg, amit messengeren küldött. Egy uhu lóg a szögesdróton nagyon rossz állapotban, szárnya szerinte olyan súlyosan sérült, hogy döntsem el: altani vigye máshoz, vagy amputálni hozzánk. Ő nem laikus, hanem gyakorlott madármentő, majdnem állatorvos, de mégsem az. A képen látható nagy kiterjedésű, erősen vérző seb a szárnyon csak egy nagyobb és néhány kisebb szakított bőrseb alól teljes terjedelmében kilátszó felkarcsont nem szép, de az állatorvosnak bíztató, és egyáltalán nem megoldhatatlan rutinfeladatot mutatott. Több ezret csináltam már meg, ilyet is, rosszabbat is, és arra bíztattam, hogy sem altatni, sem amputálni nem kell, a tollakra és bőrbe akadt szögesdrót darabot fogóval levágva, azzal együtt hozza a madarat minél előbb. Én egyéb teendőm miatt már távol voltam, pont az ellenkező irányban, de utamat megszakítva visszafordultam, és egy óra múlva a bagollyal egyszerre értünk a kórházba. A madár kondícióját megítélve pár napja már ott lóghatott a kerítésen, de a friss vérzés friss sebet jelent. Gyenge, kimerült, sokkos állapotban, ellenállást nem mutató bagoly élete is veszélyben forgott. Azonnali és gyors műtéttel lehetett menteni az életet és a szárnyat is, amit pár másodperc alatt el is kezdtem. Ha a sebzárást másnapra halasztottam volna, még bekötözve is a lebernyegszerűen lógó szakadt bőr összehúzódik, fertőződik, a csont kiszárad, a csonthártya elhal, nem lesz belőle repülős madár, sőt a szárnya sem marad meg. Tőből amputált szárnnyal egyensúlyát vesztve csak csetlik-botlik, ha felborul, fel sem tud állni, nem kell semmilyen állatkertbe, mindenhol elaltatják az ilyet. Krisztián volt az aneszteziológus, ebben már nagyon jártas, sokat műtöttünk együtt. A dolga az, hogy figyeljen narkózis mélységére, a fájdalommentességre, és különösen a légzésre, mert ha az az altató szer madaraknál ismert mellékhatása miatt leáll, akkor azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. A bagoly maszkkal a fején alszik, pulzoxyméterrel beműszerezve, Krisztián élő videón közvetíti az eseményeket a Facebookon. A szögesdrót darab csak rácsavarodott a tollakra és a bőrbe akadt, ellenkező irányba csavarva könnyen leakadt a sérült szárnyról. Krisztián ekkor rutinosan pár perc türelmet kért, majd elköszönt a nézőktől, és leállította a felvételt.
– Doki, ez nem lélegzik – mondta. Éppen időben. A műtétet azonnal félbe szakítva, fejét a maszkból kihúzva, száját nyitva, légutakat szabaddá téve nyomkodom a mellkasát, és figyelem a gégefő nyílását, ami nem mozog. Aktív légzésnél nyílik és csukódik. Ezt most nem csinálja. Szívverést nem hallok, a pulzoxyméter nem mutat semmit. A madár gyakorlatilag meghalt. Nem adjuk fel. Nyomkodom ütemesen, figyeljük. Semmi. Már 5 perce megy az újraélesztés, amikor megremeg a gégefő. – Na most figyeld – mondom kezd visszatérni. És nagyon enyhén nyílik és zárul, majd jobban és jobban, végül teljesen, sőt, a mellkast elengedve az is megmozdul. De csak egyszer. Újra nyomkodom egy ideig, amíg beindul a spontán ütemes légzés. Néha kihagy, akkor rásegítünk.
Nem tesszük vissza maszkot, nem altatjuk vissza, ezt még egyszer nem szabad kockáztatni. Úgy hagyni nem lehet, a műtétet be kell fejezni, amíg a madár még pár percig eszméletlen. A stresszhatással termelődő adrenalin miatt egy darabig nincs fájdalomérzés és a vérzés is csillapodik. Infúzió nem kell még a műtét után sem, mert megszakítja ezt az automatizmust. Ez a pár perc nekünk elég, ha elég gyorsak vagyunk. Meloxycam fájdalomcsillapító mellizomba és Lidocain sprayvel lefújva a bőrseb zárása előtt össze kell varrni a teljesen kettészakadt bicepset, és a triceps belső ágát, mert ezek nélkül nem mozog a szárny. Egy perc. A 10 cm-es hosszanti bőrseb zárása még egy perc. Még három kisebb lyuk varrása a harmadik. A kötözés a negyedik, a kötés elburkolása leukoplaszttal az ötödik. Amire a bagoly felébred, kész vagyunk. Megkapta az antibiotikumját is. A műtét teljesen jól sikerült, ha megmarad, repülni fog! Közben munkatársunk leürítette a 9-es kórtermet, az ott lévő szelíd gólyát kitéve a folyosóra, hogy legyen hely a mindig teltházzal üzemelő kórházban a betegnek. Felültettük egy faágra, víz előtte és a gólyának éppen kiosztott csirkehús is ott van, melyet Krisztián feldarabol, hogy a bagolynak étvágygerjesztőbb legyen. Gyenge, de tartja magát. Fotózni is lehet már. De nem kell túlzásba vinni a megosztásokat. Amikor a fél ország aggódik, izgul, drukkol, annak sohanincs jó vége. A félelem bevonzza a félelem tárgyát. A protekciósok mindig elpusztulnak. Jó döntéseket csak tárgyilagosan, hideg fejjel lehet hozni. A személyes kötődés rontja a túlélési esélyeket. Ezért nem kezelik az orvosok a saját családtagjaikat. Megyünk kimosakodni. Egy perc után munkatársunk, Misi szól, hogy hanyatt fekszik az uhu. Visszaállítjuk a helyére, tartja magát, úgy tűnik, rendben van. Csak a baglyok bevált túlélési stratégiáját, a hullának tettetjük magunkat című előadást láttuk, vagy tényleg baj van? Figyeljük. Mindent megkapott. Antibiotikum még fel sem szívódott, fájdalomcsillapító benne van, infúziót most még nem szabad. Cukor sem kell. Majd később, keveset. Borotvaélen táncolunk. Most meg hason fekszik. Hagyjuk. Az égő villany, a jelenlétünk csak stresszeli. Villany le, hiszen bagoly, éjjeli madár. Időnként telefonnal világítva ellenőrzöm.
Ugyan úgy fekszik. Az előbb még élt…
Dr. Déri János
