Megmentett madármentők – Miért vagyunk még mindig itt?
„Tudod, a remény egy vándormadár,
mindig oda fészkel, ahová senki se jár.”
Szomorú, nagyon szomorú volt a szeptember eleje, nem tudtuk, mi lesz, hogyan tovább. Egy dolog volt biztos, sok kis életért tartozunk felelősséggel. Igen, itt élnek nálunk, várják a vacsorát, a műtétet, a kezelést, csipognak, rikácsolnak, csivitelnek, huhognak. És néznek. Folyton néznek, nem pislognak, csak néznek. Ott a tekintetükben minden, talán a világ összes titka! Várnak. Ránk várnak, tudják, megyünk, jön a víz, az etetés, a kedves szó. Nekik csak mi vagyunk. Van, aki repülni nem tud, van, aki magától enni sem. Van, aki szelíd, van, aki műtött, van, akinek minden perc gyötrelem. Segíteni kell, hogy mindenki ehessen, gyógyulhasson, fájdalmat ne érezzen, élhessen. De mi van, ha már nincs miből? Mi van, ha hiába volt alaposan átgondolva mire, mennyit, mikor, hogy elég legyen októberig? Mi van, ha sokkal több beteg tollas érkezik? Eljutottunk oda, hogy a számlák gyűltek, a készleteink fogytak, a gyógyszereket, az élelmet pedig nem adják ingyen. A számlákat félretoltuk, megírtuk a kérelmeket, nem az volt a fontos. Az volt a kérdés, hogy miből, hogyan műtjük a következő kis beteget, mivel etetjük, ha minden elfogy? Mit lehet tenni, ha minden kötél szakad? Elmesélem. Ekkor jön az, hogy kérni kell, mert nincs más lehetőség. Nekünk nem szégyen, úgy gondoljuk jó ügyért harcolunk. Hinni kell, hogy segít majd valaki. Bízni kell benne, hogy nem csak nekünk fontos a madárvédelem. És igen, ki kell mondani, le kell írni, baj van, nagyon nagy baj, segítsetek! Megtettük! És nem volt hiábavaló! Rengetegen jelentkeztetek, jöttetek, adtátok, mindenki, amit adhatott. Utolsó forintjaitokat, félretett pénzeteket átutaltátok a madaraknak, felajánlottatok nyomtatót, számítógépet, javítottatok röntgengépet, hogy dolgozhassunk, mindezt egy hét leforgása alatt. Nagyon sokat segítettetek! A madarakat el tudtuk látni, megetetni, a madármentést sikerült koordinálni és ez is volt a lényeg. Azóta megérkezett az adó 1% is, több, mint 9 ezren választottátok a madarakat. Lassan minden számlánk is rendezésre kerül, hűtők feltöltve, gyógyszerek bekészítve. Madárkáink gyógyulgatnak, jönnek-, mennek, esznek-isznak, a kezeléseket még mindig nem szeretik, néha csípnek, szóval az élet zajlik. Továbbra is megteszünk mindent értük. És hogy miért is vagyunk még mindig itt? Mert nem egyedül küzdünk a madarakért, hanem Veletek! És ez így működik! Szépen működik! Köszönjük mindenkinek! Kísérjen benneteket, csupa szív embereket mindig csivitelés, szárnysuhogás!
A madárpark csöpp csapata nevében:
Németh Mónika
